Vasárnapi strand

A megpróbáltatások másnap sem értek véget, mert reggel 8kor szüleim már kukorékoltak, hogy ők mennének haza, csak elhozták még az öltönyömet. Remek... megint sokat aludtam (úgy néz ki, hogy ma is, ha ilyen sokat írok). Aztán úgy gondoltuk Évivel, ha már ilyen korán keltünk, akkor menjünk el strandra.

A strandkörképünk mostani állomása a Palatinus strand volt. Mivel helyzetéből adódóan a Margitszigeten van, ezért kocsival tényleg csak megközelíteni tudtuk. Leparkoltunk a budai oldalon, majd egy megálló villamossal, és séta a strandig (visszafelé, ezt a hárombuszmegállónyi utat, már busszal tettük meg).

A beugró 1800 pénz volt, ami szerintem annyira nem kevés, viszont a strand sok mindenért kárpótolt. (Azonban, ha a hullámmedence nem működik, akkor már egy kis diszkontot, csak kaphattunk volna.) Mindegy, volt 11 medence, amiből csak a gubbasztókat (más néven zacsipuhítókat vagy zacsiáztatókat nem próbáltuk ki). Sajnos az 5 csúzdából csak egy darabon, a Kamikázén jöttem le egyszer, mivel elég nagy sor volt, és nem voltam túl türelmes, hogy a tűző napon ácsorogjak.

Azért kicsit elgondolkodtató valami. Összehasonlítva a strandot Egerrel, ez azért sokkal jobban összeszedett. Az ok, hogy a hevesi városban is van rengeteg medence és néhány termálvíz, de az a karszalagos megoldás a besurranók ellen mit sem ér (a patakon átmenve, a félméteres kőkerítésen átmászva bárki nagyanyja bejuthatna). Ott a csúszdákért is külön kellett fizetni, és még nem is voltak olyan nagy számok. Valamint az élménymedencék használatáért fizetett külön díj is valami vicc...

Azonban egy pár dolog nem nagyon tetszett a margitszigeti strandban. A megközelíthetősége (bár van külön buszjárat is), valamint a sok, térdet verdeső, aranyozott rigaláncot hordozó kisebbségi egyének, akik viselkedésükkel szokás szerint kiríttak a kulturáltan szórakozók tömegéből. Ezek ellenére azt hiszem, hogy erre a strandra még el fogunk menni.