Heh... Azért valamelyest vicces, hogy pont az maradt ki, amiről főleg akartam írni az előző bejegyezésben. A 21-es út.
Ha az ember autópályán száguldozik 130 km/ó környékén, akkor óhatatlanul benne marad a sebesség, és csak nehezen tudja magát ráerőszakolni saját magát lassabb haladásra, ha lehajt valami főútra.
Alig, hogy Hatvannál letértünk az M3-asról, néhány 100 métert követően belebotlottunk egy 60-as táblára. Itt jöhetne egy hülye vicc, hogy mit keres itt egy hatvanas, amikor már elhagytuk Hatvant... Ha, ha, ha! Azonban ez itt nem vicc, sőt még a 60 is túl sok. Szinte méter széles, deciméterekben mérhető krátérek találhatóak az úton. Ha valaki ilyen sebességgel belerongyol, akkor közel van a totálkár. Az egész út a Halálcsillag megtámadása felé vezető úthoz hasonlított (nincsen jobb kifejezésem, ha nem az angol trench-runt akarom használni).
Már nagyon vártuk a gyöngyösi (azaz inkább szurdokpüspöki) elágazót, mert onnantól következtek az újonnan épített kétsávosra bővített utak, melyeken már 110 km/ó sebességgel is lehetett száguldozni. Új út, két sáv, 110 km/ó, nincsenek kráterek... A fenét nem! Nem is értem, hogy képesek ilyen trehány munkát végezni az új építések során... A 2 évesnél fiatalabb, tehát valóban újnak mondható asztfal szintén gödörtenger volt.
Érhetetlen, hogy az a főút, amelyről Ferkó szépbátyánk szerint 20 perc alatt el lehet érni az autópályát Salgótarjánból (helikopterral) életveszélyes.
1 megjegyzés:
A múlt héten mentem a 21-es úton. Hát, én ilyen szörnyű útvonallal még nem is találkoztam. Mintha bombatalálat érte volna. Még szerencse, hogy a céges Opel elég stabil gépjármű. Amúgy izgalmasnak is mondhatnánk az utat. Hiszen szemből kamion, előtted meg méteres lyukak. Szóval vagy átmész a szembülső sávba, és izgulsz, hogy előbb visszaérj a tiedébe, vagy irány az út melletti gödör, merthogy lehet, még az is egyenletesebb. Ja, azt is megteheted, hogy mész harminccal. Csak akkor estére fogsz odaérni...
Megjegyzés küldése