Tudom, egy kicsit megcsúsztam ezzel a hírrel is, hiszem december 26-án töltötte be a két évet. A születésnapja alkalmából csináltunk neki egy tortát, ami most hal formájú lett. Hasonló elvek alapján készült, mint a mikulásos, ezért most receptet nem írnék. Néhány kép a művünkről.
Ha már amúgy is Annamária kapcsán írok, akkor még néhány szó a gyermekekről. A kisasszony egyre többet dumál, szereti a hangját hallatni. Elég öntudatos is, mert mindig tudja, hogy mit akar. Aztán ebből elég gyakran van hiszti is, amit valami zsarolással általában le lehet szerelni. Már két-három szavas mondatszerűségei is vannak. Már bőven több szót ismer a 200-nál, valamint elég jól meg tudja különböztetni a színeket és vissza is tudja mondani. Mostanában vannak esti mesék is, amiket szeret visszaismételni... Kezd lassan szobatisztává is válni, bár párszor elfelejti, hogy nincs rajta - szavaival élve - "pejűs". Mártonnal is egyre többet próbálna játszani, bár ezt a kisember nem mindig tolerálja.
Márton nem produkál olyan gyors fejlődést, mint a korában Annamária csinált. Nem forgolódik annyit, és valahogy passzívabb is. Nála jól érzékelhető a "nagyfejűs korszak", amit a kisasszonynál nem is vettem észre. Ugye, minden kisbabánál van egy időszak, amikor valahogy aránytalanul nagyobbnak tűnik a feje a testéhez képest.
Most mindannyian köhécselünk, ezért még nem kezdtük el az úszásleckéket. Talán már a jövő héten Márton is túlesik a vízkeresztségen. Mindenesetre addig marad a pancsi a kádban. Tegnap láthatóan tudta, hogy ő paskolja a vizet és nagyon tetszett neki.
Az a gond, olyan folyamatosan fejlődnek a kicsik, hogy nem is lehet mindent jól dokumentálni.
1 megjegyzés:
Márton fiú, ne feledd. Mi olyan ráérősen fejlődünk:)
Megjegyzés küldése