A hétvégén lezajlott a 30. születésnapom ünneplésének második részlete is. Így visszagondolva az egészre valahogy nem érzem az egészet teljesnek, mert valami hiányérzetem van.
Talán csak azért, mert január első munkanapjától kezdve mostanáig erőteljes robot volt a munkahelyemen. Általában a csak este 8 után értem haza, de volt olyan is, hogy 23.00-kor. Nem mondhatnám, hogy sokkal jobb volt a helyzet, mint tavaly, mert itt folyamatos volt a túlóra, míg akkor kevesebb volt az ilyen "időtúllépés". Mostanra már kellően elfáradtam, valamint bele mindben...
Az eredeti terveim között szerepelt, hogy még a születésnapomra elkészülünk a Star Wars: The Force Unleashed fordításával. Ami igazából teljesült is, csak nem volt mikor időm a játékot is tesztelni, hogy nyugodt szívvel "kiadhassam". Fordítótársaim (Banderas, Pityu mester, Dusi) igazán lelkiismeretes munkával fordítottak, majd később hibákat ellenőriztek, és elég rosszul esik, hogy nem sikerült ezen ígéretemet teljeseni. Talán már a héten valóban oda tudom adni Tom Evinnek a végleges nyelvi file-okat, hogy elkészítse a telepítőt...
De most kanyarodjunk csak vissza a mostani hétvégéhez. Az egész valójában azért tolódott idáig, mert apósék Tenerifén voltak nyaralni/telelni (még mindig nem írtam meg az utolsó nap eseményeit, pedig azóta már eltelt több, mint egy év). A megbeszéltek ellenére most is majdnem kútba esett a dolog, mert valami fontosabb dolog közbejött nekik, valaki nálam fontosabb személyt kellett meglátogatniuk, ahol ettek is... Gondolom, hogy Évinek mennyire jól esett az egész hétvégi főzési munka.
Szóval péntek este hazaértem viszonylag időben, mivel a gyermekekre kellett vigyáznom. Évi lakógyűlésre ment, ahol a lakók szokás szerint egymásnak estek. Hurrá... A gyerekeket megfürdettem, ágyba tettem, majd lett volna a hagyományos "CoD2-éjszaka", ami sajnos nem tartott sokáig. De ezt követően legalább volt kedvem és lehetőségem SW:TFU-t tesztelni.
Másnap reggel szokásos babaúszás. Már a kocsiban ültünk, amikor majdnem lefújtuk az egészet a nagy szél miatta. Egy kicsit aggódtunk, hogy a gyerekek megfáznak, vagy még betegebbek lesznek, de szerencsére ezt megúsztuk. Ezt követően nagybevásárlás, otthon kipakolás, takarítás, porszívózás, gyerekek délutáni alvása, főzés előkészítés.
Én nekiláttam egy sajtos süti elkészítéséhez, ami Annamáriának nagyon tetszett. Majd megcsináltam a joghurt tortát is. Évi meg ugye csinált palóc gulyást... Estére kellően elfáradtunk, és fáradtan dőltünk az ágyba.
Reggel 7kor Annamária "anya, anya, anya" szólításaival jelzett, hogy ideje lenne felébredni. Aztán mondta, hogy "kijössz", és ki is jött az ágyából, amiről a rácsokat pont azon a héten szedtük le. Ezt követően újabb otthoni robot... Évi megcsinálta a vadasan készült marhát, majd készített hozzá gombócot is. Mivel előző nap sikerült bezabálni a sajtos sütit, ezért új adagot kellett csinálni. Aztán még azt is kitalálta, hogy csinál nekem Rákóczi túróst. A felsorolt ételekről elég annyit mondanom, hogy mind nagyon jól sikerültek.
Aztán nap közben még el kellett mennie Évinek apóssal nekem megvenni az ajándékot, ami a következő lett:
Szerintem egész jó darab ez a Malaga főnöki (bőr!)fotel. Amikor megkaptam, akkor nagyjából fél óra volt, amire össze tudtam szerelni. Az egészhez csak egy imbusz-kulcs kellett, ami a csavarok mellett mellékelve volt. Elsőre, természetesen, nem tudtam összerakni. Nagyon tesztelni még nem volt időm, mert elég későn jöttek hozzánk, valamint emiatt a gyerekek fürdése is sokat csúszott. Megint olyan fáradtak lettünk a nap végére, hogy a másik, Évitől kapott ajándékomat sem tudtuk már kipróbálni:
Volt még egy olyan gyenge kísérletem, hogy felkelek reggel az NBA Allstar Game-re, ami hajnali fél3 körül kezdődött volna, de bár rövid időre felébredtem, mégis az alvás mellett döntöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése