A babu megszületett

Azt nem tudhatom, hogy mekkora fájdalommal jár egy új élet születése az anyának, de azt igen, hogy mekkora örömet tud okozni az a kis törékeny lélek ki elhagyta az addig számára biztonságot nyújtó pocakot. Csodálatos érzés volt, ahogy a pici világrajött.

Szerencsére az egész folyamat nem tartott túl sokáig, bár szerintem Évi így is elég hosszúnak érezte. Este 7 órakor jöttek először a fájdalmai, és a 10 óra felé mondta, hogy lehet, hogy el kell indulnunk szülni. Este 11-re a kórházba is értünk, ahol 0:37 perckor megszületett kicsi lányunk Annamária. A 3100grammjával és 53 cm-ével köszöni szépen jól van, ahogy anyukája is.

Most még nagyon az élmény hatása alatt vagyok, de azért beszúrnék két darab képet az újszülöttről.

Bútor

A múlt héten befejeződtek a bútorkészítési munkálatok is. Évi tervei alapján a nagybátyja végrehajtotta a feladatot. Két bútor lett végül a nappaliba, valamint a két korábbi szekrényen is kicserélte az ajtókat, hogy jobb legyen az összhang. Szerintem elég jól sikerült. A képeken meg lehet tekinteni az eredményt.

Asterix az Olimpiai Játékokon

Igazából nem vagyok nagy kedvelője az Asterix filmeknek. Az élőszereplős feldolgozások elég gagyira sikerültek, és kb. 0 aggyal lehetett csak igazán élvezni. Lehet, hogy a következő rész is ilyen lesz, de én mégis várom, mert benne lesz a világ legjobb fogathajtója, Schumix. Akit merő véletlenségből nem más fog alakítani, mint Michael Schumacher. A filmben amúgy még találkozhatunk Jean Todt-tal, Zinedine Zidane-nal és David Beckham-mel, valamikor január végén vagy február elején.

Kedvcsinálónak itt egy előzetes:

Faterok motoron

Nem tudom, hogy amerika mikor fogja meghúzni a vonalat, hogy eddig és ne tovább. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miképpen születhetnek még ilyen filmek. Miért kell elővenni a korosodó színészeket, ráadásul egy olyan filmben ahol öreg, lerobbant tagokat alakítanak. Mert vicces lenne?

Vigyázat, a film elé csak fáradtan, és a 0-hoz közeli iq-val szabad csak leülni, mert elég bugyuta. Így talán van esély, hogy a film másfél órája alatt sikerül néhányszor felnevetni, és hogy a nyálas befejezés miatt nem kap el minket a hányinger. A végén lévő stáblista kezdete meg felteszi az i-re a pontot, tehát akinek sikerült végignéznie ezt az amerikai-identitással igencsak átfőzött filmet, az már a stáblista elejét sem hagyja ki.

Már maga a történet is nyögvenyelősen indul, de valahogy el kell indítani a fiúkat a motoros túrájukra, mert soha nem lesz film a dologból. Öreg, veterán motorosok lennének, mégis van köztük olyan, aki x év alatt sem tanult meg motorozni, de a végén már néhány nap alatt vérprofi lesz. Jahh... említettem, hogy a logikát ne nagyon keressük a filmben. Igazából semmin sem szabad elgondolkodni, mert felesleges.

A filmet tényleg csak az nézze meg, akinek nincsen jobb dolga, vagy nagyon unatkozik, vagy pedig, ha a John Travolta, Tim Allen, Martin Lawrence és William H. Macy alkotta főszereplőnégyes egyik nagy és elvakult rajongója.

Transformers

Emlékszem, hogy kiskoromban a kezdeti részektől vásároltam a Transformers képregényt, és ezért még csak az újságoshoz sem kellett elmenni, mert a postás havonta hozta. Sajnos a sorozatot csak a Sky One-on tudtam követni akkoriban, és mivel az is vasárnaponként volt, ezért csak pár részt láthattam belőle. De imádtam...

Elég merész vállalkozás volt nem rajzfilmet csinálni belőle, de ugyanakkor nagyon kiváncsi voltam rá, hogy milyen végeredmény születik belőle. A film megnézése után azt kell, hogy mondjam teljesen közömbös maradtam. A film nem volt rossz, de ugyanakkor jó sem. A nagy robotmonstrumok harca egy kicsit átláhatatlan volt, azt sem lehetett látni, hogy ki kivel van, és sokszor elveszett a részletekben a kamera. Az akciójelenetek jóra sikerültek, volt rendes látvány- és hangorgia. Apropó... a hangok. Felesleges azon vitatkozni, hogy milyen a film magyar szinkrona, mikor az eredeti nyelv sem jobb. Ne mondja senki sem, hogy nevetséges ahogy magyarul megszólalnak a robotok, mivel amúgy sem kellene komolyan venni, hogy ezek a robotok így beszélgetnek. Ugyanis is ez nagy mese, nem pedig a valóság...

Joghurt torta

Mivel állandóan szétszórom a receptjeimet, ezért úgy gondoltam, hogy ide is felteszem, amit hétvégén megcsináltam.

A piskóta elkészítése:

4db tojás

4 evőkanál cukor

4 evőkanál liszt

A tojásfehérjéket felverem, majd hozzá a cukrot, később pedig a tojások sárgáját. Ezt követően pedig a lisztet, amit óvatosan, fakanállal forgatva vegyítek el vele. A közepes tortaformában olyan 10-15 perc alatt megsül az előmelegített sütőben maximális fokozaton. Fogpiszkáló próbával bizonyosodjunk azért meg arról, hogy megsült-e középen.

Ha már valamennyire kihült (én a hideg konyhakőre teszem ki), akkor neki lehet látni a lényegnek.

Joghurtos rész:

2x 2 nagy joghurt, lehetőleg különböző ízű

2x 2dl tejszín

2x 3 evőkanál cukor

2x 1 habfixáló

2x 1 vaniliás cukor

1 zselatinpor

A zselatinport megfelezem, és a következő módon látok neki a 2 réteg megalkotásának. A 2dl liter tejszínt felverem, majd hozzáadom a 3 evőkanál cukrot, és mivel nem elég kemény 1 csomag habfixálót is. A nagy joghurt (fél literes) 3/4 részét beleöntöm egy edénybe, amiben fel tudom melegíteni 1 csomag vaniliás cukorral, és a zseletinpor felével. Ezt nem kell sokáig együtt főzni, csak néhány percig, míg elolvadnak benne az elemek. A felvert tejszínt és a joghurtot összekeverem, majd ráöntöm a tortaformában lévő piskótára. Ezt követően rögtön neki lehet állni a következő réteg joghurtos cuccnak, amit ugyanígy kell elkészíteni. A 2x 1/4 rész joghurtot meg lehet enni, mert már nincsen rá szükség.

Ezt követően az egészet hűtőbe tesszük. Majd miután megdermedt lehet rá gyümölcsöket szeletelni. Ezt követően el lehet készíteni a gyümölcszselét vagy gyümölcskocsonyát. A legutóbb Tesco-s típusút használtam, ami elég jól megkötött. Félig dermedten már rá lehet önteni az gyümölcsös rétegre.

Fedezz kutya!

Ha már ennyire lendületben vagyok betennék ide egy vicces videót. Ez különösen aktuális, mert mostanában elég sok időt töltök el a Call of Duty 2. és 4. részével. A Magyarítások Portálra tett megjegyzésemet idézném: "A gyerek fedezékbe vonult az ülőalkalmatosság mögött, és a kutya fedezte..."

Mi van a babuval?

Nos... igen. Már régen esett róla szó, hogy mi is van a babuval. Évi már az utolsó hónapra fordult, amit azt jelenti, hogy koraszülött már nem lesz a kicsi, de szinte már bármikor érkezhet.

Már majdnem teljesen készen vagyunk mindennel, amire szüksége lehet. A szobája már készen várja, és igazából már csak rendet kellene nála rakni. Évi közben szorgalmasan mossa ki a kapott ruhákat (amiket itt is szeretnék megköszönni mindenkinek), és tisztogatja le az egyéb babafelszereléseket. A csomagot még nem állítottuk össze, úgyhogy a babunak még várnia kell. Arra ugye semmi garancia nincsen, hogy 27-én fog ténylegesen megszületni, de reméljük, hogy túlságosan nem fog sietni.

Évi szerintem elég jól tűri a nagy hassal járó nyügöket, mivel folyamatosan benne van az örökmozgó (ez nem csak a babut jelenti), és állandóan rohangál valahová. Most pl. két szekrényt csináltatott, amivel eléggé felforgatta a nappali rendjét, valamint szorgosan tanul az év végi vizsgáira. Közben eljár úszni, valamint az orvosi vizsgálatokra is... apropó, orvosi vizsgálatok. Kezdjük úgy érezni, hogy a sok szivatás (pl. kétszer kellett elmennie a terheléses cukorvizsgálatra és a diabetológus is be akarta fektetni, mert olyan kedvében volt) és különös hozzáállás miatt várhatóan nem fogjuk a végén honorálni az orvost. Bár igazából nem is lenne nagyon miből, mert a lakásfelújítás, a megérdemelt külföldi nyaralás, és a babu dolgainak beszerzése eléggé vitte a pénzünket.

Fantasztikus négyes és az ezüst utazó

Az elmúlt hetekben szerencsére több filmet is volt szerencsém megnézni. Először a Fantasztikus négyes második részéről ejtenék néhány szót.

Sajnos az első rész elég viccesre sikerült, és nem pont a szó pozitív értelmében. Én mint nagy fantasztikus-film és képregény rajongó, már előzőleg sem vártam túl sokat a filmtől, bár reménykedtem, hogy valami jó fog belőle kisülni.

A második részt elég lazára fogták a készítői, és nem kellett benne a komolyságot, vagy akár a legkisebb valóságalapot is keresni. A film könnyed szórakozást nyújt, mély tartalom nélkül. Én könnyen rá tudtam hangolódni, és így elég jól szórakoztam. Szerencsére nem is nyújtották túl hosszúra, ami elég pozitív a mostani 2 órás, vagy annál hosszabb alkotásokkal szemben. Nagyon jó kis, kiegyensúlyozott baromság jött ki végeredményképpen.

Igazából csak annak ajánlanám, aki szereti a képregényeket, ugyanakkor azoknak nem is fanatikus rajongója (vagy ha az, akkor el tud tőlük vonatkoztatni).

War

Azon már kevésbé csodálkozom, hogy a hazánkban megjelenő számítógépes játékok címe angolul marad, hiszen ezek kezdetben is így jelentek meg, és a hazai forgalmazók még azzal is nagyon keveset tőrödtek, hogy legalább ez legyen magyar, ha maga a játék nem is. Közben, szerintem nagyban köszönhetően a nemhivatalos játékfordításoknak, ez a dolog egy kicsit megfordult, hiszen egyre több számítógépes játék jelenik meg kicsiny hazánk nyelvén, de valami miatt a címek nagyrészt angolok maradnak. Igazából ez sem rejtély, mivel a nagyobb, húzóneveket nagyobb esély van angol (és nem biztos, hogy ez az eredeti nyelv, de akkor is angol) néven eladni.

Egy kicsit meglepő, hogy mostanában erre rákap a filmipar is, hiszen már arra sem veszik a fáradtságot, hogy valami magyar címet találjanak egy filmnek. Ami érdekes, hogy nem feltétlenül húzónévről van szó...

A múlt héten volt szerencsém megnézni a War című filmet. Igazából ez csupán egy akciódús filmecske volt, különösebb extrák nélkül, de viszonylag elég szórakoztató, és kevésbé unalmas. A készítők úgy gondolták, hogy felesleges elhúzni két órásra, mert úgysem a drámán van a főszerep, hanem az akción.

A történetben két zsaru éppen egy rajtaütésen fáradozik, miközben megjelenik a helyszínen, egy régóta keresett bérgyilkos. A rendőrök akciója nem jár teljes sikerrel, mert végül az eltalált bűnőző testét nem találják meg. Néhány nappal ezután az egyik rendőrt a bérgyilkos elteszi láb alól családjával együtt, és a másik zsaru, a már megszokott, hajtóvadászatba kezd ellene.

Menet közben szépen összekuszálódnak a szálak, és szinte nem is mindig lehet érteni, hogy ki kivel van, de ennek ellenére kellemes szórakozás, ha nem is világmegváltás a film. A végére pedig nagyon jó kis csattanót találtak ki.

A Jet Li és Jason Statham rajongók már valószínűleg úgyis látták a filmet, de azoknak is merem ajánlani, akik kevésbé rajonganak a két említett színészért.

Róma, 4. nap

Nos, úgy tűnik, hogy folytatom a leírást, amit már régen abbahagytam...

A külföldi kinttartózkodásunk negyedik napja csütörtökre esett. Mondanom sem kell, hogy aznap is elég meleg volt, sütött minden irányból a nap. Ezért is jó volt, hogy főleg annak szenteltük ezt a csütörtököt, hogy templomokat látogattunk. Egyik templomba be, onnan ki, és így tovább. Aki már járt Rómában az tudja, hogy ez nem valami nehéz, mert annyi ott az imahely, mint máshol a kocsma.

Ami igazából bosszantó, hogy ezek nem is imahelyek már, hanem egyfajta múzeumok, ahová az emberek nem azért mennek, hogy adózzanak hitüknek, hanem hogy az ott lévő szobrokat, festményeket és különböző díszítéseket csodálják meg. Azt hiszem, hogy ezekről rengeteg képet készítettünk.

Hogy ne legyen annyira unalmas, és hogy ne legyünk már rosszul a sok túlcsicsázott templomtól, ezért a túristakönyvet követve néhány nevezetesebb romot is megnéztünk. (Lehet, hogy a magyar rom szavunk tényleg Róma nevéből eredne?)

Közben elsétáltunk a Spanyol lépcső előtt, valamint megnéztünk néhány szökőkutat is, finom fagyikat nyalogatva.

Csütörtöki nagy poén

Azt hiszem, hogy a többség ismeri azt a klasszikus jelenetet az Űrgolyhókból, amikor a főhöst keresi a birodalmi erőket megformáló csapat végső elkeseredésében furcsa megoldást választ. -Elővesznek egy videókazettát, amin a film kalózpéldánya található. A magyarázat pedig nagyon egyszerű volt, hogy miért van meg. "Már mindent előbb meg lehet kapni a kalózpiacon, mielőtt még megjelenne."

Ugye olyan már valóban történt, hogy előbb jelent meg egy film egyes helyeken, mintahogy moziban vagy hivatalosan dvd-n, de most mégis valami új történt.

Csütörtökön hazaértem edzésről olyan fél 10 magasságában, és javában ment a Gálvölgyi-show a tévében. Engem különösebben nem érdekelt, mert azzal voltam elfoglalva, hogy fürdővizet csináljak majd magamnak. A csapokat meg is engedtem, és közben körbenéztem az interneten, hogy találok-e valami érdekeset. Egyszer csak az ütötte meg a szememet, hogy az egyik helyen ilyen volt "Galvolgyi-show 11.29." Mondom mi a szösz... Erre kiderült, hogy valóban az éppen akkor a tévében nézhető műsort lehetett volna letölteni. Ráadásul már legalább 1 órával az előtt, hogy adásba került volna.

Kész vicc... lehet, hogy így akarták felpromózva, vagy divatosabb szóval élve hype-ot csinálni, egy már nagyon régen szinvonalát vesztett műsornak...

Hitman - A bérgyilkos

Panyinak köszönhetően a hét elején jelentkeztünk a PC Guru nyereményjátékára, amin premier előtti jegyeket lehetett nyerni a filmre. A biztonság kedvéért a saját e-mail címemen kívül Évién is regisztráltam, és mint kiderült jól tettem, ugyanis neki sikerült 2 jegyet nyernie az előadásra.

Nem mondanám, hogy lázas izgalomban vártam volna a filmet, ugyanis a legutóbbi játékfeldolgozások elég gyengén sikerültek. Arra sem emlékszem, hogy volt-e egyáltalán valami jó is...

A film megjelenése előtt rengetegen fanyalogtak, hogy nem a kedvenc Ridick-jük (Vin Diesel) vagy nem a kedvenc szállítójuk (Jason Statham) játsza majd a főszerepet, hanem szinte ismeretlen, babaarcú Timothy Olyphant. Igazából nekem mindegy volt, hogy ki lesz a főhős, csak jó legyen a végkifejlet. Azt kell, hogy mondjam a jó ötlet volt egy nem megszokott arc bevetése, és így lehetőség van arra is, hogy ebből is sorozatszerűség legyen, mint az mostanában annyira megszokott. A színész szinte tökéletes választás volt a csupasz (és nem csak kopasz!) bérgyilkos megtestesítésére.

A történetről: Adva van egy tökéletes bérgyilkos, aki soha nem hibázik, és soha nem véti el célt. Az egyik sikeresnek tűnő megbizás után úgy tűnik, hogy fordul a kocka, és a korábbi üldözőből lesz az üldözött, de közben ő is üldözi üldözőit.

A film bár látványos volt, nem mehetek el szó nélkül a hibái mellett sem. Én a nőn lévő "csúszkáló tetoválást" észre sem vettem, de néhány bosszantó dolgot igen. Nem tudom, hogy miért erőltették a sok orosz beszédet (málcsik, taváris, stb), mikor azok teljesen feleslegesek voltak. Rengeteg volt a 3. személyű nézet is, ahol a főhös vonalkódos tarkótetoválását lehetett nyomon követni. És persze ugyanilyen bosszantó volt a már lássan idegesítő kameramozgás, ahol nem a lényeg kerül kiemelésre, hanem folyamatosan kúszik valamilyen irányban a kamera. Az idétlen párbeszédeket nem lehetett kihagyni, hiszen ebben a filmben is nem a történet a lényeg, hanem az akció. Bár azért itt is megpróbálkoztak a végén egy csavarral.

Csak, hogy néhány pozitív elemet is kiemeljek... Remek és kihagytatlan poén volt, amikor a 47-es menekülés közben egy olyan szobába ugrott be, ahol a monitor előtt éppen a Hitman játékkal játszottak. A színészválasztás is jól sikerült a főhős szerepére, a többeik valahogy szürkék vagy valamiért idegesítőek voltak... Talán a csaj nem, de azért ő sem volt egy világmegváltás, és feleslegesnek éreztem a tetkót az arcán.

A film jó volt, de valahogy az az érzésem, ha vért valahogy sikerül retusálniuk a filmről, akkor néhány éven belül láthatjuk majd valamelyik kereskedelmi televízión az esti órákban, ahol a reklámozások hiánya miatt teljesen el fog szürkülni a mezőnyben. Mégis azt is hozzá kell tennem, hogy kellemesen csalódtam, és hogy kettőnknek megérte azt a 600Ft-ot, amit a parkolásra fizettünk ki.

Nagyjából ennyi... A rajongók menjenek el a moziba, mert egy jó kis akciófilmet kapnak, még ha csomagolás nem is teljes magával ragadó. Az előre fújjolok meg azért menjenek el, hogy cáfolatot kapjanak arra, hogy az "elefánt" tényleg jó választás volt, és a bukik a film, akkor nem miatta.

Helyzetjelentés... nem tűntem el

Mielőtt még mindenki azt hinné, hogy meguntam a blogolást szólok, hogy nem. Csupán csak több dolog magába szippantott, és nem volt igazán energiám, hogy a webnaplómat folytassam. Igazából rengeteg dologról szeretnék írni... majd meglátjuk, hogy mi és mennyi fog belőle kisülni.

A magyar rapper

Talán már jó páran láttátok azt a videót, amiben egy magyar fickó próbál angolul "repperkedni", és közben még NAGY sztárokat is felkér, hogy vele együtt daloljanak. Nos, az angolul kevésbé értők számára elkészült hozzá a felirat is... (bár már ez a verzió sem mai, de remélem, hogy sokaknak okozok vele kellemes pillanatokat).

A Bourne ultimátum

A film korábbi részeit megtekintve úgy döntöttem, hogy ez se maradjon ki a sorból. Az igazat megvallva a második rész már koránt sem tetszett annyira, mint az első, ezért egy kicsit óvatosan kezdtem a megtekintésének.

Szinte még el sem kezdtem nézni, máris azt vettem észre, hogy magába szippantott. A készítőknek remek akciófilmet sikerült összeállítaniuk, és szinte sajnálhatjuk, hogy a közeljövőben nem terveznek hozzá folytatást (egyes pletykák szerint olyan 10 év múlva lesz esedékes egy következő rész).

A filmben a főhős kalandjait onnan követhetjük, ahol az előző részben abbahagytuk. Menekül korábbi főnökei és szinte az egész világ elől. Az egészben azt furcsálom, hogy bár rengeteg új technikai kütyü van, de hősünknek mégcsak álcát sem kell viselnie, és nem ismerik meg határátlépéskor és hasonló helyzetekben. Ahogy halad előre a történet Bourne-nak egyre több emléke tér vissza, és a film végére az is kiderül, hogy valójában kicsoda és micsoda is ő.

A film számomra az év kellemes meglepetése. Akciódús, szövevényes, végig izgalmas. Nyugodtan lehet rá jegyet váltani.

Silent Hill - A halott város

Igazából már korábban megnéztem ezt a filmet (még valamikor a római utazás előtt), csak még most jutottam el oda, hogy véleményt nyilvánítsak róla.

Megmondom őszintén, hogy a film alapjául szolgáló játékot/játékokat nem nagyon ismertem, csupán annyit tudtam róla, hogy készült hozzá nem hivatalos szinkron. Azt is bevallom, hogy nem vagyok a horror filmek rajongója sem, bár ez a film inkább thiller, mivel sokkal inkább volt számomra ijesztő, mint gyomorforgató.

Kíváncsian raktam be a lemezt a lejátszóba, és vártam, hogy mi történik. Igazából azt hiszem, hogy egy viszonylag átlagos alkotást láthattam. Köd, ijesztő hangok, idióta rohangálás, a végén érdekes befejezés. Azt végkép nem értettem, hogy miért volt szükség Sean Beam-re, mert nagyon idegenül mozgott a filmben...

A film közben és után azon gondolkodtam, hogy miért szinte csak horror jellegű játékokból lesz később mozi? Alien vs. Predator, Resident Evil, Egyedül a sötétben (ami szerintem a kategóriájában nem olyan rossz film, csak a szerencsétlen névválasztás, és hogy a játékhoz semmi köze eléggé kikezdte mind az alkotást, mind a rendezőt), Doom, és a fene sem tudja még, hogy mi. A felesleges reakciókat megelőzve megemlíteném, hogy tudom volt a Tomb Raider, és jön a Hitman is, de ezeket inkább csak véletlennek mondanám.

Visszatérve a Silent Hillre... Mint mondtam egész átlagos, de ugyanakkor kellemes alkotás, kitölti az időt, nem vontatott és nem mondanám unalmasnak sem. Azért azt sem mondom, hogy korszakalkotó, és aki nem látta az feltétlenül nézze meg...

Fürdőszobafestés

Nagy erőt vettem magamon, és kivettem egy pénteki napot, hogy végre befejezzem a nagy festési munkálatok utolsó fázisát, azaz a fürdőszobát. Ez a nap szépen el is telt a cuccok kihordásával, a fal egyengetésével, glettelgetéssel és csiszolással.

Szombaton még egy utolsó nekirugaszkodás volt a fal egyenletesebbé tételére, de igazából ez már csak apró simogatás volt a korábbiakhoz képest. A falak kétszeri lefestése pedig már szinte rutinból ment. Izgalmat főleg az jelentett, hogy a fürdőszoba nagy részét kitöltő sarokkád felett miképpen oldjam meg a munkálatokat, de szerencsére erős polcdarabbal szó szerint sikerült áthidalni a problémát.

Valamiért a munkálatok elején azt hittem, hogy a vasárnapi nap majd pihenéssel fog eltelni, de sajnos tévedtem... Elég sokat kellett takarítgatni, és mivel nagyon benne voltunk Évivel a sok takarításban, ezért még a több hónapja csatatérként kinéző konyhát is megtisztogattuk. Lassan már tényleg kezd úgy kinézni a lakásunk, mint egy igazi lakás, és nem egy lerakat.

Igazából még van néhány munka, hogy teljesen végezzünk mindennel (ajtók-, keretek-, csövek lefestése, ajtóüveg beigazítás, stb), de szerencsére a nehezével már szerintem megvagyunk.

Loretta grainshifter & mc fantom - terézanya (csapjad!)

Az egyik csapattársam küldte át a linket, és igazából az ilyen zenét sem nagyon szeretem, de egészen bejött. Olyan jó kis trip-hop-os ütemek vannak benne.

Róma 3. nap

Mielőtt még mindenki azt hinné, hogy abbahagytam a blogolást, vagy végleg beleuntam volna, gyorsan írok egy kicsit a harmadik napról. Eddig sajnos az időhiány és a lustaságom meggátolt benne, de igyekszem pótolni hiányosságaimat.

A harmadik napot úgy kezdtük, hogy Évivel rettenetesen kialudtuk magunkat, és így elég későn indultunk a város felfedezésére. Első állomásunk a Tréfi kútja volt, amit valamiért a helyiek Trevi kútjának neveznek. Erre mondta a Hudson Hawkban az egyik CIA ügynök, hogy "hülyék ezek a franciák". A szökőkutas szoborkomplexumot igazából sehonnan nem lehet jól lefényképezni, mert egy pici helyen van, és állandóan tele van emberrel a környéke. Ennek ellenére csináltunk róla néhány képet, amiből egyet be is szúrok ide.

Ezt követően gyalogoltunk tovább, és megnéztük a Pantheont. Ez azon ritka építmények közé tartozik, amelyet nem sikerült szétlopkodniuk, és további építőanyagnak felhasználni a helyieknek. Aki valaha járt ebben a kör alakú fedett, de a tető közepén kör alakú lyukkal rendelkező épületben, az elgondolkodhat azon, hogy vajon milyen igazi célja is lehetett az építőknek, és milyen funkciót szántak neki eredetileg.

Tovább folytattunk utunkat, templomról templomra jártunk, és közben láttuk az első rómás bejegyzésben található türelmes elefántot is, majd elérkeztünk egy újabb nagyon állomáshoz a Fórumhoz. Ez egy nagy rom, vagyis inkább téglás romokból álló téglalabirintus, ami szintén hemzseg az audiógájdot használó, és túristakönyvet forgató idegenektől. Itt is újra el sikerült azon gondolkodni, hogy vajon merre lehet a téglagyár, és hogy mennyi időbe telhetet előállítani a sok téglát.

A továbbiakban megnéztünk még néhány templomot, obeliszket, és elhaladtunk a Victor Emanuel emlékműve előtt is, amit a helyiek csúfságnak tartanak a városban, de szerintem igazából nem nagyon lóg ki a több építmény közül.

Nagyjából ennyi történt a harmadik napon, és hamarosan igyekszem a többi nap leírásával is.

Róma 2. nap

Szabadsághoz képest egy kicsit korán ébredtünk, valamikor 7 óra környékén, ugyanis eznapi célunk a Vatikán volt. Megreggeliztünk, majd séta, busz, metró és újra séta kombinációval célba vettük a miniállamba vezető kapuhoz tartó sor végét.

Egy kicsit korán érkeztünk, mert úgy tudtuk, hogy csak 10 órakor nyit a múzeum. Azonban ahhoz túl későn értünk oda, hogy ne álljon előttünk több száz méternyi sor. Nagyjából olyan 2 órát álltunk sorba, mire sikerült bejutnunk. (A várakozás közben volt az az incidens, amikor a rendőr ledudálta Évit a zebráról).

Odabent elég minimális volt a tájékoztatás, hogy mit lehet csinálni és merre lehet menni. Igaz, hogyha fizettünk volna még az angol nyelvű, hordozható, idegenvezetésért (audioguide), akkor talán tudtuk volna, hogy mit is látunk. Ugyanis nem kaptunk semmilyen térképet, hogy milyen terem után milyen következik, illetve azokban sem tudtuk, hogy milyen mű előtt állunk meg éppen, mert a szöveg helyett csak egy szám szerepelt ott. Ha lett volna hang alapú idegenvezetésünk, csak akkor tudhattuk volna meg, hogy éppen mit is látunk.

Odabent rengeteg minden fel volt halmozva. Egymás hegyén hátán voltak az ékszerek, amit több ország kincseiből loptak össze (cigánykodás 2). Nem biztos, hogy pont a papokat kellene érte felelőségre vonni, hiszen most ők már csak őrzik a rengeteg művet. A beszerzést lehet, hogy nem pont ők hajtották végre...

A rengeteg terem és műtárgy után elhagytuk a vatikáni múzeumot, és egy másik nevezetességet néztünk meg a Szt. Péter Bazilikát. Itt fellifteztünk a kupolához, majd onnan felmásztunk a 303 db lépcsőn a tetőre. Onnan egész jó kilátás nyílt a városra, de sajnos nem nagyon lehetett megmozdulni.

Miután lejöttünk, még megnéztük a pápák sírjait, és kiültünk a lépcsőre. Évi éppen elkezdett enni, mikor jött egy olyan bohócruhába öltöztetett svájci gárdista, aki elhajtott minket, mivel oda nem szabad sem leülni sem enni. A másik elég nagy baromság, hogy a templomokba ugye nem lehetne bemenni fedetlen vállal és rövidgatyában vagy szoknyában sem. Erre bent, a freskókon meztelen alakok vannak... Érti ezt valaki?

A nap utolsó állomása az Angyalvár volt. Ez nem nyújtott semmi extrát, csupán jó kilátást nyújtott a városra. Nem sok mindent lehetett itt megnézni, mivel nem sok minden volt kiállítva.

Ez követően fáradtan vettük utunkat a szállásunkra, ahová minden gond nélkül megérkeztünk.

Isaac Asimov A mezítelen nap

Római vakációnk egyéb kulturális kikapcsolódással is társult, ugyanis a repülőtéri várakozások, utazások, otthoni pihenések és strandolások közepette lehetőségem nyílt sokat olvasni. Sajnos a helyi lapok olasz nyelvűek voltak, így azokból túl sokat nem tudtam tájékozódni a képeken és a számokon kívül. Pl. a török-magyar meccs 3-0-ás végeredményét az olaszok teletextjén olvasva azt hittem, hogy sima vereség volt, erre itthon szembesültem vele, hogy ez nem igazán így volt...

A lényeg, hogy vittem magammal néhány klasszikus sci-fit. Először Isaac Asimov A mezítelen nap című művével kezdtem. Korábban már olvastam a könyvet, de akkor valahogy nem értettem meg annak mondanivalóját, ami nem is csoda, mert tizenéves korom elején jártam még akkoriban.

Az 1964-ben írodott könyv a jövőbe kalauzol el minket, ahol a Földön élő, elszaporodott emberiséget robotok szolgálják ki. A világegyetem többi részét az űrászoknak nevezett csoport lakja, és csak nekik van egyedül joguk az űrben utazni. Elijah Baley nyomozót viszont olyan megtiszteltetés érte, hogy egyedüli, Földön élő emberként egy más lakott bolygóra utazhat, hogy kivizsgáljon egy gyilkossági ügyet. Az idegen bolygó sajátossága, hogy 20.000 lakosát fejenként több ezer robot szolgálja ki, míg a lakosok egymással fizikailag szinte nem is érintkeznek, sőt ez egyfajta undort vált ki belőlük. Ezért is válik még bonyolultabbá az egész gyilkossági ügy kivizsgálása.

A regényben való előrehaladás során lassan megismerkedhetünk a robotika alaptörvényeivel, annak kiskapuival, valamint robotokkal felmerülő problémákkal. Azonban a könyv elég érdekes szociológia elemzést is alkot Solaria és a Föld világáról. Szerencsére ezt azonban meglehetősen olvasmányos formában teszi, ezért mindenkinek bátran tudom ajánlani, aki szereti krimiket, vagy a tudományos-fantasztikus műveket. Arra azonban mindenkit figyelmeztetek, hogy ez egy klasszikus sci-fi, és még csak véletlenül sem űrcsatákra építő sci-fantasy!

Róma - 1. nap

A hétfői nap elég hamar kezdődött, egészen pontosan hajnali háromkor. Ekkor kellett felébrednünk, hogy időben ki tudjunk érni a repülőgéphez. Mivel a tömegközlekedés nem ezen órákban a legaktívabb, és gyakorlatilag konvergál a nullához, ezért a reptér saját szállítójárművét vettük igénybe. Azt nem tudom, hogy mennyivel lett így olcsóbb, mint egy taxi, de mindenképpen jobban jártunk, mintha az autónkat parkoltattunk volt a repülőtér parkolójában.

A repülővel való utazás egész jó volt, és nem igazán volt veszélyérzetem, de nem is igazán aggódtam. Érdekes volt fentről látni a "hangyákat", de igazából a fel- és leszállás adott igazi adrenalinlöketet.

Valamikor reggel 8 órakor érkeztünk a Róma közelében lévő Campino (vagy hogy a fenében nevezik) repterére. Szerencsére a poggyászunk is egyben megérkezett, és nem kallódott el útközben. Túl sok értéket sem találtak volna reptéri rakodók, csupán csak néhány műkaját és ruhákat.

A reptérről a legközelebbi római buszállomásra (ami egyben egy metróvégállomás is volt) egy shuttle névre hallgató buszjárat vitt el, a bent hirdetett 1 eurós árhoz képest 1,2 euróért. Elég érdekes volt látni, hogy a repülőtér közvetlen közelségében egy hatalmas, lakókocsis cigányputri tarkállott a kosztól és szeméttől.

A buszvégállomáson már kezdtük érezni az olasz mentalitást. Miközben az egy hétre szóló integrált jegyünket váltottuk meg, a pénztárablak környékéről csak tolongás és üvöltözés érkezett. Mi elénk is csak 3-an próbáltak beállni, és a pénztárossal hosszasan vitatkozni.

Az állomásról a 20-as Expresszel utaztunk szállásunkra. A 3. buszmegállónál kellett leszálnunk, gyakorlatilag a semmi közepén. 100 méteres körzetben nem igazán volt lakóház sem, csak egy nagy körforgalom... zebrák nélkül. Az oldalanként 2 sávos úton való átjutás minden nap dupla kalandot ígért, de mindig sikerült épségben átjutni. A szállásunk Rómának nem a legforgalmasabb, nem a legszebb részén volt, de cserébe viszonylag csendes és kultúrált környéken volt. A lakóépület első emeletén lévő lakás kék (ezen kívül még piros és sárga szoba volt) szobájában voltunk elszállásolva, ahol egy közös konyha is volt az ott megszálló vendégek részére. Ha valakit bővebben érdekel, akkor nézze meg a http://www.abetterstay.it/ oldalt. Évi a levelezést valami olasz nővel folytatta le, akivel otttartózkodásunk folyamán egyszer sem találkoztunk. Viszont a férjével(?), egy igazi angol, világjáró típusú fazonnal annál inkább.

A gyors lecucculásunk után irány maga a belváros. Séta, körforgalom, 20-as busz, A metróvonal, Vittore Emanuel (vagy mi) megálló. Innen séta a Kolosszeumig, azaz Róma egyik fő szimbólumáig.

Számomra máig érthetetlen, hogy az egykori nagy építmény miképpen pusztulhatott le ennyire. Az még meglepőbb, hogy részben a helyi lakosoknak köszönhető, hogy szinte teljesen széthordták az építményt. Az amúgy furamód jellemző volt az ottani hatalmas építményekre, hogy miután megépítették őket, azt követően hagyták őket a sorsukra, és nem törődtek azok karbantartásával sem. Ez amúgy a mai Rómára is elég jellemző.

A Kolosszeumba váltott jeggyel meglátogathattuk a Palatinuszt is, ami sajnos nem aktív fürdő volt, mint a budapesti megfelelője. Hatalmas épületek romjai között járkáltunk, melyek a régmúlt nagy gazdagságáról árulkodtak. Aki Rómában jár az feltétlenül nézze meg ezt a két helyszínt.

Sajnos a korai kelés miatt eléggé fáradtak voltunk, ezért viszonylag hamar visszaindultunk szálláshelyünkre. A visszaút során majdnem sikerült egy helyi lakosnak kizsebelnie, de szerencsére észen voltam, és megmaradtak értékeim. Ennek köszönhetően még nyűgösebb lett a napom, és ezt követően mindig elég ideges voltam, ha metrón kellett valahol átszállni vagy tömött szerelvényen utazni.

Megérkezésünk során sikeresen átaludtuk nyarálásunk egyetlen, néhány órás esőzését, majd megvacsoráztunk, és viszonylag korán újra lefeküdtünk, mert tudtuk, hogy a következő nap is hosszú és fárasztó lesz.

100. bejegyzés

Ide is eljutottam... Bár a blogot nem idén indítottam, hanem jóval korábban, a lakásvásárlási akció közepette, idén csak felébresztettem pihenéséből.

Az első bejegyzés óta nagyon sok minden történt. Van már lakásunk, autónk, új munkahelyünk, összeházasodtunk, és várjuk a babut is karácsonyra.

Igazából azt hiszem, hogy sok értelmeset ebbe a bejegyzésbe nem tudok már beleírni, ezért abba is hagyom.

Róma - bevezető

Talán az már jó páran tudjátok, hogy igazából nem tűntem el, csupán csak Rómába utaztunk egy hétre, hogy a dolgos mindennapok fáradalmait kipihenjük. A hivatásos festőn megspórolt pénznek, valamint a felújítási munkákban való különböző rokoni segítségeknek köszönhetően félre tudtunk tenni néhány forintot az utazásra. Így tehát fogtunk magunkat, felkerekedtünk, gépre szálltunk, és irány Róma Évivel és a babuval!

Azt már előzőleg tudni lehetett, hogy nem afféle passzív pihenésről lesz szó, hanem igen is le fogjuk járni majd a lábunkat. Úgy tervezem, hogy majd napi összefoglalókat fogok írni az elmúlt hét történéseiről, de azt még nem tudom, hogy a mai nap során és a héten meddig fogok eljutni, mivel elég sűrűnek tűnnek majd az elkövetkezendő napok.

Néhány dolog így előzetesen. Az első napon elég sok negatív tapasztalatom volt, amit főleg nem csak annak köszönhető, hogy elég nyűgös voltam a korai, hajnali 3 órás kelésnek köszönhetően. Tehát a Római "nyaralást" senki ne az első nap alapján ítélje majd meg.

Magával a várossal igazából nem volt semmi baj, csupán csak az emberi tényezővel, de erről majd még később, a napok részletes taglalásánál.

A tömegközlekedés viszonylag egész jó, tehát könnyen el lehet jutni a város egyik pontjából a másikra, azonban az autóval való mozgás senkinek sem ajánlott, mert elég bunkó mód vezetnek a helyiek. Egy példa, hogy amikor Évi át akart menni a zebrán (nem volt lámpa, és viszonylag gyér volt a forgalom), akkor egy rendőr ledudálta...

Valahogy az egész város mentalitása viszonylag érdekes. Egyszerűen nem érdekli őket, hogy felveti a közvetlen környezetüket a kosz és a szemét. Pl. a buszmegállóban leült mellém egy fiatal, előszedte a menő mobilját, megnézte mennyi az idő, eltette, majd elővett egy csomag papírzsebkendőt is kibontotta. Az nem érdekelte, hogy a műanyagcsomagolás nyitó részét két részletben leszakította, a műanyagot fogta, és ledobta a földre... Majd elővett egy papírzsebkendőt, beledörgölte izzadt arcát, majd a fejét, és a papírt hihetetlen természetességgel ledobta a földre. Ezt követte egy újabb zsebkendő, újabb fejtörlés (lehet, hogy illatosított volt, és így "mosakodott" volna?), újabb földre ejtés... Lehet fájt volna neki, ha megtesz 2, azaz kettő lépést a félig üres kukához, és abba rakja bele a szemetet? Sajnos ez nem egyedi példa volt, hanem a helyiek nagy többségére jellemző dolog.

Mára ennyit Rómáról, majd folytatom...

Még valami! Sikerült nagyjából olyan 415 képet csinálni, amiből elsőnek a kedvencemet osztanám meg mindenkivel, az "obeliszket tartó türelmes elefánt" szobrát.

Eltűnés

Most egy hétre elhúzunk a blogoszférából, de amint visszatérünk hosszú élménybeszámolóra készüljetek. Részletek nagyjából egy hét múlva!

Orvlövész (Shooter)

A moziünnepről sikerült lemaradnom, és egy filmet sem nézte meg moziban. Ezen hiány pótlására úgy döntöttem, hogy itthon fogom a mozgó jelenetek képi megjelenítésére is alkalmas modert trubadúrládát (gyk. tévé) fogom igénybe venni.

Először az Orvlövészt vettem elő, amiről viszonylag sok, pozitív kritikát hallottam. Ennek ellenére óvatosan láttam neki a film megnézésének, mert Marky Mark jelenléte még nem garancia a totális sikerre.

A film tipikus klisékre épít, és jól érezhető az a gerinc is, amire a film egész végig építkezik. A kezdő képsorokban főhősünk Ámerikától távol védi dicső hazáját a gonosz, terrorista idegenek ellen. Az akció nem egészen úgy sikerül, ahogy eltervezték, ennek következtében a társa meghal. Ezt követően mindenki kitalálja, hogy az egyedül az ellenséges vonalak mögött hagyott Bob Lee Swagger hip-hop-teleport az Egyesült Államokban terem, ahol rögtön nyugdíjba is vonult...

Azonban a csillagsávos lobogó hazának szüksége van a legjobb mesterlövészére! Szakértőként felkérik egy munkára, aminek lényege, hogy mit tenne, ha meg kellene ölnie szeretett országa elnökét. Atomot neki... azaz dehogy is! Tutira egy mesterlövész fogja majd célbavenni, de ha Swagger felméri a szóba jöhető helyszíneket, akkor ez nem történhet meg. Az események innen indulnak be... de hogy ne lőjjek le teljesen mindent, ezért ezért csak címszavakban a továbbiakról: a elhunyt katona felesége megjelenik, egy szövetséges a "túloldalról" és persze a Chuck Norrist megszégyenítő harc az ellenség ellen...

A film jó szórakozást nyújt. És ehhez nem kell akciófilm vagy Marky Mark őrültnek lenni.

Parkettázás, második kör

Történetesen úgy esett, hogy a második hétvégén sikerült a parkettázási hadműveletet befejezni. A hét közepe a cuccok tologatásával és egyéb allokálásával telt el. Mellette még azt sem lehetett mondani, hogy a munkahelyen láblógatási tevékenység folyt, mert nem győztük kapkodni a fejünket, hogy a számtalan határidőbe beleférjünk.

Szerencsére bónusz materiált már nem kellett beszerezni, ezért a hét középső napjain ezen nem kellett nagyon idegeskedni. Leszámítva persze egy 2 méteres parketta-szegélylecet, amit Évi szerzett be, a viszonylagosan utunkba eső parkettás dolgokra specializálódott kereskedelmi kiszolgálóegységbe.

Csütörtök este berámoltuk a kocsiba a régi szegőleceket, meg néhány égetni való dolgot, hogy a következő napon szüleimhez szállítsuk őket. Pénteken miattam sikerült meglehetősen későn indulni, és így csak este 9 körül értünk Mátraterenyére. Pedig a 4 napos autópályamatricának köszönhetően viszonylag gyorsan megtettük az utat. A matricára azért volt szükség, mert szombat reggel el kellett mennünk Tomiért, a parkettázó mesterünkért, és a fővárosba kellett hozni, hogy megcsinálja a maradék két félszoba csiszolási és lakkozási munkálatait. Ő lehet, hogy hozzá van szokva a korán keléshez, mert az oda- és visszaúton elég kókadtak voltunk, és kommunikációra gyakorlatilag képtelenek.

A két félszoba viszonylag gyorsan haladt, köszönhetően annak, hogy az egyik szoba nem volt annyira ramaty állapotban, míg a másikon Tomi szerint nem is volt lakk, amit fel kellett volna csiszolni. Hogy ne unatkozzak, ezért a folyamatos sepregetésen kívül rámbízott egy kis sarokcsiszolási feladatot is. Először majdnem elrántott a sarokcsiszoló gép, de a végére egészen belejöttem a kezelésébe.

Egy gyors tojásos-sztrapacskázás után gyorsan lekentük a két szobát először nitró, majd végleges, selyemfényű lakkal. Azt hiszem, hogy nem sikerült olyan rosszul.

Mivel egy kis szagot még most is érezni, ezért valószínűleg csak holnap fogjuk betolni az ágyat hálószobánkba, valamint a többi bútor a gyerekszobába.

Szkájvóker Lajos

Ejj, barát'im! Egyik kedves csapattársam a következő videót osztotta meg velem, amit nem volt szivem veletek nem megosztani:

Moziünnep

Aki nem tudná, az most tudja meg, hogy tegnap elkezdődött az idei moziünnep. A szeptember 2-aig tartó esemény kínálata viszont most elég szegényesnek tűnik számomra. Nem tudom, hogy egyáltalán van-e értelme valamit megnézni a jelenleg vetített filmek közül moziban. Azt hiszem, hogy talán az új Harry Pottert vagy Transformers lennék hajlandó végigülni, bár az előzőből lehet túl sokat nem értenék. Többen mondták, hogy a könyv nélkül sokat nem ér, és pár dolog erősen el van ferdítve.

Ha valakinek van jó ötlete, hogy mit lenne érdemes megnézni, akkor jelezhetné. Vígjátékot, horrort és thillert nem vagyok hajlandó a moziban megnézni, csak olyant, ahol van értelme a látvány és a különböző hanghatások miatt elmenni, és több emberrel együtt filmet nézni.

Parkettázás - első felvonás

Mivel három szobánk van, és már meglehetősen sok bútorunk (ami még persze mindig nem elégséges), ezért a parkettázási hadműveletet 2 alkalommal kellett megejtenünk. A hétköznapok azzal teltek, hogy munka után parkettaszegélylecet, lakkokat és hígítókat kerestünk. Azért az megintcsak csak jellemző volt, hogy nem tudtunk mindent egy helyen beszerezni.

A barkácsboltokban nem lehetett normális, tömör szegélyleceket találni, csak ilyen műanyag vackokat, amik sehogy nem mentek a parkettához. A következő problémát a lakkok jelentették, amiket persze, hogy nem lehetett egy helyen megvenni. Vicces, de pl. a Baumaxban lehetett kapni nitro-hígítót, de már nitro lakkot nem... A boltokban való mászkálás következménye az lett, hogy este 8 óra előtt egyik nap sem értünk haza, így már nem tologattuk a bútorokat, csupán a szekrényekben lévő dolgokat pakoltuk ki belőle.

Szombat reggel tankolás, majd irány Gyöngyös, ahol a mesterünk lakik. Vele és a csiszológépekkel, valamint a szükséges szerszámokkal irány vissza a főváros. A bútorokat nagy nehezen átraktuk másik szobákba, és közben a nemrég festet falakat is sikerült egy kicsit leamortizálni.

A mester kérdezte előzetesen, hogy van-e automata mosógépünk, mert ha igen, akkor van esély arra, hogy a csiszológépe is működni fog. Igent mondtunk, de ettől függetlenül először a nagyszobában lévő konektorok közül válogatott először. Persze, hogy mind a kettő leverte a biztosítékot. Aztán jött a fürdőszobában lévő konektor, amibe a mosógépet szoktuk dugni... leverte. Mi a 3,14-csa, vagy ahogy tanult kollégánk mondaná WTF? Szerencsére, a már úgyis minden mindegy alapon, kipróbáltuk azt a konektort is, amibe a hajszárítót szoktuk dugni, és csodák csodájára, azon működött.

A csiszolás valahogy nem volt annyira hangos, mint arra előzőleg számítottam, úgyhogy igazán zajt csak a parkettaszegélylecek leszögelése generált. Azonban az egy kicsit idegesítő, hogy ez is mekkora porral jár. Igazából nincsen olyan lakásfelújítási művelet, ami ne járna porral, úgyhogy a végére eléggé sikerült megutálnom az egészet. Mindig csak az állandó pakolás és takarítás... Brrr... Nem kívánom senkinek.

A lakkozás már nem volt olyan vészes munka. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Évit ki kellett küldeni a lakásból, mert a szag elég intenzív volt. Most már legalább én is tudom, hogy milyen a szipusoknak... Először nitró lakk - higító kombinációval kentük le, majd ezt követően a kétkomponensűvel, majd másnap reggel újra az utóbbival. Emiatt két éjszaka nem otthon aludtunk, hanem apósséknál vendégségben.

Ezen a héten, munka után folyt a pakolászás, mert hétvégén a két kisszobán hajtunk végre ugyanilyen manővert. (És itt a végén szeretnék elnézést kérni ezen hosszabb blogbejegyzés összecsapása miatt...)

Fracture - Törés

Évivel az előzetest még az Ocean's 13 előtt láttuk, és akkor asszonypajtásom megjegyezte, hogy ezt a filmet megnézné. Megmondom őszintén, én egy picit tartottam tőle, hogy unalmas és elnyújtott lesz. Ezt az érzést szintén erősítete benne amikor megláttam, hogy 112 perc. A film első néhány perce szintén azt sugalta, hogy ez a a film lesz, amit inkább egy kicsit meg kellett volna vágni. Aztán szerencsére kellemesen csalódtam...

A rendezőnek végig sikerült fenntartania a figyelmet, és igazából nem nagyon volt olyan rész, ahol kiestem volna a film nézéséből, és azon vettem volna észre magamat, hogy azon töprengek éppen, hogy most mi az ami, untat a filmben.

Sir Anthony Hopkinsra úgy tűnik, hogy végleg ráragadt Hannibal Lecter alakja, mert most is szinte azt lehet érezni, és hogy ez a mérnök valójában az előbb említett személy egy "butított", kevésbé véres változata. Mivel a felesége megcsalta egy rendőr-nyomozóval, ezért egy nagyon átgondolt gyilkossági terv keretében halálos lövést ad le a nőre. A tett helyszínére, természetesen, a másik férfi érkezik... Tökéletes a kelepce. Innentől fogva a történetbe belekeveredik egy fiatal, feltörekvő ügyvéd, aki próbálja végleges rács mögé jutattni a bűnös mérnököt...

Utólag elgondolkodva a filmen olyan, mintha egy valamivel feszítettebb figyelmet igénylő Columbo-t néznénk. Igazából nem is tudom, hogy miért mozira csinálták, de az tény, hogy Sir Anthony Hopkins-szal akkor is el lehet adni egy filmet, ha a többi szereplő teljesen ismeretlen. Tehát, aki szereti az ügyvédes-nyomozós-picit gondolkodtatós filmeket az nyugodtan nézze meg, de nem feltétlenül moziban.

Christopher Paolini - Eldest

Korábban a kiváncsiság odáig vezérelt, hogy elolvastam a média által igencsak felkapott fiatal író Eragon című művét. Aki csak a filmet látta az ne ítélkezzen, mert igazából sokkal kevesebb köze van a mozgógépes alkotásnak az eredeti, papírra vetett tartalomtól, mint a Harry Potterek esetében (leszámítva annak az első részét). Mivel az első részt is angolul olvastam el, ezért a második részt is az író anyanyelvén akartam magamba szippantani.

Annyit kell tudni a szerzőről, hogy valamikor 15 éves korában kezde el írni a regényt, és még nem volt 20, mire befejezte. Ezért is kapott nagy sajtóhátszelet, majd mozifilmet a dolog. Aki esetleg nem ismerné az előző részt, annak elmondom, hogy a srác megpróbálta ötvözni a dolgokat a Csillagok háborújából, A gyűrűk urából, a Harry Potter történetekből és más fantasy szerzők irományaiból. Azt kell, hogy mondjam nem is sikerült olyan rosszul... Ennek ellenére a filmet valami csapnivalóan elrontották.

Az első részben megismerhettük az egyszerű parasztfiút, akit a nagybátyja nevel. A szüleiről nem tudunk meg szinte semmit. Aztán hozzájut egy érdekes kő, amiről kiderül, hogy valójában egy tojás, amiből majd ki fog kelni a sárkánya. A későbbiek során Eragonnak lesz saját tanítója (aki valaha szintén sárkánylovas volt), szerelme (aki egy elf) és szerez új barátokat. Igazából a történet nagyon jól kitalálható előre, és gyakran az olvasás közben ébredünk rá, hogy már 20 oldallal fejjel előrébb vagyunk.

Igazából most a második részről kellene valamit írnom úgy, hogy túl sokat nem árulok el annak tartalmáról. Az első részhez hasonlóan ennek is viszonylag gazdag a nyelvezete, és voltak szavak, amelyeket utólag szótárból ki kellett keresnem. Valamint az író hasonlóval próbálkozik kicsiben, mint Tolkien, azaz saját elf, törpe és egyék fajok nyelvezetét akarja megalkotni. Emiatt néha a könyv végén található szótárakhoz kell lapozni.

A könyv azonnal ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, és rögtön egy erőteljes nyitánnyal. Ezt követően egy kicsit leül a történet, mert Eragon az elfekhez utazik, hogy igazi sárkánylovássá képezzék. Teljesen jól látható a párhuzam a Csillagok háborújával, szinte érezzük, hogy magával Yodával fog hősünk találkozni. A könyv elég sokat foglalkozik ezzel a résszel, ami egy kicsit megfogja a történet lendületét. Közben van még másik két szál is, amelyikből egyik Eragon unokafivérének, Rorannak a viszontagságait mutatja be. Szerencsére a végére felpörögnek az események, lesz harc, csata, küzdelem, és megtudjuk azt is, hogy miért Elsőszülött a könyv címe. Akiknek tetszett az első könyv, az nyugodtan a kezébe veheti a folytatást is, mert bár általában majdnem minden kitalálható a fantasyn edzett olvasóknak, azért van egy-két meglepetés a fiatal író tarsolyában.

Magyarország - Olaszország 3-1

Egyszerűen kötelező érvényűnek tartom az olaszok tegnapi megalázásról a videót beszúrni. Jól megmutattuk ezeknek a futbalgyilkosoknak, hogy nagy mellénnyel nem lehet senki ellen sem kiállni. Amúgy ezen mérkőzéstől eltekintve is rejtélynek tartom, hogy mikor nyert ez az olasz csapat tavaly világbajnokságot.

Egy videó a valaha volt legnagyobb F1-es bajnokról

Azt hiszem, hogy itt a blogomban még nem említettem, hogy kit tartok a legnagyobb F1-es pilótának. A mellékelt videóból ez is kiderül. Az már csak külön növeli az élvezeti értéket, hogy a klipp alatt a "Lange - Follow me" című zseniális nótája szól.

A festés célegyenese

Jó, hogy már túlvagyunk az előző héten. A hét első napjaiban, munka után csak a barkácsáruházakat jártuk. Komolyan mondom, hogy egy életre elegem van belőlük, és ha végzünk a lakásfelújítással, akkor egy pár évig biztos, hogy nem akarom őket látogatni. A hét első napjai ezen kívül a diszlécek felragasztásával telt. Ez azt jelentette, hogy este 8 órától éjfélig vagy 1 óráig. Ezt kétszer eljátszottuk...

Csütörtök este végül nekiláttunk magának a festésnek. Viszonylag gyorsan felkentük a fehér festéket az egész falra. Évi azt saccolta, hogy olyan 4 óra lesz, de szerencsére nagyjából csak olyan 2 óra munkát jelentett. Nagyban megkönnyítette a munkát, hogy nem voltak csövek, és kanyarulatok, csak sima falfelületek.

Péntek délután/este volt egy újabb fehérfestékes kör a plafonon, majd ezt követően sárgával körbekentük az oldalsó falakat is. Viszonylag ez is egész jól sikerült, így elmondjhatjuk, hogy készen vagyunk a nagyszoba festésével. Várhatóan a jövő hétvégén jön a parketta felcsiszolása, javítása és újralakkozása. Az is szép baleset lesz majd...

Pénteken volt még egy újabb hadműveletem, mert Évi apjának testvérének fiának gépét kellett egy kicsit rendberakni. Valami álnok vírus megszállta és azt kellett lepucolni. Hajnali kettőre sikerült is vele végezni. Közben pedig laptopon lefordítottam a Knights of Prosperity 5. részét is, csak hogy közben én is csináljak valamit.

Szombaton takarítgattunk, felszerelgettem a lámpákat (már csak a konyhában van az eredetileg ott maradt plafonról lóg izzó, búra nélkül), felraktunk a nappaliba egy függönykarnist, vettünk rá függönyt, majd azt is feltettük.

Aztán vasárnap úgy döntöttünk, hogy elmegyünk strandra. Azért nem írok erről külön, mert újra a Palatinus strandot választottuk. Az egyedüli felháborodást az váltotta ki, hogy a nem annyira meleg idő miatt nem ment ki az újságos stand, valamint nem lehetett kürtőskalácsot kapni.

A mozgós babu

Tegnap este már nekem is sikerült azt tapasztalnom, amit már Évi is érez egy ideje. Igaz, hogy eddig még csak belülről érezte, ha a babu rugdalt, de tegnap már sikerült kivülről is érzékelnünk. Aranyos lehet, ahogy a kicsi csak úgy rúgkapál... :)

Robot Chicken - Star Wars Special

Azt hiszem, hogy ezt minden Csillagok háborúja pótolnia kell, ha eddig még nem látta volna.

Ezek után lehet, hogy Robicsirke rajongó leszek én is.

Eurosport 2

Ez főleg saját magamnak emlékeztető, de mindazok számára hasznos lehet, akik Premier League-t szeretnének nézni az Eurosport 2-n, de valamiért nem tehetik meg:
mms://a1729.l2168647534.c21686.g.lm.akamaistream.net/D/1729/21686/v0001/reflector:32105
Ne lepődjön meg senki, hogy más hang megy alatta. Nézni azért még lehet. :)

Újra babunézőben

Hogy a héten legyen egy kis örömünk is, a mai napon megnézhettük újra ultrahangon a babut. Sajnos újabb képet nem kaptunk, és annyira nem is voltunk pofátlanok, hogy kérjünk. Az ultrahang tanúsága szerint úgy tűnik, hogy a babunak mindene megvan, és a dokibácsi sejtése szerint még egy kis kukkancsa is van... Én ezt azért még nem tartom teljesen készpénznek, de majd meglátjuk.

A babu amúgy elég aktív volt, és mozgott végig a kis kezeivel és lábaival. A dokibácsi szerint olyan 300gramm lehet a súlya, de a teljes magasságáról nem mondott semmit.

Zeneajánló

Még az is lehet, hogy majd rovatot csinálok ebből. Gondoltam, hogy megosztom kedves olvasóimmal, hogy milyen zenékes érdemes igazán meghallgatni. Most éppen néhány friss (maximum néhány hónapos) muzsikát szeretnék ajánlani.

The Blizzard - Kalopsia
Markus Schulz feat. Andy Moor - Daydream
Above & Beyond Pres Tranquility Base - Oceanic

Kellően kellemes muzsikák, ha valaki egyszerűen csak pihenni szeretne. Blogírás közben egész kellemes hangulatot adnak. Azt hiszem, ha tehetem, akkor holnap is ASOT 312-t fogok hallgatni a munkahelyemen.

Angol bajnokság az Eurosport2-n

Talán már a csapból is ez folyik, hogy az angol bajnokik közvetítési jogát "elcsente" az Eurosport2 a Sport1/Sport2 adóktól. Nagyon úgy tűnik, hogy a premier sportadóként kezdő csatornák nagyot fognak bukni a nagyobb sportesemények elvesztése miatt. A nyár abbéli reménykedéssel telt el, hogy talán sikerül az Antenna Hungáriának megszerezni a csatornát a csomagjába. És igen, ott vannak az Antenna Digital palettáján!

A hétvégi festés közben csak fél füllel és nem tudom, hogy hányadszemmel követtem, egy vékony nylontakarón keresztül az egyik legnívósabb focibajnokság mérkőzéseit. Azt nem tudom, hogy mennyire gondolták Vitray Tamás leigazolását, de a közvetítése elég kritikán alulira sikerült. Valahogy nem sikerült feltüzelnie magát, és nem sok érzelmet adott ki magából. Szerencsére a közvetítését a hétvége 6 meccse közül csak egyszer "élvezhettük..."

Az Eurosport2 még azért is jó, mert többek között ezen az adón lehet végigkövetni a Champcar és a GP2 sorozat versenyeit. Azt hiszem, hogy szépet zsákolt az Antenna Digital! (Nesze, egy újabb reklám... ők kisorsolhatnának nekem, hogy 1 évig ingyen nézhessem az összes műsorukat.)

Egy újabb gyorsan eltelt hosszú hét

A munkás hétköznapok itthon kevesebb, apróbb munkákkal folytatódtak, mígnem szombaton teljes mellszélességgel nekiugrottunk a nappali festési munkálatainak. Elöljáróban annyit, hogy nem gondoltam előztesen, hogy ennyi munka lesz vele, mint amennyi, mert viszonylag normálisnak tűntek falak. Az egyedüli nehézség először abban mutatkozott, hogy ott van a legnagyobb festeni való falfelület... talán összesen annyi, mint az eddig festett két szoba és előszoba összesen.

Aztán jött a feketeleves. A régi festék az első kapirgálások során nagyon könnyen megadta magát, és úgy döntött, hogy ő inkább enged a spakli erőszakos előrenyomulásának és megadja magát. Rengeteg javított részt találtunk a falon, ami azt bizonyítja, hogy a lakást elhagyó hős, bátor, szovjet katonák nem éppen a legvidámabb körülmények között hagyták el korábbi fészküket. Olyanok voltak a falak, mintha szándékosan lettek volna megrongálva... Ehhez képest saját korábbi, falvésési munkálataink csak apróbb munkát jelentettek. Pedig volt egy igen csúnya szétvésett falrész, közvetlen az ajtó felett.

/Nem ide tartozik, de gyorsan beszúrom, hogy blogírás közben Armin van Buuren - A State Of Trance 312-t hallgatok (felvételről), és most éppen a The Blizzard - Kalopsia száma szól. Gyönyörű egy muzsika.../

Vissza munkához... Szóval szombat, a nagy munka első napja. A reggeli bútortologatást követően irány a Praktiker, néhány fontos alkotóelem beszerzéséhez. Ezt követően elmentünk a közelben lévő Media Marktba is, hogy akciós, 19Ft-os fotókat hivassunk elő a tavalyi, svájci nászutunkról. Ezt követően pedig irány az Obi... ugyanis a festékeket saját tapasztalatunk szerint ott érdemesebb megvenni.

Itthon a fóliázást és a fallemosást követően nekiálltunk vakargatni a falat... Erről már beszámoltam, hogy nem volt kis munka. Este még gyorsan legletteltem a falat, hogy másnapra megszáradjon, és tudjuk csiszolni. Sajnos, a sok hiba miatt elfogyott a glett... Évi másnap reggel az Obiba sietett (mivel a Praktiker nincsen nyitva 9 előtt), és vett poralakú glettanyagot. Erről sajnos kiderült, hogy fostalicska, mert igazából csak géppel lehetne lecsiszolni, miután megköt... A rengeteg szentségelést követően vasárnap estére éppen sikerült lecsiszolni minden felületet. Évi szokásos maximalizmusa szerint, még lenne mit csinálni... azonban nekem már semmi kedvem és energiám nincsen rá. A kemény munkát követően még azért az ablak fölé gyorsan felragasztottunk egy díszlecet, mivel az ablakcserét követően olyan szépen nem sikerült megcsinálnom a sarokrészt. Hiába... én már csak ilyen építési antitálentum vagyok.

A hétvégi munkát követő fáradtság szerintem az egész hétfői napomon érződött. Örültem, hogy nem aludtam el hazafelé a kocsival. Még szerencse, hogy közben meg kellett állnom az Obiban (aki már a marha sok ingyen reklámért adhatna valamit... mondjuk alaplapot és processzort), hogy vegyek néhány díszlecet és ragasztót, amivel a szobát akarjuk majd körberagasztani.

Még szerencse, hogy a blogírás nem vesz ki túl nagy energiát, mert csak az ujjaimat kell mozgatnom a betűk bevitelére. Most pedig jön egy következő bejegyzés, vagy folytatom a The Knights of Prosperity sorozat 5. részének, be nem fejezett fordítását...

Alonso és Hamilton

Kaptam ma egy jó kis youtube linket Adritól. Érdemes megnézni, különösen a hétvégén történt események tükrében.

The Lost Room - Az elveszett szoba

Újabb, több részből álló sorozat nézésének (még) nem akartam nekivágni, de mivel marcangolt a sorozatnézés utáni vágy, ezért úgy döntöttem, hogy a címben említett, 3 részes, azaz 3 estés minisorozatot fogom elkezdeni.

Szombaton néztük meg az első részt Évivel, és a közel terv szerinti haladásnak köszönhetően sikerült is tegnap este végezni a harmadikkal is. A minisorozatot az SciFi Channel készítette, így azt hiszem, hogy nem okoz az sem meglepetést, hogy a témája sci-fi. Mivel nem tölt ki egy teljes évadot, ezért a készítők úgy döntöttek, hogy viszonylag zárt befejezésse legyen a filmnek, de tárva marad még az ajtó arra az esetre is, ha esetleg úgy látnák, hogy egy egész évados, 12-24 részes sorozatfolyamra is igény adódik. A 3 rész megnézése után nem volt hiányérzetem, és nem éreztem úgy, hogy "azonnal ide egy teljes évaddal". Persze ez nem jelenti azt, hogy ne nézném, ha lenne...

A sorozat nagyon jól eltalált, hangulatos felvezető zenét kapott, ami ugyan nem olyan jó, mint a 4400-é, de egész jó lett. A cselekmény nagyon szépen építekezik, és az első rész első felében szépen megtudjuk, hogy nagyjából miről is fog szólni a történet.

Egy nyomozó kap egy érdekes körülmények között bekövetkező gyilkossági ügyet, amely kapcsán kapcsolatba lép néhény különleges képességgel bíró tárggyal. Mivel a főhős birtokába kerül a kulcs, ezért azonnal a tárgyakat gyűjtők céltáblájává válik. Ugyanis ezen tárgy, az egyik legfontosabb mind közül. A bonyodalmak közepette kislányát elrabolják, majd az elveszett szoba képességének köszönhetően el tűnik a való világból. A minisorozat ezen a cselekményszálon fut végig, azaz a kislány visszaszerzésén.

Ezt a sorozatot is bátran tudom olyanoknak ajánlani, akiknek tetszett a Hősök, a 4400, vagy a X-akták sorozatok egyike. És aki nem tudná, a sorozat hamarosan megtekinthető lesz a TV2-n is...

Ocean's 13

Mint az előző bejegyzésemben említettem a múlt héten ezt a filmet tekintettük meg a moziban (Évi, Andy, Panyi, + a srácok barátnői). Valamiért abban a tudatban voltam, hogy most van a moziünnep, de úgy tűnik, hogy mégsem volt igazam, és rosszul tudtam.

A Portálos srácokkal úgy döntöttünk, hogy a szőrős őselefántról elnevezett nagy plázában az Ocean's 13 c. filmet fogjuk megnézni. Nem tudom, hogy miért kell ilyen idióta címet adni filmnek. Az rendben, hogy folytatás, de egyszerűbb lett volna 1-2-3-stb. sorszámozást használni.

A film maga elég átlagosra sikerült. Sztárokban nem volt hiány, de hogy ez adja el a filmet, az elég szomorú. George Clooney és Brad Pitt párbeszédei elég idiótára sikerültek, és alig lehet belőlük valamit megérteni. A moziban a felirat sem volt teljesen a helyzet magaslatán az első néhány mondatot illetően. Később meg nem lehetett annyira figyelni, mert nagyon pörögtek az események... talán túlságosan is. A készítők voltak olyan ügyesek, hogy volt egy ilyen mikrofejű néger fickó, és akkor gondolták a film hangulatát is ehhez igazítják, és csinálnak egy retro hangulatot árasztó filmet.

Az első órában nagyon kellett figyelni, hogy az információk zuhatagában mi történik. Aki nem látta az előző részek egyikét az nagyon vakarhatta a fejét, hogy mi történik éppen. Szerencsére a film második fele kisimult, és igencsak élvezetes perceket okozott, különösebb meglepetések nélkül. Aki szerette az első részt, és végigszenvedte a másodikat, az ezt a részt sem mulassza el!

Fárasztó hét

Nem szándékoztam a blogomban a munkáról írni, de most mégis egy picit ki kell rá térnem, mert megadta az egész hét alaphangulatát. Mivel a cég új tulajdonosánák másképpen kell a havi zárás és riportot megcsinálni, ezért az előző hét elég sűrűre sikerült. Mindig olyan jóleső érzés volt, amikor hazatérve leülhettem a székbe, vagy bedőlhettem az ágyba.

Az igazsághoz ugyan hozzátartozik az is, hogy szerdán találkoztam a Portálos haverokkal, valamint utána elmentünk Évivel valamint Andy, Panyi és az ő oldalbordáikkal moziba az Ocean's 13 c. filmre (ami nem a Péntek 13, hanem az Ocean's 12 folytatása). Péntek este pedig elmentünk Adrival F1-es pilótákra vadászni a városban.

Ez utóbbival mondhatni részsikert arattunk. A Hugo Boss előtt várakoztunk, mert ott lehetett sejteni tutira pilótákat (sajna csak a McLaren érdekeltségűeket, hiszen a cég csak őket támogatja). Adri egy darabig toporgott az épület előtt, majd ügyesen sikerült becsúsznia a meghívott vendégek közé. Az esemény végén sikerült 2 aláírást is szerezni a kétszeres világbajnok Alonso-tól. Hamiltont sokkal jobban kedvelem (míg talán Alonsot egyáltalán nem), de sajnos tőle nem sikerült autogrammot szerezni, mivel nem jelent ezen protokoll eseményen. Amúgy érdekes dolog ez... Az utcát egy idő után lezárták, mert a hotelből át kellett menni a ruhaszalonba valahogy a sztárnak. Rácsokkal és biztonsági őrökkel volt körülvéve... Komolyan mondom, hogy szerencsétlen versenyzők olyanok, mint a bazári majom, és ezt nem is irigylem tőlük.

Aznap este elmentünk a Tom George nevű étterembe, ahol tavaly nagyon jót vacsoráztunk Kimi Raikonnen (ő közvetlenül mögöttem ült), Ralf Schumacher, és a Ferrari főbb embereinek társaságában, ezért úgy döntöttünk, hogy idén is odamegyünk. Tutira sikerült belenyúlnunk a legrosszabb kajákba, és még egy zsák pénzt is kidobtunk az ablakon. Azt hiszem, hogy jövőre nem oda fogunk menni. Amúgy Jean Todt megint ott vacsorázott, és később megjelent Flavio Briatore és Berni Ecclestone is. Azt hiszem, hogy le kellett volna beszélnem őket, hogy ne ott kajáljanak, mert nem járnak vele valami jól...

Ilyen hét mellett nem haladtunk előre a lakással. De azt hiszem, hogy egy kis pihenést csak megérdemeltem az egész hetes roham után. Bár ez sem volt elég... De talán majd egyszer kipihenem magam...

Die Hard 4.0

Bruce Willis visszatért John McClane szerepében. Bár látszik rajta, hogy mennyire öreg, de azért még bírja a strapát. Egy kicsit idegennek tűnt számomra ez a rész a korábbiakhoz képest, de sikerült hoznia a jelenleg moziban is megnézhető filmek színvonalát, sőt talán még túl is szárnyalja azokat. Kaptunk egy nagyon jó akciófilmet, ahol folyamatos a pörgés, sohasincs megállás, vagy üresjárat, de ugyanakkor már-már túlzott mértékben sok volt a komikus jelenet.

