2012/06/26

Jasper Kent - Thirteen years after

Az angol nyelven történő könyvolvasás akár származhatna sznobizmusból is, de én ezen vádakat határozottan tagadnám. Nálam a nagy lökést, egyfajta bizonyítási vágyat az angol nyelven írt könyvek iránt az adta, hogy nyertem pár darabot. Szinte kötelességemnek éreztem, hogy ezeket, vagy nagy részüket valóban el is olvassam és ne csak porfogóként tartsam őket a polcokon. Szerencsére a megnyert könyvek nagy része igencsak jó olvasmánynak bizonyult és olyan írók is kedvencemmé váltak, akik Magyarországon nem igazán ismertek.

Ilyen például Jasper Kent, akitől először a Twelve című könyvet sikerült elolvasnom. Annak ellenére, hogy vámpíros elég jó benyomást tett rám. Főleg, mivel elég érdekes megközelítést használt, az 1812-es évek történelmi eseményeit, konkrétan Napóleon oroszországi hadjáratát. A vámpírok ezen környezetbe való helyezése - megítélésem szerint - nagyon jól beleillett a kor eseményei közé. Mikor emberek halnak meg - értelmetlen - háborúskodások miatt, akkor pártucat ember különleges halála egyáltalán fel sem tűnik. Vagy legalábbis nem tűnik különlegesnek.

A Thirteen Years Later, mint az angol címe is elárulja, 13 évvel a napóleoni események után veszi fel a cselekmény fonalát. Oroszországban ugyan örülnek a franciák felett aratott győzelmük miatt, de ugyanakkor elégedetlenek a cárral. Már nem nagyon elégszenek meg a reformokkal és azok esetleges sikereivel, ők többet akarnak és országuk vezetőjének halálát szervezik. Ebben a környezetben próbál boldogulni, többszörös kettős életével, az előző könyvben megismert Alekszej Ivanovics Danilov. Nem elég, hogy az otthona és szeretője között kell megosztani életét, de mindként nőszemélyhez már tartozik egy-egy gyermek is. Ezen felül döntenie kell, hogy vajon azt választja, ami az országnak, vagy ami az ország vezetőjének jó.

Ezen többszörös őrlődésbe kavarnak bele egyéb dolgok, például egy régen használt rejtjelkód, amit csak a korábbi, már azóta elhunyt barátai ismertek. Vajon ki lehet a titokzatos jelek mögött? Vajon a cárt sikerül megmenteni a vérrel megpecsételt sorsa elől?

A múlt többször megjelenik, ahogy a természetfeletti erők is munkába lépnek. A könyv rengeteg izgalmat és fordulatot tartalmaz, szinte faltam a lapokat, amíg a végére nem értem. Én ugyan a kötetet már 100 oldallal a vége előtt befejezettnek nyilvánítottam volna, de az író nem így gondolta. Tovább kellett fűznie az események szálait, hogy az amúgy 5 részesre tervezett sorozat 3. részének is megfelelő talajt tudjon előkészíteni.

A Thirteen years later nem egy vámpíros környezetbe írt tini/leány/szerelmes regény. Itt sokkal érdekesebb dolgok történnek és a szívügyek is egészen mást jelentenek. Elég meglepően sikerült beleírni egy alternatív magyarázatot, egy az orosz történelemben történt, - már-már misztikus - esemény magyarázatára. Szinte hihetőnek is tűnik az egész...

A Thirteen years later egy jó könyv, Jasper Kent pedig nagyon élvezetesen ír. Azt hiszem, hogy az olvasási listámon előrébb fogom hozni a 3. könyvet, még akkor is, ha a sorozat második részében találtam néhány nagyon bosszantó döntést és irányvonalat.

2012. június végi helyzetjelentés

Eltelt több, mint egy hónap és nem volt bejegyzés. Pedig lett volna miről írni, azaz van miről írni, és fogok is, ha minden úgy alakul, ahogy szeretném.

Igazából nem is tudom, hogy hol kezdjem.

Voltunk nyaralni, Horvátországban, egy Pulán belül található üdülőfaluban. Erről majd szeretnék egy hosszabb bejegyzést is csinálni, néhány képpel illusztrálva. Párral talán már instagramos megosztásaim során találkoztatok is.

Sikerült megnéznem néhány filmet és bedarálni néhány sorozatot. Ezekről nem nagyon írnék hiszen nem vagyok sem sorozatos, sem filmes blog. Ezt mások sokkal jobban és ügyesebben tudják nálam, de ugyanakkor talán mégis fogok arról írni, amit moziban néztem, mint pl. a ma megnézett Prometheusról.

Befejeztem egy könyvet és majdnem egy másikat is, illetve egy harmadik végén járok. Azt hiszem, hogy hamarosan egy ilyen bejegyzés fog következni, tehát tovább nem is szaporítanám a karakterek sorát.

Most zajlik a foci eb, ami szintén egy kicsit visszavet mindenben. Nos... talán annyiban nem is, hiszen elég nagy százaléka zajlott le a nyaralásunk alatt. Gyakorlatilag az összes csoportmeccs.

A nyaralás alatt újra több társasozás sikerült végrehajtanunk. Azt hiszem, hogy elég jó partikat játszottunk le Évivel, illetve Annamária lányommal. Mártonnal meg inkább rosszalkodtunk... cserébe viszont ő egyre közelebb van a teljes szobatisztasághoz.

És igen... az a blogbejegyzésem is képtelen lesz.

2012/05/18

Race for the Galaxy

Már több társasjátékos bejegyzésemben említettem, hogy egy-egy játék milyen jó átvezető vagy bevezető lehet egy komolyabb játék előtt. Csak eddig még "komolyabb" társasjátékot nem nagyon említettem, csupán egyszerűbbeket. Már régen itt lett volna az ideje, hogy írjak pár gondolatot egy igen összetett társasjátékról, az otthoni nagy kedvencünkről (nemcsak az én kedvencem, hanem Évié is!) a Race for the Galaxy-ról.

A Boardgamegeek-en nem véletlenül foglal el előkelő helyet az RftG. Korábban ugyan az első 10-ben is szerepelt, de szépen lassan hátrébb csúszott a listán. Azonban azt kell mondanom, hogy a jelenlegi 14. helyezése sem olyan rossz egy több, mint 58.000 társasjátékot felvonultató listán.

Igazából a Race for the Galaxy-t egy evolúciós láncba kellene leginkább beilleszteni. Először(?) volt a Puerto Rico nevű táblás játék, amiből csináltak egy kártyás verziót, San Juan néven, majd ezt - néhány egyéb módosítással együtt - sci-fi ruhába bújtatták. Azt kell mondanom, hogy Thomas Lehman, a játék tervezője, igencsak jó, profi munkát végzett.

A doboz tartalma
Korábban már említettem, hogy alapvetően kártyjátékról van szó. Ennek megfelelően kapunk rengeteg kártyát, amelyek között megtalálhatóak az akciók jelzéséhez szolgálók, valamint maguk játékkártyák (világ- és fejlesztés jellegűek). Ezen felül még kapunk egy marék győzelmipont jelzőt és ennyi. Rögtön gondolhatnánk, hogy ez egy végtelenül egyszerű játékot jelent, de ez egyáltalán nem így van, sőt!

A játék menete
A teljes játékszabályt nem mondom el, hiszen azt akár magyar nyelven is letölthetjük a Kecskeméti Társasjáték Klub oldaláról, csak néhány dolgot. Az előzetes kezdeti lépések után (győzelmi pontok előkészítése, kártyák kiosztása, stb) kezdődhetnek a körök. Ezek során minden játékos titokban választ egy fázist, majd azok együttes felfedése után a játékosok egymás után végrehajtják azokat. Ezek között találhatóak kötelezően végrehajtandó és választhatóan végrehajtandó fázisok. Fontos, hogy minden kiválasztott fázis érvényes minden játékosra, azonban csak az veheti igénybe annak bónuszát, aki azt ténylegesen kiválasztotta.

Fázisok

1. Explore (felfedezés)
A felfedező fázis lehetőséget ad, hogy az alap 2 kártya húzásán és ebből 1 megtartásán túl vagy további 1-et húzzunk és 1-et megtartsunk (összesen 3 lap húzása és ebből kettő megtartása), vagy pedig további ötöt húzzunk (összesen 7 lap húzása és ebből 1 megtartása). Ezt a fázist két kártyával lehet választani, de értelemszerűen csak a választott kártya bónuszát lehet kihasználni.

2. Develop (fejlesztés)
A fejlesztés fázisában fejlesztés típusú (rombusszal jelölt kártyák) lapok lejátszására van lehetőség. Azt ezt a fázis választók 1-el kevesebb fejlesztési költségért tehetik meg ezt, mint amennyibe kerülne. A lap lejátszásának költségét a rombuszban jelzett szám mutatja, ami azt jelenti, hogy a kezünkből ennyi lapot kell eldobnunk a fejlesztés végrehajtásához.
A fejlesztési (és a világ lapok is) bizonyos további bónuszokat jelölnek, amit bizonyos feltételek mellett használhatunk. Ezek segítségével további, fázisokhoz köthető bónuszukat kaphatunk, csökkenhetnek a kártyák lejátszási költségei, vagy az értékesítési fázis esetén további győzelmi pontokat és/vagy kártyát kaphatunk a kezünkbe.

3. Settle (letelepedés / hódítás)
Ezen fázis során (körrel jelölt) világkártyákat játszhatunk le magunk elé (a játékszabály megnevezése szerint a "tablóra"). Az ezen fázist választó bónusza, hogy fázis végén egy lapot húzhat a kezébe.
Az ilyen jellegű lapok lejátszásának költsége a világok típusától függ. A fekete kerettel rajzolt körök a sima, míg a pirossal rajzoltak a harci vagy katonai világok. Az előbbiekért a körben jelölt számmal megegyző lapot kell eldobnunk, míg a másik esetben a piros körben jelölt számmal megegyező katonai hatalommal kell rendelkeznünk.
Ezen felül az is fontos, hogy a kör van-e még más színnel jelölve. Amennyiben kék, barna, zöld vagy sárga telikarikáról beszélünk úgy az a világ termelő, míg amelyik üres az szerencsevilág. Az előbbien termékeket lehet termelni, míg az utóbbin csak - bizonyos feltételek mellett - csak úgy megjelennek értékesíthető vagy fogyasztható termékek.

4. Consume / Trade (fogyasztás / értékesítés)
A 4. választható fázis igazából kettő, ennek megfelelően kétfajta kártyával választható ki a kétfajta bónusz. Ebben a fázisban a tablónkon, azaz az előttünk lévő kártyánkon termelt lapokat dobhatjuk dupla győzelmi pontokért vagy a termék színének megfelelő, kezünkbe kapott lapért cserébe.

5. Produce (termelés)
A termelő világokon hozhatunk létre termékeket. A fázist választó(k) lehetőséget kapnak, hogy egy válaszott szerencsevilágon is "termelhessenek".

A játék befejezése és eredményhirdetés
A játék akkor ér véget, ha középről elfogynak a győzelmi pontok vagy ha az egyik játékos lerakja maga elé az 12. lapját is. Mindkét esetben az összes játékosnak be kell fejeznie a még hátralévő fázisokat és csak azt követően kerülhet sor az értékelésre.
A játékot az a játékos nyeri, aki több győzelmi ponttal rendelkezik. Ezek egy része a játék kezdetén középre rakott győzelmipont jelzőkből ered, míg a másik a magunk elé lerakott kártyákán találhatókból. Külön figyeljünk a 6-os fejlesztés kártyákra, amelyek további bónuszokat garantálhatnak a játék végén.

A játékról
Nem tudom, hogy ezekből mennyire látszik, hogy a Race for the Galaxy összetettsége és bonyolultsága. Véleményem szerint nagyon az, amit még tovább tetéz a lapokon lévő ikonok értelmezésének lehetősége. Nagyon sok játékon kell túljutnunk, mire biztosan állíthatjuk azt magunkról, hogy minden ikont tökéletesen értünk. Feleségemmel már közel száz játékon vagyunk túl (még ha a bgg-n a statom ezt nem is mutatja), ha beleszámítjuk a különböző kiegészítőkkel lejátszottakat, valamint Keldorn féle számítógépes verziót. Azt kell mondanom, hogy még mindig vannak olyan ikonok, amik esetén a szabálykönyvhöz vagy egyéb értelmezéshez kell nyúlnunk. (Persze ebben az is közrejátszik, hogy sokszor hónapos szünetek telnek el egy-egy játék között.)
Sokakat bizonyára már eleve elrémít a sci-fi, vagy űr-téma, amit még tovább tetéz a nehezen értelmezhető ikonográfia. Sajnos az első néhány játék elég szenvedős (nekünk is az volt), de azt követően a játék szinte megunhatatlan változatosságot nyújt. Főleg az eddig megjelent 3 kiegészítő hozzáadásával együtt.
Hozzá kell tennem, hogy nem mindegyik kiegészítő hozta szabállyal vagyok elégedett, valamint elég nehézkes a közel kétszáz kártyalapot kevergetni, de mindezek ellenére azt mondom, hogy érdemes volt megvenni őket. Ha minden igaz, akkor az elkövetkező hónapokban jön majd a 4. kiegészítő, ami a korábbiakkal ellentétben csak az alapjátékot igényli és többi kiegészítőt nem.

A kép kattintásra megnő
Összegzés
A Race for the Galaxy egy jó játék. Egy nagyon jó játék. Ugyanakkor annyira nehéz, hogy nem könnyű megtanulni és megszeretni. Azonban, ha már megszerettük, akkor megutálni és megunni biztosan nem fogjuk.
A játék megismeréséhez, illetve a szabályok könnyebb elsajátításához érdemes többször elolvasni a szabálykönyvet, több youtube videót megtekinteni, valamint a korábban linkelt Keldorn-féle, ingyenes játékot próbálgatni.
Csak tapasztalt társasjátékosoknak merem ajánlani, nekik viszont nagyon!

(A képek a szokásos helyről, azaz a www.boardgamegeek.com oldalról vannak.)

2012/05/06

Babbancshelyzet 2012. májusában

Az idő múlásával piciny gyermekeinkből egyre nagyobb rosszaságok lesznek. Szinte észre sem vesszük, hogyan lesznek nap, mint nap magasabbak és ügyesebbek.

Márton
Most augusztusban lesz majd 3 éves. Egyelőre azon agyalunk, akarjuk-e jövőre, hogy óvodába menjen, vagy inkább maradjon még egy évig (vagy ameddig még lehet) bölcsődés. Egyre akaratosabb, de cserébe kezd egyre ügyesebb is lenni. Ez sajnos nem azt jelenti, hogy ne esne-kelne. Elég gyakori, hogy valaminek nekimegy, valamiben elesik, valamire rálép vagy rossz helyre nyúl éppen, és ezt követően jön a sírás és a hiszti. Vagy csak simán a hiszti, ha valami nem úgy megy, ahogy ő szeretné.
Az úszásban is egész szépet lépett előre, amióta Annamáriával együtt kaptak úszószemüveget. Így most már nagyobb biztonsággal megy le a víz alá, sőt van, hogy egyenesen kéri, hogy hozzunk fel valami játékot a víz alól. Persze nagyon kell arra ügyelni, hogy neki tetszően javasoljuk mit csináljon éppen.
Rajzolni nem igazán szeret, viszont odavan minden járművért, amit csak lát. Nem igazán a személyautók a kedvencei, hanem sokkal inkább a BKV különféle járművei. Mondjuk tény, hogy a tankozás is nagyon tetszett neki.
Az utóbbi két hétben, gondolom részben a jobb időnek köszönhetően, kezdett meg fiunk nagyobb lépéseket megtenni a szobatisztaság felé. Ugyan még nem mindig tud időben szólni, hogy neki pisilnie kell, de azért már látszik rajta az a hajlandóság, ami korábban nem volt meg.

Annamária
Szinte most volt karácsony, amikor a 4. betöltött életévét ünnepeltük a kisasszonynak. Ugyan a magasságbeli növekedés nem annyira látványos, mint Márton esetében, de ő is szépen növekedik. Az egyéb fejlődése viszont nagyon szépen látszik. Az óvodában azt mondják, hogy inkább a nagyobbakkal játszik és igazából nem is tűn ki nagyon közülük. A rajzai egyre szebbek és egész jó kreativitásról ad tanúbizonyságot. Néha már egész érdekes történeteket tud kitalálni... Ezzel majd később jobb lesz vigyázni, de egyelőre még emiatt nem kell aggódni.
Az úszásban a kisasszony egyelőre nem kirívó, ugyanakkor - szerintem - a korosztályához képest egész ügyesen mozog a vízben. Az úszószemüveg neki is nagyon sokat segített.
Manapság egész jól el lehet vele már játszani, mert nagyon sok minden érdekli. Többször vesszük elő a társasjátékokat, és igazából nem csak azt, ami az ő korosztályának megfelelő. Ma is éppen a Galaxis roncsderbiben építettük az űrhajókat.

Az a gond, hogy mivel, minden nap látjuk őket, együtt vagyunk velük, ezért a fejlődésüket annyira nem is vesszük észre. Szinte magától érthetődőnek tűnik, ha valami olyasmit tudnak az egyik nap megcsinálni, amivel az előző napokban még csak próbálkoztak. Képeket most nem nagyon tudok megosztani, mivel nagyon ritkán vesszük elő a fényképezőgépet.

2012/05/04

MEH kontra ELMŰ - Döntés második fokon

Egy kicsit előrerohanok... Második fokon is az Magyar Energia Hivatal nyert az ügyünkben az áramszolgáltató ellen. Kis elégtételt ugyan érzünk, de nincsen még teljes hurrá-hangulat. Előbb jó lenne valami visszajelzést kapnunk az ELMŰ részéről is, hogy lezártnak tekintik az ügyet, és tárgytalannak tekintik a velünk szemben támasztott - jogtalan -, 300.000Ft-os kötbér igényüket.

Arra ugyan nem sok esélyt látok, hogy elnézést kérnének tőlünk a rengeteg kellemetlenségért, de nekünk az is bőven megfelelő elégtétel lenne, ha abbahagynák a további "szórakozást" a hibás mérőórájuk miatt. Ha lenne bennünk elég kitartás, valamint időnk lenne, akkor bizonyára egy ügyes ügyvéddel az ELMŰ torkának lehetne ugrani... Nem kis kár okoztak ők is nekünk.

A tárgyaláson Évi vett részt, és elmondása szerint már az elejétől kezdve nem volt túl sok esélye az ELMŰ-nek. Nem is volt szükség több körre, ezért elég hamar ítéletet hirdetett. Még nem kaptuk kézbe, de hamarosan majd meg kell jönnie postán. Évi elmondása szerint az ítélethirdetés után a bírónő - szavaiban nem kis gúnnyal - elmondta az ügyvéd- és bírójelölteknek, hogy nagyjából miről is szólt ez az ügy. Nem lehetett nem észrevenni a szavaiban lévő iróniát, főleg amikor "tankmágnes" részt mesélte.

Sajnos van egy olyan érzésem, hogy a miénkhez hasonló ügyekben nem mindig születik ugyanaz az ítélet. Nem minden esetben ássa bele a főítész magát a dolgokba, mert sokkal könnyebb út az áramszolgáltató igazát jóváhagyni a magánember kárára.

Remélem, hogy néhány hét vagy hónap múlva újabb pozitív fejleményekről számolhatok be.

Hopsz... Majdnem megfeledkeztem valamiről. Jött éves elszámoló számlánk, ami alapján 2eFt-ot visszakapunk a múlt évre nézve. Mondjuk azt nem egészen értem, hogy miért csak ennyit... Azt pedig kevésbé, hogy miért nem tudják visszautalni az összeget, vagy a további számlákba beszámítani. Szerintem egyszerűbb módszer lenne, mint postást is igénybe venni.

E-book (Rockchip)

Tudvalevő, hogy Kína rengeteg elektronikus kütyü hazája. Nem csak a nagy gyártók számára készítenek - olcsó munkaerőként - eszközöket, hanem ötleteket ellop... magukévá téve saját termékeket is. Abban szinte biztos voltam, hogy egy szállítással 10-15eFt-ba kerülő elektronikus könyvolvasó nem fogja megváltani a világot és nem lesz jobb, mint egy Amazon Kindle, de egy próbát megér a dolog.

Az ebay-ről nagyjából 3 hét alatt meg is érkezett postával a megrendelt Ebook névre keresztelt készülék. Szokás szerint ilyenkor mindig elfog az izgalom és vércseként csapok le a csomag tartalmára. Egy egyszerű postai levélként feladott küldeményben, buborékos védőtasakban volt az eszköz, mellette pedig egy rövid angol nyelvű útmutató, valamint töltő és egy védőzsák volt található.

Túlzott bonyolultságot nem jelentett a kezdeti használata. A tetején található gombbal indul. Azonban ezt elég hosszan lenyomva kell tartani a be- és kikapcsoláshoz. Ezt követően egy meglehetősen egyszerű angol nyelvű menübe kerülünk, amit a készülék jobb alsó sarkában lévő iránygombokkal és a közepén lévő M-gombbal navigálhatunk. Hasznos még a számgombok használata is, amivel egy kicsit gyorsabban tudunk a kívánt menüpontba lépni. A visszalépéshez egy nyíllal jelzett gombot használhatunk.

Menüpontok

Rögtön az első és talán leghasznosabb menüpont az Előzmények, ahol a legutoljára nézett file-okat tudjuk újra megnyitni. Igen, file-okat említettem, mert az Ebook névre hallgató eszköznek csak egyik funkciója az elektronikus könyvek megnyitása. Emellett lehet még vele zenei állományokat hallgatni, valamit mozgóképes tartalmakat megtekinteni.

Az Ebook menüpontban lehet a könyveket megnyitni, egész használható formátumtámogatással: epub, TXT, FB2, PDF, PDB, SKT, HTML. Nekem sikerült .prc/.mobi-t is megnyitni, de a hosszú percekig tartó betöltési várakozás során már szinte lemondtam róla.

A Zene (MP3, WMA, OGG, FLAC, WAV, AAC, APE), Videó (MKV, AVI, RM, RMVB, VOB, DAT, MP4, FLV, 3GP), Kép, FM rádió menüpontok is meglehetősen beszédesek. Érdemes valamilyen fülest csatlakoztatni hozzá, mert a beépített hangszóró elég gyenge, valamint ha rádiót akarunk hallgatni, akkor a fülhallgató kábeljének antenna funkciója sem elhanyagolható.
Igazán nagy meglepetést a képi megjelenítés okozott, mivel elég szép kép jelent meg a kijelzőn. Egy xvid-es, 350 megás sorozatepizódot fel is másoltam a készülékre és további meglepetésemre a kép szép és folyamatos volt, ugyanakkor még feliratot is megjelenített. Igaz, a magyar ékezeteket nem nagyon támogatja. Nem tudom, hogy filmet hány percig lehet rajta nézni újratöltés nélkül, de talán egy-egy 45-60 perces sorozatra még elegendő lehet a kütyü akkumulátora. 
Külön itt említeném a lejátszásra/leállításra szolgáló gombot, amit talán máshol nem is lehet használni. Remek funkció, hogy miközben zenét hallgatunk az eszközön, tudunk könyvet is olvasni. Ha csak a zenét szeretnénk megállítani, vagy újraindítani, akkor nem kell visszamászni a menükben, hanem ezt a gombot elég megnyomnunk.

A Naptár, Felvétel és Fájlkezelő pontokat nem nagyon használtam, mivel ezekre vannak jobb eszközeim is. És különben sem erre a célra vettem a készüléket.

A Beállítások rész viszont elég hasznos. Itt lehet beállítani a fényerőt (az 5 állapot közül nekem 2-esen van), az autómatikus(sic!) kikapcsolást, az időt, valamint a nyelvet is (köztük a magyart). A rendszerinformációs részből pedig megtudhatjuk, hogy a termék neve: EBOOK, a gyártója pedig a RockChip. Továbbá itt lehet megtudni, hogy a 4gigás tárhelyből mennyit foglalunk éppen, valamint a csatlakoztatható memóriákártya telepítettségét is. Ez utóbbi egyedüli haszna akkor van, ha pl. zenéket vagy filmeket akarunk nézni, mert nem hiszem, hogy a 4 gigás tárhelyét valóban olvasásra szánt könyvekkel meg tudnánk tölteni.

Könyvolvasás

Áttérnék a lényegre, az elsődleges funkcióra, azaz a könyvolvasásra. Az Előzményekből, vagy az Ebook menüpontból elérhető filekezelővel tudjuk megnyitni az állományokat. Az epub file-okat tökéletesen kezeli, ezért ezeket javasolnám elsősorban.
Van külön elforgatás gomb, amivel lehet a nézetet állítani. Ezen kívül van lehetőség a betűméret nagyítására is másik gombbal. A lapozás az egyik legfontosabb funkció. Ezekre ugyan csináltak külön gombokat, amelyekből legalább kettőt feleslegesnek érzek. Ezen kívül, a már korábban említett iránygombok is remekül használhatóak. Az M-et használva lehetőség van egy adott lapnál könyvjelzőt beszúrni, vagy törölni, valamint egyéb beállításokat eszközölni.
A számgombok hasznossága is szinte megkérdőjelezhetetlen. Nagyon gyorsan lehet váltani velük, ha az egyik menüpontból a másikba szeretnénk menni, valamint a számokat megnyomva a kívánt oldalhoz lapozhatunk egy elektronikus könyv olvasása esetén.

Negatívumok:
 - erős műanyaghatás, low-budget kivitel
 - gyenge akkumulátor idő
 - nem igazán e-book olvasó (nem e-inkes, hanem lcd)
 - napfényben nehezen használható (mint az elektronikus kijelzős eszközök általában)
 - lassú ki- és bekapcsolás
 - nem érintőképernyős

Pozitívumok:
 - olcsó
 - nem túl nagy (7 colos lcd kijelzővel), nem túl vastag
 - könyvolvasás közben nem kell háttérvilágítás
 - rengeteg formátumot kezel
 - meglepően szép kijelző
 - nem igazán e-book olvasó (lehet rajta filmet nézni és zenét hallgatni)
 - 4GB saját tárhely

Összegzés:

A pénzünkért meglehetősen használható készüléket kapunk. Eredeti célunktól eltéríthet minket, hogy filmet is lehet nézni. Távolsági buszozás/vonatozás közben könnyen idetévedhetünk, cserébe hamarabb lemerül. Elektronikus könyvek olvasására jó, ugyanakkor nem kíméli a szemet. Cserébe ugyan kapunk háttérvilágítást, tehát este nem kell hozzá lámpa, de nappal kb. ugyanannyit látunk rajta, mint az érintőképernyős telefonjainkon. Az érintőképernyős használat szinte kívánkozik a készülékből, mégsem olyan.
Aki nem akar vagy nem tud 30+ eFt-ot költeni egy igazi könyvolvasóra, annak jó választás lehet. Csodát ne várjunk tőle, nem világmegváltó eszköz, és főleg pozitív csalódás volt. Azonban az már megéri a megfontolást, hogy inkább egy hasonló árban lévő, 7 colos kijelzőjű, androidos táblát vegyünk-e szintén Kínából, vagy ezt.

2012/04/12

Yonderboi Egyenes labirintus

Tegnap a Yummie.hu talált rá e remek mixre, én pedig úgy gondoltam, hogy megosztanám olvasóimmal. Elég érdekes próbálkozás, amiben az elektronikus zenét ötvözi a lemezpörgető zenész a magyar versekkel. Emlékszem, hogy néhány éve láttam a tévében valami magyar lemezlovas versenyt, ahol volt egy srác, aki pl. József Attilától a Születésnapomra című verset keverte rá valami zenére.
Ha van közel 40 percünk, akkor érdemes meghallgatni Yonderboi Egyenes labirintus alkotását.

2012/04/02

Imperium Galactica 2 iPad-re

Ma reggel elég nagy meglepetés ért, ugyanis kiderült, hogy az Imperium Galactica-t kiadták iPad-re is. Az elmondások alapján a játék fut az első generációs készülékeken is, ugyanakkor még sok fagyást tapasztaltak már a játékot megvásárlók. Remélhetőleg jönnek majd a javítások és nem fogja semmi sem rombolni a játék élményt.


(English version)

2012/03/23

New blog... in English

I decided to write a blog in English > http://raveontheair.blogspot.com/


Úgy döntöttem, hogy indítok egy angol nyelvű blogot is, ahol szerény angol nyelvtudásom segítségével próbálnék egy kicsit szélesebb kör számára is. A hibákat pedig továbbra is nézzétek el, vagy építő jelleggel kritizáljatok.

Alex J. Cavanaugh - CassaStaR

Igazán nagy várakozással vettem kezembe a Kindle olvasómat, miután sikerült beszereznem az Amazonról ebook formátumban Alex J. Cavanaugh írását a CassaStaRt. Korábban sokat és sok helyen olvastam az elég jó kritikákat kapó műről, ami nemrégiben folytatást is kapott, CassaFire címen.


Az író blogját is jó ideje követem és látom, hogy nem kevés energiát fektet az írása promótálásába, valamint egy erős online közösség építésére. Talán már ti is láttátok néhány hozzászólását a blogomban. De most nem erről szeretnék írni, hanem a Cassastar (egy kicsit bizonytalan vagyok, hogy vajon Cassastar vagy CassaStaR a helyes írásmódja) című írásáról.

Mint mondtam elég nagy érdeklődéssel és elvárásokkal láttam neki az olvasásnak. Nem kellett csalódnom, mert már az első pár oldalnak sikerült berántania a történetbe, és hirtelen azt vettem észre, hogy egyre fogynak az oldalak és a fejezetek. Témától függetlenül számomra az az igazán jó könyv, amely olvastatja magát, amely nem ereszt, amíg bizonyos oldalát el nem olvastam. Persze a szabadidőm eléggé behatárolt, ezért nem sikerült a kívánt tempóban haladni az olvasással, de még így is - mostanában rekordgyorsaságnak számító - egy hét alatt végeztem vele.


A Cassastar egy fiatal pilótáról szól, aki az életében a kitörést abban látja, ha Cosbolt pilótává válhat. A kétszemélyes űrben repülő vadászgép tulajdonsága, hogy a pilótán kívül egy navigátora is van, akivel főleg mentálisan, gondolatok útján kapcsolódnak össze, a minél gyorsabb reakcióidő miatt. A könyv első részében hamar megtudjunk Byronról, a főszereplőről, hogy igazán kívételes tehetség, de ugyanakkor valamennyire problémás személy is.


A kiképzése során aggódhatunk, hogy vajon sikerül-e végül elérnie a célt, vagy a szigorúnak tűnő tanárai miatt elhasal majd valamelyik próbán. Menet közben kiderül, hogy kívételes pilótatehetsége mellett még birtok egy nagyon különleges képességet, melynek segítségével még nagyobb hasznára lehet hazája védelmének.


Egy könyv jó. Egy valamire azonban érdemes készülni. Igazából nem egy klasszikus sci-fi történetet kapunk, hanem sokkal inkább egy drámát, amiben emberi sorsot vagy inkább sorsokat kísérhetünk végig. Az űrben zajló harcok elég jó dinamikát adnak a könyvnek. Nem kevés repülést kísérhetünk figyelemmel, de mégis valahogy egyensúlyban van az egész történet. A könnyű, egyszerű szövegezésnek köszönhetően tényleg gyorsan lehet haladni a könyvvel. Pár helyről olvastam, hogy nem tűl erősek a párbeszédek, de én ezt nem tapasztaltam. Lehet, hogy egy kicsit mesterkéltek, de ugyan... Melyik másik, élvezhető űrhajós történet rendelkezik igazán erős párbeszéddel?


Érdekes megtapasztalni, ahogy egyre jobban haladunk előre a történetben, egyre jobban erősödik bennünk az írás felé egyfajta Csillagok háborúja érzés. Egy kicsit úgy érezhetjük az olvasás végén, hogy kaptunk egy csipet Star Warst is.


Mint a korábbiakban írtam a Cassastar egy jó könyv, aminek nagy eséllyel fogom olvasni a folytatását is. Most ugyan ~9USD az Amazonon (szerintem csak a magyar olvasók számára), ami idővel talán fog csökkenni. Az írónak pedig javasolnám, hogy egy kicsit kevesebbet online ninjáskodjon és inkább többet írjon a következő könyvébe. (5/5)



(You can read a short summary in English at my Goodreads page.)

2012/03/15

John Carter

A John Carter, mint cím elég semmitmondó. Nekem legalábbis az volt, amíg nem láttam meg az első képeket és videóelőzeteseket. Aztán ott volt még a Disney felirat, ami nem kecsegetett sok jóval. Legalábbis előre tudni lehetett, hogy itt bizony nem lesznek nagyon durva dolgok.



A Camponában lévő Palace Cinemas 10-es termében sikerült tegnap megnézni 3D-ben a címben szereplő filmet. Szerencsére adódott egy kis lehetőség, hogy Évivel együtt tudjunk sok év után először moziba menni. Nem tudom, hogy melyik másik filmet válaszhattuk volna ehelyett, de szerintem jól döntöttünk. Moziba főleg a látvány és nem a történet miatt érdemes menni.


A John Carter pedig pont ebben nagyon erős, a látványban. Az más kérdés, hogy a 3D-s szemüveg és hatás vajon megérte-e azt a plust, amit végül kaptunk. Erre nehéz felelni, főleg, hogy nem is választhattunk "sima", 2D-s verziót. Szerintem a sík kép térbelivé alakítása nem dobott túl sokat az amúgy gyönyörű háttéren és a számítógépgrafikával megalkotott lények garmadáján.



A történet viszont gyenge volt. Az alapelképzeléssel nem is volt semmi gond, de érezhetően nem nagyon lehetett elhinni a dolgokról, hogy valósak. Tudom... ez nemhogy nem sci-fi, de még fantasy kategóriába is nehezen sorolható be. Inkább egy idegen bolygón, idegen lények között játszódó kalandos mese bélyegét sütném rá. De ugyanakkor nagyon zavart, hogy nem tudtam elképzelni, mitől élnek a Marson (vagy akár egy másik, életre alkalmas bolygón) teljesen emberi kinézetű lények és azok vajon mivel táplálkoznak... Egy teljesen kietlen bolygó, ahol gyakorlatilag nem lehetett látni szinte semmilyen növényt, de mégis élnek állatok. Valahogy nem lehetett valósnak, élhetőnek elképzelni a környezetet.


Ezeken azonban túl lehet magunkat tenni, hiszen a kaland pörög, az arcunkba zúdul a 3D-s látvány és néhány ritka, lassító pillanattól eltekintve nincs idő a gondolkodásra. Volt néhány furcsa rendezői fogás. Néha ugyanis úgy ugráltak előre a jelenetek, mintha itthon a PC-m médialejátszóján kattintgatnék előre a lejátszási folyamban. Vagy volt néhány apró vágókép John Carter földön játszódó múltjából, amely szürkségével egy kicsit kizökkentett a marsi környezet aranysárga mivoltából.

Fontos még kiemelni, hogy a történetet valamikor a múlt század elején írta Edgar Rice Borroughs, akinek többek közt a Tarzan történeteket is köszönhetjük. A John Cartert nem is egy, hanem legalább három regényéből gyúrta egybe filmes stáb, nem sokat törődve azzal, hogy azóta rentegeg tényt is megtudtunk a vörös bolygóról. Azt sem mellékes megemlíteni, hogy korábban más filmek is merítettek Borroughs marsi irásaiból, ezért nem nagyon lehet ráütni a filmet, hogy innen-onnan való nyúlás lenne. Amúgy is nehéz eredetit alkotni. Azonban a kék vérű fehér szörnyön való átverekedés után kicsit vicces volt a Rettenthetetlen (vagy erőltetve Avatar) kikancsitás. Azt is kár lenne letagadni, hogy néhány "léghajós" jelenetnél óhatatlanul a Star Wars jutott az eszembe.


Nehéz lenne azt mondani a John Carterre, hogy jó film. Itthon bizonyára egy kicsit feszengve nézném végig azt a 2 órát, de moziban teljesen más élmény. Teljesen élvezhető film és jó szórakozást nyújt, ha nem kezdünk el gondolkodni fizikai, élhetőségi, hihetőségi tényezőkön. Hiszen ez csak egy mese...

2012/03/12

Rövid történetek 1. - Michael West, Steven L. Shrewsbury

Néhány hete írtam az előző részt, ahol Stephen Zimmer munkájába tehettem betekintést. A remek könyvek után izgatottam vártam a folytatást.

A Seventh Star Press által felajánlott és majd ediFanoB blogján keresztül megnyert 8 rövid történetből 4-et írt Stephen Zimmer, valamint 2-2-t Michael West, és Steven L. Shrewsbury. Ez utóbbi két író munkái igen különböznek egymástól, stílusban és a történetek jellegét tekintve is.


Michael West - For the River Is Wide and the Gods Are Hungry

Meglehetősen rövid, talán a legrövidebb novella az összes közül. Tartalmilag egy csattanóra van kiélezve a dolog, ami egy idő után már sejthető is. Mark és Becky pillanataiban tekinthetünk be a kevéske oldalon, ahol a nő először egy történetet mesél el a férfinak, majd történik valami... A novella nagyon könnyen olvastatja magát, egyszerű nyelvezette és szavakkal adja elő a történetet. Talán az egyedüli gond, hogy már elég sok hasonlót olvastam korábban. (3/5)


Michael West - Goodnight (Tales from Harmony)

Egy újabb "mesélős" történet, amely szinte másolja az előzött. Persze nem rossz értelemben, hanem szerkezetileg. Itt is két ember beszélget, ami szintén egy csattanót épít fel. Az Ira és Tyler között zajló beszélgetésben lehet érezni egyfajta feszültséget és már saját magunkat is szobába tudjuk képzelni. Igazán remek darab, mégha rövid is. (4/5)


Steven L. Shrewsbury - Insurmountable

Ez egy igazán erőteljes váltás volt Michael West írása után. A durva kezdés a továbbiakban is meglehetősen erősen folytatódott. Nem is igazán ajánlanám ezt írást a könnyedebb fantasy műfajt kedvelőknek, mert itt előteljesen folyik a vér. Ugyanis a novella nagy részét a Gorias és Kagmi közötti harc fedi le. Hogy a végén ki győz és hogyan... Az kiderül a végén. (3/5)


Steven L. Shrewsbury - Author and Finisher of Our Flesh

Szintén a Blood and Steel: Legends of La Gaul rövid történetek darabja ez a mű is. Nem tudom miként sikerült kifognom, hogy megint egy újabb csokor végére jutott a legjobb darab. Úgy tűnik ebben is szerencsém volt... A történet egy kocsmában kezdődik, ami már-már fantasy klissé, de nem baj. Nagyon élvezetesen csöppenünk a történések közepébe, ahol rögtön egy véres jelenetnek lehetünk szemtanúi. Valóban szinte szemtanú, mivel nagyon könnyen el tudtam képzelni, hogy az adott pillanatban én is ott vagyok az események közepébe. Tény, hogy a vérbe fulladt befejezés egy kicsit erős lett.
Miután Thynnes tábornok megtalálta hősét Gorias La Gaul személyében, ismerteti, hogy miért is volt rá szüksége. Itt egy picit beletekintést nyerhetünk a politikai helyzet ármányos mivoltára, majd egyszercsak a célnál találjuk magunkat, hogy hősünk beteljesítsen egy küldetést. (5/5)


Végkövetkeztetés

Mint írtam a két író két teljesen más világot mutat meg nekünk. Michael West esetében könnyedén magunk elé tudjuk képzelni hőseinket, mert ők akár a mi hétköznapjaink szereplői is lehetnének. Ugyanakkor Steven L. Shrewsbury egy teljesen más, véres (PATAKVÉR!) világot mutat be nekünk, ahol a különféle fajok számára a harcos szellem jelent igazán valamit.

Igazán örültem, hogy a győztesek között lehettem és olvashattam ezeket az írásokat. Remek szórakoztatást nyújtottak, még akkor is, ha néha-néha egyik-másik döcögött, vagy éppen az én időbeosztásom nem adott arra lehetőséget, hogy az írásokat egyben tudjam elolvasni.

Azt hiszem, hogy a jövőben is szívesen olvasnék még a Seventh Star Press íróitól, és bizonyára a szemem tovább el fog időzni a korábbiakban említett három úriember jelezte könyvek bemutatóírásain.

Indigo

Öcsémtől kapta Évi nőnapra, illetve én a névnapomra az Indigo névre hallgató, a Ravensburg számára, Reiner Knizia tervezte, 2012-es megjelenésű társasjátékot. Hosszas hallgatásomnak köszönhetően (Mit kérsz a névnapodra? Valami társasjátékot? Jó...) öcsém döntött, és a leemelte az egyik bécsi Müller polcáról ezt a színes dobozt.


Mi tagadás, én azt hittem, hogy kisebb lesz a valóságban, bár a dobozkép alapján már lehettek volna sejtéseim. De nem voltak. Szerintem erősen túl van méretezve a doboz és talán a kihajtogatható játéktábla helyett lehetett volna valami vászon, amit kisebb helyre össze lehet tekerni.


Az Indigo-t egyszerre 2-4 személy játszhatja és az ajánlott alsó korhatár 8 év, ami szerintem egy picit túlzás, mert nagy eséllyel már egy hat éves gyermek is megfelelő magabiztonsággal húzogatja a lerakott lapkák jelezte útvonalon a drágaköveket saját "háza", célja, vagy ahogy a német játékszabály írja, kapuja felé.

Sajnos a dobozban csak német nyelvű szabály volt, ezért nekem először a youtube-os magyarázatot (szintén német nyelven) kellett megtekintenem a megértéshez, valamint ezek megerősítéséhez a remeke http://translate.google.com/ oldalt igénybe vennem. Aztán végül a szabályértelmezésben a feleségem, Évi tette fel az i-re a pontot és fordította le magyar nyelvre. Ha lesz egy kis időm, akkor majd megpróbálom lektorálni és valami formába önteni, de jó eséllyel a Ravensburger talán fog adni a nálunk árult verzióhoz magyar nyelvű leírást is.


Kezdeti lépésként a tábla közepére helyezzük a középső kincstárlapkát, rá egy kék és 5 zöld drágakövet, majd a szélen jelölt helyekre, hat, egyenként 1-1 sárga követ magán tudó kincstárat. A maradék kövek mehetnek vissza a dobozba, de 3 vagy 4 játékos esetén elérhető helyre, mivel lehetnek közösen elérhető pontok is.

A játék során a játékosok egymás után húznak lapkákat és döntik el, hogy hová helyezik őket. Ha jól értelmeztük a szabályt, akkor bárhová tehetők ezek lapok, még csak nem is kell, hogy egymáshoz kapcsolódjanak, mert a későbbiekben úgyis fognak. Arra kell csak nagyon figyelni, hogy egy másik játékos kapujánál nem lehet lezárni egyszerre két kijáratot. Ha olyan lapkához raktunk le egy másikat, amin már van legalább egy drágakö, akkor azok egészen a folyamatos út széléig mozognak.

A játékos kapuit a tábla szélén lévő pöttyekre helyezett kis tokenek vagy jelzők mutatják. 2 játékos esetén minden játékoshoz egy kapu tartozik, a szélső kincstárak közötti 3 kijárattal. Míg 3 és 4 játékos esetén már megoszlanak a kapuk kijáratai. A cél, hogy úgy építsünk kacskaringós útjainkat, hogy ezeken a kapukon juttassunk át minél több, minél nagyobb értékű drágakövet. A sárga 1, a zöld 2, míg a kék 3 pontot ér a végelszámolásban. Ha közös kapun halad át a drágakő, akkor az egyik játékos a dobozból kap ugyanolyan színűt.

Fontos szabály még, ha két követ az utakkal összevezetünk, akkor mindkettő kikerül a játékból. Lásd a példát itt lent.


A játék akkor ér véget, ha a tábláról elfogyott az összes kő és a győztes az, aki legtöbb pontot szerzi. Ha több ilyen van, akkor a legtöbb drágakővel és ponttal rendelkező lesz a győztes. Minden más esetben többen örülhetnek egyszerre.

Néhány szó a benyomásaimról. Alapvetően szerencse alapú, mert elég nagyban befolyásolja taktikát, hogy milyen lapkát húzunk. Ezért van olyan kiegészítő szabály, hogy egyszerre két lapka lehet nálunk és így már több a döntési lehetőség.

A játék igazi Ravensburger minőség, ezért túl sok panasz nem nagyon lehet. Nálam azonban mégis akadt kettő. Sajnos a széthajtható játéktábla nem túl erős és itt egy picit meg is sérült a játék... Nem vészes, nem látható, de ugyanakkor elég bosszantó. A másik gondom a doboz. Túl nagy és ezek ellenére csak 3 hely van, ahová a 4x6 játékosjelzőt be lehet tenni. Szerintem a minimális elvárás a 4 lett volna.


Az Indigo igazi töltelék, tehát nem komoly játékosoknak ajánlanám, hanem olyanoknak, akik két hosszabb, vagy agyat jobban igénybevevő társas közben 10-15 percet "pihennének". Igazából családi játéknak is bátran mondható, mivel a könnyű szabályait nagyon könnyű elsajítatni.

A Boardgamegeek oldalról kölcsönvett dobozképet leszámítva a képeket saját magam készítettem.

2012/03/10

dr. Mérő László: Mindenki másképp egyforma

Apóstól kaptam ezt a könyvet kölcsönbe. Neki nagyon tetszett, legalábbis azt állította róla, és pont ezért ajánlotta nekem is olvasásra.


Nem nagyon kedvelem a "szárazanyag" könyveket, amikben nincsen párbeszéd, és/vagy mindenáron tanítani akar olyan dologra, amit jobban tud nálam. Kezdetben erős volt a félelmem, hogy itt is ez lesz a helyzet, de később kiderült, hogy kár volt túlzottan aggódnom. Legalábbis részben kár volt, mivel egész jó példák voltak bizonyos esetek megértésére, csak sajnos ezek a későbbiekben túl lettek magyarázva.

A könyv a játékelméletbe nyújt betekintést és én azt gondolom, hogy a téma iránt érdeklődnek biztos remek csemegéül szolgálhat. Főleg, hogy az elmúlt 10 évben milyen fejlődésen ment át többféle szerencsejáték. Elég csak a pókerre gondolni, melynek népszerűsége óriási.

A Mindenki másképp egyformában olyan dolgokat magyaráznak el, mint pl. Schröndinger macskájának esetét, vagy éppen, hogy mit is jelent a valószínűségi béka. Kicsit sajnálom, hogy az ilyesmi példákból nem jutott több, mert sokat lendítettek - az amúgy lassú - olvasáson. A példák utáni táblázatok, valamint az új fejezeteknél lévő karikatúrák segítettek megtörni a tömény szöveg egyhangúságát, de még így is érezhető volt egyfajta tankönyvszerűség.

dr. Mérő László írása nem rossz, de nem is könnyű olvasnivaló. Fárasztó napok után, pihenésre egyáltalán nem ajánlott, de kipihent aggyal igazán érdekfeszítő egy anyag.

2012/02/27

CassaFire

Úgy döntöttem, hogy segítek Alex J. Cavanaugh blogger barátomnak legújabb könyve, a CassaFire népszerűsítésében. Sajnos nekem még nem volt alkalmam előző könyvét, a CassaStart olvasnom, de mivel az Amazon Top Ten Best Sellerje lett, ezért gondolom, hogy remek írás lehet.

A CassaFire ma, azaz február 28-án jelenik meg és ennek alkalmából a szerző elég nagy és talán egy kicsit szokatlan webes kampányba kezdett. Sorra látogatja meg követői blogjait és ha úgy adódik, akkor még hozzászólással is igyekszik kedveskedni. Így tett már az én esetemben is. Vagyok olyan furcsa helyzetben, hogy a magyar nyelvű blogomra már érkezett német és amerikai bloggertől is hozzászólás.


Azt javaslom, hogy mindenképpen látogassátok meg az író blogját és ott szóljatok hozzá a bejegyzéshez, mert kommentetekkel remek csomagot lehet nyerni.

Mint írtam Alex J. Cavanaugh előző könyve igencsak jó kritikákkal és vételi statisztikákkal büszkélkedhet. Az Amazon.com-ról a Kindle változatot mindössze 3USD-ért lehet most megvenni. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen jó vétel! A CassaFire 4,99USD áron fog Kindle, míg 10,22USD áron könnyűfedeles könyv verzióban megjelenni.

A CassaFire című könyvről bővebben az Edi's Book Lighthouse blogban olvashattok: http://edisbooklighthouse.blogspot.com/2011/12/edis-spotlight-cassafire-by-alex-j.html

A könyvhöz készült videóelőzetest pedig itt nézhetitek meg:

2012/02/25

Rövid történetek 1. - Stephen Zimmer

ediFanoB, német blogger barátom angol nyelvű blogjában, az Edi's Book Lighthouse-ban interjút készített a Seventh Star Press egyik írójával Stephen Zimmerrel, valamint egyben lehetőséget teremtett 8 e-book megnyerésére is. Nos, most is a szerencsések között voltam, valamint azóta sikerült is ebből a mennyiségből hetet elolvasnom. A 8. már folyamatban van, de hamarosan ezt is magam mögött tudhatom.

A mai bejegyzésemben először Stephen Zimmer írásaival kezdeném. A "giveaway" keretében ugyanis a 8 rövid novella közül 4 tőle származik.

Stephen Zimmer - Lion Heart (Fires in Eden sorozat)

Véletlenszerűen ezzel kezdtem az olvasást, és majdnem el is vette a kedvem a többitől. Nem kell megijedni, csupán arról van szó, hogy a novella igencsak színes nyelvezettel íródott. Elég sok új szót nem ismertem a rövid történet során, amiket szótárból kellett kinéznem. Valamint elég sok kreált szóval is lehetett találkozni a történet során, amelyben egzotikus lényeket és a fantaziavilágban használt speciális kifejezéseket mutatott be. Az e-könyvek előnyeit igazán itt lehetne kihasználni, ha az ilyen esetekben lenne link a tárgymutatóra. Csak a példa kedvéért az "elf" szóra bökve lehessen eljutni a tárgymutató adott cikkéhez, ahol ki van fejtve, hogy az "Elf: egy mesebeli lény, aminek jellemzője... stb... stb..."

Miután sikerült megbírkóznom az ismeretlen szavakkal már nem volt probléma. Az amazuk földjén élő, fiatal harcos életébe tekinthettünk be, amint egy elég nagy bátorságot igénylő küldetésre indult. Hogy Sigananda végül sikerrel járt, arról most írnék semmit, olvassátok el.

Azonban elég sok minden van ebbe a pár oldalba belesűrítve. Megismerünk egy egész világot, betekintést kapunk annak növény- és állatvilágára, valamint varázslatosságára. Hihetetlen, hogy pár (virtuális) lapon mi mennyit meg lehet tudni. (3/5)

Stephen Zimmer - Land of shadows (Fires in Eden sorozat)

Ez a történet sokkal inkább harcközpontúbb, mint az előző. Egy csapat zsoldost követhetünk végig, amint keserű harcot folytatnak egy másik faj egyedeivel. Igazán érdekes írás, és bátran merem ajánlani. (4/5)

Stephen Zimmer - Into Glory Ride (Fires in Eden sorozat)

Nekem talán ez az írás tetszett a legjobban Stephen Zimmer novellái közül. A történetben egy hős trogent kísérhetünk végig, amint szülőföldje megvédésén fáradozik az elfek ellen. Itt is több egzotikus lényt ismerhetünk meg, valamint az elfeket egy másik oldalukról. (5/5)

Stephen Zimmer - Temples Rising (Rising Dawn Saga)

Egy kicsit kakuktojás ez a mű, mivel a korábbiaktól eltérően egy másik sorozathoz kötődik. Egy ősi világon játszódik, ahol a Másvilágról érkező démonokat istenként "tisztelik" és hogy kegyükben járjanak elég durva, áldozati szertartásokat tartanak. A végső harcnál, a friss templom felavatásánál elég brutális jeleneteknek lehetünk szemtanúi. (3/5)

Végkövetkeztetés a rövid novellákkal kapcsolatban

Összességében tetszettek az írások. Ugyan az elején még küzdöttem a különféle kifejezések okozta bizonytalansággal, de ahogy belemélyedtem az olvasásba egyre jobban megismertem a Stephen Zimmer teremtette világokat. Az igazán változatos szóhasználata jelzi, hogy elég művelt íróval van dolgunk, akinek a nagyobb terjedelmű írásai is igazán jó időtöltést biztosíthatnak. Ha sok időm lenne, akkor talán be is szerezném a hosszabb műveit és elolvasnám őket.

Hamarosan írok a maradék négy, rövid e-bookkal kapcsolatban is.

2012/02/20

Citadella

Már hónapok óta gyűjtöm az ihletet és az ihletet, hogy végre egy valamivel komolyabb hangvéteű társasjátékról is írjak. Ugye a korábbiakban főképpen olyan felnőtt játékokról írtam, ahol teljesen háttérbe szorult, esetleg el is tűnt a dobókocka használata. Aztán persze írtam olyanokról is, amelyek kártyajátékok és főleg a színekre és a számsorrendiségre kell figyelni.


A Citadella is egy kártyjáték, ahol a pontokat jelző elemeken tűl tényleg csak lapok vannak. Méghozzá olyanok, ahol nem az a lényeg, hogy egy adott színből sorokat építsünk, hanem egészen más.



A kártyalapok között megkülönböztethetünk szerepkártyákat, valamint kerületkártyákat. Az előbbiekből az alapjátékban 8 található, de ez a magyar kiadáshoz mellékelt The dark city kiegészítőnek köszönhetően tovább 12 lappal bővült. A kártyapakli maradék részét az épületkártyák teszik ki. Ezeket kell a játék során felépíteni vagy inkább megvásárolni, hogy az azok adta bónuszok segítségével mi lehessünk a játék győztesei.



A Citadellát általában kettesben szoktam játszani a feleségemmel, de a szabályok lehetőséget nyújtanak akár hét- vagy a kiegészítővel nyolcszemélyes(!) játékra is. Azt hiszem, hogy eddig négyen voltunk a legtöbben. Szerencsére ezekben a kombinációkban is ugyanúgy élvezetes és használható volt a játék, és azt hiszem, hogy ennél több fővel is jó szórakozást tud nyújtani. Főleg, mivel úgy biztosan több konfrontáció történik a játékosok között.


A játék köreiben kiválasztunk magunknak egy szerepet, ami kevés játékos esetén kettő is lehet. A szerepkártyákon lévő számok jelentik az egyes szerepek sorrendjét. Mindig a legalacsonyabb számúval kezdjük a játékot, majd úgy haladunk felfelé a végrehajtásban. Lássuk, hogy milyen szerepek vannak az alapjátékban és nagy vonalakban mire is használhatóak.




1. Orgyilkos
Az ő akcióját hajtuk végre legelőször, ezért egy 2 vagy 3 személyes játékban nagy előnyt tud nyújtani. Főleg, hogy az ő akciója abból áll, hogy legyilkolhat egy megnevezett játékost (pl. azt mondja, hogy a királyt, építészt és nem azt, hogy Jóskát vagy Janit).


2. Tolvaj
Egy általa megnevezett karaktertől el tudja lopni az összes összegyűjtött érméjét.


3. Mágus
Lehetősége van a kézben tartott kerületapjai kicserélésére, vagy a pakliból vagy egy másik játékostól.


4. Király
Aki a király szerepet választja, az megkapja a királybábut, valamint ő választhat először a következő körbena szereplapok közül. Ezen kívül minden sárga épület után kap 1 aranyat.


5. Püspök
Védelmet élvez a hadúr támadásaival szemben, valamint minden kék kerület után kap 1 aranyat.


6. Kereskedő
Minden akciója után kap egy aranyat, valamint minden zöld épület után.


7. Építész
Egy körben lehetősége van 3 építésre is, valamint minden akciója után kezébe vehet 2 lapot a pakliból.


8. Hadvezér
Lehetősége van egy karakter egyik kerületének lerombolására, valamint a piros kerületek után 1 arany szerzésére.


Amikor egy adott szerepre kerül sor, akkor az a következőket hajthatja végre:
- cselekvés: ahol vagy két aranyat veszel magadhoz, vagy húzol két lapot és az egyiket megtartod magadnak,
- kerület építése: itt aranypénzért lehet kerületek vásárolni
- a szerep végrehajtása: ezt elvileg bármikor meg lehet tenni a saját körön belül, de az egyedüli kitétel, hogy csak egyszer


Sajnos a játékszabály és annak ismeretetése, vagy az én rövid írásom nem tükrözi a játék igazi hangulatát. Ezekből nem érezhető át az a küzdelem, melynek során igyekszünk a 12. kerületlapot is letenni magunk elé, hogy ezzel véget vessünk a játéknak, lehetőleg győztes félként. Nem lehet leírni a pókerarcok mögötti stratégiát, hogy vajon az ellenfelünk milyen szerepet választott és az ugyan jó vagy rossz lesz majd nekem.


A Citadellát a Fantasy Flight Games adta ki, amely elég híres a minőségi alapanyagokból készült, gyönyörű grafikájú játékairól. Ez ugyan a Silver Line sorozatban látta meg a napvilágot, ami ugyan a B-kategóriát jelöli, de itt egyáltalán nincs erről szó. A Citadalla egy nagyon jó két és többszemélyes játék, amely bizony sok A-kategóriás játékot is lazán maga mögé utasít, ezért mindenképpen ajánlott vételnek gondolom minden játékoskedvű családnak. Az árral sem lehet probléma, hiszen egészen baráti összegért a miénk lehet a nagyobb társajáték-szakboltokból. Az egészel csak egyetlen egy problémánk lehet, mégpedig az, hogy a doboz oldalán a rejtélyes "hátéka" szó szerepel...


(A képek a http://www.boardgamegeek.com/ oldalról vannak.)

2012/02/19

Colorama

Mindig elhatározom, hogy valamelyik "komolyabb" társasjátékról írok, de mindig közbenjön valami, vagy csak nincsen elég ihletem és kedvem a dologhoz. Most is egy gyermekeknek valóról írnék pár szót, amit karácsonyra vettek a nagyszülők (a közvetett segítségünkkel) Mártonnak.



A játékot már 3 éves kortól ajánlják gyermekek számára, de mi úgy gondoltuk a fiunk talán elég érett már hozzá. A Colorama főképpen megérte, hiszen a TESCO éppen féláron árulta a társasjátékokat... ezért ezt is beraktuk a többi mellé a kosárba.


A magyar nyelvű szabályzat 4 variánst is felajánl, de igazából saját magunk is ki tudunk olyanokat találni, ami legjobban megfelel gyermekünk szintjének vagy igényének. A táblán különböző színes formáknak van hely, amiket kockadobás után tölthetünk fel.



Igen, ez egy dobókockás játék, ami nem feltétlen baj. Az egyik kockán formák és joker (vagy ahogy gyerekek mondják bobóc), míg a másikon színek, egy üres oldal és joker található. A játék során eldönthetjük, hogy egy vagy két kockával történjen a játék (a mellékelt 2 oldalas lapon ennek köszönhetően találhatunk 4db játékszabályt is).




A játék nagyon egyszerű. Dobunk az egy vagy két kockával, majd a dobás eredményét berakjuk vagy kivesszük a tábláról. A dolog variálható, hogy vagy közösen rakjuk ki, vagy "tisztítjuk le" a táblát, vagy versengve. Ez utóbbinál lehet úgy csinálni, hogy a felrakás előtt egyenlő arányban szétosztjuk a darabokat és leggyorsabb nyer, vagy pedig leszedéskor külön gyűjtjük az elemeket.


A játék több szempontból is fejlesztő, ugyanis egyszerre lehet gyakorolni a színeket és a formákat, valamint lehet egymás ellen versengni vagy esetleg összejátszani. Mindenképpen ajánlani tudom már 3 éves kortól!


(A képeket a http://boardgamegeek.com/ oldalról vannak)

2012/02/17

Csizmás, a kandúr

Van egy olyan alapelvem, hogy vígjátékot, drámát, rajzfilmet nem nézek moziban, mert teljesen felesleges. Lehet bármilyen jó egy "A király beszéde", hogyha nincs meg az a látványvilág, amit csak a mozi adhat meg. Persze az is igaz, hogy egy látványban és hangban igen gazdag film nem feltétlenül jelent jót is, de ez más tészta...

A héten a lányom kedvéért felrúgtam ezt az aranyszabályt, ugyanis elmentem vele a Csizmás, a kandúr című rajzfilmre. Tudom, nem siettük el, és vélhetően hamarosan le is fog majd kerülni a vetítési listáról (főleg, hogy külföldön már DVD-n is megjelent), de akkor is ez tűnt a legértelmesebbnek a felhozatalból. Igazábóln nem gondolkodtam azon, hogy lenne-e értelme a 3D-nek, mert nem biztos, hogy a lányom élvezte volna a szemüveget, valamint szerintem az egész nem ért volna annyit. (Mielőtt valaki kérdezné... Márton fiamat azért nem vittem, mert nem gondoltam, hogy végig tudna ülni egy egész filmet nyugodtan. Talán majd legközelebb vele is próbát teszünk.)

Egész véletlenül szerdán mentünk (ami ugye akciós, a váltást megelőző nap) a Camponában lévő Cinema City-be. Előtte gyorsan vettünk enni és innivalót, majd irány a jegypénztár. Annamária hosszas tanakodás után kitalálta, hogy hol szeretne ülni, majd egy gyors mosdólátogatás után irány a terem... Ami üres volt. Ketten voltunk bent az egész vetítés alatt... Tehát szinte bárhol ülhettünk és akármit csinálhattunk. Mint pl. a végén a vászon előtt Annamária, a filmben látott mozgáskultúrát utánozva próbált a vászon előtt táncolni. Aranyos volt...

Azonban térjünk vissza a moziélményre. Az előzetese alatt sikerült a lányomnak megszokni a hangerőt, az azonban nem fér a fejembe, hogy miként lehetett ott a Baljós árnyak ismertetője. Az még rendben, hogy valóban 12-es karikás volt a Csizmás, a kandúr, de valahogy mégsem igazán összevethető annak a 12-es karikája a Csillagok háborúja filmsorozat első epizódjával, vagy bármelyik más részével.


A Shrek filmekből már ismert Csizmás Kandúrral szemben az elején voltak kétségeim, mert ott azért nem volt annyira szimpatikus a karakter. Szerencsére erre a különálló filmre sikerült kikupálni és még csak a zöld Ogrét, vagy annak valamelyik másik barátját sem kellett belevonni a történetbe. Persze ez nem azt jelenti, hogy a mesevilágból ne lettek volna más egyéb szereplők, még ha egy picit eltorzítva is. Mindenképpen érdekes felfogásban jelent meg Jancsi és Julis, de azért Babszem Jankó is eléggé nem volt szokványosnak nevezhető.

Mint talán érezhető is volt a mondandómból Csizmás elég kellemes meglepetést okozott a maga Zorrós viselkedésével, de valahogy Tojás Tóbiás személye elég irritáló lett. Ahogy az egész történet végkifejlete is. Sajnos a végére valahogy lelapult az egész, mintha a készítők már nem tudták volna, hogy milyen ötlettel lehet kitölteni a 90 perc maradék részét.

Mindenesetre annyi elmondható, hogy a Csizmás, a kandúr egy egész jól sikerült mese, amely ugyan tele van a felnőtteknek szánt utalásokkal, kikancsitásokkal is, melyeket a gyerek még nem biztos, hogy ért, de mégis sokkal emészthetőbb, mint a Shrek legutóbbi részei. Őszintén nem gondoltam volna, hogy ez lesz a következő moziélményem, de igazán nem bántam meg.

2012/02/10

George R. R. Martin - A Dance with Dragons

Bár már a Goodreadsre megírtam röviden a véleményemet a könyvről, úgy gondoltam, hogy a saját blogomban is megosztanék néhány gondolatot a hatalmas méretű kötettel kapcsolatban. Persze úgy, hogy nem írok semmi olyant, amivel előzetesen ellőnék történéseket vagy rontanám az olvasási élményt.



Emlékeim szerint valamikor 2005-2006 telén olvastam A varjak lakomáját angolul, ami miatt úgy gondoltam, hogyha tényleg, valóban jön az 5. könyv, akkor magyarul is elolvasnám, hogy képben legyek az eseményekkel. (Most viszont azzal sikerült szembesülnöm, hogy az újraolvasásról egy szót nem említettem. A google-t kellett segítségül hívnom, hogy 2011. szeptember 25-e körül sikerült befejeznem.)
Az 1000 oldalt is meghaladó kötetet a http://bookdepository.co.uk címről rendeltem, miután megtudtam, hogy George R. R. Martin végre befejezte. Néhány hétig cipeltem is magammal utazásaim során a súlyos könyvet, de aztán beszereztem a Kindle verziót és úgy folytattam. Több szempontból is ez volt a jobb megoldás.

Mondhatnám, hogy az 5. könyv ott folytatódik, ahol az előző befejeződik, de nem egészen így van. A negyedik rész írása közben GRRM úgy döntött, hogy karakterek szempontjából bontja két részre az írást, így az 5. könyv első fele még párhuzamosan fut A varjak lakomájával. Ami picit meglepő, hogy amint sikerül elérni oda, ahol az előző kötet időben tart néhány karakter onnan is megjelenik. Persze nem mindenki, csak néhány.

A Dance with Dragons olvasása közben többször is az volt az érzésem, hogy egyes karakterek csak azért jelennek meg, hogy kitöltsék a könyvet további oldalakkal, miközben nem viszik előre a cselekményt. GRRM szeret mesélni, ezért jó sok mesét kapunk.

Egy dolgot nagyon írigylek az íróban, még pedig a nevek kitalálását. A könyvek végén mindig kapunk egy terjedelmes listát, hogy ki kicsoda és miért. GRRM pedig folyamatosan új nevekkel tölti meg ezt a részt. Szerintem képes lenne Westeros összes lakóját a nevén nevezni.

Mint említettem az előző könyvből is megjelenik néhány karakter, akiknek története egész érdekesen alakul, mégha nincs is túl sok történés és előrelépés. Mondjuk mit is lehetne várni, amikor van olyan karakter, aki csak egy vagy két fejezetet kap. Az új karakterek először meglepőek, aztán eléggé érdektelennél válnak. Van, aki a könyv végére nem is marad életben... Ezen felül sokak kedvenc karaktere is veszélybe kerül és talán a 6. részben már nem is látjuk élve viszont. Róla többet nem is írnék, hanem inkább áttérnék Reekre. GRRM most nem mindig polgári nevén nevezi a szereplőket, hanem ad nekik valamilyen becenevet. Ez most annyiból jó, hogy anélkül is tudok róla beszélni, hogy valódi kilétét felfedném. Nos, GRRM nagyjából minden perverzióját kiéli Reeken, legyen szó szexualitásról, erőszakról, vagy kínzásról. Lehet is sajnálni a szereplőt...

A helyszínek erősen kontrasztosak. Nyomon követhetjük, hogy a Faltól miként halad déli irányba a tél. Sajnos a Falon és tengeren túl történt események alakulása valahogy annyira nem fogott meg, a legérdekesebb dolgok még mindig az először megismert kontinensen történnek, a Faltól délre.

Összességében sajnos egy picit csalódott vagyok, mert többet vártam a könyvtől. Lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim és már túl sokat vártam tőle, de valahogy úgy éreztem, még mindig nagyon sok a mellébeszélés. Valamint inkább csak újabb kisebb titkokat kaptunk, mint válaszokat. Tény, hogy nagyon érdekesen volt megírva az esküvős résznél egy bosszú beteljesedése és hogy olvashattam egy - általam is követett - könyvblogger könyvbéli halálát, de ezek csak apró színezések és díszítések.

Nem lehet tudni, hogy mikor lesz készen a hátralévő két könyv, de ha az írónak nem gyorsul az írási tempója, akkor lehet nem ő fogja befejezni végül. Azt sem látom még, hogy bizonyos dolgokat hogyan fog megoldani, egyáltalán készít-e lezárást, vagy függőben hagyja majd a legvégén is a dolgokat. Én mindenesetre nagyon várom a folytatást.

2012/02/06

Szívás a februári télben

Jól elszórakoztunk előzetesen arról, hogy a tömegközlekedési cégeknek, az út hómentességét biztosító cégeknek fel kell készülnie a télre, a hóra és a fagyra. A munkatársam mondta, hogy ők az autójuk aksiját estére kiveszik az autóból és a lakásba viszik. Nos majd talán nálam is ez lesz, a mai szívást figyelembe véve.

Minden a szokásos módon indult... csak az autó nem. Lemerült az akkumulátor. A lejtőn való betolás esélytelen volt, mert az út, a rajta lévő hómennyiség miatt, igencsak csúszott. Egy negyedórát mindenesetre sikerül ezzel elszórakozni, miközben a gyermekek ott ültek a hideg kocsiban.

Maradt a tömegközlekedés. A két nyűgös gyermek könnyei potyogtak, mire elértük az első buszmegállót. Közel 10 percig próbáltam őket nyugtatni mire megjött a busz. Aztán 3 megálló után átszállás egy másik buszra, miközben pityeregtek egy sort.

Újabb két buszmegálló után, már csak fel kellett menni velük a hegyre. Nem nagyon akartak jönni saját lábon, ezért felvittem őket, egyik karomon az egyik, a másik karomon a másik megoldással.

Szerencsére fogok kapni egy kölcsön aksit, amit majd az egyik kolléga segít hazavinni, hogy ne tömegközlekedéssel keljen megoldani. Aztán remélem, hogy az egyik otthoni szomszédnál lesz töltő, de ha nem, akkor majd itt a cégnél fogom valahogy megoldani. Már csak abban bízom, hogy sikerül le- és felszereni az aksit. Valahogy úgy érzem, hogy a mai szívás még nem ért véget...

2012/01/31

Coloretto Amazonas

Karácsony előtt azon gondolkodtam, hogy milyen kicsi, de egyszerű játékot kellene keresni, amit talán majd hamarosan lehet játszani a gyermekekkel főleg, a 4 éves Annamáriával.

Sokat vaciláltam a Coloretto és Coloretto Amazonas között, de végül az utóbbi mellett döntöttem, mert azt eleve úgy tervezték, hogy ketten is lehessen játszani, valamint nem csak színek, hanem állatfigurák is vannak a kártyákon.

A 2-4 fővel, a doboz szerint 8 éves kortól játszható társasjáték igazából nem okozott túl nagy meglepetést. A kicsi dobozban a 4 nyelvű játékszabály mellett csupán csak két pakli kártya volt. 4 főre, 4 színben oszlopkártyák, 4 bónuszkártya, egy pontozókártya, egy védelmet biztosító kártya, valamint a 90 állatkártya (5 db minden állatfajtából).

A játék lényege, hogy adott színekből az oszlopkártyákra sorokat építsünk. Az állatok sorrendje az adott színen lényegtelen, azonban arra figyelni kell, hogy azonos állat nem lehet egy sorban, tehát mindegyikből csak 1-1. Ellenkező esetben mindkét(!) azonos lapot el kell dobni. Ennek a játék első néhány körében még nem nagyon van jelentősége, hiszen viszonylag gyorsan lehet építeni a saját sorokat, mielőtt még arra kényszerülnénk, hogy egy játékostársnak dobjunk oda egy lapot.

Az előkészületek során minden játékos lerakja maga elé kék-lila-barna-zöld sorrendben az oszlopkártyákat, valamint elérhető helyre a bónuszt biztosító lapokat. Ha hárman vagy négyen játszunk, akkor nem árt a közelbe helyezni a védelmet jelentő kártyát is.

Minden játékos kap 3 lapot, amiből a saját körében egyet lerakhat az egyik oszlopba, vagy átadhat egy másik játékosnak, majd ezt követően újra 3 lapra bővíti a kezében lévő lapokat. A saját sor építését különösen nem kell magyarázni, de lényeges (mint azt korábban is említettem), hogy két azonos lap nem szereplhet egy színnél. Amint valaki egy adott színből leggyorsabban elkészül egy sorral, úgy megkapja az adott színhez tartozó bónuszkártyát. Egy adott sor maximális hossza könnyen leolvasható a bónuszkártyákról is, hiszen azok pont annyi többletpontot adnak, mint amennyi lapból kell állnia az adott színű sornak.

Említettem, hogy amennyiben nem tudunk már saját sor építeni, mert csak olyan lap van a kezünkben, amilyenből már egyet lehelyeztünk magunk elé, úgy át kell adnunk az egyet egy másik játékosnak. A fogadó játékos két dolgot tehet:
- 1. elfogadja a kártyát és:
- lehelyezi a maga elé (amennyiben még nem volt olyan előtte), vagy
- ha már van ugyanolyan lapja letéve, akkor eldobja mind a kettőt,
- 2. visszautasítja a kártyát és adott szín mellett lévő egyik oszlopból eldob egy lapot, a kapott lappal együtt.

Természetesen lehet olyan lehetőség, hogy az adott szín mellett az egyik oszlopban csak oszlopkártya van és állatkártya nincs. Ilyenkor elég csak a kapott lapot eldobni.

Három és négy játékos esetén kerül a játékba a védelmet biztosító lap, amit mindig az vesz magához, aki utoljára lapot kapott valamelyik játékostárstól. Ezen kártya birtokában egészen addig nem kaphat újabb lapokat, amíg valaki vagy ő nem ad át valakinek egy lapot.

A játék addig tart, míg valaki nem fejezi be a 3. sorát is. Fontos megjegyezni, hogy lehetőség van ugyanolyan színből másik sort is építeni, ha már egyet befejeztünk, ugyanakkor bónuszt mindig csak az kap, aki először készen lesz egy adott színből az oszlopjával.

Ebből is látható, hogy a játék nem túl bonyolult, ezért a 4 éves lányomnak is nagyjából sikerült elsajátítania. Néha a csibészes mosolyából előre tudom, hogy olyan állatot fog nekem adni, amivel ki tud velem tolni egy kicsit. Természetesen felnőtteknek is remek szórakozást tud nyújtani ez az egyszerű kártyajáték, főleg ha más, komolyabb játékok között akarunk egy picit pihenni, vagy lazítani.
A képek a www.boardgamegeek.com oldalról vannak.

2012/01/05

Mik a tervek 2012-re?

Elsősorban szeretnék többet blogolni, többet írni ide, de már most elég nagy lemaradásban vagyok. Nem is mondhatom magam bloggernek, hiszen még a heti egy bejegyzést sem ugrom meg túl könnyen.

A legfontosabb, hogy valami legyen ebből a végtörlesztés dologból. Sajnos a bank részéről még a hallgatás fázis van. Elvileg a jövő héten fog visszatérni a szabadságáról az ügyintézőnk, hogy többet mondjon a jelenlegi helyzetről.

A másik fontos dolog, hogy az ELMŰ-ügy rendeződjön. Pozitívan. Itt megintcsak nem tudom, hogy mi a helyzet, mert ugye a Magyar Energia Hivatal megnyerte a pert ezekkel a valótlanságot állítók aljas bandájával. Azonban ezek a szemetek fellebbeztek. Nem tudom, hogy miért tőlem akarnak legombolni 300.000Ft-ot, mikor a saját házuk táján is szétnézhetnének.

Szeretnék többet olvasni. Sajnos ennek az esélye is elég sokat csökkent, mert most egyelőre nem tömegközlekedéssel járok dolgozni, így kimarad az a napi 1 óra olvasás. Itthon kellene behoznom a dolgot, de gyerekek és házimunka mellett igencsak beszűkül az erre fordítható szabadidő.

Igaz ezt a szabadidőt igyekszem másra kihasználni. Filmet vagy sorozatot nézni, társasjátékozni esetleg játszani az interneten.

Szeretnék többet társasjátékozni is. De ugye ugyanaz a helyzet. A gyermekek még túl kicsik, hogy mindent lehessen velük játszani, este sokáig vannak fent, így kevés az erre fordítható idő.

Lenne még pár dolog, amit szívesen csinálnék idén, de amíg fel nem találom az időgépet, vagy meg nem tudom állítani az időt, addig a célok csupán álmok maradnak. Olyan álmok, amikből talán évek múlva lehet valami.