2010/01/21

Mit is szeretnék?

Mikor valakinek eljön valami ünnepnapja, akkor felmerül a kérdés, hogy mit is adjunk neki ajándékba. Ez elég nehéz kérdés, és mivel gyakorta nem jut eszünkbe kézenfekvő megoldás, ezért a legérintettebbhez fordulunk: "Mit is szeretnél?"

Persze ilyenesetekben a válasz sem egyszerű, vagy pedig olyan választ kapunk, amivel továbbra sem vagyunk kisegítve. A "nem tudom", "vegyél, amit akarsz" és "nem kell semmi" szókombinációkat tartalmazó mondatok nem viszik előre az ember szekerét. Eddig sem tudtuk, hogy minek örülne, és ráadásul a válasza után sem vagyunk kisegítve. Ilyenkor általában elég nagy százalékban a közhelyes megoldások jelennek meg.

Nőnemű ajándékozott esetében a virág kézenfekvő lehet, és ilyenkor a kérdés már csak az, hogy mennyit szánjunk rá. Én magam haszontalannak tartom a virágot, meg amúgy is csak a gyors elmúlást szimbolizálja, egy rövid virágzási időszakon túl. Általában itt is könnyebb megoldás felé húzok, tehát úgymond "kiválasztom a legfelsőtt és az jó lesz elvet követem", ha jobban van időm, akkor a virágosra bízva magam, csináltatok valami csokrot. Én magam nem értek hozzá...

Másik ilyen abszolút nagy közhelyes megoldás a pia. Elég könnyű levenni a boltok polcairól valami alkoholos cuccot, legyen az egy egyszerű, ugyanakkor drága bor, vagy valami töményebb szeszes ital. Én igazából ezt sem tartom sokra, lévén, hogy nem iszok alkoholt.

Látod, kedves olvasó, nem könnyítem meg a dolgod... ;)

Aztán jön a harmadik megoldás, valami bonbon, csoki, desszert. Itt igazából nem nagyon lehet mellényúlni. Mondjuk, ha mazsolás vagy mogyorós (mogyoródarabos és nem mogyorókrémes), akkor inkább nem kell. Ide kapcsolódhat, hogy tortánál is lehet válogatós az egyén. Szintén kizáró tényező az előbb felsorolt kettő, de ezek mellett számomra a csokitorta sem kedvenc.

Igazából sokat agyaltam már rajta, hogy mit szeretnék, mert azért mégiscsak egyszer lesz kereken 30 éves az ember. Aztán végül arra jutottam, hogy jelenleg úgy érzem megvan mindenem, és emiatt nagyon szerencsésnek is érzem magam. Tehát elsősorban azt szeretném, hogy ne veszítsem el ezeket a dolgokat, másodsorban meg egy időgép kellene. Soha nincs időm semmire, és sajnos erre már nincsen semmi olyan megoldás, aminek köszönhetően ne kelljen valami feláldozni. Azért álmodozni lehet róla...

Gondolkodtam azon is, hogy valami könyv. Igazából most nyertem egy zsákkal, valamint a kicsiny polcunk már így is tele van olyan kötetekkel, amiket egyszer majd el kellene olvasnom, de most még nincsen rá időm. Azt sem tudom, hogy melyikbe kellene majd belekezdenem miután befejeztem azokat, amiket jelenleg olvasok. Talán az elég idióta című Brisingr című Christopher Paolini könyvet szeretném még valamikor elvasni, ha már az előző két része ott van a polcon.

Aztán igazából, amik érdekelnének elektronikus kütyük lennének, de azok olyan áron vannak, hogy megmaradok álmodozás szinten. Mondjuk azért leírom, mert jobb, mintha magamban tartanám. Nem is tudom hol kezdjem...

Gondolkodtam valami mp4 lejátszón, amin esetleg lehetne zenét hallgatni, meg kisebben filmet nézni, de valójában olyan kicsi az ilyenek képernyője, hogy nem nagyon mentem el ebben az irányban. Meg kérdés, hogy mennyire kellene nekem egy mp3 lejátszó eszköz...

Igazából egy telefon optimálisabb lenne, de akkor az már tudjon mindent, amit én szeretnék. Azonban nem fogok 100eFt-ot kiadni egy Samsung Omnia II-ért, még akkor sem, ha beleszerelmesedtem. Egy HTC HD2-t meg pláne nem fogok venni másfélszer ennyiért. Pedig olyan szépek ezek a nagyképernyős telefonok.

Izgazából a PC-n sem nagyon akarok, és nem is tudnék mit fejleszteni. Ha nem is legjobb felbontáson, de szépen elfutnak rajta az újabb játékok is... amikkel meg amúgy sincsen túl sok időm játszani. Itt esetleg a fülest cserélném le valami vezeték nélkülire... bár itt nem láttam olyant, amihez mikrofon is van... tehát itt is marad minden a régiben.

Aztán mindig agyalok azon, hogy kell-e nekem 1terrabyte-os vinyó vagy sem, meg valami könnyű, hordozható HDD, amikor ezeket már piszok olcsón lehet kapni. Aztán oda jutottam, hogy nem. Esetleg, ha nyerek a lottón.

Álmodozni jó és könnyű, de ezzel az agymenéssel nem könnyítettem meg senki gondját. Igazából, mint írtam is, nincs szükségem semmi különösre, olyanra meg pláne nem, ami csak újabb helyet foglalna az amúgy egyre szűkülő lakástérben.

2 megjegyzés:

Tejes írta...

Tudom, nem biztos, hogy segítek vele, de ilyenkor megbeszélem a párommal, főleg ha ő nem tud nekem mit kitalálni, hogy menjünk el közösen együtt valahova. Tudom ott a pici, párod is időhiányban szenved miatta (mint nálunk), de valami közös progit találjatok ki. Séta, kirándulás ( Normafa, Libegő...). Az egészséges is, ki is tisztul kellően az agy. Egyetek ott valami hot-dog félét, forró italt stb. Mindegy hova, csak valami friss levegős hely legyen, ne legyen túl messze se, vagy mégis. Csinálj képeket, Ejtőzzetek. Egy kis Úttörő vasút, meg ilyesmi. Ez nem túl drága se, közel van, picik élvezni fogják, fel is frissülsz. A benzin, költőpénz kiteszi kb az ajándékra-valót.

RaveAir írta...

Én nem igazán tudom értékelni az ilyent. Faluról jöttem a városba, ahol akkor volt az erdőben, ha valamit dolgozni, azaz fát vágni kellett. Nem igazán szeretem a túrázást, és azt tartom, hogy ezzel is csak mástól veszek el értékes időt.

Tudom, nehéz velem...