Ezen sorozatom második részének elvileg nem ezt a hozzávalót akartam megemlíten, csak most történt egy esemény, amin igencsak felhúztam magam.
Történt ugyanis, hogy a hamburgeres melegszendvicset akartam csinálni. Sajnos a Campona Tescojában mostanában nem lehet kapni a Globus ilyen nevű termékét, ezért valami Házias ízek márkanéven futó dolgot vettem meg. Persze nem olvastam át a dobozon lévő összetevők listáját. Miért is tettem volna, amikor sejtettem, hogy selejt hús, méreganyag, meg hasonlók vannak rajta. Ez még bele is fért volna, de...
Már javában kentem kenyérre a dolgot, amikor azt vettem észre, hogy valami darabok vannak benne. A mócsingos hús nagyon sokféleképpen nézhet ki, ezért először még ezt sem nagyon nézegettem. Hoppá! Mit keres ebben kukorica? Talán nem is hamburgeres a melegszendvics krém? A doboz szerint az.
Kenem tovább a cuccot, és látom, hogy egy kukorica meg zöld. Mi a nyavaja? Borsó lenne? Borsó bizony! A q... nénikéjüket. A doboz szerint az összetevőknél kukorica és borsó lehet benne változó arányban. Fasza... Azt hiszem, hogy többet nem fogok ilyent venni. Követelem vissza a Globus féle Hamburgeres melegszendvicskrémet a Tescoba!
Nos, a borsót azóta utálom, mióta babaként meg akartak tömni - az addig igencsak kedvelt - zöldborsó pürés bébiétellel. Azóta a levesben már egy szem is ki tudja verni a biztosítékot. Egyszerűen megérzem az édeskés ízét és nem kívánom a dolgot. Az a furcsa az egészben, hogy nyersen, főzés nélkül megeszem.
Számomra a lényeg, hogy egy étel élvezeti értékét nagyban el tudják azzal rontani, hogy véletlenül, szándékosan, vagy esetleg jobbító szándékkal borsót tesznek bele. Az is lehet, hogy én vagyok csak finnyás. Akit meg a borsó téma jobban érdekel, az olvassa el a wikipédia ide vonatkozó szócikkét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése