Ez is megvolt... Hasonlatosan a korábbi évek többségéhez most sem volt igazán ünnepi hangulatom, és nem nagyon éreztem, hogy örülnöm kellene bárminek is. Január vége ilyen szempontból nem túl szerencsés. Ilyenkor az iskolákban félév vége, meg a vizsgaidőszak utolsó napjai, gazdasági szempontból zárások, stb. A helyzetet erősen súlyosbítja, hogy január 5-e óta nem nagyon volt nap (talán 2), hogy 7 óra előtt hazaértem volna... Általában a 8 óra után volt a jellemző.
Így látszik, hogy alig van valamire időm. Buzog bennem a felgyülemlett feszültség, és a napok végére legtöbbször már csak sírni lenne kedvem. Aztán persze folynak egyéb ügyek is (a postai kálváriát majd később írom meg), a munkahelyemen elég feszült a légkör, ahol nem én vagyok az okok kiváltója. Erről bővebben inkább nem írnék...
Mindezek tetejében idegesít, hogy Annamáriával mi történt. Egyszerűen hiába határozom el, hogy rendet tartok a lakásban, ha nem tudok. Esélyem sincsen időben hazaérni, este 8 után meg nem látok neki takarítani, így meg persze már törvényszerű volt, hogy valamikor belelép valamibe. Ráadásul úgy érzem, hogy az egész az én hibám, mivel elég nyűgösen tettem fel a szekrény tetejére az üves bébiételes üveget, aminek köszönhetően leesett egy másik. Sajnos nem ugrottam elég gyorsan, hogy Annamáriát felszedjem a földről, és nem voltam elég alapos a szilánkok összeseprésében sem. Így utólag már könnyű okosnak lenni, de egy alapos porszívózás (és felmosás) talán segíthetett volna.
Ami persze még ennél is jobban zavar, hogy szinte alig látom a feleségem és a lányom január eleje óta. Évi fáradt, állandóan van valami... Vagy tanulnia kell, vagy orvoshoz menni, vagy valami más dolog miatt rohangálnia. Egyszerűen nem tudja magát kipihennie. Az elmúlt hétvégék sem arról szóltak, hogy a fenekén maradt volna. Így nehéz terhesen kipihennie magát...
Olyan nyomot hangulatom van már egy ideje. Nem tudom, hogy mi tudna kizökkenteni... Talán, ha majd ki tudnék venni pár nap szabit, vagy ha végre lenne egy sehová nem menős, semmilyen otthoni munkával bővített, nyugodt hétvégém. Álmodni mindig lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése