Évforduló

Meg kell, hogy mondjam semmi ünnepi hangulatom nincs ma. Pedig kellene, mert tavaly, azaz kerek egy éve ezen a napon adtak minket össze. Azaz a tegnapi nap volt egy éve, hogy az anyakönyvvezető, a mai nap pedig, hogy a pap adott össze minket. Fel sem lehet fogni, hogy milyen gyorsan elszaladt az az egy év, és mennyi minden történt azóta: Svájc, ablakcsere, ajtócsere, autócsere, falvésés, vakolás és persze nem utolsósorban a babu megjelenése Évi hasában...

Lehet, hogy páran azt gondolnátok, hogy biztos milyen jól telt a mai nap, és ünnepeltünk, meg minden. De nem...

Reggel hatkor keltem, és egy előre kért munkát teljesítettem a délelőtt folyamán. Reggelire csináltam a lányoknak (itt aludt Adri) melegszendvicset (szerintem a szombaton csinált gofri jobban sikerült, mint az reggeli melegszendvics). Aztán kaja, majd megint egy kis meló. 11 órakor megnéztem a 125ccm-esek futamát, ahol Talmácsi befutott elsőnek. Aztán Adri elment, és folytatódott a munka...

Megnéztük a kicsit szivárgó fürdőszoba csapot, de nem tudtuk megcsinálni. Elmentünk az OBI-ba, ahol a szakértő(!) nő azt mondta, hogy a csapot valószínűleg cserélni kellene, mert nem lehet szétszedni és javítani. Hipp-hipp-hurrá, hogy mindent csak másfél évre gyártanak! Aki tud a 22. kerületben egy jó, ügyes, és nem túl drága vízvezetékszerelőt az szóljon. Kösz!

Visszajöttünk az OBI-ból, aztán nekiugrottam falat vakolni. Jó kör volt, de fürödni jobb volt utána. Aztán még elmosogattam a mosatlan edényeket, miközben Évi megcsinálta a vacsorát (ami nekem egyben ebéd is volt, mert az valahogy kimaradt). Valamikor a nap folyamán még megettem egy egész darab gofrit, és annyi. Most itt ülök a gép előtt, az előbb megírtam egy hosszabb blogbejegyzést, de ez sem lesz rövid... és közben azon gondolkodok, hogy a Cupa America döntőt megnézzem-e, és esetleg közben vasaljak-e... Jó kérdés, de nem esik jól...
Amúgy kiváncsi vagyok, hogy miként alakul a következő hét, amikor is elvileg szabadságon vagyok. Úgy lett volna, hogy ma is kint vagyunk a Hungaroringen Renault-ot nézni, de ebben a nagy melegben semmi kedvem nem volt hozzá. Aztán onnan rögtön utaztunk volna Mátraterenyére... Csak hét közben kiderült, hogy a volt főnökömnek talán kedden este tartjuk a búcsúztatóját. Azért csak talán, mert az esemény igencsak képlékeny, de remélem, hogy akkor lesz. Sokat köszönhetek neki... Tudniillik svájci a fickó, és most csütörtökön utazik haza véglegesen. Sajnos a franciáknak nem kellett. Mivel megy haza, ezért volt olyan rendes, hogy odaadta kisfia volt gyerekágyát és a pelenkázó asztalát. Ráadásul az ágyat még át is hozta a kocsijával a volt lakásától a mi lakásunkig! Ezért a minimum, hogy én is ottlegyek a búcsúztatóján!

Visszakanyarodva még a jövő héthez... úgy tűni, hogy holnap megpróbáljuk kifesteni a hálószobát. Mit mondjak, izgalmas lesz! Sőt még az is lehet, hogy ha belelendülünk, akkor az előztes tervek szerint nem utazunk. Majd kialakul... Remélem, hogy a holnapi festés sikeres lesz! Aki szeretne, az nyugodtan jöhet segíteni!

Frissítés: Aki esetleg jó, ügyes, falegyengetésben jártas, de nem túl drága festőt ismer, lehetőleg olyant, akinek a 22. kerület nem probléma, az is jelezzen nekem! Előre is köszi!