Mivel három szobánk van, és már meglehetősen sok bútorunk (ami még persze mindig nem elégséges), ezért a parkettázási hadműveletet 2 alkalommal kellett megejtenünk. A hétköznapok azzal teltek, hogy munka után parkettaszegélylecet, lakkokat és hígítókat kerestünk. Azért az megintcsak csak jellemző volt, hogy nem tudtunk mindent egy helyen beszerezni.
A barkácsboltokban nem lehetett normális, tömör szegélyleceket találni, csak ilyen műanyag vackokat, amik sehogy nem mentek a parkettához. A következő problémát a lakkok jelentették, amiket persze, hogy nem lehetett egy helyen megvenni. Vicces, de pl. a Baumaxban lehetett kapni nitro-hígítót, de már nitro lakkot nem... A boltokban való mászkálás következménye az lett, hogy este 8 óra előtt egyik nap sem értünk haza, így már nem tologattuk a bútorokat, csupán a szekrényekben lévő dolgokat pakoltuk ki belőle.
Szombat reggel tankolás, majd irány Gyöngyös, ahol a mesterünk lakik. Vele és a csiszológépekkel, valamint a szükséges szerszámokkal irány vissza a főváros. A bútorokat nagy nehezen átraktuk másik szobákba, és közben a nemrég festet falakat is sikerült egy kicsit leamortizálni.
A mester kérdezte előzetesen, hogy van-e automata mosógépünk, mert ha igen, akkor van esély arra, hogy a csiszológépe is működni fog. Igent mondtunk, de ettől függetlenül először a nagyszobában lévő konektorok közül válogatott először. Persze, hogy mind a kettő leverte a biztosítékot. Aztán jött a fürdőszobában lévő konektor, amibe a mosógépet szoktuk dugni... leverte. Mi a 3,14-csa, vagy ahogy tanult kollégánk mondaná WTF? Szerencsére, a már úgyis minden mindegy alapon, kipróbáltuk azt a konektort is, amibe a hajszárítót szoktuk dugni, és csodák csodájára, azon működött.
A csiszolás valahogy nem volt annyira hangos, mint arra előzőleg számítottam, úgyhogy igazán zajt csak a parkettaszegélylecek leszögelése generált. Azonban az egy kicsit idegesítő, hogy ez is mekkora porral jár. Igazából nincsen olyan lakásfelújítási művelet, ami ne járna porral, úgyhogy a végére eléggé sikerült megutálnom az egészet. Mindig csak az állandó pakolás és takarítás... Brrr... Nem kívánom senkinek.
A lakkozás már nem volt olyan vészes munka. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Évit ki kellett küldeni a lakásból, mert a szag elég intenzív volt. Most már legalább én is tudom, hogy milyen a szipusoknak... Először nitró lakk - higító kombinációval kentük le, majd ezt követően a kétkomponensűvel, majd másnap reggel újra az utóbbival. Emiatt két éjszaka nem otthon aludtunk, hanem apósséknál vendégségben.
Ezen a héten, munka után folyt a pakolászás, mert hétvégén a két kisszobán hajtunk végre ugyanilyen manővert. (És itt a végén szeretnék elnézést kérni ezen hosszabb blogbejegyzés összecsapása miatt...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése