A minap (konkrétan tegnap) az OEP szigetszentmiklósi kirendeltségén voltam. Az, hogy oda járok, nem annak köszönhető, hogy ott kedvesebbek az emberrel, hanem mert gyorsabban odaérek, mint a Teve utcába, nem kell a parkolásért fizetni, ill. eddig még kettőnél többen nem voltak előttem, mikor odaértem.
Ha már megtaláltad az épületet (egy irodaház szerűség) nyert ügyed van, de ha csak úgy autóval odamész, és keresed, nem egyszerű megtalálni, mert egy eléggé aprócska tábla hirdeti, hogy ebben az épületben ugyan van ilyen kirendeltség, de azt az úttestről nem fogod kiszúrni, vagy ha mégis, akkor elolvasni nem...
Az épület előtt 5 egész parkolóhely van, amit valószínűleg már az ott dolgozók foglalják el. Nincs még egy nyomorult mozgássérült parkolóhely se, minek, csak az OEP egyik irodája (is) ott van. Viszont egy utcával arrébb van egy nagyobb földes parkoló, csak ott nem szabad nagyon a kerítésre állni, mert utána más keresztben úgy ráparkolnak az emberre, hogy az csak sokadikra tud kiállni.
Szóval megvan az épület és a parkoló. Hurrá! Itt szembesül vele az ember, hogy egy emeletet föl is kell menni (nem nagy dolog, két ember el is fér egymás mellett a lépcsőn, de azért igencsak megvan a 4 méteres belmagasság), lift nincs, egy 5 hónapos és egy 2 éves gyerekkel max 10 perc :)) Utána odaér az ember fia/lánya egy ajtóhoz, amit elég nehéz belökni, bébihordót le kell tenni (de hova is? annyi hely nincs), Annamáriát megkérni, hogy próbáljon a virágok közé beparkolni, hogy odaférjek (lehet, hogy fogynom kellene - még az OEP-nél is tudják... ajjaj). Ajtó belök, tart, egyik gyermek már benn van, hurrá! Másik gyermekért lehajol, közben ajtó egyik lábbal kitámaszt, bent van a másik is. Éljen!
Egy elég keskeny folyosóra érünk, ahol a bébihordót még magam mellett tudom vinni, de Annamária már előttem megy, mert mellém nem fér. Amikor az OEP eldugott ajtója előtti ajtónál vagyunk, már enyhén szocreál fotelek is ki vannak rakva a kényelmes ülés érdekében. Itt már Annamária előttem, Márton mellmagasságban a bébihordozóban, letenni egy ajtóba lehet, reméljük, nem jön ki onnan senki, mert akkor átesik rajta. Annamária szépen el is foglalja az egyik üresen álló fotelt, komótosan levetkőzünk - elég rendesen fűtenek, nehogy megfázzanak. Nagyon helyes. Az egyik oepes néni kisvártatva elhagyja a helyét (már 5-en várakoztunk, de mi vagyunk változatlanul a másodikak), ahol a fotelekben ülnek, ott már a lábakat be kell húzni, hogy el tudjon menni a néni. Nem volt több, 10 percnél, amit a néni kint töltött.
Visszafelé kérdezte, hogy ki a következő, már közben bement egy ember, úgyhogy mi jöttünk. Nagy örömmel mondtam, hogy MI. Erre mondta a nő, hogy akkor a gyereket kinnhagyhatom. Tanácstalanul néztem, hogy melyiket gondolja, az 5 hónaposat, akit már felügyelet nélkül nem lehet otthagyni, mert annyit már tud mozogni hogy a bébihordozóból "kiugorjon", és nem mellesleg elég hangosan tud sírni, ha valami nem tetszik neki, vagy a kétéveset kellene kinthagynom, aki akár pár perc alatt örökre el is tűnik?! Utána mondta, hogy a kislányra gondolt, majd a szomszéd vigyáz rá. Ennyi idő alatt már egy kicsit fölment a pumpa, hogy mit képzel ez a nő? Ráadásul még az autóban megígértem Annamáriának, hogy majd ő adhatja oda a papírokat a néninek. Mondtam neki, hogy az én gyerekem, hadd döntsem már én el, hogy mi legyen vele, és nem igazán szeretném egy vadidegenre kinthagyni a gyerekemet egy olyan helyen, ahol még rá se látok. Annamária is látta, mire megy ki a játék, úgyhogy egyből mondta, hogy papí(r), és hamarabb benn volt a szobában, mint a néni :))
A papírok egy bugyiban voltak a két gyermek taj-kártyájával együtt. Szegény kicsikém, rosszul fogta meg, hajlott az mindenfelé, kiesett a két taj-kártya a földre. A néni meg elmesélte Annamáriának, hogy milyen ügyetlen. Azt hiszem, nem kell elmesélnem, hogy milyen szuper hangulatban telt az idő, amíg a nő a papírokat megnézte....
Ez volt az a néni, aki a táppénzzel kapcsolatosan tavasszal félretájékoztatott... imádom...
De, hogy valami jót is írjak: voltam a Teve utcában is még tavasszal, és ott legalább történt fejlődés. Betettek egy paravánt, mögé pedig egy asztalt, a paravánra nagy betűkkel kiírták, hogy szoptatásra szánják. Hogy a szoptatáshoz a földre vagy az asztalra kellene ülnöm, azt nem osztották meg velem. (Remélem, csak akkor hiányzott onnan a szék.) Legalább pelenkázásra jó. Szóval van itt fejlődés, kérem, csak türelmesnek kell lenni.
1 megjegyzés:
Azért az mégiscsak szégyen a fejlődésben, hogy kell oda egy szoptatásra alkalmas hely. Miért? Ők úgy számolnak, hogy nem lehet ügyet intézni 3-4 órán belül, közbe kell iktatni egy etetést? Nevetséges. Megérdemelné mind, hogy ő etesse úgy a gyerekét és közben intézze a dolgát, nem tudom mit szólna. Mellesleg ez az irodavezető feladata volna, aki persze lent sincs az irodában, hogy lássa mi folyik ott, és tudná mi könnyítené a gyors ügyintézést. Lehet még gyereke sincs :).
Megjegyzés küldése