Nos, előzetesen nem tudtam, hogy mit vállalok, amikor megkaptam kölcsönbe Stephenie Meyer nálunk megjelent, első három, Twillight-ságához kapcsolható könyveit. Eddig még nem láttam az elkészült filmeket, és csak információmorzsákat kaptam arról is, hogy mikről szólhatnak ezek az egyre vaskosodó kötetek.
Annyit tudtam, hogy valamiért új Harry Potternek tartják (az új jelölt most Percy Jackson, amiről szintén nem tudok semmit), és hogy nagy körülötte a hiszti. Na meg persze vámpírok vannak benne és szerelem.
Nagyon rossz sejtések kezdtek bennem körvonalazódni, amikor a könyv hátsó lapjain rajongói méltatásokat találtam, amik főleg 13-18 éves lányoktól voltak. Azonban nem félelemlítettek meg az efféle nyálas hozzászólások nekiláttam az olvasásnak.
Azt kell mondanom, hogy az írónő tudja a dolgát. Aki valami véres-vámpíros, vagy gazdag fantasy elemekkel tarkított regényt szeretne olvasni, az neki se lásson! Mert valójában egy szerelmesregényt kapunk, amelynek központi szereplője (de)Bella Swan. Az ő szemén és lelki világán ismerjük meg az egész történetet, a környezetet és mindent. Az írónő szemét, mert a könyv olvastatja magát. Annak ellenére, hogy kapunk egy okosnak tűnő, de ugyanakkor nagyon buta libát, kinek érzelgős csapongásai néhol igencsak bosszantóak. Az írőnönek sikerült megteremtenie az írásban egy olyan idilli képet a főszereplő lányról, akit én mindig valamiért csak Debellának nevezek magamban, amit talán követendőnek találhat néhány nem kifejezetten szép, de költői szerelemre éhes tinilány.
A történet szerint Bella egy csendes amerikai kisvárosba, Forksba költözik apjához, aki már jó ideje különél feleségétől. Hogy a közhelyek tovább gyűljenek a faterja történetesen a helyi seriff. Bella már az utolsó középiskolás éveinél tart tanulmányaiban, de be kell illeszkednie a helyi közösségebe. Nem meglepő módon az új lány afféle központi karakter lesz (a sorozat 3. kötetének elején már úgy van megemlítve a dolog, hogy két csoport van, a Bellát szeretők és utálók), de lehet, hogy ezt csak annak kell betudni, hogy nézőpont-karakter ábrázolással van a könyv szerkezete megteremtve.
A beteljesületlen szerelemmel foglalkozó százoldalak nagyon gyorsan elfogynak a könyvből, különösebb izgalom nélkül. Bella nagyon gyorsan rájön arra, hogy kiszemelt pasija valójában egy vámpír, ahogy annak egész családja is. A végén egy kicsit felpörögnek az események és talán véresebbre is fordul a regény, de semmi extra.
Valójában egész jó kikapcsolódást nyújt a könyv, és egy kis változatosságot hoz az amúgy fantasy témájú olvasmányaim között. A vámpírokkal és egyéb misztikumokkal szinte alig foglalkozik, tehát betudható az egész szerelmes-lányregénynek... Mindezek ellenére folytattam az olvasást és jelenleg már a 3. kötetnél tartok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése