Nem tudom, hogy mikor lesz már egy nyugodt, nyüzsgésmentes hétvégém, mert úgy tűnik, hogy mindig történik valami.
Pénteken, a munka után rögtön indultunk Kabhegyre, ahol egy ilyen céges edzőtábor szerveződött. Veszprémig Évi is velünk tartott, majd onnan Tihany felé vette az utat.
Egész jól sikerült, és a körülmények is egész jók voltak. Mikor tavaly (vagy tavaly előtt) még a korábbi munkahelyem céges összetartásán ott jártunk, akkor nappal a legyek, este pedig szúnyogok jöttek nagy tömegben. Nem is beszélve a (veszett?) rókáról, ami állandóan a közelünkben mászkált, és a vezérigazgatónk zavarta el...
Visszatérve a jelenbe, a mostani összejövetel igencsak jól sikerült. Volt rengeteg hús, amiket a tűz fölé lógatott sütőedényzetben készítettek el. Remek lett a fűszerezés, és a hozzá való saláta is. Utólag kiderült, hogy figyelmes kollégáim súrólószer helyett rovarirtóval mosták ki a sütőedényt... De még élünk.
Aztán aznap este még fociztunk egyet a sötétben, amit szintén túlélt mindenki sérülés nélkül. A többieket lehet, hogy az elfogyasztott alkoholmennyiség védte, nekem meg csak egyszerűen szerencsém volt, hogy nem ment ki a bokám.
Másnap mindenki próbált regenerálódni a paprikáskrumpli készítés, vagy a készítés nézése közben. Aztán 2 óra környékén mindenki úgy gondolta, hogy ideje indulni, és szép lassan szétszéledtünk. Az egyetleg gondom az egésszel csupán annyi volt, hogy most sem sikerült feljutnom a toronyba... Egyáltalán, mikor tudok majd felmenni valamelyik toronyba?
Kabhegyről egyenesen Tihanyba vitettem magam. Mikor megérkeztem, akkor Évi pont akkor mászott ki a Balatonból, melynek vize mintha zöldebb lenne, mint tavaly volt. A nap viszonylag eseménytelenül telt el. Az ünnepeltek felköszöntését nagyon gyorsan letudtuk, ünnepi hangulat szinte nem is érződött, csak úgy eltelt... Ami fura volt, hogy a szokásokkal ellentétben nem gyalog, hanem kocsival mentünk le a Balatonhoz este. Azért volt fura, mert Évi és apja szinte szent szabályként ragaszkodik mindig a régi berögzött szokásokhoz. A vicces az egészben az volt, hogy kocsival is kb. annyi idő alatt értek le a tóhoz, mint én gyalog. Pedig én még később is indultam. Nagyon jól esett este a Balatonban úszkálni. Már nem volt meleg, nem égetett a nap, és a víz sem volt tele. Csak az a rengeteg szúnyog ne lett volna...
Vasárnap még délelőtt lementünk a partra, majd bele a vízbe. Nem vittük túlzásba, mert úgy kellett (miattam) időzíteni, hogy a Forma 1-re hazaérjünk. Ami sikerült is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése