Isaac Asimov A mezítelen nap

Római vakációnk egyéb kulturális kikapcsolódással is társult, ugyanis a repülőtéri várakozások, utazások, otthoni pihenések és strandolások közepette lehetőségem nyílt sokat olvasni. Sajnos a helyi lapok olasz nyelvűek voltak, így azokból túl sokat nem tudtam tájékozódni a képeken és a számokon kívül. Pl. a török-magyar meccs 3-0-ás végeredményét az olaszok teletextjén olvasva azt hittem, hogy sima vereség volt, erre itthon szembesültem vele, hogy ez nem igazán így volt...

A lényeg, hogy vittem magammal néhány klasszikus sci-fit. Először Isaac Asimov A mezítelen nap című művével kezdtem. Korábban már olvastam a könyvet, de akkor valahogy nem értettem meg annak mondanivalóját, ami nem is csoda, mert tizenéves korom elején jártam még akkoriban.

Az 1964-ben írodott könyv a jövőbe kalauzol el minket, ahol a Földön élő, elszaporodott emberiséget robotok szolgálják ki. A világegyetem többi részét az űrászoknak nevezett csoport lakja, és csak nekik van egyedül joguk az űrben utazni. Elijah Baley nyomozót viszont olyan megtiszteltetés érte, hogy egyedüli, Földön élő emberként egy más lakott bolygóra utazhat, hogy kivizsgáljon egy gyilkossági ügyet. Az idegen bolygó sajátossága, hogy 20.000 lakosát fejenként több ezer robot szolgálja ki, míg a lakosok egymással fizikailag szinte nem is érintkeznek, sőt ez egyfajta undort vált ki belőlük. Ezért is válik még bonyolultabbá az egész gyilkossági ügy kivizsgálása.

A regényben való előrehaladás során lassan megismerkedhetünk a robotika alaptörvényeivel, annak kiskapuival, valamint robotokkal felmerülő problémákkal. Azonban a könyv elég érdekes szociológia elemzést is alkot Solaria és a Föld világáról. Szerencsére ezt azonban meglehetősen olvasmányos formában teszi, ezért mindenkinek bátran tudom ajánlani, aki szereti krimiket, vagy a tudományos-fantasztikus műveket. Arra azonban mindenkit figyelmeztetek, hogy ez egy klasszikus sci-fi, és még csak véletlenül sem űrcsatákra építő sci-fantasy!