Para

A szereplők nevét elolvasva először azt hittem, hogy valami vígjáték lesz, de ebben nagyot tévedtem. Teljesen félrevitt a szereposztás, de menet közben rá kellett döbbennem, hogy nem is olyan rossz, amit nézek.

Évivel kezdtül el nézni, mivel a szereplők nevét elolvasva azt hittük, hogy kapunk majd valami gyengébb verziójú Valami Amerikát vagy Üvegtigrist. Erős bizakodásra adott okot az is, hogy sehol nem láttunk benne egy Koltait, Kernt vagy Gálvölgyit. A magyar színészekből nincsen valami túl sok, ezért szinte minden filmben ugyanazokat az arcokat látjuk viszont. Így fordulhat elő, hogy Csuja Imre bármi lehet, egy rendőrből lett biztonsági emberen át, akár maffiózó is (ez utóbbi nem ebben a filmben).

A történet elejét kevésbé lehet érteni, amikor a két ladás rendőr közül az egyiket telibelövik. Elég érdekes megvalósítás a rendező részéről, hogy más színeket, és "kopott szalag" hatást hoz létre az első percekben. Aztán váltás, egy okkult gyűlésbe csöppenünk, ahol mindenféle szellemek megidézése folyik. Ezt követően szerencsére már a történet is kezd kibontakozni. Itt már nagyon gyanús volt, hogy alig lehetett nevetni... Valamennyi fészkelődés is kialakult bennem, hogy már igazán történhetne valami. Aztán beüt a mennykő! Főhősünk egy nem igazán tisztességes ügyletekből meggazdagodott alkalmazottja, és olyan galibát okoz, aminek először az egyik ujja látja kárát. És ez még csak az első megdöbbentő jelenet, amit még számos hasonló követ.

A filmet végignézve az jött le, hogy sikerült egyfajta "Magyar blöfföt" csinálniuk, amerikai sztárok nélkül. Magyar "csillagok" ugyan vannak benne, de némelyik elég furcsa szerepet kapott. A nyögvenyelős kezdés után a film szépen beindul, és magyar filmben nem várt elemeket is felvonultat, amelyek egyáltalán nem lógnak ki a valóságból. Jó... azért vannak túlzások és nagy képtelenségek, valamint néhány idegesítő, magyar filmekre jellemző elem is, de valahogy működik. Szerintem nem mindenkinek fog bejönni, de nagyon érdekes próbálkozás volt, ami szinte kiállt azért, hogy legyen még több ilyen haza mozgóképgyártásunkban. Ne csak vígjátékok szülessenek, hanem másféle stílusú filmek is. Nagyon remélem, hogy ez még csak az alapköve volt egy nagy, épülő háznak.

Kiegészítés: Már éppen egy képet kerestem, amikor megtaláltam a film plakátját, amin ott díszeleg, hogy izgalmas vígjáték (ha minden igaz, akkor ezt a képet szúrtam be a bejegyzés elejére). Nos, nekem utólag nem a vígjáték jut róla eszembe, valamint a kép sem igazán erről árulkodik.