A történetről röviden. John barátunk erénycsöszként védi lányát, akit az aktuális pasija erősen próbál szekszuálisan zaklatni. Közben néhány csúcs-hekker halálát leli a del gomb lenyomása közben. John feladatául kapja, hogy az egyik még élő számítógépmágust szállítsa be kihallgatásra. Innentől indul be a történet, mert képtelenebbnél-képtelenebb összetűzések, fegyverpárbajok, autós-helikopteres üldözések veszik kezdetüket. Többet inkább nem árulok el a történetet illetően, de mindenkinek bátran merem ajánlani, akik szeretik az akciókkal telített filmeket. Eddig úgy néz ki, hogy ez az év akciófilmje!

A növényektől való megszabadulás története

Aki járt nálunk az láthatta, hogy volt két hatalmas növényünk a nappaliban, melyek az állandó napfény hatására hatalmas, lapulevélszerű leveleket növesztettek. Mivel korábban egy napvédettebb helyen volt, ezért nem fejlődött olyan vastag szára, mint az utóbbi időben, úgyhogy elég nehéz feladatot jelentett egy idő után az egyenesbe állítása. Neki volt támasztva az ablaknak, és több építésből visszamaradt fadarabbal próbáltuk valahogy beállítani. Szerencsétlen pedig folyton csak nőtt és nőtt, és el akart dőlni.

Mivel már elég kényelmetlen volt, és már szinte az erkélyajtót sem lehetett normálisan kinyitni, ezért ideje volt megszabadulni tőle. Több hetes-hónapos ajánlgatás után végre találtunk nekik helyet, jobban mondva Évi. Neki is láttunk szombaton a lecipelésének és autóba való berakásának, ami nem volt kis feladat nézve a növények méreteit. Már a másodikat cipeltem lefele, amikor megállított az egyik alattunk lévő lakó, és kérdezte, hogy mit csinálunk. Tájékoztattuk a helyzetről, és akkor közölte, ha nem jelent problémát, akkor inkább adjuk oda neki. Így megúsztunk egy bonyolult szállítást, és végre jó helyet találtunk szerencsétlen növénynek... ami még véletlenül sem virág, mivel nincsen, nem volt és nem is lesz virága.

Jól festünk?

Főleg, ha belep minket a festékpor... Hahaha! De vicces voltam! Nos azt nem állítanám, hogy valami jól festünk, de talán saját magunk számára elfogadhatóan. Azt sem mondhatnám, hogy túlságosan jól állunk, de a semmihez képest határozottan jól. Ugyanis az volt a terv, hogy a hét végén befejezzük a gyerekszobát. Mondjuk ezt nem volt túl könnyű vállalás, azt tekintve, hogy a héten mindketten dolgoztunk, és csak hazatértünk után jutott volna rá egy kis idő. Mondanom sem kell, hogy a hét nem igazán úgy alakult ahogy terveztük.

Eléggé sikerült megszenvednem a függönytartó leszedésével is. Az aláfeszítésre használt véső elég szépen vitte a vakolatot, csak abban nem akart a segítségemre lenni, hogy lentebb feszegesse a függönytartó egységet. Vicces módon a felszerelői valami olyan technikával rakták fel, hogy azt már soha nem akarták leszedni. Így ezzel egy kis esti küzdelmet garantáltak számomra, amivel az épület lakótársait nagyban szórakoztathattam. Biztos élvezték, amikor kicsúszott a kezemből a véső-kalapács-csavarhúzó mágikusfelszereléskombináció egyik eleme, és én azt, minden szentséget nélkülözve, heves kommentárba foglaltam. A győzelem azonban elkerülhetetlen volt részemről.

Sikerült a gipszet és a glettet is elhasználnunk, tehát a héten még ezek beszerzéséről is gondoskodnunk kellett. Mellette akad még egy kis festékkaparási, gipsz- és glettkenési hadművelet, valamint egy újabb vulgáris szónoklatokra késztető feladat... Mi mással függhetne ez is össze, mint a függönnyel? Ugyanis a régi lejött, az újnak pedig fel kellett kerülnie. És hogy ez mit jelent? Három lyukat a plafonba.

Pontosan már nem emlékszem, hogy 3 vagy 4 fúrófejet tettem tönkre a 3 lyuk megfúrása közben, de arra igen, hogy felettebb jól sikerült. Ha majd világosabb lesz, akkor készítek képet, hogy milyen szép fúrófejeket alkottam. A lényeg, hogy megint elpazarolhattam rá egy órát mire ez a feladat teljesült. Szerény számításaim szerint még áll előttem legalább 2 lámpa/csillár valamint egy hosszú függönytartó felfúrása. Azt hiszem, hogy nagy izgalmakat, és orális élvezeteket fog jelenteni.

A lényeg, hogy Évivel vasárnap este 10-re sikerült olyan állapotba kerülni, hogy a szoba két réteg fehér réteget kapot. A héten valószínűsíthetően megkapja majd az óhajtott színét is. Csak a kérdés, hogy melyik napon?

Babu megtekintésen

Sajnálatos módon az utóbbi időben nem nagyon nyílt módom a blogom frissítésére, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem történt volna semmi. Kezdeném is rögtön a legfontosabbal.

Szerdán ugyanis elmentünk megnézni a babut! Ugyan nem volt minden tökéletes, mert a dokibácsi vagy 2 órát késett, de így jó volt látni a picit. Sajnos most nem kaptunk képet, és így ezt nem is tudom veletek megosztani.

Valamint most elég rejtőzködő is volt, ezért túl sok mindent nem lehetett kivenni belőle, csak a pici koponyáját és gerincét. Szépen fejlődik, azonban a dokibácsi elfelejtette megemlíteni, hogy mekkora. Csak saccolni tudjuk, hogy olyan 20 cm körül jár. Már kész óriásbébi!

Vasárnapi strand

A megpróbáltatások másnap sem értek véget, mert reggel 8kor szüleim már kukorékoltak, hogy ők mennének haza, csak elhozták még az öltönyömet. Remek... megint sokat aludtam (úgy néz ki, hogy ma is, ha ilyen sokat írok). Aztán úgy gondoltuk Évivel, ha már ilyen korán keltünk, akkor menjünk el strandra.

A strandkörképünk mostani állomása a Palatinus strand volt. Mivel helyzetéből adódóan a Margitszigeten van, ezért kocsival tényleg csak megközelíteni tudtuk. Leparkoltunk a budai oldalon, majd egy megálló villamossal, és séta a strandig (visszafelé, ezt a hárombuszmegállónyi utat, már busszal tettük meg).

A beugró 1800 pénz volt, ami szerintem annyira nem kevés, viszont a strand sok mindenért kárpótolt. (Azonban, ha a hullámmedence nem működik, akkor már egy kis diszkontot, csak kaphattunk volna.) Mindegy, volt 11 medence, amiből csak a gubbasztókat (más néven zacsipuhítókat vagy zacsiáztatókat nem próbáltuk ki). Sajnos az 5 csúzdából csak egy darabon, a Kamikázén jöttem le egyszer, mivel elég nagy sor volt, és nem voltam túl türelmes, hogy a tűző napon ácsorogjak.

Azért kicsit elgondolkodtató valami. Összehasonlítva a strandot Egerrel, ez azért sokkal jobban összeszedett. Az ok, hogy a hevesi városban is van rengeteg medence és néhány termálvíz, de az a karszalagos megoldás a besurranók ellen mit sem ér (a patakon átmenve, a félméteres kőkerítésen átmászva bárki nagyanyja bejuthatna). Ott a csúszdákért is külön kellett fizetni, és még nem is voltak olyan nagy számok. Valamint az élménymedencék használatáért fizetett külön díj is valami vicc...

Azonban egy pár dolog nem nagyon tetszett a margitszigeti strandban. A megközelíthetősége (bár van külön buszjárat is), valamint a sok, térdet verdeső, aranyozott rigaláncot hordozó kisebbségi egyének, akik viselkedésükkel szokás szerint kiríttak a kulturáltan szórakozók tömegéből. Ezek ellenére azt hiszem, hogy erre a strandra még el fogunk menni.

Apósék lakodalma

A hétvége egy kicsit durván alakult. Reggel 6 órakor keltünk, hogy meglegyünk mindennel időben. Ugye le kellett még festeni a hálószobában a csövet, és mivel nem voltunk otthon egész nap, ezért a szoba jól ki is szellőzőtt. Szüleim valamikor 10 óra körül érkeztek meg, ami elég meglepő volt, mivel nem szokták elsietni a dolgot.

Olyan dél környékére mentünk a lakodalom a helyszínére, ahol már minden készen állt a vigadalomra. Egy valamivel nem tudtunk megbirkózni az egész esemény alatt, az pedig a hőség volt. Ha valamit, akkor a nagyon nagy meleget azt biztosan utálom.

Apósom lakodalma elég jól sikerült. Csak kisebb, de nem vészes problémák voltak, amik ugye minden hasonló esemény kellékei. (A mi lagzink előtt pl. Évi szinte hiába csináltatta meg a körmeit, mikor a körömcsinálást követően kereket kellett cserélnie az autón. Valamint a lovaskocsis hiába ígérte meg, hogy majd lovaskocsival fog jön, nem tette.) Igazából a nagy meleg mellett még a rikácsolós vőfély is idegesített egy kicsit, és az állandó parancsolgatásaival, meg az állandó "Kedves vendégeink" papagájszerű ismétlésével közel az őrület határa sodort. Egy gyors "ismerd meg a budai oldalt" körút után előbb lezavartuk a polgári esküvőt, majd a templomit.

Vissza a budaörsi Musztáng étterembe(?), ahol mindenki azonnal ugrott valami szomjoltó innivalóra. Szerencsére a pincérek nagyon tudták, hogy mi a dolguk, és szerintem maximálisan kiszolgáltak mindenkit. Kajában sem volt hiány, sikerült bőségesen belakni, csak sajnos már nem maradt elég kapacitásom a tortákra. A túrótorta finom volt, de sajnos a gesztenyéset és a puncsosat már nem állt módomban megkóstolni.

Azt hiszem, hogy pár számára is jól alakult az egész esemény, és nem szégyenkezhetnek semmivel kapcsolatban (mondjuk ez a vőfély fickó, még mindig idegesít). Mi, a reggeli korán kelés miatt csak hajnali 2-ig voltunk ott. Én szokás szerint nem táncoltam, mert igazából nem jön be nekem ez a lagzis zene (a sajátomon is alig), valamint a sLáger rádiós zenék sem a kedvenceim. Armin van Buuren vagy Marcus Schultz meg nem zenélhet mindenhol...

A festés ötödik napja

A negyedik napra maradt még egy kis munka, mivel sztahanov módjára este 10 órakor még nekiláttam falat csiszolni, hogy másnapra már tényleg csak a festés maradjon. Ez nem teljesen sikerült, mert másnap is volt még egy csiszolni, és glettelni való, de már tényleg csak kevés. Közben sikerült rájönni arra is, hogy nem érdemes 50 Ft-os csiszolópapírt venni, mert az tényleg olyan is.

A pénteki napon szépen lefestettük a falat először fehérre, aztán elszaladtunk néhány dolgot megvenni a boltban, majd jött az újabb réteg fehér. Aztán megint rohanás a boltba, ahol a kinyírt porszívó helyett vettünk egy vizes szűrővel ellátottat. A neve Rovus, és mint számomra utólag kiderült, még a TV Shop is reklámozza. Nem mintha ez jelentene bármit is, de eddig számomra úgy tűnt, hogy jobban szív, mint a másik.

Kb. este 10 óra lehetett, mire a 3. réteget, azaz a végső citromsárga színt is felvittük a falra. Szerencsére ez sokkal jobb választásnak bizonyult, mint a korábbi naracssárga. Tényleg olyan színű festéket kaptunk, mint amilyent akartunk, valamint nem is volt olyan gumi, mint a másik, és ezért Évi sokkal nyugodtabb is volt, mint a hálószoba festése után.

Bár igaz, hogy nem lett teljesen egyenes a fal, és még lett volna legalább 1 nap glettelés, de azért úgy érzem, hogy jó munkát sikerült végeznünk. És így legalább sokkal becsületesebben lett megcsinálva, mintha festőt fogadtunk volna.

Végezetül pedig néhány kép (azt hiszem, hogy mérni lehet a különbséget):

A festés negyedik napja

A mai nap végén nem látszik túl nagy előrehaladás, úgyhogy képet inkább nem is csinálok róla. Azoban elég durva volt az előszobában dolgozni, ugyanis teljes szauna volt. Ablaka nincsen a folyosónak, a többi szobát meg nem akartuk beporolni ezért elég meleg volt egész nap. És hogy mit csináltunk? Kb. negyedóra volt, mire sikerült egy nyomorult lyukat fúrnom a plafonba. Kiszedtem a falból az összes tiplit... Volt vagy 20db, és nagyon átkoztam az előttünk ittlakókat. Szinte az utolsó pillanatokban is találtam rejtett tiplit, ami már a festék alatt bújt meg.

Közben Évi gipszelte a falat, majd ez követően én másztam rá a glettel. Szép kis munka, és holnap jön csak a porolós rész. Jó lenne megcsinálni estére az utolsó réteg festését is, vagy a legrosszabb esetben ez szombat kora reggelre fog maradni. Pedig szerettünk volna a héten strandra is menni. Brű... De ebből talán csak vasárnap lesz valami.

A festés negyedik napjának előszava

Ezt fogjuk ma megcsinálni, ha sikerül:

A festés harmadik napja

Reggel elég nyűgösen keltünk, mert nem tudtuk még, hogy mi lesz. Végül úgy döntöttünk, hogy én megcsinálom a ragasztások okozta hibákat, valamint kiegyengetem a narancssárga festékkel festett falak tetejét, hogy viszonylag egyenes legyen.

Közben Évi nekiugrott egy új ötletnek, amivel fel lehetett dobni a szobát. Erre gondolt:

Ez Escher kockája lenne, ha valaki nem ismerte volna fel (én sem, csak kapom a súgást hátulról).

Ilyen kockából raktunk kettőt is a falra. Maga a sablon elkészítése jóval több időt vett igénybe, mint a megfestése, ezért ha valaki szeretne hasonlót a falra, akkor még megvan a sablon. Úgyhogy kérheti bátran.

Ezt követően nekiláttunk a kitakarításnak. Sajnos a porszívó több port fújt ki, mint be, úgyhogy egy picit nehéz volt vele pormentesíteni a szobát. Úgy néz ki, hogy holnap vagy a hét további felében be fogunk ruházni egy újba, ami jobban hajlandó a por zabálására. Miután megvoltunk a takarítással Évi felrakta az újonnan vett függönyt, ami szerintem elég jól passzol a szobához.

Közben kihagytam, hogy vettünk egy lámpát is, amit nagy nehezen sikerült a plafonra aplikálnom. Végezetül még mutatnék néhány képet, hogy milyen is lett a hálószobánk. Itt jut eszembe, hogy milyen igazuk van az angoloknak, hogy bedroomnak, ágyszobának nevezik ezt a helyiséget, mivel szinte nekünk csak egy ágyból áll.

A festés második napja

Nem volt gyenge nap a keddi. A kötelező, barkácsáruházakban való vásárlásokon kívül igencsak nekiestünk a szobának! Mivel az előző nap simára dörgöltük a falfelületeket, és eltüntettük minden felesleges lyukat, ezért már nyugodtan nekiállhattunk festeni. Az első fehér festés után még látszottak helyek, amiket újra kellett "húzni", ezért úgy döntöttünk, hogy akkor inkább az egészet lefessük mégegyszer fehérrel. Ezt követően kaptunk egy szép fehér szobát. Nyoma sem volt a korábbi lyukaknak, és azt hiszem, hogy nagyon jó munkát végeztünk.

Ezt követően rávittük a választott színt a narancssárgát. Nos... egy kicsit erősebbre sikerült a szín, mint az előzetesen vártuk, de szerintem nem lett rossz. Furcsa módon a festék dobozára azt írták, hogy 40 négyzetméter falfelület lefestésére elég, pedig az még 33-ra sem volt az, úgy hogy a plafont le sem festettük.

Ekkor nekem mennem kellett a volt sváji főnököm búcsúztatójára, ami szerintem elég jól sikerült, és én is jól éreztem magam. Egy újabb főnök, aki elhagyta a céget (komolyan mondom, hogy "gyilkolom" a főnökeimet, mivel azok mindig előttem hagyják el az aktuális céget. Egy kicsit már vicces...)

Visszatérve a festéshez. Évi egy kicsit kiakadt, mert elsőre annyira nem tetszett, amit csináltunk. Valamint szeretett volna a plafonra hungarocell díszcsíkokat tenni, amik sajnos nem ragadtak fel, és csúnya nyomot hagytak maguk után. Ezért egy picit, nagyon kiakadt... Már majdnem odáig jutottunk, hogy leszedjük a narancssárga festéket, és újracsináljuk az egészet. Közben kiderült, hogy a festék olyan, mint a gumi, és úgyis lehet leszedni, mint a gumit... Érdekes, azt hiszem, hogy legközelebb nem ezt a típust vesszük (mindenki kerülje a Faust festéket!).

Szóval este ilyenbéli elkeseredettségünkben feküdtünk le aludni...

Nekikezdtünk a festésnek

Azt hiszem, hogy bátrak csak így hipp-hopp nekiláttunk egyedül a festés nem igazán könnyű műveletének. Nagy nehezen kirámoltuk a hálószobát. Szerencsére a nagy franciaágyon kívül más nem igazán volt benne. A következő szerencse az volt, hogy már korábban túlestünk egy belső ajtókat lecserélő akción, így az ágy felállítva, és egyben kifért az ajtókon a nagyszobába! Mondjuk nem volt könnyű kettőnknek együtt átcipelni, de megoldottuk.

Aztán nyomás a budaörsi Praktikerbe, ahol vettünk festőcuccokat, festéket, meg glettanyagot. Miután visszatértünk felszedtük a parketta szegőleceit, majd Évi kigipszelte a lyukakat. Lemostam a falakat, majd ezt követően nekiálltam kapirgálni azokat a részeket, ahol lejöhetett volna a festék. Szép nagy területeket hagytam meg a glettelésnek. Elég érdekes dolog ez, mert a glettvassal nem olyan könnyű szép simára kenni az anyagot, ráadásul a plafonról, még hullik az ember nyakába is.

Miután megvoltunk a gletteléssel elmentünk az OBI-ba még néhány fontos dolgot megvenni.... Upsz, majdnem el is felejtettem az egyik legizgalmasabbat!

Miután visszaértünk a vásárlásból, még lefeszegettem a függönytartót. Alatta láttam szép nagy lyukakat, ahol tiplik és csavarhelyek, meg hasonlók voltak. Nade nekünk máshová kerül majd a függöny, és ezért új lyuk kell. "Tarzan erős, fúr másik lyukat", szól a klasszikus vicc. Nekiláttam a fúróval a plafonnak, és meg kell, hogy mondjam nem nagyon haladt a fúrófej a gázbetonban (ezt valami szakember mondta, hogy így hívják). Aztán egyszercsak, mint valami tűzijáték csóvát dobott a gép. Először azt hittem, hogy káprázik a szemem, ezért újra nekiugrottam. Újabb csóva... Na mondom, fúró kampec, ebből is kell újabb...

Szóval, mikor a második bevásárlásra mentünk, akkor szépen beruháztunk a régi teszkós fúrógép lecserélése keretében egy új Black&Decker fúróra. Igaz ez már nem is 5e ft, hanem 15 volt. Igaz, hogy ez vitte is falat!

Szóval a sikeres lyukfúráson túl tovább folytak a munkálatok. Simítóztuk smirglivel a falat. Én voltam a szerencsés, aki a plafont csinálta, tehát szó szerint úgy néztem ki, mint aki egy japán színházból jött. Ha valaki jött volna hozzánk, és én nyitom ki az ajtót, akkor biztos megijedt volna a fehér arcom (és hajam) láttán. Sajna még nem száradt meg mindenhol a glett, ezért holnap is kell egy picit vele szórakozni. De holnap lesz, ami lesz, előbb lekenjünk fehér alapozóval, és aztán a választott szobaszínnel. Sajna nekem a munka csak nagyjából 4ig tart, mert 6ra mennem kell a volt főnökömet búcsúztatni. De holnap, vagy szerda reggel, már szeretném az ágyat betolni a helyére.

Évforduló

Meg kell, hogy mondjam semmi ünnepi hangulatom nincs ma. Pedig kellene, mert tavaly, azaz kerek egy éve ezen a napon adtak minket össze. Azaz a tegnapi nap volt egy éve, hogy az anyakönyvvezető, a mai nap pedig, hogy a pap adott össze minket. Fel sem lehet fogni, hogy milyen gyorsan elszaladt az az egy év, és mennyi minden történt azóta: Svájc, ablakcsere, ajtócsere, autócsere, falvésés, vakolás és persze nem utolsósorban a babu megjelenése Évi hasában...

Lehet, hogy páran azt gondolnátok, hogy biztos milyen jól telt a mai nap, és ünnepeltünk, meg minden. De nem...

Reggel hatkor keltem, és egy előre kért munkát teljesítettem a délelőtt folyamán. Reggelire csináltam a lányoknak (itt aludt Adri) melegszendvicset (szerintem a szombaton csinált gofri jobban sikerült, mint az reggeli melegszendvics). Aztán kaja, majd megint egy kis meló. 11 órakor megnéztem a 125ccm-esek futamát, ahol Talmácsi befutott elsőnek. Aztán Adri elment, és folytatódott a munka...

Megnéztük a kicsit szivárgó fürdőszoba csapot, de nem tudtuk megcsinálni. Elmentünk az OBI-ba, ahol a szakértő(!) nő azt mondta, hogy a csapot valószínűleg cserélni kellene, mert nem lehet szétszedni és javítani. Hipp-hipp-hurrá, hogy mindent csak másfél évre gyártanak! Aki tud a 22. kerületben egy jó, ügyes, és nem túl drága vízvezetékszerelőt az szóljon. Kösz!

Visszajöttünk az OBI-ból, aztán nekiugrottam falat vakolni. Jó kör volt, de fürödni jobb volt utána. Aztán még elmosogattam a mosatlan edényeket, miközben Évi megcsinálta a vacsorát (ami nekem egyben ebéd is volt, mert az valahogy kimaradt). Valamikor a nap folyamán még megettem egy egész darab gofrit, és annyi. Most itt ülök a gép előtt, az előbb megírtam egy hosszabb blogbejegyzést, de ez sem lesz rövid... és közben azon gondolkodok, hogy a Cupa America döntőt megnézzem-e, és esetleg közben vasaljak-e... Jó kérdés, de nem esik jól...
Amúgy kiváncsi vagyok, hogy miként alakul a következő hét, amikor is elvileg szabadságon vagyok. Úgy lett volna, hogy ma is kint vagyunk a Hungaroringen Renault-ot nézni, de ebben a nagy melegben semmi kedvem nem volt hozzá. Aztán onnan rögtön utaztunk volna Mátraterenyére... Csak hét közben kiderült, hogy a volt főnökömnek talán kedden este tartjuk a búcsúztatóját. Azért csak talán, mert az esemény igencsak képlékeny, de remélem, hogy akkor lesz. Sokat köszönhetek neki... Tudniillik svájci a fickó, és most csütörtökön utazik haza véglegesen. Sajnos a franciáknak nem kellett. Mivel megy haza, ezért volt olyan rendes, hogy odaadta kisfia volt gyerekágyát és a pelenkázó asztalát. Ráadásul az ágyat még át is hozta a kocsijával a volt lakásától a mi lakásunkig! Ezért a minimum, hogy én is ottlegyek a búcsúztatóján!

Visszakanyarodva még a jövő héthez... úgy tűni, hogy holnap megpróbáljuk kifesteni a hálószobát. Mit mondjak, izgalmas lesz! Sőt még az is lehet, hogy ha belelendülünk, akkor az előztes tervek szerint nem utazunk. Majd kialakul... Remélem, hogy a holnapi festés sikeres lesz! Aki szeretne, az nyugodtan jöhet segíteni!

Frissítés: Aki esetleg jó, ügyes, falegyengetésben jártas, de nem túl drága festőt ismer, lehetőleg olyant, akinek a 22. kerület nem probléma, az is jelezzen nekem! Előre is köszi!