Tegnap este sikerült újra eljutnom moziba. Nem csak azért csak most, mert nem nagyon volt rá lehetőségem, hanem azért is, mert hosszú idő óta nem volt olyan film, ami igazán érdekelt volna annyira, hogy nagy vásznon nézzem meg.
Sajnos, elég nagy várakozás volt részemről az Eredettel kapcsolatban. Azért írom, hogy sajnos, mert ez azt is jelenti, hogy nagyok voltak az elvárásaim. A pozitív kritikák csak úgy röpködtek a világhálón, és több helyen a Mátrix (szigorúan az első rész) egyediségéhéz hasonlították. Ráadásul a kritikák nagy része szinte semmit sem árult el a filmről, mert szerintük bármilyen említés rontotta volna az összhatást és rombolta volna az élményt. Ezt annyiból tartom hülyeségnek, hogy úgyis az fog elmenni a filmre, aki már látta az előzetest vagy hallott róla. Ma már főleg nem DiCaprio két szép szeme vonza a látogatókat. (Ha már egy színészt megemlítettem, akkor az alant lévő képből látható, hogy milyen jó kis szereplőgárda jött össze.)
A történet arról szól, hogy van egy csapat, akik mások álmaiba kapcsolódnak be, és ezen belül a fő tevékenységük, hogy a tudatalatti gyenge védelmi mechanizmusát kihasználva, olyan információkat szerezzenek az alanytól, amit éber állapotban nem tudnának.
Az előzetes alapján - szerintem - joggal várhattam, hogy a mások álmára tudatosan kapcsolódók az álomvilágban igazi szuperhősök legyenek. Hogy hihetetlen mozdulatsorokat vigyenek végbe, hogy maguk kedvére "hajlítsák" a városokat, hogy tetszőleges fegyvereket álmodjanak, és hogy elkapják a golyókat. Nos, ilyen nem nagyon van. Vannak úgynevezett mátrixos mozdulatok, vagy elemek, de semmi több. Az akció mellett a néző agya is megtornásztatásra kerül. Elgondolkodtató, hogy akkor most kinek az álmában vannak, és mi is történik igazán, meg most akkor ez hogy van?
Az is lehet, hogy csak fáradt voltam, valamint túl nagyon voltak az előzetes elvárásaim, de amikor néztem a filmet, párszor bizony feszengtem és rá akartam tekinteni az órámra. Az is lehet, hogy csak a túl gyors vágások zavartak. Mindenesetre azt elmondhatom a filmről, hogy megérte moziban megnézni és igenis egy jó filmről van szó. Még akkor is, ha szerintem tízes skálán közel sincsen a legnagyobb osztályzathoz.
Ui: Az egyik legviccesebb az egészben az volt, hogy az ázsiai fickót Saito-nak (ejtsd: Szajító) hívták. Ebben az a mókás, hogy Annamária a számítógépet nevezi így. "Apa szajítózik", stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése