Márton fél éves (vendégblogger)

Mártonunkra azt mondta 4 hónaposan a konduktor, hogy le van maradva a fizikai fejlődésben. Ezen annyira nem csodálkoztunk, mert addigra a 3 kilós születési súlyára még fölszedett majdnem 4 kilót. Amikor hasra tettük, pár másodperc múlva sírva követelte, hogy fordítsuk vissza, csak a könyökén tudott támaszkodni, a fejét néhány másodperc múlva le kellett támasztani, hogy pihentesse a nyakát. Konduktor néni megmondta, hogy milyen gyakorlatokat csináljunk a gyermekkel. Ennek meg is lett az eredménye, mivel a két hete lévő vizsgálaton már azt mondta, hogy mindent a korának megfelelően csinál a csepp. Nagyjából Karácsony óta kezdett el rohamos ütemben fejlődni, amikor is tényleg napról-napra látszott, hogy már sokkal ügyesebb.

Mára eljutott oda, hogy négykézlábra áll, így himbálózik előre-hátra. Ezt egyre stabilabban csinálja. Eleinte rögtön eldőlt, még nem volt túl fejlett az egyensúlyérzéke. :) Aztán már a himbálózásból le is ült 6 hónaposan és 3 naposan. Aztán két napig szüneteltette ezt a tudományt, de azóta töretlenül tart, bármikor meg tudja már csinálni. Per pillanat az a legnagyobb gondja, hogy a himbálózásból csak tolatni tud, és előre nem. De a hátrálást is csak addig, amíg el nem éri a falat vagy a szekrényt. Itt egyszerűen "beszorul". Ekkor kell nagyon a segítség. :)

Az ebédet egy kicsit kibővítettük gyümölcsökkel és néhány zöldséggel. Éppen csak kóstolási mennyiséget adtam neki, a többit jégkockatartóba lefagyasztottam, és egyenként adom oda. A cél nem az, hogy a tejcsiről leszokjon a gyermek (egyelőre), hanem hogy megszokja az új ízeket. Eleinte minden nagyon nehezen ment (legalábbis nem rémlik, hogy Annamáriával is ennyit bénáztam volna).

A kiskanál hiába jutott be Márton szájába, akkor se tudta leenni róla a hamikát. Már azon törtem a fejem, hogy elveimet föladva szilikonos kanalat kellene venni, amikor kiderült, hogy a laposabb kiskanál teljesen jó. A rendes babaetető kanalak nagyon vastagok, és nagyon mély bennük a mélyedés. De a sima kávéskanál tökéletes. Elég lapos ahhoz, hogy a gyermek le tudja róla szopizni a pépes táplálékot.

Aztán adtam neki sütőtököt, mondván, hogy minden gyerek szereti. Majdnem egy nap volt, mire átjött rajta a nagyjából egy jégkockányi mennyiség. Kérdeztem a védőnőt, hogy akkor nem korai-e még a "szilárd" ételek bevezetése, de azt mondta, hogy nem, nyugodtan adjam neki. Adjak neki minden nap ebédre valami újat (persze csak kb. 5 naponta), délután uzsira pedig valami olyat, amit már ismer. Még nem jutottam el odáig, hogy uzsonnára is kapjon egy kis gyümölcsöt, de lassan összeszedem magam.

A cukkini még jobban megviselte a gyermek gyomrát. Egy jégkockányi mennyiséget adtam neki délben, ami másnap 11-kor ért át rajta, legalábbis én azt hittem, de még délután 4-kor is volt belőle a pelusban. Aznap kímélő - gyümölcsnapot tartottunk a továbbiakban. Aztán megint adtam neki cukkinit, de már a végén fél nap is elég volt, hogy áttolja magán. :)

Márton már nagyon kezd társasági lény lenni. Keresi Annamária társaságát, ha meglátja, egyből ránevet, ha elég közel ér hozzá, akkor megpróbálja megfogni, és széles mosollyal tudatja, hogy nagyon örül neki. Már annyira ügyes, hogy "tud" puszit is adni. Az ő kis "gyenge" fogásával megkapaszkodik az ember hajában, és odahúzza a másik arcát a szájához, és nagyra tátja a száját. Így szépen összenyálaz, és nagyon boldog tőle. :)

A másik, amit nagyon tud, az az, hogy ő csinál valamit (pl. a kezével üt egyet), erre anya grimaszol. Márton kipróbálja, hogy vajon ez következőre is működik-e. És láss csodát, működik. Ezzel nagyon hangos kacagást lehet a gyermekből kicsalni.

Ja, kacagás: nagyon megy. Mindenkire mosolyog a csepp már alapból is. Ha esetleg sikerül valamit csinálni, ami számára vicces, nagyon szépeket tud kacagni a kicsike. Eléggé jó kedélyű gyermek. Ha nincs valami baja, akkor szeret nevetgélni. Estére már kicsit nyűgösebb, de szerintem minden gyereknek vannak nyűgösebb időszakai, hát neki az este az.

Kezecskéjével már tudja ügyesen fogni a tárgyakat. Két kézzel is, áttenni egyik kezéből a másikba.

A legjobb játékok: ásványvizes palack félig vízzel - mozog benne a víz, ha süt a nap, akkor a fény is szépen törik rajta, el tud dőlni - ezen jól meg lehet lepődni, és el is tud gurulni - akkor meg lehet utána evickélni. A másik érdekesség - szülői felügyelettel - az újságok. Érdekes, hogy hogyan szakad, színes, sok kis darabra téphető. Ami még nagyon érdekes, hogy az egyes anyagoknak milyen hangja van, hogyha a körmével kapirgálja. Ilyenkor elég hosszú ideid próbálgatja, hogy a környezetében minek milyen hangja van. A lábával ugyanez: kopog vele, kicsit arrébb fordul, ott is kopog. Ha szerencséje van, sok játék van körülötte eldobálva és mindnek más hangja van, ahogy a lábával hozzáér.

Van még egy kedvenc jelzése: a „repülés”. Ha mindkét kezét a feje fölé emeli, és egyszerre a hasára csapja, akkor föl szeretne ülni, vagy szeretné, hogy fölvegyék. Ilyenkor olyan, mintha repülni szeretne, olyan gyorsan csapkod, hogy majdnem föl is száll. :)

Szóval már nagyon ügyes a kicsi csibefasirtocska.