Talán még emlékeztek az angol nyelvű nyereménykönyveimre, amiket olyan három hónapja kaptam meg. Nos, nemrégiben jutottam el odáig, hogy sikerült közülük egyet elolvasnom.
Már a borítóján lehetett látni, hogy nem klasszikus, sárkányos-várbörtönös-kardozós-varázslós fantasyval lesz dolgom, de ez nem rettentett vissza. Őszintén az volt a választásom legerősebb pontja, hogy ez az egyik legrövidebb oldalszámilag. Aztán persze az is kiderült, hogy rengeteg tölteléklap van benne. A nagyjából 400 oldalból 50 vagy félig vagy teljesen üres volt.
Meglepő módon nagyon egyszerű nyelvezettel bírt. Nem sokszor adódott, hogy szótárt akartam volna kézbe venni, és nem is vettem. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány szót néztem ki utólag az internetenes szótarakból.
A történet a mai Angliában játszódik, ahol az amúgy polgári foglalkozással bíró személyek egyik hobbija a küzdősport. Gyakorlatilag ezért élnek, ez a kedvenc hobbijuk. A könyv címszereplője, az Őrző, egy tetoválószalon tulajdonosa, és egyszerre három harcos vigyázója. A testükre saját kézzel tetovált fel egy védelmi szimbólumot, aminek segítségével a ringbe lépésük előtt kapcsolatba tud velük lépni szellemi úton. Nagyjából ennyiben kimerül minden természetfeletti.
A könyv központi magját a keleti küzdősportok, a chi és egyéb keleti misztikumok járják át. Ha csak ezekről szólt volna a könyv, akkor kevésbé lett volna lendületes. Az egész motorja a Tolvaj lett, aki valamilyen rejtélyes módon végez néhány hobbisportolóval. Akiknek halálánál még csak nem is lehet gyanítani az idegenkezűséget, sőt még magát a korábbi ringbelépést sem lehet felhozni kiváltó oknak. Ugyanis mindannyian egy harcot követő néhány napban lelik halálukat. Úgy hogy korábban semmi jel nem utal betegségre, vagy súlyos sérülésre.
A könyv elég könnyen olvasható, viszonylag lendületes, a keleti szakszavak mellett meglehetősen egyszerű nyelvezettel bír. A jövőben vélhetően nem fogok kapkodni az írónő egyéb munkásságai után, de azt sem bántam meg, hogy ezt a könyvét elolvastam.
Utólagos megjegyzés: Azon is jól eltűnődtem, hogy vajon mennyien olvashatnak Magyaroszágon olyan idegen nyelvű könyveket, amiknek a hazai megjelenése meglehetősen kétséges. Most is valószínűleg egy olyan írásról adtam beszámolót, amit talán nem sokan fognak az országból elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése