A tegnapi napon fejeztem be a címben szereplő, rövid rajzfilm fordítását. Meg kell jegyezzem nem volt túl egyszerű a nyelvezete, de a fordítások tekintetétben még mindig a Baldur's Gate (kanadai?) angolja a legdurvább. Nem is csoda, hogy még azóta sem készült el az említett játékok magyarítása...
Gyorsan kanyarodjunk is vissza 25 perces rajzfilmhez, amiből az utolsó 4 csak stáblista. Aki nem tudná a Tales of the Black Freighter a Watchmen képregény világában létező képregény, amit az újságárus bódé mellett olvas egy alak. Azt kell, hogy mondjam elég beteg benne a történet... De talán az írók célja részben az is volt, hogy rávilágítsák az olvasót arra, hogy a képregények nem csak gyerekeknek készülnek, sőt kifejezetten vannak olyanok, amik felnőtteknek készülnek (a Tales of the Black Freighter mellett érdemes még az erotikus füzetet is megemlíteni, amit az első Selyem Kísértet kapott az egyik rajongójától). Megintcsak elkanyarodok a témától, de kicsit furcsa volt számomra, amikor apósom a feleségem unokaöccsének vett egy manga képregényt, és közben azt mondta, hogy érdekes, hogy a gyereket (12 éves volt akkor) milyen gyerekes dolgok kötik le. Szerintem elég lett volna egy kicsit belelapoznia, és rájött volna arra, hogy ezt bizony talán nem is lett volna szabad a kezébe adnia.
Szóval újra nekifutok a Tales of the Black Freighternek. Azt kell, hogy mondjam a 21 percnyi tartalom tele van borzalommal és nagyon durva képi elemekkel, miközben nagyon komoly morális kérdéseket feszeget. Vajon meddig lehet elmenni, hogy szeretteinket megvédelmezzük? Vajon milyen kötelességünk van azokkal szemben, akik alánk tartoznak? Meddig süllyedhet le valaki, hogy elérje a nemes célját? Itt bőven megvalósul a "pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve" mondás.
Nem szabad, hogy megtévesszen bárkit is ez a rajzfilm. Erősen oda kell biggyeszteni a 18-as karikát a sarokba, de talán még ez sem védi meg a nézőt attól, hogy a megnézést követő éjszaka lidérces álmai ne legyenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése