2010/07/28

Jasper Kent: Twelve


A sokszor és sokat említett nyeremény része ez a könyv is, de ennek felemlegetését már bizonyára unjátok, ezért linket sem teszek rá.

Nos, ez egy újabb vámpíros könyv. A hátoldali ismertetőből nagyjából kiderült, de szerencsére az is, hogy ez nem a szerelmes-romantikus vonalt fogja követni. Ráadásul a történet a 1812-es évben, Oroszországban játszódik, amikor is Napóleon nagy serege éppen a világ meghódításán volt. Ebben a történelmi környezetben, a nagy és véres harcok közepette ugye fel sem tűnik néhány vámpír?

Az oroszok elég gyengén állnak védekezés terén, a franciák pedig egyre nagyobb területeket hódítanak meg Oroszország területéből. A könyv hőse (akinek szemszögéből van írva az egész történet) három kémtársával azon van, hogy minél jobban keserítse a megszállók tevékenységét. Ennek következtében egyik társuk tizenkét, rejtélyes múltú és képességű elitkatonát hoz az országba. Gondolom, azzal nem sok mindent árulok el, hogy majd ők lesznek a vámpírok. Mikor Alekszej Ivanovics Danilov nevű hősünk erre rájön, akkor rögtön más szemmel nézi őket...

A könyv elég jól sikerült, olvastatja magát. Bár van benne szerelmi vívódás, de szerencsére nem ember-vámpír kapcsolat. Ennek ellenére néha bizony ez is elég bosszantó tud lenni, ahogy a sok - számomra - feleslegesnek tűnő utazás is. A könyv végével sem vagyok teljesen megelégedve, bár tény, hogy tartalmaz nagy meglepetéseket.

Az író elmondása szerint ez egy kvintet első darabja csupán. Ennek ellenére az első könyv önmagában is ajánlható, a végén nincsen olyan hiányérzetünk, hogy már alig várom a folytatást. Persze ez nem azt jelenti, hogyha a kezembe kerülne a következő kötete, akkor azt is ne olvasnám el.

Eredet (Inception)

Tegnap este sikerült újra eljutnom moziba. Nem csak azért csak most, mert nem nagyon volt rá lehetőségem, hanem azért is, mert hosszú idő óta nem volt olyan film, ami igazán érdekelt volna annyira, hogy nagy vásznon nézzem meg.

Sajnos, elég nagy várakozás volt részemről az Eredettel kapcsolatban. Azért írom, hogy sajnos, mert ez azt is jelenti, hogy nagyok voltak az elvárásaim. A pozitív kritikák csak úgy röpködtek a világhálón, és több helyen a Mátrix (szigorúan az első rész) egyediségéhéz hasonlították. Ráadásul a kritikák nagy része szinte semmit sem árult el a filmről, mert szerintük bármilyen említés rontotta volna az összhatást és rombolta volna az élményt. Ezt annyiból tartom hülyeségnek, hogy úgyis az fog elmenni a filmre, aki már látta az előzetest vagy hallott róla. Ma már főleg nem DiCaprio két szép szeme vonza a látogatókat. (Ha már egy színészt megemlítettem, akkor az alant lévő képből látható, hogy milyen jó kis szereplőgárda jött össze.)


A történet arról szól, hogy van egy csapat, akik mások álmaiba kapcsolódnak be, és ezen belül a fő tevékenységük, hogy a tudatalatti gyenge védelmi mechanizmusát kihasználva, olyan információkat szerezzenek az alanytól, amit éber állapotban nem tudnának.

Az előzetes alapján - szerintem - joggal várhattam, hogy a mások álmára tudatosan kapcsolódók az álomvilágban igazi szuperhősök legyenek. Hogy hihetetlen mozdulatsorokat vigyenek végbe, hogy maguk kedvére "hajlítsák" a városokat, hogy tetszőleges fegyvereket álmodjanak, és hogy elkapják a golyókat. Nos, ilyen nem nagyon van. Vannak úgynevezett mátrixos mozdulatok, vagy elemek, de semmi több. Az akció mellett a néző agya is megtornásztatásra kerül. Elgondolkodtató, hogy akkor most kinek az álmában vannak, és mi is történik igazán, meg most akkor ez hogy van?

Az is lehet, hogy csak fáradt voltam, valamint túl nagyon voltak az előzetes elvárásaim, de amikor néztem a filmet, párszor bizony feszengtem és rá akartam tekinteni az órámra. Az is lehet, hogy csak a túl gyors vágások zavartak. Mindenesetre azt elmondhatom a filmről, hogy megérte moziban megnézni és igenis egy jó filmről van szó. Még akkor is, ha szerintem tízes skálán közel sincsen a legnagyobb osztályzathoz.

Ui: Az egyik legviccesebb az egészben az volt, hogy az ázsiai fickót Saito-nak (ejtsd: Szajító) hívták. Ebben az a mókás, hogy Annamária a számítógépet nevezi így. "Apa szajítózik", stb.

2010/07/18

Gyerekduma 2010.07.18

Most nagy hirtelen 2 új történet jut az eszembe, az egyik éppen 2 perce történt.

1.
Annamária: Ott van Hold!
Anya: Tényleg ott van!
Annamária: Aludni kell!
Anya: Neked is aludni kell?
Annamária: Mártonnak kell csak.

2.
Annamária egy kicsit szétszórta az amúgy is darabokban lévő autóstérképet. Anya hátrafordult hozzá, és mondta neki:
- Ez nem volt szép, drágám, ha nem haragszol...
Annamária erre egyszerűen csak annyit mondott:
- Nem haragszom.

2010/07/15

ELMŰ-s nyereményjáték

Talán már korábbról tudjátok, hogy milyen szeretteljes viszonyt ápolunk ezzel a "drága" áramszolgáltatóval (vagy, ha nem, akkor kattintsatok alul az ELMŰ cimkére), ezért most kitaláltam valamit hirtelen felindulásból.

Nyereményjátékot hirdetek, hogy ki tud ügyesebb megoldást találni az ELMŰ betűszóra. Én rögtön az Egyszerűen Lopjuk Meg Ügyfelünket cégnévmegoldással indítanék. Talán az ű betűre nem a legtökéletesebb megoldást hoztam, de szerintem bőven belefér a szabályokba, ha a magánhangóknak a rövid és hosszú változatát használjuk. A lényeg, hogy legyen ügyes, frappáns és lehetőleg jó negatív megoldás. ;) Határidőt egyelőre nem adnék, tehát hajrá!

És hogy mit kap a győztes? Természetesen a leszerelt, hibás villanyóránk sértetlen(!) burkát, ami szintén bizonyíték, hogy a szerkezet soha nem látott semmilyen mágnest sem.

A végét egy közismert dakota közmondással zárnám: "Az a férfi, akinek fodrozódik a szoknyája, az bizonyára skót vagy meleg."

Ui: Eszembe jutott, hogy egymás után még beírnám a villanyóra mágnes és mágnesezés szavakat, hogy a Google-val ezt a begyjezést is meg lehessen találni.

2010/07/13

Áram, de most EON

Ma volt egy riport az RTL Klubon, ahol most nem az ELMŰ volt megemlítve, hanem az EON. A történet nagyjából ugyanaz. Tönkrement a villanyóra, a szolgáltató szerint a fogyasztó a bűnös, és fizessen.

A riport annyiból érdekes, hogy Balogh Dezső a nyilvánosság előtt elmondja, amit már páran egy ideje tudtunk. A villanyóra nem csak az úgynevezett mágnesezéstől mehet tönkre, hanem akár hibás szállítástól, hibás, rossz minőségű fékmágnes használattól, közvetett villámcsapástól és zárlattól. Ez utóbbit bármi olyan eszköz okozhatja, ami "le tudja csapni" a villanyórát. Mostanában pedig egyre több az ilyen nagyteljesítményű háztartási eszköz.

Ennek alapján bátran ki lehet jelenteni, hogy mindenki veszélyben. BÁRMIKOR, BÁRKIVEL előfordulhat hasonló eset, tehát mindenki igyekezzen sűrűn ellenőrizni a villanyórát.

A cikket az RTL Klub oldalán el lehet olvasni, valamint van egy videó is, amit megpróbálok beilleszteni. (Ha nem menne.)


2010/07/05

Gyerekduma

Mondanom sem kell, hogy Annamária szókincse egyre bővül, és egyre újabb kifejezésekkel tud minket meglepni. Ezen felül már nagyon jól tud alkudozni, aminek talán a jövőben hasznát is veszi.

Eset 1:
Szereltem a diavetítőt, amikor észrevettem, hogy tesztelés céljából nincsen a közelben diafilm. Ezért Annamáriát visszaküldtem a szobájukba, hogy hozzon be nekem egy szatyorral. Részletesen elmagyaráztam, hogy hol találja, a magnó és a mérleg mellett, ahonnan kivettem a vetítőt. Sikerült is megtalálnia, erre hozza felém a szatyrot, majd megkérdezi:
- Erre gondoltál? (Ez talán nem annyira megmosolyogtató, de azt tudni kell, hogy korábban mindig azt kérdezte, hogy "Ezt?")

Eset 2:
Elalvás előtt szokás, hogy mindig olvasunk valamit. Vagy ő mutogat végig valami könyvet, ahol én megmondom, hogy mi van odaírva, vagy mesét olvasok fel neki. Persze csak olyan mesét hajlandó, ahol a szöveg mellett minimum mindig van egy oldal kép. Ezért mindig mondja este, hogy "Olvassunk. Olvasok neked egyet, csak egyet." Erre mindig választ valami könyvet, és ha szerencsém van, akkor valami rövidet. A Cini-cini muzsika című mondókáskönyv például elég hosszú, de ott már majdnem tudja fejből az összes mondókat! Persze ezt nem könnyű minden esetben megérteni, de lehet rajta látni, hogy igyekszik.

Eset 3:
Vitatkozni azt nagyon tud. Szinte mindenre tudja azt mondani, hogy nem, és közben teli szájjal vigyorog.

Eset 4:
Bár már magára szedett egy kis káromkodást, és ismeri a "basszuskulcs" kifejezést, mégsem használja. Olyan viszont már volt, hogy Évi vezetés közben morgolódott az egyik autósra, hogy "engedj már be", amire Annamária hozzátette, hogy "köcsög". Jahh... és ezt bármikor tudja mondani, ha Évi éppen megemlíti az ELMŰ-t.
Azonban a legviccesebb mégis az, amikor Mártonra szól rá. "Má'ton, Má'ton, nem szabad. Kutyafáját, Má'ton!".

Eset 5:
Évinek van egy olyan erős gyanúja, hogy Annamária érti, amit Márton mond. Ezt arra alapozza, hogy elég sokszor megmondja, ha Márton bekakál a pelusba. Volt, hogy Annamária erősködött igaza van, mi meg nem hittük el, mert aznap már a kicsi fiunk kétszer is elvégezte nagy dolgát. Mondanom sem kell, hogy a lányunknak volt igaza.
Ma este fordult elő az, hogy a lefektetést követően Márton felsírt. Évi bement hozzá és Annamária következőket mondta neki: "Má'ton éhes. Cici kell neki."

Eset 6:
Érdekes dolog, amikor Annamária ragozni próbál. Elég jól használja, azonban az "enyém" szó helyett, még mindig következesen "tiem"-et mond.

Eset 7:
Lefekvés környékén mindig érdekes ügyleteket köt Annamária, a már alvó vagy ébren lévő Mártonnal. Ma például Barney plüssbarátját bedobta fiunk rácsos ágyába, és azt mondta: "Odaadom neked Bá'it. Elveszem tőled, ezt." Majd kivette Márton ágyából a plüssteknőst.

Nagyjából ennyi jutott nagy hirtelen eszembe, de majdnem minden nap van valami megmosolyogtató, amit lehetetlen lejegyzetelni.

2010/07/03

Egy telefonhívás

Ma este is történt valami, amivel sikerült felzaklatni a hétvégénket... Ma, azaz 2010. július 3-án, szombaton(!) este, 8 óra után (valamikor 8 és fél9 között) felhívta feleségemet egy igazságügyi szakértő, névszerint Bihary Zoltán, és a "mágnesezési ügyünkről" akart beszélni.

Kérdezem én, hogy hol normális az, hogy este 20:30 tájékán egy hivatalos ügyben eljáró személy telefonhívást intézzen? Biztos nincs jobb dolga, minthogy családokat zaklasson. Vagy akár még az is lehet, hogy éppen borozgatott vagy iszogatott ELMŰ-s cimboráival, és szórakozásképpen telefonálgatott. Persze az is lehet, hogy ma éppen ezidőtájt volt beosztva dolgozni, vagy úgy gondolta, hogy pszichológiailag ez egy optimális időpont a telefonhívásra.

Érdemit nem tudott mondani, csak megpróbált elkeseríteni minket. A feleségemet közvetve, engem pedig közvetlenül. Miután Évi könnyeit - telefonon keresztül is érezhetően -, nem tudta visszafogni elnézést kért, hogy felzaklatta. Igazából nem ő zaklatta fel és nem ő a felelős a témában, hanem maga a téma. Nem az igazságügyi szakértő okozta azt, hogy Évinek elapadt a teje és nem tudta vele normálisan szoptatni kisebb gyermekünket, és még csak nem is ő tehet arról, hogy a kialakult feszültség miatt nagyobb gyermekünk dadogni kezdett. Ezeknek is megvan a felelőse, és azt mondanám neki, hogy szarjon sünt... tarajost.

A telefonbeszélgetés vége felé megjegyezte, hogy hallott már olyan esetet, amikor sikerült az úgynevezet "csalóknak" megegyezni az ELMŰ-vel 50eFt-ban. De most mire fizessünk ki ennyi pénzt, amikor nem követtünk el semmit?

Menet közben arról is beszélt, hogy újabb vizsgálatra lenne szükség, ahová szintén elmehetnénk. Szerintem sok értelme ennek nincsen, mivel az Elster Kft. munkatársai azóta (ahogy előtte is) bármit csinálhattak a villanyórával. Nincsen felettünk kontrol és így igazából azt csinálnak, amit akarnak. Tehát még az is feltételezhető lenne, hogy akár ők szándékosan buherálnak meg eleve hibás villanyórákat, mintha azokat a fogyasztó manipulálta volna. Mindegy, ezen kár is rágódni.

Azt viszont nem értem, hogy az ELMŰ feljelentése alapján a rendőrség vizsgálódik, egy magán feljelentés alapján viszont nem. Nem az igazi károsultat igyekeznek a rend felügyelői és vizsgálói védeni, hanem azt, akinek eleve nem célja, hogy kiderüljön nagyban történik itt valami manipuláció...

Utólagos kiegészítés: Miután Évi olvasta a bejegyzést még annyit tett hozzá, hogy amiután ismertette a problémánkat és érezhető volt, hogy mennyire zaklatott az igazságügyi szakértő úr annyit mondott, hogy "jó, akkor ha ez Önt annyira felzaklatta, akkor mégsem beszéljünk", majd elnézést kért, és letette a telefont.

2010/07/02

Egy keresztelő, egy temetés

Múlt hét pénteken meghalt nagymamám. Ő volt az egyetlen olyan nagymamám, akit ismertem, ugyanis a másikkal már nem találkozhattam. Rengeteg dolog kavarog bennem, amiket most le sem tudnék írni, és ezért nem is fogok. Nagyon hiányozni fog.

Múlt hét vasárnapra terveztük a keresztelőt is, amit végül megtartottunk. Szerintünk nagymamám is így akarta volna. Mondta Annamária esetében is a keresztelője után, hogy most már megnyugodott, most már bármi történhet. Márton keresztanyja Katalinka lett, míg a tiszteletbeli keresztanyja Adri.

Az előzetes terveink szerint vasárnap jöttünk volna haza, de így keddig, a temetésig maradtunk. Ez nagyjából rendesen lezajlott.

2010/06/16

Néhány filmről ömlesztve így 2010. június közepén

Az elmúlt hónapokban jópár filmet megnéztem, és meg kell mondanom, hogy nem mindegyikkel voltam teljesen elégedett. Annyit foglalkoznak a látvánnyal és az erőltetett poénokkal, hogy a film a lényegi eleme, a tartalma és főleg hangulata látja kárát. Mostanában nem sokat írtam ilyen témában, csak 1-2 alkotást emeltem ki a sok közül. Most azonban szeretnék röviden szólni a megtekintett filmekről.

Pénzhamisítók
Ez egy igazi, kellemes meglepetés volt. Német-osztrák és még ki tudja, hogy milyen közös európai munka eredménye, amely még valamilyen díjat is elnyert tavaly. Megérdemelné, hogy hosszabban írjak róla, csak nincsen hozzá túl sok kedvem és időm. Arról nem is beszélve, hogy a témája, valamint a főszereplő idegesítő kinézete miatt egy kicsit viszolyogva is álltam neki a nézésének.



A főhősünk (aki talán a Rex felügyelőben volt az egyik ügyelet béna rendőr) a 2. világháború előtt pénzhamisításból próbál megélni. Egész ügyesen dolgozik, elég hirhedté válik. A háború kitörése után koncentrációs táborba kerül, ahol kiemelt szerepet kap pénzhamisító múltjának köszönhetően. Feladata lesz, hogy külföldi pénzeket hamisítson, amik segítségével idővel majd tönkre lehet tenni a szövetséges hatalmakat...

A filmen erősen érezni lehet, hogy európai, de ettől fogva végig feszült, és a figyelem nem lankad. Izgalmas és érdekes film, ahol főleg a karakterek tulajdonságai vannak kidomborítva.


2012

Ebben a filmben természtesen nem a karakterek a központi elemek. Nem nagyon lehet látni igazi színes jellemeket, mert a lényeg a látványon, a katasztrófákon és a folyamatos menekülésen van. Igazi szemrágógumi, utolsó pillanatokban való megmenekülésekkel, valamint sablonos szereplőkkel. Nem nyújt tartalmas szórakozást, de a látványmániás, nagylapostévés, házimozis nézők számára bizonyára remek mókát ígér.



A bűn árfolyama (The international)

"Nemzetközi" krimi, ami a cégek túl nagy hatalmi befolyására akar rávilágítani. Engem túlságosan nem kötött le, és mivel már hónapokkal korábban láttam, ezért túl sok így utólag nem is ragadt meg belőle. Talán leszámítva egy nagyob körlépcsős lövöldözést Clive Owennel.



Bitch Slap

Egy igazi idióta film, aminek sem értelme, sem célja nem volt, és mégis film lett belőle. Las Vegas, sivatag, kurvás lányok, pisztoly, robbanás, pénz, és világos, napos jelenetek. A történet, a színészek, valamint az egész megvalósítás elérte, hogy valódi zs-kategóriás alkotás legyen. Persze itt is erős az a faktor, hogy ez már annyira szar, hogy egyenes jó. Azonban nem hiszem, hogy bármikor is újra megnézném. Még akkor sem, ha kedvenc Herkulesem (Kevin Sorbo) is szerepelt benne pár képkocka erejéig.



Sherlock Holmes

Erre a filmre elég kíváncsi voltam, mégha nem is vártam annyira. Nem tudtam előzetesen elképzelni, hogy mit fog kisütni Hollywood, a mostanában eléggé felkapott Robert Downey Jr. és Jude Law főszereplésével készült filmből. Nekem korábban a SH tévéfilmekből az maradt meg, hogy keménykabátban és kalapban nyomozgatnak, majd egy délutáni, álmosító teázás közben megoldanak egy-egy bűnesetet. Itt meg kaptuk az arcunkba a látványos akciókat és "kemény" verekedéseket.


