Nem tudom, hogy mennyire véletlenül bukkantam a DJ Shah nevével fémjelzett Sunlounger projektre. Éppen trance zenéket hallgattam youtube-on valamit, amikor megláttam ezt a chill-out zenét. Szerencsére pont olyan hangulatban voltam, hogy nosza, hallgassunk bele, baj ne mlehet belőle. Az egyik számot a másik követte, bár videóklipje igazából egyiknek sem volt (nem is nagyon tudtam volna nézni, és amúgy is csak hallgatni akartam).
Egy kis keresgélést követően sikerült megtalálni a 2008-as albumukat. Most ugyan még nem arról írok, de meghatározó volt abban, hogy a 2007-es Another day on the terrace címűt is beszerezzem. Meg kell mondanom, hogy nem csalódtam.
Első hallgatásra elég furcsa volt, mert az újabb zeneileg "fejlettebb" és teltebb érzést ad. Azonban sokadszori hallgatás után megkedveltem, és már nem csak az album címadó muzsikája és a White Sand tetszik.
Az album két lemezt tartalmaz. Az elsőn vannak a nyugodtabb hangvételül chill-out muzsikák, míg a másikon klubbok számára fogyaszthatóbb, pörgősebb muzsikák. Nekem érdekes módon a lassabb, pihentető zenék sokkal jobban bejönnek, mint a dobbal jobban támogatottak.
A nyítózene az Another day on the terrace. Nagyon eltalált muzsika, mely hangzásvilágában teljesen azt az érzetet kelti, hogy a naplementés tengerparton fekszel, miközben a hatalmas hullámok a partot mossák, és a fejed felett sirályok repkedenek. Zárójelben megjegyezném, hogy hangzásra igencsak hasolít egy 10 évvel korábban készített saját számomra...
Az In&Out számban már emberi hang is hallható. Ezis elég kellemes, nyugtató zene.
A 3. számra, a White Sand címűre sok szót nem vesztegetnék, aki akarta már meghallgathatta már a blogomon keresztül is. Egyszerűen zseniális!
A Losing Again különösebben nem ragadott meg. Kicsit hasonlít a Dune egyik régebbi számára, ami csak az albumon jelent meg. A női vokálból többet is ki lehetett volna hozni.
Az A Balearic Dinner című zene mediterrán hangulatot hordoz, a spanyolos gitár pedig valahogy a kavargó homokot idézi. Kicsit úgy érzem magam, mintha egy bikaviadal kezdődne a környéken, ahol még csend honol, de érezhető a feszültség.
A Crawling egy kellemes női vokállal feljavított muzsika, ahol a háttérben szóló zene valahogy idézi a címadó dal hangvilágát.
Az Aguas Blancas nagyon hasonlít a White Sandre, mintha annak egy másik verziója lenne. Hangszerelése hasonló, ahogy a dallamvilága is, de mégis teljesen más. Számomra kevésbé jó.
A Keep our ring teljes egészében folytatása az előzőnek, de kapott egy nagyon helyén lévő vokált, ami nagyon sokat javít. Valamint sokkal kellemesebb dallamok csendülnek fel benne, mint az Aguas Blancasban.
A Hierbas Ibicencas című számban visszaugrunk oda, ahol 1 számmal korábban befejeztük.
A Lounging by the Sea is ugyanezt a vonalat követi, viszont itt megjelenik már egy fúvóshangszer is. Nagyjából ez segít azon, hogy el ne aludjunk...
A Shine On Me tipikus dance szám címet hordoz magán. Az énekkel kiegészített zene azonban kicsit altató jellegű, és ezt az érzetet a dudorászós hangvétele csak még jobban erősíti. Számomra egy kicsit Enyás beütésű is.
A Lumumba a chill-out album levezető zenéje. Újra jön a White Sand-es hangzás világ, és valahogy érződik belőle a búcsú.
A trance-esebb jellegű második lemezt nem elemezném ilyen bőven. Itt kaptak a számok egy belső lüktetést, valamint nagyobb tempót. Az In & Out, a White Sand és a Keep Our Ring egész jóra sikerült, míg a többi viszonylag lapos. Igazából nem ez a lemez az egész album erőssége, hanem a másik.
Igazán érdemes bepróbálni a Sunloungert azoknak is, akik nem nagyon szeretik az elektronikus zenét. Igazából a hamarosan boncolásra kerülő 2008-as album meghallgatását ajánlanám elsősorban, de érdemes ezzel is próbát tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése