Hol is tartanak a gyermekek így 2010 januárjában?

Évi adott néhány támpontot, szépen Excelben összeírva, hogy miket is lehet elmondani a két gyermekről.

Először a nagyobbal kezdeném. Annamária most karácsonykor múlt két éves, és már egészen ügyes azonosítani tudja a színeket, valamint ismer néhány számot is. Ez utóbbit kártyalapokról is tanulmányozgatta, ezért tudja, ha J betűt lát (mondjuk egy rendszámon), akkor az a bubi.

Időközben sikerült megtanulnia páros lábbal is felugorni, amely egy újabb plusz a kedvenc táncikálásához és rohangálásához. Koordínációs készségének fejlődése során megtanult bemászni Márton ágyába, majd onnan a sajátjába.

A cipőt és a nadrágját kisebb ügyetlenkedés után, és ha persze akarja, akkor le tudja venni. Fölfelé már kissé macerásabb, mert általában mindig ugyanabba lyukba akarja dugni a lábát. Azonban különösen akkor örül nagyon, ha a lábfeje vagy lábujja kibukkan a nadrág végén. A vetkőzés már csak azért is jó, mert lassan kezd szobatisztává válni. Szól, ha pisilni vagy kakilni kell, sőt még azt is megjelöli, hogy wc vagy bili. Közvetlen ide kapcsolódik, hogy egyre könnyebb megérteni. Tisztábban beszél és próbál szavakat egymás után fűzni. Márton például egy ideig "Mááá-szó" volt, de mostanában már "Máá-tó". Egy másik kedvencünk a "mi ez?" kérdése. Ha valamit nem ismer vagy nem biztos benne, akkor így kérdezi meg.

A tanulásában lehet, hogy sok szerepe van annak is, amit általában néz, ha éppen nem foglalkozunk vele. A Báá-í (azaz Barney és barátai) sorozat mellett megismerte az Óját (Dóra, a felfeldezőt) és a po-pom-ot (Pom-pom). Persze nem csak szórakozni szeret, hanem részt akar venni a házimunkában is. Próbál söpreni, valamit feltörölni, ruhát hajtogatni (bár inkább szétfele megy neki), teregeni, valamint Mártont segíteni pelenkázni és öltöztetni. Saját maga is kezd már "nőiesedni", bár ez nem tudom, hogy mennyire jó. Néha karkötőt és nyakláncot vesz fel, és már ismeri a kéz- és szájkencsöt is.

Szerencsére Mártonnal is egész jó a viszonya, bár zavarja, ha sír. Ilyenkor vagy segít megnyugtatni, valami rejtélyes módon, vagy csapkod és kiabál. Néha szeret rámászni a kicsi hátára, és közben mondja, hogy "paci, paci, paci".

És akkor most essen szó a kisebb rosszaságról is. Márton 2010. január 10 óta képes mindkét irányban hasrafordulni, bár visszafelé még nem megy neki. Meztelenül sokkal mozgékonyabb, mint ruhában, de sajnos a feltételek most nem annyira adottak.

Hason ki tudja már magát támasztani, de olyan túl sokáig nem szereti ezt a helyzetet. Inkább ülni szeretne, és mindenhogy próbálja magát görcsösen felhúzni. Persze ilyenkor előfordulhat az is, ha felhúzom, hogy éppen állni szeretne. Ez persze nem könnyű, ahogy ő sem, egyre nehezebb, de már kevésbé tűnik olyan daginak, mint korábban. A további testi erősödésében (most nem hízásra gondolok) az is sokat segíthet majd, hogy egy hete őt is elkezdtük hordani babaúszásra.

Általában mindenhol nézelődik, gagyarászik és mindenkire ránevet, kivéve, ha autóban van, mert akkor mindig alszik. A tárgyakat egyre ügyesebben fogja meg, és már ritkábban véti el őket.

Érdekes jelenség, hogy amikor Annamária ténylegesen sír valami miatt, és nem csak hisztizik, akkor Márton szája is lebiggyed, mintha sajnálná nővérkéjét.

Egyetlen nagyobb gond van a kisemberrel, hogy éjszaka általában felébred, és nem tudjuk mitől függ, hogy hányszor és mikor. Esetleg, ha van valakinek valami jó ötlete rá, akkor azt szívesen fogadjuk. A kezdetektől a két gyermek egy szobában alszik, és eddig még nem volt semmi probléma ezzel... leszámítva azt, hogy néha felébresztik egymást.