Már ennek a bejegyzésnek is többször neki akartam futni, és mivel most már ütöttem bele néhány karaktert, ezért talán már nem fogja úgy végezni, mint a Tenerifén eltöltött utolsó és talán legjobban sikerült napunk leírása... az azaz, hogy meg nem írása. Bár még az sem kizárt, hogy az is egyszer sorra kerül.
Az utóbbi időben Évivel nagyon rákaptunk a társasjátékozásra. Először engem még nem kapott el annyira a hév, de aztán én is úgymond függővé váltam. Bennem is meg volt az a sztereotípia, ami ma még sokakban él, hogy társasjátéknak azt nevezzük, ha van előttünk egy játéktábla, amin figurákkal kell eljutni a start felirattól a célig. És persze ennek feltétlen kelléke egy vagy több, hat oldalú dobókocka. Nos lehet, hogy régen így volt magyar viszonylatban, de azóta elég alaposan megváltozott a helyzet.
Általános iskolás koromban nekem is hasonló társasjátékaim voltak. Én valahogy nem kötöttem szorosabb kapcsolatot a Gazdálkodj okossan, és összesen vagy ha háromszor játszottam az egyik havernál. Emlékeim szerint volt még otthon egy Forma 1-es (dobókockával kellett dobni, és egy versenypályán végigvezetni néhány autót), valamint valami libás (ahol a bábuk libák voltak, és mindig meg volt az az idegesítő tulajdonságuk, hogy a legkisebb mozdulatra hajlandóak voltak eldőlni). Emellett teljesen külön volt kezelve az egyéb "társasjáték", a sakk (az egyik legősibb körökre osztott stratégiai játék), a malom, a backgamon és társai, valamint a kártyajátékok létező összes formája. Ezeket ugye mind bele lehet húzni a nagy gyűjtőnévbe. Az egyik fordítótársam pedig néhány éve felvetette, hogy a "multiplayer game" angol kifejezést lehetne a magyar társasjáték szóval helyettesíteni. Szerény véleményem szerint ez egész jó elképzelés, csak sajnos nem lennének rá sokan vevők...
A wikipédián viszonylag jól meg van fogalmazva, hogy mit is jelent a társasjáték: "A társasjáték kisebb csoport (2-12 fő) által, tipikusan zárt térben, szabályoknak megfelelően játszott játék." Persze azért ez sem állja meg a helyét, mert a zárt téren is jócskán túlnyúlhat a dolog. Itt nem csak arra gondolok, hogy szabadban, az ég alatt, hanem arra is, hogy akár számítógép előtt ülve is lehet játszani. Bár a társasjáték lényege elsősorban abból adódik, hogy hús-vér szereplőkkel egy közös területen folyjon az egymást kölcsönösen szórakoztató tevékenység. Az előbb belinkelt lapon fel vannak sorolva az egyes típusok és típuskategóriák.
Mindenesetre ma még elég sokan vannak olyanok, akik nehezen veszik magukat arra rá, hogy egy kártyajátéknak tűnő valamit, vagy éppen - főleg fantasy világban, vagy sci-fi környezetben játszódó - szerepjátékot (amit szintén szívesen játszanék, ha lenne hozzá partner) társasjátéknak tekintsenek. A másik ilyen nehezen levetkőzhető sztereotípia, hogy a játékokat gyermekek játszák. Ez pedig egyáltalán nem így van! Nem kell "gyermeki lelkületűnek" lenni, jelentsen is bármit ez a kifejezés, hogy valaki örömet leljen a dologban, hiszen ez a tevékenység tökéletes a szórakozás iránti vágy kielégítésére. Manapság egyre többen fedezik fel az új-hullám hozta társasjátékokat, ahogy hirtelen megugrott a (Texas hold'em) póker iránt is az érdeklődés. Nem kissé lenne vicces, ha valami magyar kártyával játszott játékot is felkapna a média, és mondjuk lenne ulti vagy zsírozás közvetítés...
A jövőben nem szándékozom majd túl részletesen kifejteni a társasjátékok történetét, azok egyes típusait, de szeretnék majd néhányat bemutatni az általam is birtokoltakon keresztül. Őszintén mondom, hogy néha nagyon várom, hogy a gyermekek nagyobbak legyenek és velük is lehessen majd ilyen módon szórakozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése