2009/01/04

Láthatatlan kiállítás

Karácsony után Évinek eszébe jutott, hogy van valami "Láthatatlan" című kiállítás Budapesten, a volt E-Klubban (erről azt sem tudtuk, hogy eszik-e vagy isszák), amit meg kellene nézni.

Nos nálunk minden ilyen megmozdulás elég nyűgös dolog Annamária miatt, ezért bevontuk apósékat is. Már a december 31-ei mozinál is igénybevettük a kicsi leányzó lepasszolására őket, ezért most is könnyen sikerült őket meggyőzni, hogy jöjjenek segíteni.

Évi interneten keresztül csinált két foglalást egymástól 30 perces csúszással, mert az volt a terv, hogy először bemennek apósék és mi vigyázunk Annamáriára, aztán csere. A foglalás után Évi megtudta, hogy egy "tárlatvezetés" nagyjából 45 perc, ezért lesz egy kicsi problémánk. Szerencsére, az ottani szervezetlenségnek köszönhetően sikerült megoldani, hogy apósék egy negyed órával korábban induló csoporttal mentek be, mint ahová be voltak jelentve.

Menek közben az is kiderült, hogy "tárlatvezetés" nagyjából egy óra, és nem is 45 perc, úgyhogy egy kicsit nyűgössé vált a kisasszonyra vigyázni. Apósék elmondása szerint a belépésünk után 10 perccel Annamária már aludt Kriszta kezében.

Mi egy 13 fős csoport részeként mentünk be, ahol az optimális létszám nagyjából olyan 6 lett volna. Úgy talán valóban sokkal élvezetesebb lehetett volna, mint így. Bent megvalósul a "vak vezet világtalant" dolog, ugyanis teljes sötétségben mentünk az egyik helyszínről a másikra. A vezetőnk, Krisztián, először Évinek mondta a dolgokat (és mindig jól meg is tapizta), ugyanis ő volt az sor elején. Bent, a sötétben, egy rövid "betekintést" kaptunk, hogy miként is él, tapasztal egy vak ember. Odabent az egyik helyről a másikra botorkáltunk át, ahol szinte mindent végigtapiztunk. Nekem már rögtön az elején vigyáznom kellett egy fej magasságban lévő kapával.

Összeségében elég érdekes volt az egész, bár az 1500Ft-os belépődíj elég húzós (lett volna, de most ingyen meg lehetett tekinteni). Az egészben az a legrosszabb, hogy bár mindannyian kijövünk a sötét termekből, de a végén mi látunk, és a vezetőink nem...

Nincsenek megjegyzések: