A munkás hétköznapok itthon kevesebb, apróbb munkákkal folytatódtak, mígnem szombaton teljes mellszélességgel nekiugrottunk a nappali festési munkálatainak. Elöljáróban annyit, hogy nem gondoltam előztesen, hogy ennyi munka lesz vele, mint amennyi, mert viszonylag normálisnak tűntek falak. Az egyedüli nehézség először abban mutatkozott, hogy ott van a legnagyobb festeni való falfelület... talán összesen annyi, mint az eddig festett két szoba és előszoba összesen.
Aztán jött a feketeleves. A régi festék az első kapirgálások során nagyon könnyen megadta magát, és úgy döntött, hogy ő inkább enged a spakli erőszakos előrenyomulásának és megadja magát. Rengeteg javított részt találtunk a falon, ami azt bizonyítja, hogy a lakást elhagyó hős, bátor, szovjet katonák nem éppen a legvidámabb körülmények között hagyták el korábbi fészküket. Olyanok voltak a falak, mintha szándékosan lettek volna megrongálva... Ehhez képest saját korábbi, falvésési munkálataink csak apróbb munkát jelentettek. Pedig volt egy igen csúnya szétvésett falrész, közvetlen az ajtó felett.
/Nem ide tartozik, de gyorsan beszúrom, hogy blogírás közben Armin van Buuren - A State Of Trance 312-t hallgatok (felvételről), és most éppen a The Blizzard - Kalopsia száma szól. Gyönyörű egy muzsika.../
Vissza munkához... Szóval szombat, a nagy munka első napja. A reggeli bútortologatást követően irány a Praktiker, néhány fontos alkotóelem beszerzéséhez. Ezt követően elmentünk a közelben lévő Media Marktba is, hogy akciós, 19Ft-os fotókat hivassunk elő a tavalyi, svájci nászutunkról. Ezt követően pedig irány az Obi... ugyanis a festékeket saját tapasztalatunk szerint ott érdemesebb megvenni.
Itthon a fóliázást és a fallemosást követően nekiálltunk vakargatni a falat... Erről már beszámoltam, hogy nem volt kis munka. Este még gyorsan legletteltem a falat, hogy másnapra megszáradjon, és tudjuk csiszolni. Sajnos, a sok hiba miatt elfogyott a glett... Évi másnap reggel az Obiba sietett (mivel a Praktiker nincsen nyitva 9 előtt), és vett poralakú glettanyagot. Erről sajnos kiderült, hogy fostalicska, mert igazából csak géppel lehetne lecsiszolni, miután megköt... A rengeteg szentségelést követően vasárnap estére éppen sikerült lecsiszolni minden felületet. Évi szokásos maximalizmusa szerint, még lenne mit csinálni... azonban nekem már semmi kedvem és energiám nincsen rá. A kemény munkát követően még azért az ablak fölé gyorsan felragasztottunk egy díszlecet, mivel az ablakcserét követően olyan szépen nem sikerült megcsinálnom a sarokrészt. Hiába... én már csak ilyen építési antitálentum vagyok.
A hétvégi munkát követő fáradtság szerintem az egész hétfői napomon érződött. Örültem, hogy nem aludtam el hazafelé a kocsival. Még szerencse, hogy közben meg kellett állnom az Obiban (aki már a marha sok ingyen reklámért adhatna valamit... mondjuk alaplapot és processzort), hogy vegyek néhány díszlecet és ragasztót, amivel a szobát akarjuk majd körberagasztani.
Még szerencse, hogy a blogírás nem vesz ki túl nagy energiát, mert csak az ujjaimat kell mozgatnom a betűk bevitelére. Most pedig jön egy következő bejegyzés, vagy folytatom a The Knights of Prosperity sorozat 5. részének, be nem fejezett fordítását...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése