Társasjátékok Ünnepe 2025, 2. nap

Lement a második nap is a Társasjátékok Ünnepén, én pedig újra itt ülök a billentyűzet és a monitor előtt, hogy pár gondolatot megosszak az olvasóimmal és az érdeklődőkkel. A mai napot Laci (Főnix) barátommal játszottuk végig. Valamivel korábban érkezett, ezért gyorsan tudott foglalni helyet az egyik általam legjobban kipróbálni vágyott játékra.

Ködszerzet

Pakliépítés. Brandon Sanderson. A Ködszerzet világa. Mindenképpen olyan játék, amit ki szerettem volna próbálni. Bár a nemzetközi kritikák nem voltak túl hangosak és erősek, valamint a megjelenés is - nekem - egy picit fű alatt érkezett, mert már nem emlékeztem, hogy mikor jelenthették be. De mikor szóba került, hogy a TÜ-n már kapható lesz, akkor hirtelen nagyon szerettem volna játszani vele.

A kétfős variánst próbáltuk ki, de állítólag lehet 1-4 játékosszám mellett is játszani, és akár kooperatív módon is. Elsőre azt gondoltam, hogy ez is egy olyan gyorsan pörgő, akár 20-30 perc alatt lejátszható társasjáték lesz, mint a Star Realms, de hamar kiderült, hogy tévedtem. Már a szabálymagyarázat során látszódott, hogy legalább 1 óra lesz a játékidő. Több, mint másfél lett.

Indulunk egy "szokásos" kezdőpaklival, ahol a lapok több, mint fele 1-es értékű pénz, amiből lehet vásárolni. Ezen felül még van 4 kártya, amelyik mindegyike 2-2 színhez (azaz fémhez van rendelve). A színes, fémes lapokat, csak valamilyen fém "égetésével" lehet használni. Kezdeteben csak egyet lehet, majd ahogy fejlődünk lehetőség lesz többre is. Ezekhez a játék elején korongokat használunk, de később más, fémes lappal, vagy atiummal (dzsókerrel) is lehet aktiválni őket. Sőt, később olyan lapjaink is lehetnek, amihez több ugyanolyan fém is kell!

A pakliépítős játékokhoz hasonlóan itt is először az egyik játékos kijátsza a lapjait, amiből vásárolhat, támadhat, vagy valamilyen fémes akciót használhat. Ezekkel lehetőség van nagyobb értékben támadni, gyógyulni, a feladatokon és fejlődéssávokon haladni és egyéb jóságokat csinálni. A központi piactérről beszerzett lapokat rögtön a dobópakliba tesszük a kijátszott lapokkal együtt, majd húzunk egy "új kezet". Ez utóbbi azért is fontos, hogy nálunk legyen, mert az ellenfelünk támadását, akár ki is védhetjük vele.

A sima, képesség lapok mellett vannak még szövetséges lapok, amelyek iránya fektetett és a kijátszásukat követően nem kell dobópakliba tenni, hanem folyamatosan jelen vannak.

A játék végét az váltja ki, ha valaki teljesíti mindhárom feladatkártyát, nullára veri az ellenfelét, vagy sikerül kijátszania egy bizonyos kártyát. Én ez utóbbi áldozata lettem...

A Ködszerzet szórakoztató volt, de nekem egy picit túl hosszú. Nem tudom, hogy mennyire lehetne lecsökkenteni a játékidőt a későbbiekben. Nem gondolom, hogy nagyon egy óra alá lehet vele menni, ami nekem egy pakliépítő játéknál sok. Nincs meg az az érzés, hogy én akkor most gyorsan vissza akarok vágni. A téma valamelyest érződött, néhány játékig még meglehet allomanta bőrébe bújás érzése, de egy idő után már lehet, hogy csak a színeket fogjuk látni és kevébé a világot.

A Ködszerzet egy jó játék. A Brandon Sanderson teremtette univerzum kedvelőinek ajánlott, hogy próbálják ki, de azoknak is érdekes lehet, akik a picit lassabb, elmélyülősebb pakliépítést kedvelik.

Korallzátony

Mintha már korábban láttam volna hasonló formákat és színvilágot. Talán simán el is megyek a játék mellett, ha Laci nem hívja fel rá a figyelmemet.

A játékban egy vízivilágot építünk meg, színes korallokkal és állatvilággal. Ehhez halakat és melléjük az alattuk vagy felettük lévő lapkákból választunk (ez módosítható kagyló jelölőkkel). A lerakott lapkáknak a korábbiakhoz szomszédosnak kell lennie, és érdekesség, hogy a színes halakat nem kötelező a választott lapka közelébe tenni, hanem már korábban lerakott lapka mellé is kerülhet. Ha a korallzátony lapkák sarkain lévő színes halak feltétele teljesül, akkor a lapka felfordul (és rákerül egy lapka színéhez passzoló hal) és a játék végén majd pontot ér. Az élőhely lapkák akkor fordulnak fel, ha a rajtuk lévő egyéb feltételek teljesülnek. A játék végén a pontokat összeadjuk és értelemszerűen a legtöbb pontot szerző játékos nyer.

A Korallzátony kicsit Azul-szerű vonalba tartozó családi játék. Sok újat és meglepőt nem hoz, viszont kellemes szórakozást tud nyújtani akár családok számára is. Az élőhely lapkákon lévő feltételek nálunk okoztak egy kis kavart, de idővel azok is könnyen megjegyezhetőek.

Csodálatos teremtmények

A következő játék a Csodálatos teremtmények lett. Egy picit nehezen akadtunk játékmesterre, már az előkészületeket is elkezdtük, az amúgy rövidített játékhoz. De szerencsére kaptunk segítséget (ráadásul egész jót, ami az egész rendezvény játékmesterei is elmondható), és belevethettük magunkat a fura állatokkal való foglalatosságba.

A játékban felfedezőket (fura lényeket ábrázoló fafigurákat) helyezhetünk le a táblára, amivel élelmet, kártyákat és tojásokat gyűjthetünk. Vagy a kezünkből kijátszhatunk kártyákat (egyszerre maximum kettőt) a megfelelő élelem kifizetésével. Külön akcióként kihívást is teljesíthetünk, vagy pedig pihenhetünk.

Mondhatnám, hogy nem sok olyan dolog van, amit már ne láttunk volna máshol, de nagyon igazságtalan lennék a játékkal szemben, mert ez a játék kifejezetten jól sikerült. Mindenképpen hangulatos, főleg a zseniális állatnév fordításokkal és kártyákon lévő illusztrációkkal. Nem bonyolult megtanulni és elég sok minden adja is magát. Talán nem annyira ragadhatunk be a gondolkodásban, sőt talán nem is nagyon érdemes arra előre gondolkodni, hogy a kártyasorról milyen kártyákat szeretnénk elvenni, mert mire sorra kerülünk, akkora már lehet, hogy nem lesz ott.

Van benne egy kis cukiságfaktor, ami az Everdellre emlékeztet, de ez egy teljesen más játék. A kombókkal, az azonnali hatást kiváltó, vagy egyéb esetben aktiválódó kártyák időzítése fontos, és a szerencse sem elhanyagolható, hogy esetlegesen milyen kezdőkezünk lesz, illetve, hogy amikor sorra kerülünk, akkor milyen kártyákat szerezhetünk meg.

Mi egy rövidített játékot játszottunk. Sajnos akkor kezdett volna beindulni a pontgyártás, amikor be kellett fejeznünk így nem tudok teljes véleményt mondani. Egyszer jó lenne majd vele egy tényleg befejezett partit is végigvinni. Azt hiszem, hogy ez volt nap egyik legkellemesebb játékélménye.

Boreal

Már azt hittük, hogy vége a napnak, mert nagyjából egy másfél óránk maradt még és csak 3 játékot sikerült kipróbálni. A kétfős játékoknál találtunk egy üres asztalt, ahol a Boreal volt előkészítve.

Ez tényleg egy elég gyors (de szerintem felejthető) párbajjáték. Van középen egy kártyasor, ahol maximum annyi értékben vehetünk magunknak egy kártyát, amilyen szám alatt van a jelző. De csak a jelzőtől balra lévő kártyákból vehetünk, ha a másik oldalról szeretnénk, akkor azt csak tartalékba vehetjük el, majd egy következő körben tehetjük le, ha ki tudjuk fizetni a költségét.

A lap elvevését követőn a kis jelzőnk a lap értékének megfelelőt mozog balra, majd a lehelyezést követően annyit mehet még jobbra, mint amennyi csillag van a piramisunk (mivel a lapokat 4-3-2-1-es piramisba rakhatjuk le) szabad, felső lapjain. Jön az ellenfelünk, majd megint mi, egészen addig míg valaki a piramis tetejét le nem rakta. Ezt követően összeszámoljuk a kártyák bal alsó sarkában pontokat és a pontfeltételeket.

Gyors, pörgős játék (akár 15 perc alatt is lejátszható), el lehet vele szórakozni, de nekem semmi extrát nem adott.

Sakura Dice

A nap végére még jutott egy játék, amit maga a szerző, Hegedűs Csaba mutatott be nekünk. Én magam nem vagyok annyira az ázsiai témavilág játékainak nagy rajongója, de kíváncsi voltam, hogy mi fog belőle kisülni. Azért pedig külön bocsánat, hogy a japán kifejezések nem maradtak meg, csak a shuriken...

Ez egy kockákkal dobok, majd rajzolok/írok típusú játék, ahol 2-2 fekete, fehér és rózsaszín hatoldalúkkal dobunk. Kiválasztjuk, hogy a fehér vagy fekete színű kockák eredményét szeretnék végrehajtani (fatörzset, ágat, ág-elágazást, rügyet, virágot rajzolunk), majd ezt meg is tesszük. Közben a passzív játékosok kiválasztanak a két kockából egyet, hogy mit szeretnének a saját lapjukra megrajzolni. Fontos, hogy a kocka színe határozza meg, hogy a fánk melyik oldalán tevékenykedhetünk (és ugyanezen rajzolhatnak a passzív játékosok is).

A rózsaszín kockákból egyet választhatunk és azok akcióját csak az éppen aktuális aktív játékos teheti meg. Ez általában a rajzoló/pontozó lapon a jobb alsó sarokban valami hatás, vagy pont lehet, jobbról balra haladva.

A rajzolásban nem tudnék dicsekedni a kézügyességemmel, de ugye itt a funkcionális rajz a lényeg. Fontos figyelni arra, hogy merre kanyarodnak (és milyen magasra az ágak), hogy ezek végén legyen rügy és lehetőleg virág is. Valamint arra sem árt figyelni, hogy méhecskék alá is kerüljön virág, mert mindezekért nagyon értékes pontokat kaphatunk.

A nap végére már nem voltam a toppon, ezért nagyon ki is kaptam... De ez mellékes. A saját lapunk jobb alsó sarkában lévő részen rengeteg kombólehetőség van, amiket érdemes lehet jól észben tartani. Van sok apró szabály, ami még mélyebbé teszi a játékot. Én magam ugyan hiányolom belőle a szóló módot, de ez legyen az én bajom.

A műfaj rajongóinak és családoknak is jó szórakozás lehet a Sakura dice, és talán, ha újra lehetőségem nyílik rá, akkor nyugodtabb körülmények között, kevésbé fáradtan újra tennék vele egy próbát.

Tovább konklúziók és benyomások a Társasjátékok Ünnepéről

Nem bántam meg, hogy idén is ellátogattam mindkét napra a rendezvényre. Egész sok játékot kipróbálhattam, de azért még bőven lett volna olyan, ami biztosan jó élményt nyújtott volna.

Egy ilyen rendezvényen nagy plusz, hogy az ember összefuthat a barátaival, a társasjáték körökből ismert emberekkel. Már csak ezért is megérte az idei esemény, és ad egy újabb kedvet, hogy jövőre is akarjak menni, legyen bárhol. A közös beszélgetések, eszmecserék esetleg játékok az igazán fontosak, minden más sokadlagos... (Jahh... és még fontosak a jó akciók is!)

A helyszín volt, akinek bejött, volt akinek nem. Mindenkit nem lehet úgysem teljesen boldoggá tenni. A nagy térnek megvolt az a hátránya, hogy elvesztek a dolgok. Az "itt vagyok a Gémklubnál" üzenettel nehéz volt mit kezdeni, mert rengeteg kék és sárga asztal volt. Voltak ugyan táblák/molinók, de ezek valahogy elvesztek a nagy térben. Egyedül a Gémklub nagy lobogója és Pierrot nagy kivetítői tudtak nagyobb támpontot adni. (Ez utóbbi - szerintem - egész elképesztően kiemelkedő színvonalú volt volt.)

Ma találkoztam olyan olvasómmal, aki jelezte, hogy a kajáról is írhatnék pár dolgot. Igazából tegnap mentem csak ki a kajáskocsikhoz, főleg a kíváncsiság miatt. Szeretek új dolgokat kipróbálni, ezért ettem valami krumplis izét. Bár nem kaptam indiai jellegűt, mert elfogyott, de ugyanakkor elég gyorsan ment a sor és nem is kellett rá sokat várni. Az íze is finom volt, bár többet is meg tudtam volna belőle enni ennyi pénzért. De még az árra is azt mondom, hogy "fesztivál-kategóriában" volt. Szerencsére nem vagyok fázós és a novemberhez képest egész meleg idő volt, ezért én annyira nem fáztam és kézben is meg tudtam enni a kajámat.

A játékmesterekből lehet jó lett volna, ha több van, mert bizonyára eléggé elfáradhattak a nap végére. De itt is szeretnék köszönet az áldozatos és jó munkájukért, mert sokat tehettek azért, hogy jó kedvvel jöhessek haza mindkét nap végén. A mostani hétvégén ők voltak az igazi hősök.

Társasjátékok Ünnepe 2025, 1. nap

Eltelt egy újabb év és eljött egy újabb Társasjátékok Ünnepe. Sajnos(?) az esemény nem tud megragadni egy fix helyen, hanem elég gyakran vándorol. Idén úgy alakult, hogy a Papp László Budapest Sportarénában került megrendezésre.

A helyszín

Már előzetesen is érezhető volt, hogy a helyszín kicsi lesz az érdeklődéshez képest. A jegyek egész hamar elfogytak és a FB fórumukon elég sok kétségbeesett felkiáltást lehet olvasni, hogy lemaradtak az eseményről.

Az épületbe viszonylag hamar be lehetett jutni. Úgy tűnt, hogy sor van, de pillanatok alatt be lehetett csippantani a belső térbe, még fél 10 előtt is. Az egy másik dolog, hogy utána TÜrelmesen ki kellett várni az időt a küzdőtérre való bejutásra. Az oda való belépést követően gyorsan le lehetett vonni a következetést, hogy a terület kicsi... Nem a legjobb a térérzékelésem, de valahogy az volt a benyomásom, hogy kisebb a helyszín, mint ami a Millenáris volt. Több embert nem is lehetett volna beengedni, mint amennyien voltunk. 

Az egyebekkel kapcsolatos véleményemet az írásom végére tettem, és most jöjjenek a játékismertetések. Nem biztos, hogy mindenhol megfelelő kifejezéseket fogom használni, és az ismertetéseim nem is törekednek a teljességre. Tamás barátommal, a BGG utolsó blogger mohikánjával és Lizus lányával jártuk be a mai napot és próbáltunk ki, többnyire 3 fővel játékokat. 

Knarr

Hosszú mászkálás után találtunk egy olyan üres asztalt, és egy olyan játékot, ami egy picit érdekelt minket. Én magam ugyan nem vagyok a vikingek nagy kedvelője, de egy próbát minden játék is megérdemel.

A játék nem túl bonyolult, a kezünkben lévő három kártyából vagy kijátszunk egyet, vagy pedig az előttünk lévő kijátszott lapokból megveszünk valamit a "lobogónkra". Külön érdekesség és egy egész jó ötlet, hogyha egy már korábban kijátszott színre teszünk egy másik kártyát, akkor az összes korábbi hatás is érvényesül.  A lap kijátszását követően olyan színű sorból kell kiegészíteni a kezünkben lévő lapokat, mint amilyen színű kártyát kijátszottunk. Ezt azonban lehet módosítani is.

Fontos megemlíteni, hogy másik akciólehetőséggel az előttünk lévő lapokat érdemes "beáldozni", hogy masszívabb pontokat és egyéb jutalmakat kapjunk.

Viszonylag gyorsan pörgő családi játék (szerintem egy fél óra alatt lement), ami kellemes meglepetést okozott.

Egy imposztor New Yorkban

A dobozban van egy rajzolásra való papírtömb, néhány filc több színben, valamint néhány kartonlapka, aminek a túloldalára lehet filccel írni.

A játékot 4 fő felett érdemes játszani, mi hatan próbáltuk ki. A mecénás felírja a kis kartonok hátoldalára ír egy szót mindenkinek, kivéve az imposztornak. Kiosztja a lapkákat, majd mond egy segítséget, hogy milyen témakörben megy a közös rajzolás. Két körben megy körbe a "rajzlap", amikor is mindenki egyetlen egy vonalat rajzolhat. A játékosok beazonosítását nagyban segíti, hogy különbözőek színűek a filctollak.

Amikor a második körnek is vége, akkor mindenki egyszerre rámutat valakire, hogy ki lehet az imposztor. Ezt követően az imposztonak még van esélye megmondani, hogy mit is akarhatott a közös rajz ábrázolni.

Ez tipikusan az a játék, ami több fős társaságban (még józanul is) igencsak szórakoztató tud lenni. Tehát ilyen szempontból ajánlott lehet a könnyebb, nevetősebb játékokat kedvelők számára. Ugyanakkor ezt igencsak könnyen lehetne játszani házilag elkészítve is, de értem, hogy meg kell venni a know-howt. Problémás még, hogy a dobozban lévő filcekkel nem olyan könnyű a kis kartonokra írni, valamint azok elég könnyen el is tudnak mosódni.

Érdekes, hogy egy közel 15 éves játék most kapott magyar kiadást. Felkészül a Deep Sea Adventure? 

The Gang

A nap - számomra - legnagyobb meglepetését a The Gang hozta. Texas Hold'em Póker, de kooperatív módon.

Mindenki megkapja a két kezdő lapját, majd pókerzsetonok segítségével megmondja, hogy szerinte hányadik helyezésre jók a kezében lévő lapok. Ezt követően jön Flop, amikor középre három lap kerül ki. Mindenki - fejben - kiegészíti a kezében lévő lapokat és középen levőeket, hogy azzal milyen pókerkombó jönne ki, majd megint elvesz mindenki egy zsetont. Ugyanez jön a két következő körben is (Turn és River). Fontos még megemlíteni, amíg még nem vettük el az összes zseton középről, addig lehetőség van egy másik játékostól elvenni a zsetonját, ha szerintünk a mi lapjaink jobbak vagy rosszabbak.

Az utolsó kör végén a pókerzsetonokon lévő csillagok számával növekvő sorrendben kell a lapjainkat felfedni és igazolni, hogy valóban jó helyre gondoltuk sorrendben a lapjainkat. Ha sikerrel jártunk, akkor sikeres volt a "rablás", ha valahol elrontottuk a sorrendet, akkor elkaptak minket. 3 sikerig vagy 3 kudarcig tart egy teljes játék.

Gyorsan pörög, de érdemes 4 fővel vagy magasabb játékosszámmal játszani. A dobozban vannak sima póker lapok, valamint még egyéb olyan kártyák is, amik színesíthetik (könnyíthetik vagy nehezíthetik) az élményt. További bónusz, hogy a dobozban műanyag pókerzsetonok is vannak, amik adnak az egészhez egy kis további pluszt. Ebből a játékból vettem is magamnak.

Kapocsváros

A Gémklub játékkölcsönző részén találtunk rá erre a könnyed, egymás gondolkodására való ráhangolódást igénylő kooperatív játékra.

Ezt követően átadjuk a paravánt és a polgármesterséget a következő játékosnak. 3 főnél mindenki kétszer volt polgármester és így volt 6 építési kör. Ezt követően le lehet pontozni a zöld pacákat.

A játéktér közepére letesszül a Városháza lapkát, majd élszomszédosan mindenhová egy valamilyen épülettípust jelentő lapkát. Ezt követően kijelölünk egy kezdőjátékost, aki az első polgámester lesz. Ő kap egy paravánt, majd húz magának 3 lapkát. Eközben a többiek 3, különböző bójalapkát tesznek a városba. A paraván mögött a polgámester az előtte lévő városlapkákhoz társít 1-1 bójaszínt, majd lefordítja ezeket a bójás lapokat és elveszi a paravánt. A többi játékos ekkor szembesül azzal, hogy milyen városi építményeket kell elhelyezni valami alapján a közösen lehelyezett bójás helyekre. A lefordított bójakartonokra teszik a műanyag bójákat. Ha mindegyik lehelyezésre kerül, akkor jön az igazság pillanata és felfordításra kerülnek a kartonok. Ha jó helyre tippelt a csapat, akkor az adott helyre kerül a városi épület lapkája, ha rosszul, akkor sarokkal érintkezve kell letenni. Ez azért fontos, mert az lapkaéllel való érintkezés után járnak pontok. Ha minden városi építmény helyét pontosan eltaláltuk, akkor kapunk egy negyedik bójás lehetőséget is a fennmaradó körökre.

Nem túl bonyolult, inkább családi játék. Egyszerű, okos kivitelezése van, egy picit még a Fedőneveket is idézte a másik fejévél való gondolkodás miatt.

Wilmot raktára

Egy vicces "kis" memóriajáték. Fura színes kartonlapkákat húzunk, majd azokat fejjel lefelé letesszük egy 7x7-es rácsra. Fontos, hogy az alapszabály szerint a lapkáknak érintkeznie kell egymással (hacsak a szabály nem szól másképpen). A lerakásnál valami asszociációt kell kitalálni, hogy vajon miért is oda tesszük azokat a lapkákat. 6-os, 7-es, vagy 8-as lapkastócokat rakunk le minden egyes munkanapra vonatkozóan és töltjük meg vele a játékteret. Minden egyes nap tetején jöhet velünk szembe egy újabb szabály, ami színesíti a játékot.

Ha a játéktér, a háló megtelt, mert elfogytak a kikészített lapkák, akkor egy másik lap pakliból a lefordított lapokra kell tenni ugyanazokat az ábrákat. Itt derül ki, hogy mennyire volt jó a kollektív emlékezet. Elég vicces tud lenni ez a játék is, de ugyanakkor elég nagy koncentrációt is igényel.

Hősképző

Eléggé meglepett, amikor hosszú évek után magyarul is bejelentették a Roll Player magyar kiadását. Mivel nem is számítottam rá, ezért még évekkel korábban elkészítettünk itthonra egy házi magyar fordítást a lapoknak és tábláknak (és persze szabad fordításban a játék címe is SzerepjátéKockák lett).

A játékban az a cél, hogy a szerepjátékok karaktergenerálását oldjuk meg. Ehhez kockákkal dobunk, amiket majd magunkhoz tehetünk, majd alkalmazhatunk valamennyi szabályt. Közben pénzt is szerzünk, amikkel tudunk magunknak felszereléseket, képességeket és jellemvonásokat.

A kidobott kockák és piactérre kirakott kártyák adnak a játéknak egy jelentős véletlenfaktort, valamint ezzel járó gondolkodást is. Ahol elő is jön a játék egyik "problémája", hogy magában hordozhat egy kisebb analízis-paralízis szituációt, amikoris a játékostársakat már a minél gyorsabb akció-végrehajtásra ösztökélnénk.

Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a játék egy picit elkésett. Nagyjából akkor jelent meg, mint az Azul vagy Sagrada, csak gémerebb volt. Ráadásul amerisebb érzettel bíró, mint a korábban felsoroltak, de talán nagyobb gondolkodás-beragadással. Ez egy olyan játék, amit igazán akartam szeretni, de szerintem egy picit eljárt felette az idő. Persze a szerepjátékot kedvelőknek és esetleg másoknak is jó móka lehet, de túl sokat gondolkodni szerető játékostársakkal nem igazán ajánlom.

Benyomások, konklúziók

Egyéni véleményem, hogy az játékok megismerésére nagyobb az igény, ezért esetleg jó lenne átgondolni a jövőben a következőket:
- a különféle versenyeket és kupákat talán máshol kellene megrendezni
- az aréna végébe még elfért volna néhány asztal (igaz, ekkor még több játékmester kellett volna, és szerintem ők így is eléggé ki voltak facsarva),
- a régebbi játékokat már kevésbé kellene "bemutatni", hogy ne menjenek az új játékok rovására (Kár, hogy az újdonságok is csak 1-1 asztalon voltak jelen. Ott volt pl. az új (de nemzetközileg már elég régi) Hősképző / Roll Player, amit csak egyetlen asztalon találtunk meg. Ugyanakkor az frissen megjelent Ködszerzetet sehol sem lehetett látni.)
- a nem társas, gyerekjátékoknak nem tudom, hogy mennyi létjogosultsága van (nyilván el lehet ezeket is valakiknek adni),
- nem tudom, hogy mennyire volt jó ötlet a Fxszfej haveros korona.

Valószínűleg holnap este jön a követező rész...

A végére nem maradhat el, hogy köszönet minden játékmester munkájának!

Egy brownie recept

Lehet van már recept is, de én ezt a verziót kaptam és eddig még mindig jól sikerült. A receptet kaptam, de nem tudom, hogy mi az eredeti forrás.

A hozzávalók:

• 3 tojás

• 1,5 bögre cukor

• 1 csomag vaníliás cukor

• 1 csipet só

• 25 dkg margarin, olvasztva

• 1 bögre holland kakaópor (kb. 7-9 dkg)

• 1 bögre liszt: fele finomliszt, fele rétesliszt

A sütőt előmelegítjük 180 fokra (alsó-felső sütés). A hozzávalókat a fenti sorrendben robotgépben alaposan összekeverjük. A tésztát kivajazott, lisztezett tepsibe öntjük, egyenletesen elterítjük, majd 20 percig sütjük.

A megfelelő sütési idő a kulcs a tökéletes brownie-hoz. Ugyanis ha ez a sütemény keményre sül, nem finom! 20 perc után fogjunk egy villát és szúrjuk a süteménybe. Ha nem marad rajta tészta, elkészült, de figyelem: a villa ettől még mozgatható lesz a sütiben, annyira puha! Ha esetleg marad tészta a villán, 3 perc múlva próbáljuk újra, 26 percnél tovább semmiképpen ne süssük (hinni kell benne, hogy jó lesz!).

Hagyjuk kihűlni és szeleteljük fel. Érdemes kicsikre darabolni, mert elég tömény édességről van szó.

Társasjátékok Ünnepe 2024, 2. nap.

A szombatom bőven átnyúlt a vasárnapba, ezért nagyjából 4 óra alvással ugrottam neki a Társasjátékok Ünnepe 2. napjának. Nem sokkal 10 óra előtt értem oda, majd beálltam a kígyózó sor végére. Gond nélkül, pillanatok alatt sikerült beérni.

Ezüsthegy építészei (bgg link)

Elég gyorsan találtunk egy asztalt, ahol a grafikából jól láthatóan a Roll Player/Kartográfusok világán játszódó társasjáték volt előkészítve.

Először kártyákat draftolunk. Ezen kártyák kerülnek majd be a saját kazamatánkban/dandzsönünkbe, valamint a rajtuk szereplő pénzösszeg fogja majd megmondani, hogy mennyi bevételünk lesz az adott fázisban. Az éppen eldraftolt kártyát azonnal be kell építenünk a kis útvesztőnkbe. 

Még a játék kezdetén kapunk egy tervrajz kártyát, hogy miképpen is kell majd kinéznie a 4x4 nagyságú labirintusunknak. A végső pontozásnál sokat fog majd számítani, hogy sikerült-e mindent is megépíteni a megfelelő helyre, és hogy a bejárat össze van-e kötve a kijárattal.

A draftolás során szerzett kártyákon lévő bevételek fogják először megállapítani a játékossorrendet is. Mindig a legtöbb pénzzel rendelkező személy vásárolhat valamit a piacról, vagy passzolhat ki. Ha még mindig neki van a legtöbb pénze, akkor újra ő jön. Ha úgy dönt kipasszol, akkor többet már jöhet az adott fázisban, és ennek megfelelően kerülhet előre a játékossorendbe.

A legelőször kipasszoló játékos vehet majd új küldetéskártyát, ami alapján további pontokat szerezhet. Majd sorban jönnek a többiek is.

A játék akkor ér véget, ha mindenki szépen felépítette a labirintusát. Ezt követően pedig jön a kiértékelés és végső pontozás. 

Összességeben azt tudom mondani, hogy egy egész szórakoztató darabról van szó jelen esetben, aminek talán még a beszerzésén is el fogok gondolkodni.

Foxy (bgg link)

Egy egyszerű memória játékot is sikerült kipróbálnunk. Sorban felfordítunk 20 lapot és minden egyes lapfordításkor meg kell mondanunk, azaz lapra felírnunk, hogy a korábbiakkal együtt összesen hány olyan állatot láttunk, mint ami az éppen felfordított kártyán van.

Nem egy bonyolult, vicces, gyors családi játék, amit akár kicsikkel is jól lehet játszani.

Homokcsapda (bgg link)

Ezt követően egy újabb egyszerű szabállyal rendelkező, könnyed, családi, ügyességi/gyorsasági játék elé ültem le. A homokcsapdában homokórákat kell a célba léptetni bizonyos színeket és formákat tartalmazó mezőkről/korongokról. Ha megfelelő színű, vagy szimbólumot tartalmazó kártyát játszunk ki a kezünkből, akkor az összes létező homokórával lépünk és azokat forgatjuk a másik felére. Ha nem tudunk lépni, akkor csak forgatunk. A játék még nehezíthető újabb homokórákkal, hosszabb pályával vagy egyéb szabályokkal is. 

Kicsit hasonlít a Sárkányokra, de valamilyen szinten az Escape-ben található feszültséget is hozta.

Evergreen (bgg link)

Ez volt a vasárnapi napon talán a „legkomolyabb” játék, amit játszottam. Sajnos a szabályokat nem teljesen jól kaptuk meg, ami okozott némi értetlenséget. Nem tudtuk eldönteni, hogy vajon tesztelési hiányosságokból fakad-e a problémánk, vagy valami más van.

A játékban a saját „bolygónkra” fákat kell ültetni. Ezeket a különféle éghajlati területekre kell pakolni, és minél jobban be kell zöldíteni a saját bolygónkat. Lehetőleg úgy, hogy a legtöbb pontunk is legyen a játék végére.

Az éghajlatoknak megfelelő színű kártyát választunk és húzunk fel, majd arra a területre teszünk valamilyen fát, vagy növelünk, lombosítunk és hasonlók. A húzott kártyák még egyéb plusz akciót is adnak, amiket azonnal felhasználhatunk. Gyakorlatilag 4 évszakot játszunk végig, míg minden évszakban majd máshonnan süt a nap és máshogy kapunk pontot az árnyékolások kapcsán.

Minden egyes évszak egyre rövidebb, azaz egyre kevesebb kártyát kapunk az akcióink végrehajtására, de végülis a játékterünk is folyamatosan „csökken”/változik. Közben folyamatosan figyelnünk kell arra, hogy minél nagyobb összefüggő zöld területünk legyen, és a fák se nagyon árnyékolják egymást.

Ez valahogy kevésbé jött be nekem. Ennek oka lehet a természet téma, a nem teljesen jól átvett szabályok, és a játék kinézete is. De biztos vagyok benne, hogy ennek is meglesz a maga közönsége és játékosbázisa.

A játék egész kellemesen néz ki grafikailag, a fa elemek is ügyesen vannak kifaragva (bár volt, aminek túl széles volt a „talpa”) és a saját játéktáblák is süllyesztettek. Igazából ezekre nem lehet panasz.

Scout (bgg link)

A cirkuszos játék, ahol igazából nem látod a témát, hanem csak a számokban fogsz gondolkodni. Okos, szórakoztató és gyors játék, nagyon pici dobozban és – szerintem – erősen túlárazva. A dobozban van 45 kártya, néhány kartonjelző és játékszabályok több nyelven.

A játék elején mindenki egyenlő számú kártyát kap. Ezeket megnézhetjük, de a sorrendjüket nem változtathatjuk meg. Viszont most lehetőség van arra, hogy fejjel lefelé átfordíthassuk őket. A számozás 1-10-ig megy, és minden kártyán 2 szám látható.

A játék elején valaki kijátszik egy kártyát, amit a soron következő játékosnak ütnie kell. Ezt megteheti egy magasabb értékű kártyával (ha egy lap van lent), több azonos értékű kártyával, vagy kártyasorral. Ha valaki mondjuk egy 5-6-7 értékű kártyasort tesz le, akkor azt a következő játékos ütheti egy 6-7-8 értékű sorral, vagy egy olyannal, amiben már eggyel több lap van, tehát akár egy 1-2-3-4 lapokból állóval is, vagy pedig három azonos értékű lappal (mondjuk akár 3 db 1-essel is).

Szóval az egyik lehetőség, hogy ütjük a lent lévő lapokat, míg a másik hogy a letett lapokból egyet felveszünk és bármilyen irányban bárhová tehetjük a kezünkben lévő lapok közé.

Illetve egyszer van arra is lehetőség, hogy ezt a kettőt kombináljuk. Amikor lapot veszünk el, akkor mindig adunk a lap tulajdonosának egy győzelmipont jelzőt.

Egy kör addig tart, amíg valakinek a kezéből el nem fogynak a lapok. Ezt követően összeszámoljuk az elütött lapok számát és ebből levonjuk a kézben maradt lapokét. A játékban összesen annyi kör lesz, ahány játékos van. A végén a legtöbb ponttal rendelkező nyer.

Ez egy nagyon jó kis játék. Tényleg jó, hogy kis helyen is elfér, de talán védőzve nem fog a dobozba férni. Viszont nagy hátránya, hogy a méretéhez képest elég drága. Bár minden viszonyítás kérdése.

Lapzárta (bgg link)

A végén gyorsan egy gyors játékot játszottunk. Sajnos – miattam – egy kicsit kapkodva is. A játékban egy újságot kell megszerkesztenünk, de úgy hogy a középre kiszórt cikk és hirdetés lapkákból kell kivenni a többi játékos elől a nekünk tetszőket egy kis asztalra. Majd ezt követően bejelentjük, hogy szerkesztünk és mi már többet nem húzunk. A nálunk lévő lapkákat próbáljuk bepakolni bizonyos szabályok szerint az újságunkba.

Az egyik csavar ott van, hogy mindezt időre tesszük. 3-4 percünk van megegyezés szerint. Ennyi idő alatt kell a cikkeknek az újságunkba kerülnie.

További nehezítés, hogy vannak egyéni célok, valamint nem mindegy, hogy mi kerül mi mellé. A következő fontos dolog, hogy az újságban kell lennie pozitív és negatív híreknek is, valamint hirdetéseknek is.

Az egész valahogy egy áttematizált Galaxis Roncsderbi élményét adta vissza, valamivel komolyabb témával. Csak itt jobban kellett figyelni, hogy milyen elemek kerüljenek egymás mellé, mert úgy több pontot lehetett összeszedni.

Családi játéknak mindenképpen ajánlott, főleg mivel gyorsan le lehet vele pörgetni néhány partit.

És egy újabb előadás...

A Lapzártát egy kicsit kapkodva játszottuk le, mert szerettem volna még elmenni a nap végén az Arany Málna díjatadóra és beszélgetésre, ahol bizonyos szempontok alapján próbáltak az ítészek "lehúzni" jó játékokat. Azzal lehet vitatkoznék, hogy mi számít jó játéknak és mi nem, de minden megítélés kérdése.

A színpadon lévők csak a nevezetteket mutatták be és a végső döntést ránk, nézőkre bízták. Mi voltunk azok, megkaptuk a szavazás lehetőségét és így nekünk kellett bevinni a végső döfést.

Egy picit csalódott vagyok, mert bár több helyen is szellemes volt a felvezetés és érdekesek voltak a szempontok, mégis valahogy nagyobb bátorságot és erősebb "troll-tartalmat" vártam az egésztől.

Nekem ez a műsor lett a napzárta, mert ezt követően elindultam haza. Előtte még azért elmentem az egyik bolt standjához és megnyugodva vettem észre, hogy azt a játékot, aminek a megvételén filóztam végül valaki más megvette helyettem...

Összegzés

Úgy érzem, hogy nagyon jó volt az idei Társasjátékok Ünnepe. Nem igazán lehetett panaszom semmire, és a főbb dolgokat már úgyis felsoroltam a korábbi bejegyzésemben.

Sok emberrel sikerült találkozni és lepacsizni. Mert – szerintem – egy kicsit erről szólnak ezek a rendezvények, hogy találkozhatunk azokkal, akiket a csak kijelzőnk túloldaláról ismerünk.

Ezen felül vásárolni is sikerült. Nem volt túl sok kivételes akció, de azért akadt. (Ugyanakkor bennem van a gyanú, hogy karácsony előtti leárazások során talán sikerül belefutni pár jó ajánlatba.) Nyilván kiadó oldalról elsősorban arról szólna ez az „ünnep”, hogy minél több terméket ismertessen meg a lehetséges vevőkkel és azokat adja is el nekik. Mi pedig csak játszani, impulzusokat gyűjteni mentünk… és azért, hogy mit vegyünk meg otthonra.

Arra a kérdésre, hogy jövőre szeretnék-e újra menni a Társasjátékok Ünnepére elég lesz csak feldobni azt az érmét, amit a Laserox standjánál kaptam.

Társasjátékok Ünnepe 2024, 1. nap.

Az utóbbi évek Társasjátékok Ünnepét (a továbbiakban szigorúan csak TÜ) különböző okokból kihagytam, és az idei látogatás kapcsán is elég sokat vacilláltam, hogy akarok-e menni. Nagyjából addig vártam, amíg nem jött velem szembe, hogy a „vasárnapi jegyek 80%-a már elfogyott”. Ekkor találtam ki, hogy két napra szeretnék menni… Majd a honlapra fellátogatva szembesültem vele, hogy a korábbi üzenet gyakorlatilag azt jelenti, hogy CSAK vasárnapra van már elővételes jegy. Valamint lehet azzal majd az adott napon próbálkozni, hogy talán beengednek… vagy nem.

Szerencsémre azonban sikerült másodkézből jegyet vennem a szombati napra is, így már nem volt akadálya, hogy két napon át élvezhessem a Millenáris vendégszeretetét.

A szombati úgy alakult, hogy autóval mentem, és a szerencsém annyiból kitartott, hogy a helyszíntől pár percre találtam szabadtéri, ingyenes parkolási lehetőséget. Fél 10 körül érkeztem és jobb dolgom nem volt, ezért beálltam az egyetlen sorba. Csak a karszalagosoknak volt sor, mivel nagyjából ezt mindenki előre átvette, vagy pedig közvetlen megkapta a bejáratnál. (Állítólag, aki így tett azt rögtön be is engedték, hogy ne kint fagyoskodjon.) De igazából elég lett volna tényleg 10 körül érkezni, és akkor egy 5-10 percen belül simán be lehetett volna jutni.

Mindenesetre panaszra nem lehet okom, mert 10-kor már két kisdobozos kiegészítővel boldogabb voltam és nekiláthattam egy gyors felfedezésnek.

Mielőtt még a játékokra térnék, jöjjön pár gondolat.

- A karszalagok és tombola előbbi átvétele szerintem jó ötlet volt. Tényleg gyorsan be lehetett jutni, aki korábban ment kvázi feleslegesen várakozott.

- A tombola egy picit vicc, de itt se legyünk igazságtalanok. Volt aki nyert és kapott valamit. Mi többiek pedig az élményt nyertük, hogy ott lehettünk a rendezvényen.

- A napi 4000 eFt-os belépőjegyár viszonylag korrekt volt a lehetőségért. Itt is hallottam több féle véleményt, hogy játszani otthon is tudott volna ingyen, vagy klubban olcsóbban. Valamint nem biztos, hogy az akciók fedezik a belépődíjat. Én nem ezért mentem…

- Akciók: Lehet, hogy voltak kiemelkedő akciók is, de szerintem ez a rendezvény nem erről szól. Vagy ha úgy vesszük, akkor egy elő „Black Friday”, ami egy hónapig fog tartani. Szerintem ez is viszonylag korrekt volt, bár a nap végén már jelentek meg olyan mémek, hogy a 10%-os akcióban lévő játékok a Tesco-ban töredékáron megvehetőek.

- Elrendezés. Alapvetően ez is rendben volt, kaptunk néhány „térképet” is, de így is rengeteg dolog mellett elmentem elsőre, és másodikra is. Volt, amit nem is nagyon találtam meg. Nem tudom, hogy ezen mit és hogyan lehetne javítani.

- A hőmérséklet végig jó volt. Pólóban is. A rövidnadrág talán túlzás lett volna.

- Az étkezés. Támogatva lett az evési lehetőség, mert kint voltak kaját osztogató járművek. Ezeket nem a TÜ szervezte (legalábbis az áraikat), szóval ezekről inkább nem mondanék többet. Ami kicsit rossz volt, hogy ezeket kint kellett megenni és nem igazán volt asztal ahová le lehetett volna ülni.

- Játékmesterek. Egy rossz szavam nem lehet, vagy jókor jó embereket fogtam ki. Talán lehettek volna többen, de ilyen alapon én is jelentkezhettem volna játékmesternek. Talán jövőre.
- Külön köszönet minden játékostársnak, akivel játszhattam, és mindenkinek, akivel pacsizhattam a két nap alatt.

Hajdanvölgy mítosza (bgg link)

Igazából ez volt az egyetlen játék, amit előzetesen szerettem volna kipróbálni. A Reflexshop előre kiküldött egy hírlevelet, amiben lehetett foglalni a játék kipróbálására, így 10:30-tól délután 1-ig meg is volt az elfoglaltságom.

A Hajdanvölgy mítoszában különféle színű és minimálisan eltérő képességű frakciónkat fogjuk irányítani, ahol a figuráinkat az előre előkészített hexákra helyezzük le, majd azokon végrehajtunk valami akciót. Vannak munkásaink, harcosunk, mágusunk, sőt még sárkányunk is! A játékban keveredik a munkáselhelyezés, az építés, a területfelfedezés, valamint az elemek és területek birtoklásáért folyó harc is.

Amikor sorra kerülünk, akkor két fő dolog közül kell az egyiket csinálnunk. Vagy lehelyezzük egy fafiguránkat az egyik hexára és végrehajtjuk azt, amit ott lehet, vagy pedig visszahívjuk az összes bábunkat és saját kártyáinkon hajtjuk végre a visszahívási akciókat. Kezdetben még egy alap kártyánk van, amiket a későbbiek során bővíthetünk újabbakkal.

Ahogy haladunk előre úgy bővül Hajdanvölgy területe, szerezhetünk újabb kártyákat, jöhetnek újabb szörnyek és kaphatunk újabb feladatokat. Egy idő után elkerülhetetlenné válik a konfrontáció, mert bizony a területért is harcolunk. És igazából én itt szaladtam bele egy kisebb problémába, még úgyis, hogy én voltam a szerencsés. A kis munkásomat megtámadta a szomszéd, viszonylag nagyobb erőkkel. Én úgy döntöttem, hogy nem használok plusz segítséget ezért egyetlen hatoldalú dobókockával vártam az ellenfelem 5 db hatoldalúját. Én nyertem. Még poénkodtam is, hogy dobok egy hatost és nyerek, de csak ötös lett. És mivel az ellenfelem nem dobott jobbat, ezért veszített. Ez egy kicsit igazságtalan szerintem. Persze ment a poénkodás más játékostársaktól, hogy olyan jó kitérő manővert dobtam, hogy az ellenfeleim egymás kardjába dőltek… És sajnos erre nem volt semmi kompenzáció is. Mindannyian mentek a holtak birodalmába.

A játék maga nem rossz, de szerintem nem kiemelkedő. Kaptunk nagyjából egy fél óra játékmagyarázatot, és utána a maradék két órában nem tudtuk végigjátszani. Talán tud pörgősebben is menni, ha már mindent ismerünk.

Fontos leszögezni, hogy a játék szép, gyönyörű! De 10-ből 9 hozzáértő társasjátékos az overproduce szót, vagy ennek szinonimáit fogja felemlegetni. A játékelemek, tartozékok és egyszerűen minden kiemelt figyelmet kapott, ezért is lett végül maga a játék picit csalódás. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz lenne, csak annyit, hogy enni pénzért inkább más foglalja az amúgy nem kis helyet az egyik polcomon.

Marvel United: Spider-Geddon és Polgárháború (bgg link)

Egy asztallal ültem tovább, nem mentem messzire. Ez a minifigurás játék már egész régóta érdekelt, és még csak nincs is túl borzasztó áron. Igazából az érdekelt, hogy mennyire tud jól működni.

Két doboz tartalma volt vegyítve, mert a Spider-geddon egy alapjáték, míg a Polgárháború „csak” egy kiegészítő. Viszont ez utóbbiban több a közkedvelt hős. Én saját karakternek az „alapdoboz” Noir pókemberét választottam, már csak a kalapja miatt.

A játék során saját paklinkból lapokat kapunk a kezünkbe, azokat kijátszuk, majd az előttünk lévő játékos lapjaival akár össze is kombózhatjuk ezeket. Aztán bizonyos játékos után jön a főgonosz, aki próbál nekünk keresztbe tenni. A kijátszott lapoknál túl sok akció nincsen. Igazából mozoghatunk, harcolhatunk, vagy valamit megmenthetünk (helyszínt vagy civilt). Nem túl bonyolult a működés, szórakoztató a küzdelem és aranyosak a figurák. Valamint még nem is egy durva a játék ára. (Vettem is egy Multiverzimos verziót.)

Ugyanakkor itt se legyünk teljesen egyoldalúak. Őszintén nem tudom, hogy mennyi játék lehet majd benne, mikor lehet megunni. De manapság már, ha 5-10 alkalommal játszunk egy közepes vagy nagy dobozos játékkal, akkor szinte már az is ünnep. A figurák aranyosak, a lehetséges akciók kártyái és a főellenség lépései viszont elég random érkeznek. Ezen felül itt is könnyen elő tud ugrani az alfajátékos, aki megmondja a többieknek, hogy mit kellene csinálni. Abban nem vagyok biztos, hogy tényleg mindent jól csináltunk-e de sajnos egy paraszthajszálnyival elbuktuk a harcot Spot ellen.

Intermezzo

Ezt követően beültem egy előadásra, ahol a Dice and Decks csatorna arcai beszélgettek a társasjátékozásban idegesítő dolgokról. Sajnos szinte csak Balázs beszélt, mert Pisti hangja valahogy nem volt a helyén. De talán a nézőközönség egy kicsit interaktívabbá tette a beszélgetést.

5 torony (bgg link)

A kis pihenő után újra a játékok felé mentem, és bár az egyik játékostársam nagyon a Harmóniával akart játszani, de addig még be kellett iktatnunk bár megállót. Az első ilyen az 5 torony volt.

A nem túl bonyolult kártyajátékban középre kikerül 5 kártya. A kezdőjátékos megmondja, hogy mennyit lenne belőle hajlandó elvinni, majd a következő felüllicitálhatja. Az összes lapot el kell venni és bele kell tenni a magunk előtt épülő toronyba (van néhány kivétel lap). Nehézség, hogy csak csökkenő sorrendben lehet építeni a tornyokat. 5 szín van, tehát 5 tornyunk lehet (lásd játék címe). A kártyák 14-től vannak 0-ig számozva, és ha valahová nullát leraktunk, akkor az a torony nem épülhet tovább.

A játékban egy kicsit érdekes ez a licit, hogy hány kártyát vihetünk el, de igazából ez is egy olyan játék, amit mintha már láttunk volna valahol. Igazából egy kellemes filler, semmi extra. Ha nincsen otthon Lost Cities vagy Keltis kártyajátékunk, akkor be lehet szerezni.

Navoria felfedezői (bgg link)

Megmondom őszintén, hogy nem igazán vártam semmit ettől a játéktól. Arra bizonyíték volt, hogy tud úgyis szép, szemet vonzó egy játék, hogy nincsen túltolva. De igazából már ez lenne az elvárás minden játékkal szemben. A színekbe és a rajzokba bele lehetne kötni, de igazából – szerintem – ezek is rendben vannak.

A játékban nyersanyagokat gyűjtünk, utakat fedezünk fel, amikre állomásokat helyezhetünk fel, és persze győzelmi pontokért hajtunk. Néhány perc múlva itt is leesett a téma a mechanikáról, de ezzel lehet csak én voltam így. Ennek ellenére elég szórakoztató darab volt.

Érdekessége, hogy játékossorendben egy zsákból húzunk 2 korongot, ami alapján olyan színű kártyát vehetünk el. A következő játékos választhatja az előző játékos otthagyott korongját, vagy húz kettőt és azokból választ. Ezt mindenkit megcsinálja még kétszer, tehát addig, amíg 3 kártya nem lesz előtte. Ezek a lapok adhatnak nyersanyagokat, lépéseket, győzelmi pontokat a játék végén, vagy menet közben valamit.

A kártyabegyűjtés után jön egy kisebb csavar, ugyanis ezt követően a megfordított játékossorendben helyezhetjük le a kártyapaklikra tett korongokat, és azokból hajthatunk végre valami akciót. Nagyjából ugyanazokat, mint korábban is írtam.

Ezt követően jön bevételfázis (bizonyos kártyák itt fejtik ki hatásukat), majd a hazatérés.

Ezt követően még kétszer megcsináljuk ugyanezeket a fázisokat, majd a végső pontozás után megállapítjuk, hogy ki nyert.

Igazából egy kellemes családi darab, de semmi kiemelkedő. Nem tudok és nem is akarok jobban belekötni. Ez egy olyan játék, amit bátran mernék ajánlani a nem túl gémer beállítottságú családoknak a vasárnapi vagy ünnepi ebéd után.

Harmónia (bgg link)

Végül Laci barátom vágya is teljesült és kipróbálhattuk ezt az absztrakt, Azul-érzést is adó, családi játékot. Akkor nem jutott az eszembe, hogy mire is hasonlít annyira, de végül másnap rájöttem, hogy ez olyan, mint egy kicsit továbbfejlesztett Reef (ami valahogy eltűnt az ismeretlenség homályába, pedig az sem egy rossz játék).

De ne szaladjunk előre. A játékban van középen egy „tárcsa”, amit valamiért forgatunk, hogy a nyíl mindig afelé a játékos felé mutasson, aki éppen következik. A lényeg, hogy valahonnan el kell venni 3 korongot, valamint el lehet venni egy játékcél kártyát is. A három elvett korongot azonnal el kell venni és le kell tenni valahová a saját játékterünkön. Az adott célkártyákon többször is teljesíthető a cél, és eszerint megy a pontozás. Egyszerre 4 célkártya lehet aktívan előttünk, és nem jár érte büntetés, ha a játék végén nem sikerül teljesíteni.

A korongok valami természeti dolgot hivatottak jelenteni, a kék a víz (amit talán nem lehet egymásra tenni), a szürke a kő/hegy, a barna a fa (ami lehet a fa alapja, amire a zöld lombkorona megy, vagy egy faház alsó része), a piros a tégla/vagy tető, a zöld a fű vagy fa lombkorona, a sárga pedig talán virág. De lehet ezeket máshogy nevezik, mert ugyan a szabályt nem olvastam, de a tematikából ezek jól következnek. Kivételesen meg is dicsérem, hogy absztraktsága ellenére milyen jól érezhető benne a tematika.

Ez is elég kellemes családi darab, amit egy óra alatt le lehet játszani. Én mondjuk egy picit belekötöttem a szabályba, mert nem értettem, hogy a folyóm miért nem kanyaroghat szabadon, de a többiek próbálták azzal magyarázni, hogy akkor tó lenne.

Macskalak (bgg link)

A nap végén még kipróbáltunk egy roll&write darabot (amikor dobni kell dobókockákkal, majd az eredményt valahová beírni, és csúnya kombóláncokat lehet építeni velük.

Nos, nap végi levezetésnek elment, de szerintem nem volt olyan jó játék. Bár lehet ez a macskás/cicás dolog része is taszított egy picit.

Itt olyan érzésem volt, mintha a Ganz Schön Clever játékot szerették volna egy picit tematizálni, és így sikerült. Macskával, egérrel és sajttal. Amit pluszként azért el lehet mondani, hogy a különféle bónuszok mindig a játék elején sorsolódnak, ami ad egy kis plusz újrajátszhatóságot.

Idővel majd jön a második nap beszámolója is. Köszönet annak az 5 embernek, aki elovasta. :)

(A nap margójára még hozzákívánkozik, hogy az esemény után elmentem talán az életem egyik legjobb happy hardcore bulijába. Ezután túl sokat nem aludtam (alkoholt az eseményen nem fogyasztottam) és így mentem ki a második napra.)

Az örömről és boldogságról

Közhelyes, de rohanó világunkban mindig és mindent azonnal szeretnénk. Így van ez az örömmel és boldogsággal is, de miközben ezeket hajhásszuk lemaradunk arról, amire igazából szükségünk lenne. Jöhet a logikus kérdés, hogy mire is van igazából szükségünk… Arra, hogy jól érezzük magunkat, nem? Mert másnak nem igazán van értelme.

Mindig csak megyünk előre, projekteket és célokat üldözünk. Elvárásokat fogalmazunk meg, néha teljesen feleslegesen. Egyik tárgyat, szórakozást vesszük meg a másik után, folyamatosan próbálunk – nem csak létező - igényeket kielégíteni. Közben pedig nem hagyunk elég teret az érzéseinknek és nem hagyjuk ülepedni a dolgokat. Mindig csak a rohanás...

Sajnos eközben nem tudjuk megfogalmazni, hogy mit keresünk valójában és teljesen elmennek mellettünk az élet apró örömei. Nehezen éljük meg a pillanatot, mert nem a mában élünk, hanem a múlt felett kesergünk, vagy már messzire előre járunk a jövőben. Tervekre, álmokra szükségünk van, ahogy arra is, hogy korábbi tapasztalatainkból épüljünk, de ugyanakkor mégiscsak a jelent kell megélnünk. Észre kellene vennünk azon parányi dolgokat, amelyek mosolyt csalnak az arcunkra, amik töltenek és jobbá teszik a napunkat. Hogy mik ezek? Mindenkinél más és más.

Fel kell fedeznünk, hogy mennyi erő rejlik egy apró gesztusban, akár egy átfutó mosolyban, egy őszinte ölelésben, néhány kedves szóban. Még a legnagyobb fájdalmak közepette is meg lehet találni ezeket az apró mankókat, ha nyitott szemmel járunk. Lehet ott van a szemünk előtt egy virágban, egy színes falevélben, egy kósza illatban, egy rövid érintésben, egy csókban, egy elejtett szóban, egy viccben, egy dallamban, vagy dübörgő zenében. Ne fojtsuk el érzékeinket és érzéseinket! A nap végén pedig nyugodtan gondoljuk át, hogy aznap milyen pozitív dolgokat értünk meg, tűnjenek is azok bármilyen jelentéktelennek.

Engedjük meg magunknak, hogy boldogok lehessünk!

Gyász

Az élet kemény és tele van meglepetésekkel. Legyenek azok jók vagy rosszak. És még számos hasonló bölcsességeket, nyilvánvaló közhelyet puffogtathatnék… Így sem kizárt, hogy az itt leírtak mások számára csak unalmas klisé-halmok. Igazából nem érdekel, mert elsősorban saját magamnak írtam.

Nagyon könnyű belekényelmesedni a jóba, szinte gondtalanul átérezni az örömöket, de ezt követően elég fájdalmas dolog koppanni a padlón, majd érezni a fojtogató ürességet. Persze ilyenkor még rögtön nem a kínálkozó lehetőségeket látjuk, hanem a korábban tervezettek elvesztése okozta hatalmas, végtelennek tűnő űrt. A boldog pillanatok még fájdalmasan vágnak bele a húsba, és még egész apró dolgok -, hangok, képek vagy érzések - is könnypatakot nyithatnak.

Persze a büszkeség nem engedi, hogy gyengének, törékenynek látszunk. Mások szemében a megingathatatlanság bástyájaként kell mindenek fölé emelkednünk, nem pedig összetört roncsként a földön heverni. A gyászom csak az enyém, sírok én magamnak. Ebben másra nincsen szükségem.

Szinte hihetetlen, hogy a korábban még a boldogságot erősítő dalok már a gyásznak szólnak. Velünk vannak a tagadás pillanataiban… Nem! Ez nem történhet meg! Biztos csak rossz álom, amit vissza lehet csinálni… Szép lassan utat enged magának a tehetetlen düh, esetleg a vádaskodás, hibáztatás. Ki lehet mindezekért felelős? Más, mások, vagy egyedül sikerült okozni ezt a kétségbeejtő állapotot? Biztos, hogy nem. Ez mindig rengeteg tényező összessége, felesleges csak saját magunkat hibáztatni. De nem szabad másokra sem átrakni a felelőséget. Csak nehéz ezt is elfogadni. (Apró mosoly, hogy beugrik A Birodalom visszavág jelenete: „Nem haragszom önre, Needa kapitány.”)

Kétségtelen, hogy ilyenkor pörögnek a fejben a gondolatok. „Mi lett volna, ha…” Bármi. Nem lehet tudni, hogy más utat bejárva mi lett volna a végkimenetel, vagy mikor. Mondhatni felesleges ezen töpregni… De igazából bosszankodni felesleges, mert ugyan megváltoztatni már nem lehet, de mindenből is lehet tanulni. Új lehetőségek tűnhetnek fel jövőben. (Önkéntelenül is a számítógépes szerepjátékok jutnak az eszembe, amikor a folyamatos tapasztalatszerzés után megjelennek az új dialógus lehetőségek. De végülis ezek a játékok csak az életet másolják, nem?)

És közben továbbra is ott van az üresség. Szinte érzem, hogy sikítok egy fekete lyukba. Minden olyan távoli, a sötétségen kívül nincsen más, ami magához öleljen. Bőgök, most is, mint egy kisgyerek…

Pedig sokan vannak, akik körülvesznek, mégha nem is látok mindenkit. Természetes, hogy ilyenkor a fókusz máshol van. Azt is nehéz ilyenkor megérteni, hogy nem a szánalomra van szükség, vagy arra, hogy más is osztozzon a fájdalomban. Persze, jól esik a támogatás, jól esik egy erőt adó ölelés. Nem a szomorú, bánatos arcokra van szükségem, hanem az előre vivő energiára. Az előttünk álló végtelen lehetőségekből kell erőt meríteni, nem a fájdalomból…

Nem szeretném, ha bárki rosszul érezné magát. Tényleg nem hibáztatok senki. Nem haragszom senkire és mindenkinek megbocsátottam. Nem szeretnék senkiben sem rossz érzéseket kelteni, de erre most szükségem van…

Szánalom nélkül, magamban el kell siratnom a közös, boldog pillanatokat. Az együtt töltött időt, az igazi örömteli mosolyokat, a jó érzéseket, az előre vivő beszélgetéseket, vagy akár az együtt megélt csendet. A közös lehetőségek illúzióját és a ki nem mondott ígéreteket…

Ez itt most a gyász ideje. Az elfogadásé. Az új lehetőségek felé nyitásé.

Nem fog minden az egyik pillanatról a másikra megváltozni vagy elmúlni. A gyász különböző szakaszai még vissza-vissza fognak térni… egy ideig. De az éppen körülvevő sötétségben látok valami pislákoló fényt. Lehet, hogy most csak valami erőtlen gyertyaláng, de magában hordozza a végtelen lehetőségeket…