2009/02/16

Max Payne - Egyszemélyes háború

Nem mondom, hogy túl sokat játszottam volna a számítógépes játékkal, de azért a megjelent két részt végigvittem. Emlékszem, hogy milyen újszerű volt az a mátrixos ugrálás, amikor le volt lassítva az idő, és közben végig dobogott a szív. Arra is emlékszem, hogy egyrész milyen hangulatosak voltak a képregényszerű átvezetések, és másrészt milyen idegesítőek voltak a Max agyában játszódó, általában vörös színnel domináló "pályák".

A következő emlék már a fordításos korszakomból érkezett a játékkal kapcsolatban. Imyke fordítását Ranloth vette (önkényesen) lektorálás alá, és rengeteg mindent kijavított. Sok félrefordítással és egyéb hibával találkozott, amit javítani kellett. Aztán itt volt a probléma, mert Imyke eléggé a szívére vette, hogy értesítés nélkül (jó pár hónapra eltűnt a netes közéletből) valaki átjavítgatja a szerinte tökéletes munkáját.

Most itt az ideje, hogy áttérjek a filmre is, amit eléggé félve néztem meg. Az ajánlók alapján eléggé vártam (a hozzá rakott zenét még most is a fejemben dúdolgatom), csak elég sok lehúzó kritikát kapott. Gondolom azért, mert a vérbeli rajongók többet vagy mást vártak... Ez a baj a játékból készült filmekkel, hogy előre nem lehet tudni, hogy egy rajongó mit vár tőle. Uwe Boll az amúgy teljesen b vagy inkább c kategóriás alkotásai semmivel nem rosszabb más b és c kategóriás egyéb művektől, csak szerencsétlenségére egy játék címével akarta őket eladni. Ez a játékosok szemében iszonyatosan galád tett, és ezért utálniuk kell. Valamiért azonban nem utálják a Tomb Raider, Hitman és Max Payne rendezőjét... Mindegy, ezt a gondolatmenetet inkább abba is hagyom.

A történet szerint Max Payne egy olyan rendőr, aki egynap arra érkezett haza munkájából, hogy feleségét és gyermekét galád módon meggyilkolták. Ezt követően hiábavaló nyomozást folytat az utolsó elkövető ellen, de mindenhol vakvágányra fut. Az ügy megszállottjává válik és ez kihat a munkájára is, ennek következtében átrakják egy másik ügyosztályra (ahol a halott ügyekkel foglalkoznak). Több év elteltével Max folyamatosan nyitvatartja a szemét és állandóan az ügye folytatásán van. Érdekes módon "ráragyog a szerencse" (közben van zsaruhalál, új drog, és rengeteg bonyodalom), új nyomra talál, amin érdemes elindulni.

Megmondom őszintén, hogy nekem tetszett a film. Előzetesen nem tudtam, hogy mit várhatok, és igazából már nem is nagyon emlékeztem az eredeti történésekre. Ami nagyon furcsa volt a filmben az az állandó csapadék. Hol a hó, hol pedig az eső esett... Ráadásul szinte váltakozva. Kicsit zavartak a drogos képzelgések is, ami miatt egy kicsit misztikussá vált a film, és ez a rész számomra egyáltalán nem hiányzott.

Összességében kellemes délutánt okozott, jót szórakoztam rajta. Van benne valamennyi vér és erőszak, de ez lehet, hogy csak annak köszönhető, hogy unrated verziót néztem.

2 megjegyzés:

billchr írta...

Legközelebb tessék elbattyogni MP-talira, ahol ugyanezt a csodát tekintettük meg...

RaveAir írta...

Előbb vagy utóbb valóban meg kellene már jelennem egy ilyen eseményen, márcsak PR célzattal is. :)