Múlt hét pénteken meghalt nagymamám. Ő volt az egyetlen olyan nagymamám, akit ismertem, ugyanis a másikkal már nem találkozhattam. Rengeteg dolog kavarog bennem, amiket most le sem tudnék írni, és ezért nem is fogok. Nagyon hiányozni fog.
Múlt hét vasárnapra terveztük a keresztelőt is, amit végül megtartottunk. Szerintünk nagymamám is így akarta volna. Mondta Annamária esetében is a keresztelője után, hogy most már megnyugodott, most már bármi történhet. Márton keresztanyja Katalinka lett, míg a tiszteletbeli keresztanyja Adri.
Az előzetes terveink szerint vasárnap jöttünk volna haza, de így keddig, a temetésig maradtunk. Ez nagyjából rendesen lezajlott.
1 megjegyzés:
Fogadd őszinte részvétem.
A gyermekneveléshez sok erőt és kitartást kívánok.
Megjegyzés küldése