Összességében elég szórakoztató volt, de semmi extra. Egy egész estés szórazásnak pont elég. Nagyon erőltetve volt itt is a viccesség fenntartása, a látvány, valamint a gyors vágások.


Transformers 2

A korábbi rész sikerének újabb meglovaglása, ami nem igazán tett hozzá az előző részhez. Látvány, látvány, látvány... a látvány mindenek felett. Nagyon jól nézett ki, ahogy a rengeteg alkatrészből álló robotok formálódtak, és ahogy küzdöttek egymással, de sajnos az ilyen részletek már túlzóak voltak.



Pudingos-almás sültemény

Évi mamája szokta ezt a finom süteményt csinálni, de mostanában Évi is rákapott az elkészítésére. Lássuk is gyorsan azt a receptet, amit egyetlen vendégbloggerem gépelt le.

Tésztához:
1 sütőpor
1 ek tejföl/tej
30 dkg liszt
10 dkg cukor
12 dkg margarin
1 tojás

Töltelékhez:
2 csomag vaníliás pudingpor
0,5 l víz
35 dkg alma
30 dkg cukor

Tészta: hozzávalókat összegyúrjuk, nyújtófával nyútható tésztát kell kapnunk belőle. Ha összeállt, akkor ketté vesszük. Az egyik feléből lesz a süti alja, a másikból a teteje. Mindkettőnél azonos az eljárás: tepsi méretűre kell nyújtani (nem lesz túl vastag a tészta, nekünk kb 25*35 cm-es tepsink van hozzá), a sodrófára föltekerni (ha a sodrófát előtte kicsit meglisztezed, garantáltan nem fog ráragadni akkor sem, ha kicsit ragadósabb lett a tésztád), és a kimargarinozott-kilisztezett tepsibe fektetjük óvatosan, a sodrófáról letekerve. Nem baj, ha nem pont tepsi méretű lett a tészta, mert le lehet vágni körbe, illetve foltozni is lehet. Az se gond, ha nem ekkora a tepsid, mert max vastagabb/vékonyabb lesz a tészta, illetve a töltelék.

Töltelék: az almát lehetőleg minél apróbbra vágjuk, én a fenti adaghoz képest kb kétszeres mennyiséget szoktam beletenni. Vizből, cukorból és a pudingporból pudingot főzünk, ugyanúgy, mintha tejjel csinálnánk. Én kevesebb cukrot szoktam beletenni, de mindenki maga eldöntheti, hogy hogyan szereti jobban. Ha a puding kész, belekeverjük a földarabolt almát. Ezt egyenletesen szétterítjük a tepsiben a tésztán.

Erre rátesszük a megmaradt kinyújtott tésztát az aljához hasonló módon.180 fokos sütőben 35-40 percig sütjük. Nem kell, hogy a tészta megpiruljon. Amikor kihűlt, akkor szeleteljük (én kb 4*4 cm-es "kockákra" szoktam vágni, de a méret nem lényeg, mint tudjuk), mert különben a töltelék folyékonysága miatt nehezen lehet a tepsiből kivenni a szeleteket.

Tipp: ha az alsó tésztát kicsit nagyobbra nyújtjuk, és a tepsi oldalára magasítjuk a töltelék magasságában, akkor nem fog a szélén odatapadni a tepsihez (ha ott az oldalát is kilisztezted).Tipp: én nem csak almát szoktam beletenni, hanem kandírozott citrushéjat is (lehet a boltban kapni - javaslom, hogy olyat tegyél bele, amit magában is szívesen fogyasztasz), de valószínűleg bármilyen nem túl leves gyümölccsel jó lehet.

2010/06/09

Hír TV... Gratulálok!

Megint valami, ami jól felcseszte az agyamat! Az ELMŰ letolt a Hír TV-n egy David Copperfieldet megszégyenítő bűvészmutatványt, és igyekezett magát jól megsajnáltatni. Szegény áramszolgáltató! Lopják tőle az áramot! Na persze...

A tévé műsorvezetője meg egész adás alatt úgy vigyorgott, mintha valami tudatmódosító hatása alatt állt volna. Más normális magyarázatot nem tudok rá adni. Főleg, amikor a - vélhetően - előre fizetett, statiszta telefonáló elmondta a maga sajátos nyelvezetén, hogy mit látott. Mintha egy klasszikus vicc elevenedett volna meg előttem, amikor János/Pista bácsi ufót látott, és assetuttahogyvót. Nagyon hihető volt...

A műsornak két fő atrakciója volt ezen kívül. Az egyik, hogy egész műsor alatt ott játszadoztak a mágnesekkel, a másik pedig villanyóra mágnesezése volt.

Az első atrakció felvet néhány kérdést. Ugye mutatták, hogy a villanyóra fékmágnesei milyen könnyen lemágnesezhetőek voltak, ugyanakkor azokat a mágneseket nem lehetett, amikkel a műsorvezető nőszemély játszott. Miért nem ilyent raknak a villanyórákba?

A második, de ugyanakkor főbűvészmutatvány az óra "lemágnesezése" volt. Itt csak a stúdióból narrálták az eseményeket, ezért nem hallatszott, ami a konferencián igen. Tehát, hogy a villanyóra valami iszonyat módon hangos volt. Persze ebben az esetben sem lehetett tudni, hogy nem egy előre preparált készüléket kapott elő hirtelen Károly...

Az meg persze evidens, hogy egy fogyasztóvédelmi műsorban a szolgáltató a "fogyasztó" és a nép a gonosz "cég". Akinek tönkremegy a villanyórája az csak bűnöző lehet.

Van egy olyan elméletem, hogy az ELMŰ előre kitalált mindent. Rájött hogyan lehet olyan villanyórákat gyártani vagy beállítani, ami teljesen jónak tűnik, ugyanakkor minden csalási kísérlet a visszájára fordít. A lóvá tett, palira vett fickó, aki mágnest vett, szerintem néhány percen belül úgyis lekapja a villanyórájáról a cuccot, és innen már ők vannak nyerő helyzetben. Ez azonban még nem is lenne baj. Ha valaki valóban csalni akart, akkor feleljen is érte! Ugyanakkor szerintem valamit nagyon elrontottak. Sikerült olyan villanyórákat összerakniuk, megpreparálniuk, hogy egyéb rendellenességek esetén is tönkremenjen a fékmágnes. Persze ők meg le vannak ejtve...

Már megint elég mérges vagyok, valamint sikerült csalódni a Hír TV-ben is. Nem jártak utána a dolognak, és meglehetősen egyoldalú riportot közöltek le. Persze, ha az volt a céljuk, hogy fizika kísérletnek álcázott bűvészmutatványt mutassanak be, akkor az sikerült.

Sportnap, árvíz és ELMŰ, egy kicsit máshogy

Történt úgy, hogy a múlt hétvégén volt a céges sportnapunk, mégpedig az ELMŰ sporttelepén... Mielőtt még bárki bármilyen rosszra gondolna, nem tettünk semmi rosszat a helyszínen. Nem is szándékoztunk, és amúgy sincsen mágnesünk...

Annyit kell elmondani a helyszínről, hogy tökéletes céges sportnapok házigazdájának. Van nagy méretű, füves focipályája, fedett tornaterme, valamint két medencéje (egyik vizilabdára is alkalmas, míg a másik gyermekmedence). Ezen felül van még kikötője, ahonnan a korábbi években sétahajózni is lehetett menni. Most az árvíz ezt is meghiúsította. A korábbi gyermekrendezvény helyszíneket is át kellett tenniük az áradó Duna miatt. Valójában a medencék is "veszélyben" voltak, de végül az egész nap folyamán lehetett használni őket. Elég furcsa érzés volt, hogy reggel még néhány ember ott pakolta a homokzsákot, hogy védve legyen a játszótér, délután pedig elég sokan pancsikoltak a medencékben. Köztük Annamária is, akit alig lehett kirobbantani. A végén már úgy jött, hogy "Elfáradtam". Ez nem is volt túl nagy baj.

Az idő elég meglepő volt, ugyanis hétfőtől-péntekig nem volt nap, amikor nem esett volna valamennyi eső. Szombat pedig verőfényes napsütés, sehol egy felhő, izzasztó hőség, és persze részleges leégés. Lehet, hogy ez is az egyik oka volt, hogy nem voltunk annyian, mint korábbian. Mármint nem a jó idő, hanem hogy előtte egész végig rossz volt az időjárás.

Az alacsonyabb létszám mellette még betudható a folyamatos leépítéseknek is. Nem is nagy csoda, hogy a korábbi évek 6-8 focicsapatához képest most hármat alig sikerült kiállítani, mellett már nem volt 3-személyes streetball sem.

A helyszínen persze folyt a MinDig TV és a MinDig TV Extra promózása, amiről később (már csak munkahelyi kötelességből is) majd írok néhány gondolatot. Még mindig birizgálja a gondolataimat, hogy kellene valami CA-modulos dekóder. Csak még egy kicsit húzós az ára...

A lényeg, hogy egy egész jó szombati sportnapon vettem részt, ahol a foci elfogadható eredménnyel zárult részemről, míg a medence nagyon jó volt arra, hogy teljesen elvegye még megmaradt energiatartalékaimat.

Christopher Fowler: Bryant and May on the loose

Egy újabb angol nyelvű könyv a sokszor emlegetett tucatból, de most szinte semmi sci-fi vagy fantasy elem. Ez nekem is egy kicsit furcsa volt, de legalább remek felüdülést nyújtott egy. Annál is inkább mert igencsak remekbe szabott krimihangulatot árasztott.


A történet szerint szélnek eresztik a londoni PCU-t (Peculiar Crimes Unit), aminek szabad magyar fordítása talán Különleges Ügyosztály lehetne. Ezen testület magját a már régen nyugdíjas korban lévő, mégis aktív, két ügynök testesíti meg. Ők a könyv címszereplői, Arthur Bryant és John May. Persze nem csak belőlük állt a szélnek eresztett egység, hanem közel 20 főből, akiknek szinte mindegyik új állást kereshet magának.

Az egyik ilyen tag pont néhány perce vagy órája vállik új alkalmazottá, amikor egy korábban elhagyatott épület hűtőjében egy fejetlen testet talál. Pont az ilyen ügyek valók a PCU-nak... de hoppá, a PCU nem létezik. Hiába voltak az egyik leghatékonyabb bűnüldöző osztály, hiába volt magas az esetmegoldási rátájuk, most hivatalosan nem léteznek. Az ügy egyedisége azonban úgy kívánja, hogy újraalakuljanak és félhivatalos módon lássanak neki az ügy megoldásának.

A történet folytatásában újabb fej nélküli hullák és egyéb rejtélyes elemek bukkannak fel, amik az adatbázisokkal nem rendelkező csapat dolgát tovább nehezítik. De persze ők nem adják fel, mindent megtesznek, hogy újra a rendőri kötelék tagjai legyenek.

A történet elég érdekes, kellően izgalmas, de ugyanakkor van benne néhány történelmi vonatkozás is London múltjára tekintettel. Külön érdemes kiemelni, hogy van a könyvben néhány magyar vonatkozás. Az egyik nyomozónak az a különös hobbija, hogy magyarul tanul. Bár erről nem ad semmilyen tanúbizonyságot a történet során. A másik vonatkozás pedig az egyik szereplő, akinek a neve Alexander Toth.

Összességében ez egy elég jó és izgalmas könyv, amit bátran merek bárkinek ajánlani.

2010/05/31

Az ELMŰ nélkül nem telik el hét...

Ezektől nehezen szabadulunk...

Bármennyire is tűnt kedvesnek (azt le sem merem írni, hogy normálisnak vagy jófejnek) az ELMŰ szóvivője az e-mailben, amikor megígérte a kamatvisszafizetést és a helyszínfelmérés, az egész csak félsiker volt. Azt korábban megírtam már, hogy végül megkaptuk a kamatokat, de azt még nem, hogy mi volt a múlt hét pénteki helyszínfelmérésen.

Ketten érkeztek, mert egyedül vélhetően félnek, meg más kérdés, hogy így az egyik el tudja terelni a figyelmet, míg a másik intézkedik. Tipikus rabló módszer lehetne... De ne legyek most túl gonosz, bár lehetnék. Feleségem volt itthon, mivel én általában délben a munkahelyemen vagyok (nem írhatom, hogy dolgozom, mikor nagy eséllyel, akkor ebédelek). Kiderült, hogy igazából nem is néztek meg semmit, nem is mértek fel semmit, csupán csak egyezkedni akartak. Valamiért azt szeretnék, hogy beismerjükazt, amit nem követtünk el. Elmondták, hogy a főkapcsolóról ők nem tudnak semmit, pedig elvileg azt ők engedélyezték (ha van), és nekik kellene tudni. Felajánlották, hogy esetleg pár száz ezer forintért a szomszéddal kiépíttethetünk velük egyet. Milyen jó fejek...

Feleségem feltett nekik néhány kérdést, amikből az tűnt ki, hogy igazából nem szakembert, hanem egy segéd-szóvivőt küldtek ki, aki megpróbált diplomatikus válaszokat adni..., ha éppen nem szólta el magát. Évi elmondása szerint a végére sikerült felidegesíteni. Vélhetően azért, mert túlságosan vert helyzetben érezhette magát, és túl kemény kérdéseket kapott. Lássuk, hogy mik is voltak ezek.

Kérdés1: Van-e valami kimutatásuk arról, hogy milyen területeken vagy milyen órák esetében vannak mágnesezési esetek?
Válasz1: Nekik ilyesmire nincsen szükségük.
Megjegyzés1: Miért is lenne érdekük ezekről statisztikákat készíteni? Még a végén be kellene ismerniük, hogy az ilyen esetek egy részében valóban ártatlan a fogyasztó.

Kérdés2: Miért nekem kell vigyáznom az ő tulajdonára?
Válasz2: Ők hogyan is ellenőrizhetnek annyi órát, amennyijük van, és ugye mindegyik más-más helyen található. Szerintük egy biztosító sem vállalna közel két millió villanyórára biztosítást.
Megjegyzés2: Mikor erre Évi feltette az újabb kérdést, hogy volt-e erre törekvés, akkor erre nem kapott választ.

Kérdés3: A katabox véd a mágnesezés ellen?
Válasz3: Igen, ez teljes védelmet biztosít. BIZTOSAK lehetünk benne, hogy ezt NEM LEHET MEGMÁGNESEZNI!

Kérdés4: Akkor miért nem így szerelik automatikusan az órákat, és miért nem tájékoztatják a fogyasztókat?
Válasz4: Nem akarják szétkürtölni, hogy van ilyen lopási lehetőség.
Megjegyzés4: Ez szerintem egy nagy baromság. Hosszú távon úgyis ők járnak jól, és akkor meg miért is csinálnának bármit is.

Kérdés5: Nyugodtan alszik-e, hogy ennyi embert így megkárosítanak és tönkreteszik idegállapotukat?
Válasz5: Műszakilag igen.

Kérdés6: Hogyan védhetem meg a villanyórámat?
Válasz6: Be kell menni az ügyfélszolgálatra, ahol megmondják a módszert, az összeget és minden szükséges tudnivalót, de ők (mint szakemberek, akik emiatt jöttek) nem tudnak mondani semmit.

Feleségem még azt is felvetette, hogy aki egy kicsit utánanéz interneten a témának az úgyis ki fogja onnan tudni olvasni, hogy egy idő után a mágnes nem lassít, hanem gyorsít, és hogy nem fog ezzel a módszerrel jól járni. Erre azt mondta a fickó, hogy ne tudjuk meg mennyien akarnak így áramot lopni, és hogy a mágnes árulóktól a vevők eleve ilyen céllal kérik a mágnest.

A végén még hozzátette, hogy egy 70 éves orvostól elvárható, hogy kellő szakismerettel rendelkezzen a villanyórájáról. Mi most sem 70 évesek nem vagyunk, sem orvosok... nem is értem, hogy ezt miért mondhatta. De egyáltalán miért várható el - szerintük -, hogy mindenről mindent tudjunk?

Ezt követően még azt mondta feleségemnek, ha Évi "úgyis mindent tud mindenről, és nála sokkal jobban, akkor miért van ő egyáltalán itt?", valamint, hogy akarunk-e egyeztetni.

Összességében elmondható, hogy több dologban is nem mondott igazat. Itt most arra gondolok, hogy ahogy elmondása szerint bejött a társasház kapuján, úgy sem elvileg sem gyakorlatilag nem tudott volna. Egy pont után pedig a saját kollégája intette le, hogy ez már elég lesz, és váltsunk témát.

A másik téma.
A rendőrség felhívta feleségemet, hogy menjen el egy kihallgatásra. Azt gondoltuk, hogy a mi feljelentésünk kapcsán lesz majd valami, és ezt látatlanban az egyik rendőr ismerősöm is megerősítette. Szerinte az ügy lezárása előtt, még tesznek egy minden-mindegy alapon kísérletet az ügy megoldásra, és kihallgatják a delikvenst.

Évi a helyszínen meglepődött, mert az ELMŰ feljelentése miatt kellett kihallgatásra mennie, mint tanú. Elég furcsa, hogy egy állampolgár bejelentésére nem ugranak, míg egy piaci érdekeit érvényesíteni akaró cégére igen. Túl sok minden itt nem történt. Évi elmesélte a történetünket, valamint, hogy ő is feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Elég érdekes az áramszolgáltató részéről, hogy lopás címén vizsgálatot indít ellenünk, és minket még nem is tájékoztat. Ráadásul a konferencián nyíltan kimondta a szóvivő úr, hogy minket nem tart bűnözőnek vagy csalónak... erre még csak vissza sem vonták a feljelentésüket.

Sajnálatos módon a kihallgatást végző hölgyet semmilyen műszaki jellegű felvetés nem érdekelt, és úgy tűnik, hogy tökéletesen megbízik az igazságügy szakértői véleményben. Bár abban egyetértett, hogy a már megbontott óra azóta már manipulálódhatott is, és hogy ez gyakorlatilag bizonyítékok megsemmitése az áramszolgáltató részéről.

Még egy dolgot tennék a végére. A kihallgatást végző rendőrnő elmondta, hogy őneki sincsen túl nagy bizalma a magyar igazságszolgáltatásban. Ezek szerint - sajnos - bármit hozhat a jövő... Azt csak remélni tudom, hogy borítékok nem vándoroltak.

2010/05/25

"Tapsi, baba, tapsi" - immár Mártonnál is

A hosszú hétvégén egy picit többet lehettem együtt Mártonnal, és így többet is tudtam vele foglalkozni. Ennek keretében sikeresen megtanítottam tapsolni. Ha mondom neki, hogy tapsoljon, akkor már tud. Persze azért még nem tökéletesen, de megy neki, és láthatóan örül is neki.
Ezen felül néha olyan, mintha már tudna apát és anyát is mondani. De ezeket lehet, hogy csak bemesélem.

2010/05/23

Légió (Legion)

Valami olyasmivel akartam kezdeni ezen írásomat, hogy nemrégiben olvastam bukott angyalokról egy könyvet, és most pedig láttam egyet. Sajnos, mind a kettőben az volt a közös, hogy egyik sem volt valami nagy durranás.

Már az első néhány perc után elkezdtem a fészkelődést, és éreztem, hogy ez nem az én filmem. Az egész egy rövid történetecske elmondásával kezdődött, ami a legvégén újra elhangzik. Ez még nem adott okot aggodalomra, mert innen még bármi megtörténhetett.


Aztán aláhullott az égből egy szárnyas angyal, aki később megfosztotta magát szárnyaitól. Mivel az egész jelenet sötétben játszódott, ezért túl sok mindent nem lehetett látni, csak a patakvért. Itt elkezdtem aggódni, mert féltem az egész film csak valami sötétben való bolyongás és küzdelem lesz, látványosnak szánt gyors vágásokkal, hogy még véletlenül sem lehessen látni semmit.

Azt ezt követő, fényes, sivatagi helyszín ahelyett, hogy pozitív mederbe terelte volna a Légió iránti érzéseimet, pont fordított hatást ért el. Eleve nem nagyon szeretem az ilyen környezeteket. Lepukkant pihenőhely, a semmi közepén. Por, kosz, meleg, izzadtságtól gyöngyöző homlokok, szőrös helyiek... Mondanom sem kellett, hogy az egészet az tetőzte be, amikor az említett helyszínen eljött az este.

Apró feszengéseim ellenére a film nem is volt olyan borzasztó, és helyenként igencsak szórakoztatott. A test átvevő, démoni angyalok levágásra váró birkaként sétáltak be a golyózáporba. Egy pillanatra el is gondolkodtam, hogy miért kell őket agyatlan zombiként ábrázolni. Mondanom sem kell, hogy a korábban felsoroltakon kívül még ezer sebből vérzett az egész sztori.

Kronológikus sorrendben: Miért kell egy levágott szárnyú angyalnál összevarrni a sebet? Miért kell az előzetesekben ellőni az össze jó részt? Mi szükség van elcsépelten ható aranyigazságok pátoszi kinyilatkoztatására? Mi szükség volt erre a szemtelen lopásokkal teli filmre?

Mert ugye tele volt érezhető elemekkel. Sorolnám is azokat a filmeket, amikre ráismertem, és még az eszemben vannak. Igaz, hogy még 3 órája sincsen, hogy láttam, de már rengeteget felejtettem. Szóval... Terminátor (megjelenés, cél a baba védelmezése vagy likvidálása), Alkonyattól pirkadatig (sivatagi helyszín, szereplők viselkedése), Chucky (bár ott baba volt, itt meg kisgyerek), Mátrix (kabátban, nagy fegyverekkel való gyilkolászás), zombis filmek és még bőven sorolhatnám.

Mit is mondhatnék összegzésül. Egyszer nézhető, de csak akkor nézzük meg, ha van felesleges két óránk, amit másra nem tudunk már pazarolni. Angyalok, gyilkolászás, szülés, sok sületlenség...

2010/05/21

Parks and Recreation S02 áttekintő

Tavaly egyik munkatársam ajánlotta a Parks & Recreation sorozatot. Azzal érvelt, hogy ez is gyakorlatilag olyan, mint a The Office csak a történések nem irodában vannak, hanem nagyrészt kint, a szabadban. Nos az első évadra ez valóban elég jellemző is volt, de a második évadban ők is jelentősen falak közé szorultak. Most pedig lássuk, hogy mi is történt a második évad 24 részében.


Míg az első, gyakorlatilag bevezető széria 6 epizódból állt, úgy a mostani rögtön 24 részt kapott. Furcsa volt, hogy hirtelen eltűnt a fő csapásirány, tehát a nagy gödör feltöltése és a helyére valami értelmes megépítése. Ehelyett sokkal inkább előtérbe kerültek a szereplők közötti érzelmi kapcsolatok, valamint Leslie Knope (Amy Poehler) - néma K-val - bénázásai és képtelen szituációi. A részek során a karakterek nem mutattak be túl nagy fejlődést, de ugyanakkor elég érdekes párokat alakítottak ki egymással. Az első évadot követően sokan arra számíthattak, hogy Leslie végre össze fog jönni Markkal (Paul Schneider), de ebből végül nem lett semmi. A város főtervezője inkább a nővékét, Ann-t (Rashida Jones) választotta. Andy (Chris Pratt) pedig felfedezte a teljesen életúnt benyomást keltő Aprilt (Audrey Plaza). Ezeknek a szerelmi szálaknak köszönhetően a sorozat - sajnos - nagyon elment egyfajta szerelmi komikum irányába, ahol a szereplők úgy cserélnek egymással párt, mint az iskolások matricákat a Lutra-albumba. Ezen felül teljes állóvíz jellemezte a Parks & Recreationt.

Az íróknak mindig sikerült kitalálnia valami apró történést, amikkel szépen lassan elfeledtették, hogy a nagy gödörrel valamit kellene csinálni. Ugyan a második évad első részeiben még volt róla szó, de később már szinte teljesen a feledés homályába került. Ezzel párhuzamosan lecsökkentek a külső helyszínen történt felvételek is, és szereplők lassan négy fal közé szorultak. Andy karakterét nem akarták kiírni a sorozatból, mert valamiért viccesnek tartották a Mouse Rat nevű rockbandájával együtt, ezért inkább úgy döntöttek, hogy legyen ő a hivatal új cipőtisztója.

Azt hiszem, hogy hiba lenne, ha nem ejtenék szót a maradék karakterekről is. A szürke Jerry (Jim O'Heirről) igazából nem érdemel túl sok szót, annak ellenére sem, hogy az íróknak köszönhetően kapott egy olyan részt, amiben ő körülötte zajlottak az események. Ugyanakkor Tom Haverford (Aziz Ansari) és egy Ron Swanson (Nick Offerman) megtestesítője igazi színt vitt a sorozatba. A főnök és beosztott sikeresen testesítette meg a skála két végletét. A mindig pörgő, csajozni akaró, magát nagymenőnek képzelő indiai felmenőkkel bíró fickót nagyon jól egyensúlyozza a bajúszos főnök higgadtsága. Nekem személy szerint a túl sokat beszélő, igazi papagáj módjára viselkedő Tom Haverford karaktere annyira nem jön be, még akkor sem, ha nagyon eltalált karakterről van szó. Sokkal jobbakat tudok nevetni a sokak által csak Ron "f*cKING" Swanson néven jegyzett, bajúszos főnök rövid benyögésein, és idióta vigyorgásán. Igazából ők, akik a hátukon viszik az egész sorozatot.


A Parks & Recreationben ugyanis elég átlagos kínézetű szereplőket láthatunk, néhány nem állandó színésztől eltekintve, nincsenek igazán túl szemet vonzó karakterei. Sportpéldával élve ők igazából egy olyan csapat, amelynek nincsen kiemelkedő egyénisége, mégis együtt sokra képesek. A sorozatot a humor, amely nem nagyon térdet csapkodós és néha csak mosolyogtató, valamint a szerelmi kapcsolatok alakulása/változása tartja igazán életben.

Most pedig néhány szó az évadzáróról. Igazából az utolsó előtti rész jobb lett volna évadzárónak, mert az hozott egy igazi nagy meglepetést, amivel igazából pontot is tehettek volna az egész sorozat végére. Talán csak egy óvatos lépés volt a készítők részéről, mert nem voltak biztosak a folytatásban. Szóval az utolsó előtti rész végén a kiküldött hivatalnokok bejelentették, hogy nem elég csupán elküldeni néhány embert a költségcsökkentés jegyében, de be kell zárni az egész részleget...

Ennek tudatában indult az utolsó rész, ami igazából egy teljesen átlagos epizódra sikerült. Persze azért voltak benne meglepő jelenetek, itt búcsúzott el Mark is a sorozattól, Andy, Tom és Ron (!) nőigyei is érdekes fordulatot vettek, valamint az utolsó részben újra szerepelt az Ann háza mögötti terület. Ezen felül megismerkedhettünk Ron "F" Swanson nagyszerű, új csengőhangjával is, ami igazán nagyot szólt.

Végezetül nézzük, hogy mi maradt függőben, és mi miatt lesz esetleg érdemes folytatni a sorozat nézését. Igazából két dolog szolgálhat a jövőben mozgatórugóként. Mi lesz a Parks and Recreation részleg sorsa, valamint hogyan alakulnak a szereplők szerelmi életei? Már csak az a kérdés, hogy emiatt érdemes lesz-e folytatni az év egyik legszórakoztatóbb sorozatát. Ha nem is "darálva" (egyszerre több részt ömlesztve megnézve), de mindenesetre érdemes nézni.

Nocsak, nocsak, nocsak

A változatosság kedvéért újra ELMŰ, és most - talán kívételesen - nem negatív dolgok. A háromszoros nocsaknak pedig meg van az oka.

Nocsak 1:
Kiderült, hogy más is berághatott az ELMŰ-re, mert a blog.hu-n blogot indított a következő címen: http://villanyora.blog.hu/. Annak ellenére, hogy közvetve linkelt (a Homárra küldött levelünket említette) gondolkodom róla, hogy talán én is megírnám neki a történetemet.

Nocsak 2:
Az ELMŰ szóvivőjének köszönhetően a jövő héten jönnek megnézni a villanyóra szekrényt, hogy mit lehet vele tenni az esetleges elzárást illetően.

Nocsak 3:
Szintén az ELMŰ szóvivőjének köszönhetően kiderült, hogy mégsem fizették meg a kamatokat a túlfizetésünkhöz kapcsolódóan, és már intézkednek az ügyben. Külön kiemelném, hogy elnézést is kért, ami külön becsülendő. Arra azoban kíváncsi lennék, hogy a korábbi számításokat egy ember végezte-e. Mert akkor csak sajnálni tudom szegényt.

2010/05/20

Helyesbítés a konferencián elhangzottakhoz

Külön bejegyzésnek szánom, mert így talán jobban felhívja a figyelmet, közben majd a http://raveair.blogspot.com/2010/05/utolagos-megjegyzesek-konferenciarol.html linken is javítani fogom.

A lényeg, hogy e-mailben megkeresett valaki, aki részt vett a konferencián és úgy tűnt, hogy egyáltalán nem a mi oldalunk áll. Ezért is lepett meg a helyesbítése. Azt mondta, hogy picit valótlant állítok, ugyanis az ott demonstrált "mágnesezést" csak bizonyos - magyar - típusokkal lehet megvalósítani! Nem minden mérőórát lehet mágnessel befolyásolni!

Van egy olyan véleményem, - amit majd bővebben is megosztok, ha ügyünk rossz irányba menne el -, hogy talán ezeket bizonyos villanyórákat valamilyen szinten szándékosan manipulálja a szolgáltató, vagy őt megtévesztve (ezt könnyű állítani, mivel az alkalmazottaik egy része már több helyen bizonyította, nem teljesen alkalmas rendeltetésszerű feladatának elvégzésére) a beszállítója.

Ezen felül van még egy nagyon fontos fejlemény. Sajnos kiderült egy újabb, - szerintük - a fogyasztók érdekeit védő szervezetről, hogy ők is az áramszolgáltatók oldalát képviselik. Kezd egyre elkeserítőbb lenni. Létezik még ebben az országban olyan szervezet, amely valamilyen szinten védi a fogyasztót és annak érdekeit? Ha igen, akkor annak nevét ide is le fogom írni. Talán lassan tényleg itt lenne az ideje, hogy igénybe vegyem a politikai kapcsolataimat? Azt hittem, hogy erre nem lesz szükség, mert léteznek olyan dolgok, amik jól működnek ebben az országban.

Sajnos kezd kikopni a gerinc az emberekből és egyre kevesebben vannak, akiknek a becsületét nem lehet pénzzel vagy fenyegetéssel megvásárolni.

2010/05/18

Az optimális gyermeknapi ajándék

Évivel most nem kellett túl sokat töprengeni a gyermeknapi ajándékon... már, ami Annamáriát illeti. Ugyanis szüleim egyik meglátogatása során észrevettük, hogy mennyire tetszik neki a LEGO.


Bár még csak két és fél éves, de mi úgy látjuk, hogy talán már elég érett ahhoz, hogy ne próbálja meg a szájába tenni és megenni a kicsi elemeket. Neki már el lehet magyarázni, hogy nem szabad, mert beteg lesz tőle. Igaz, hogy Márton majd extra felügyeletet fog jelenteni, de talán majd ezt is meg tudjuk valahogy oldani. Mindenesetre úgy döntöttünk, hogy ki fogjuk hagyni a DUPLO lépést, és már rögtön LEGO-t veszünk neki.


Egyrészt vettünk a TESCO-ban akciósan egy vödrös (LEGO 5539) és dobozos (LEGO 6177) alapkészletet. Remélhetőleg ez egy darabig majd ki fogja őket szolgálni. Mellesleg a szekrényben még van néhány könyv, amit még karácsonykor táraztunk be a gyermekek számára