29

Ez is megvolt... Hasonlatosan a korábbi évek többségéhez most sem volt igazán ünnepi hangulatom, és nem nagyon éreztem, hogy örülnöm kellene bárminek is. Január vége ilyen szempontból nem túl szerencsés. Ilyenkor az iskolákban félév vége, meg a vizsgaidőszak utolsó napjai, gazdasági szempontból zárások, stb. A helyzetet erősen súlyosbítja, hogy január 5-e óta nem nagyon volt nap (talán 2), hogy 7 óra előtt hazaértem volna... Általában a 8 óra után volt a jellemző.

Így látszik, hogy alig van valamire időm. Buzog bennem a felgyülemlett feszültség, és a napok végére legtöbbször már csak sírni lenne kedvem. Aztán persze folynak egyéb ügyek is (a postai kálváriát majd később írom meg), a munkahelyemen elég feszült a légkör, ahol nem én vagyok az okok kiváltója. Erről bővebben inkább nem írnék...

Mindezek tetejében idegesít, hogy Annamáriával mi történt. Egyszerűen hiába határozom el, hogy rendet tartok a lakásban, ha nem tudok. Esélyem sincsen időben hazaérni, este 8 után meg nem látok neki takarítani, így meg persze már törvényszerű volt, hogy valamikor belelép valamibe. Ráadásul úgy érzem, hogy az egész az én hibám, mivel elég nyűgösen tettem fel a szekrény tetejére az üves bébiételes üveget, aminek köszönhetően leesett egy másik. Sajnos nem ugrottam elég gyorsan, hogy Annamáriát felszedjem a földről, és nem voltam elég alapos a szilánkok összeseprésében sem. Így utólag már könnyű okosnak lenni, de egy alapos porszívózás (és felmosás) talán segíthetett volna.

Ami persze még ennél is jobban zavar, hogy szinte alig látom a feleségem és a lányom január eleje óta. Évi fáradt, állandóan van valami... Vagy tanulnia kell, vagy orvoshoz menni, vagy valami más dolog miatt rohangálnia. Egyszerűen nem tudja magát kipihennie. Az elmúlt hétvégék sem arról szóltak, hogy a fenekén maradt volna. Így nehéz terhesen kipihennie magát...

Olyan nyomot hangulatom van már egy ideje. Nem tudom, hogy mi tudna kizökkenteni... Talán, ha majd ki tudnék venni pár nap szabit, vagy ha végre lenne egy sehová nem menős, semmilyen otthoni munkával bővített, nyugodt hétvégém. Álmodni mindig lehet...

Annamária műtétje

Az úgy történt, hogy valamikor a múlt héten sikerült a szekrény tetejéről levernem egy bébiételes üveget, amikor egy újat raktam fel. Sajnos a zajra Annamária is bejött a konyhába, és nem voltunk elég gyorsak, hogy összesöpörjünk minden üvegszilánkot. Az is lehet, hogy túl gyorsak volt, csak nem elég alaposak, és ezért sikerült belelépnie. Évinek a hétvégén sikerült kiszednie egy nagyobb szilánkot, de úgy tűnt, hogy még maradt benne.

Tegnap úgy döntött elviszi orvoshoz is a kisasszonyt. Három orvoshoz is el kellett mennie... Egy volt, aki beutalta a Szent Imrébe, ahol éppen nem volt doki. Ráadásul Évit még jól le is cseszték, hogy miért nem telefonált be előtte a sebészetre, hogy éppen van-e orvos. Mindegy... elküldték a János kórházba.

Ott korrektek voltak az orvosok, de azt hiszem, hogy elég nagy szerencsém volt, hogy nem láttam a nagy tortúrát. Annamária kapott egy injekciót, majd összevagdosták a lábát, hogy kivegyék belőle a szilánkokat. Évi szerint nagyon apró kis üvegszilánkok voltak benne, és még az is lehet, hogy maradt valamennyi, de annak majd idővel ki kell jönnie.

Szegény Annamária kapott egy vastag kötést a lábára, és most nem is tud ráállni. Ez nagyon rosszul érinti, mert ő mindig talpra állna és rohangálna, de nem tud. Amikor megpróbál, akkor fáj neki. Nagyon sokat sír...

Miután este letettük aludni egy órán belül felébredt. Ezt követően Évivel együtt próbáltak aludni, de majdnem minden fél órában felébredt. Így sajnos asszonypajtás sem tudta magát nagyon kipihenni. Neki most sokszorosan rossz lehet a napja, mert Annamáriára még többet kell figyelni, és még többet kell vele foglalkozni. Biztos fáj amúgy is a lába, és még mindig megpróbál ráállni... Szeretnék hazamenni és segíteni neki... :(

A nagy internetszakadás

Úgy tűnik, hogy ezzel az M6-os autópályával csak a baj van. Gondolom, hogy a jóképességű alagútfúró mesterek vágták át azt az optikai kábelt, amely tacsra vágta a mágikus T csoport adsl szolgáltatását. A dologban azonban vannak megnyugtató részek is (a saját idegeskedésemre majd később térek ki)...

Egyrészt kiderült, hogy vasárnap is dolgoznak az autópálya építésén. Másrészt úgy tűnik, hogy a T-nél is dolgoznak (vagy legalábbis beszaladnak dolgozni) a hét utolsó napján.

Én éppen a kisasszonyt felügyeltem otthon, mikor bekövetkezett a dolog. Először azt hittem, hogy csak a szokásos internetszakadás, aztán olyan negyedóra hiábavaló próbálkozás után úgy döntöttem, hogy "megsétáltatom" a modemet. (Régebben hangerősítőt sétáltattunk meg a hideg téli éjszakákon, mikor a nagy bulizás közepette túlmelegedett.) A hűtés sem segített a korábban szinte forró modemnek, és mivel péntekről szombatra virradólag is volt valami hasonló, és akkor is csak nagyon nehezen akart újra csatlakozni az internetre a modem, ezért azt hittem, hogy végleg besz.rt az eszköz. Már majdnem ott tartottam, hogy Évit beküldtem hazafelé az Auchanba, hogy vegyen nekem ott egy adsl-modemet. Nemrégiben láttam normális márkát egész elfogadható áron. (Gyanítom egyébként, hogy a mostani gyenge sebességem az Askey márkájú modememnek köszönhető.)

A sokadik modem ki- és bekapcsolást követően már routert is kiiktattam a körből, és az adsl-modemet közvetlenül a géphez kötöttem. Így is csak a nagy semmi. Látszólag pedig a modem működött, mert hol világítottak, hol pedig villogtak rajta a zöld ledek. Aztán egyszercsak visszajött minden, és meg tudtam nézni az interneten is, hogy nem volt internet... a T-seknek.

Mondhatni bearanyozták a napot. Szerintem nincsen okom bántani őket, mert nem ők markolászták szét a vezetéket, de hiba lenne most kihagyni egyik korábbi reklámszlogenjüket: "T-online, gratulálok!"

Harry Potter és a félvér herceg

Igen, sikerült eljutnom a 6. könyvig, ami sokkal jobban tetszett, mint az előző. Igazából nem is tudom, hogy miért, mivel ez is tele van sallanggal, és nem mentes a logikátlanságoktól tűzdelt nyögdécselésektől is.

Harry Potter teljesen főhős szereplő. Bármilyen fontos is történik az vele esik meg, ő menti meg a világot, és ennek teljes tudatában is van. Durván nyomja a csávó, és ezt már megjegyzik neki barátai is. Az első fejezet csak afféle kitöltő bevezető, amit talán néhány bekezdéssel le lehetett volna tudni. Itt azonban valamelyest képet kapunk arról is, hogy az amúgy mellesleg eseménytelen nyári szünetben is történt pár dolog. Igazából a második fejezet az, ami nagyon ütős, és egészen a végéig kétségek között is tart...

A könyv alapján Dumbledure egész végig egy idegesítően mosolygós öreg varázsló képében jelent meg előttem. Olyan, mint egy cukrosbácsi, aki gyerekeket akar megrontani. Tovább erősíti Harry-ben azt a képet, hogy ő a kiválasztott. (Azt hiszem, hogy Rowling asszonyságra bőven hatottak más fantáziavilág hősei, vagy ottani történések.)

Harry elég sok mindent csinál a könyvben: újra csajozik, egy tanárt szerez az iskolának, egy fontos emlék megszerzésével van megbízva, ő lesz a kvidics csapatának a kapitánya, stb.

Azt hiszem, hogy az írónő a könyvet főleg Voldemort múltjának, illetve bemutatásának szánta, de időközben, a jelenben, számos fontos esemény történik. Dumbledore egyszemélyes dzsugelharcosként ereklyékre vadászik, nem von be igazából senkit a főellenség elleni harcba, akinek célja számomra teljesen ismeretlen maradt. Mi a jó abban, ha valaki "gonosz" és gonoszságokat követ el? Számos alattvalója és hódolója van, nyilvánosan igényt sehová nem támasztott. Még azt sem lehet róla mondani, hogy világuralom kellene neki...

Az kell, hogy mondjam ebben a könyvben is voltak logikátlan dolgok. Miért csak hatodik részben derül ki, hogy az iskolában minden évben van (de)hoppanálási oktatás és vizsga? Valahogy nem emlékszem, hogy korábbról említve lett volna. Miért harcol szinte teljesen egyedül Dumbledore? A többiekkel együtt azt hiszem, hogy rengeteg esélye lenne. Sajnos, a szövetségeseit és Voldemort szövetségeseit is csak olyan statisztaként látom, akik a Jacky Chan filmekben szoktak hátul ugrálni, miközben a főhős valakivel harcol. Miért rettegnek a halálfalók annyira Voldemorttól, és miért nem fognak össze ellene? Mit látnak benne?

Piton figurája viszont egyszerűen remek. Több, mint zseniális.

A könyv a végére még hagy rengeteg nyitott kérdést. De közben megtudjuk, hogy mik azok a horcruxok, valamint azt is, hogy bizonyos párok végleg össze fognak jönni. Kíváncsi vagyok az utolsó részre, amit már el is kezdtem olvasni...

Babylon AD

A film beharangozóival és előzeteseivel nagyon megvett. Még a sok negatív kritika sem vette el a kedvem attól, hogy megnézzem, ezért ez történt...

A poénok lelövése nélkül annyit bátran elmondhatok, hogy ez egy olyan film, amiben van látvány, de történet és ész nem sok. Az egész történet szól valamiről, aminek se füle, se farka, mégsem boci-boci tarka. Azaz, hogy tarka, csak kérdés, hogy minek...

Vin Diesel soha nem tartozott a kedvenceim közé, és szerintem ezt követően sem fog. Sokan már akkor összecsinálják magukat a gyönyörtől, ha meglátják tar fejét, vagy dohányfüstön át szűrt, fekete hangját.

Mint az sejthető volt most is kiválló képességű fegyveres fickót alakít. Jönnek a szokásos klisék, hogy csak ő tudja megoldani a feladatot és senki más. A feladat: egy csomag elszállítása az USA-ba.

Nem tudom, hogy a készítők mit szerettek volna kihozni az egészből. Lehet, hogy a volt szovjet területek hangulata egy kicsit a Fallout-játékok világát idézte, de amint megtörtént a hátátlépés olyan volt, mintha a paradicsomba kerültek volna. Nagyon valószínűtlen az itt kitalált jövőkép.

A legkevésbé a végével voltam elégedetlen. Nem is tudom, hogy ki engedhette ezt a befejezést... Igaz, hogy én egyszer végig tudtam nézni, de jó szívvel ezt senkinek sem ajánlanám.

Tenerife, 2. nap

A tervezett írási ütemhez képest alaposan megcsúsztam, és azt sem merem ígérni, hogy gyorsan be fogom hozni a lemaradást. Majd meglátjuk, hogy mi lesz.

Mint írtam az első nap az utazással, a megérkezéssel és a pihenéssel telt el. A második napon úgy döntöttünk, hogy megnézzük az óceánt.

Már elinduláskor sem volt valami jó idő, a passzát állandóan fújt, az ég borult volt, és meglehetősen hűvös volt, de mi azért reménykedtünk. A homokos tengerparton nem toltuk be túl messzire a babakocsit, mivel elég nehéz volt vele a haladás. Szinte még le sem cuccoltunk máris megrohantak minket az óra/lánc/napszemüveg árusok, valamint az ázsia masszázst árulók. Az egész otttartózkodásunk ideje alatt nem győztük őket elzavarni. Nem voltak tolakodóak vagy rámenősek, hanem inkább csak szándékosan felejtősek, hátha meggondoltuk magunkat.

Maga az óceán nem volt meleg, de azért néhány percet követően meg lehetett szokni a hőmérsékletét. Évi és Annamária nem mertek bejönni a vízbe, igaz a kisasszonynál annyira nem is erőltettük a dolgot. Vicces volt látni, ahogy közvetlen a parton megijedt a kifelé hullámzó víztől, és mindig megindult hátrafelé a víz a lábait mosta.

Egy picit érdemes volt körülnézni a parton. Sajnos itt fényképeket nem igazán készítettünk, de igazából nem is nagyon volt mit. Tudtuk, hogy túl sokáig nem leszünk, mivel elég hűvös volt. Néhány fürdőztek, de olyan is akadt a parton nagykabátot viselt... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy láthatóan valahonnan Afrikából érkezhetett, és talán magasabb a hőérzete, vagy pedig valami csempészárut rejtegett a kabátja alatt. Amúgy ezt a időjáráshoz való szélsőséget egész ottlétünk során láthattuk.

Nem maradtunk túl sokáig az óceán partján, és ezért már a kora délutáni órákban úgy gondoltuk, hogy elmegyünk onnan. Szétnéztünk a városban, megnéztük a helyi üzleteket (hátha találunk sajtreszelőt, de nem), majd visszamentünk a szálláshelyünkre.

A mellékelt képen az látható, hogy egy helyi takarító felmosóronggyal mos ablakot...

9. hét

Évinek tegnap sikerült elmenni orvoshoz, és most már nemcsak a gyanú és a terhességi teszt erősítette meg azt, hogy újra terhes.

Elég hosszan kellett várakozni, annak ellenére, hogy 3. helyen kapott számott. A rendelés 4 órától lett volna, ami szépen csúszott, és ennek is köszönhetőn Évi csak 6 óra után tudott bemenni. A dokinak sikerült megállapítani, hogy a 9. hétben járhatunk, és nagyjából augusztus 20-a körül fog a babu megszületni. Azt hiszem, hogy Évinek elég nyűgös lesz a nyara nagy hassal...

Kaptunk 2db ultrahang képet is, amit szkener hiányában most még nem tudok veletek megosztani. A kép szerinte az új jövevény nagyjából 2cm nagyságú.

Azt már csak pluszként említeném meg, hogy Évit elküldték még vércsoport vizsgálatra is. Mire számítanak vajon, hogy megváltozott a vércsoportja?

Delta - A digitális átállásról

Azt hiszem, hogy ezt be kellett linkelnem. Cirka 25 perc...

Asterix az olimpián

Megmondom őszintén, hogy eddig egy Asterix film sem jött be. Valahogy mindig sikerül elrontaniuk valamivel, és mindig azt lehetett érezni, hogy ebből valami sajnos hiányzik. Igazából ezt a filmet sem néztem volna meg, ha nincsen benne a hétszeres Forma 1-es világbajnok Michael Schumacher.

Valamikor karácsony környékén döntöttem úgy, hogy megnézem. Valami szinkronos vígjátékszerűt kerestem, és már csak ez maradt. Mondhatni a kezdetétől azt vártam, hogy MS végre felbukkanjon, és történjen valami jó is, mert az egész túlságosan lapos volt. Ha ügyesek lettek volna az alkotók, akkor egész fergeteges vígjátékot lehetett volna alkotni ezzel a szereplőgárdával. Sajnos nem sikerült...

Az sem teljesen világos, hogy a címszerepben mindig Asterix van, holott eddig az egyik ilyen jellegű filmben sem ő tűnt számomra a főszereplőnek. Soha nem ő köré volt épülve a történet, csupán csak szerepet kapott benne.

Igazából akkor röhögtem fel először hangosan, amikor Jean Todt megjelent (ez már valamikor az utolsó 20 perc tájékán volt). Nagyon nagy dumát nyomott lett Schuminak. Igazából számomra csak innentől lett igazán érdekes a film, de sajnos itt is rengeteg jó ötlet maradt kiaknázatlan.

Azt hiszem, hogy aki akarta már úgyis megnézte, aki viszont nem, az ne is nagyon tervezze. Ha nagyon nincsen más akkor még mindig jobb, mint a fingós-böfögős amerikai, vígjátéknak titulált szennyek.

Zsenikém - Az ügynök haláli (Get smart)

Ma megnéztem a The Office (amerikai verzió) első évadának első részét, és eszembe jutott, hogy én láttam a sorozat főszerepében szereplő fickóval egy vígjátékot még valamikor decemberben. Talán ebből is látszik, hogy annyira nem fogott meg a dolog, mivel szinte totál megfeledkeztem róla.

Azt nem tudom, hogy a magyar címet ki adta a filmnek, de annyiban eléggé igaza van, hogy az ügynök "halálian" idegesítő fejszerkezettel rendelkezik. Ez a főszereplő valahogy mindig idegesítő szerepeket játszik, és már kezd számomra olyan lenni, mint Jim Carrey, akitől szintén a hideg futkos a hátamon, ha meglátom a vásznon/képernyőn/monitoron.

A film amúgy teljesen olyan, mint egy Austin Powers mozi, csak nincsenek benne gusztustalan, böfögős, fingós és túlságosan szexmániás részletek. A főhős egy szuperügynököt alakít, akit a főnökei inkább jobban szeretnek az íróasztal mögött látni, mert kíválló elemző képességekkel bír. Aztán beüt számukra a katasztrófa, és elő kapni a küzdelemre éhes aktahuszárt, aki nem mindig ügyetlen a terepen sem.

A korábban Skorpiókirályt is játszó csávó ebben a filmben úgy mozog, mintha valami gyerekmatinéban szerepelne. Ő is még egy picit tenyérbemászó...

Amúgy a film teljesen jó szórakozást ad, nem túl lapos, viszonylag pörögnek benne az események, mégha teljesen nem is logikusan. Ha túl tudjuk tenni magunkat a bosszantó szereplőkön, akkor egyszer (nem többször) egész jól el lehet rajta szórakozni.

Armin van Buuren ft Sharon den Adel - In and Out of Love

Volt tavaly egy bejegyzésem, amiben Armin van Buuren legutóbbi albumáról írtam. Most éppen újrahallgatom az egészet, és most már sokkal jobban tetszik. Lehet, hogy hozzászoktam? :) Mindenesetre az akkor is tetsző In and out of love szám klippjét szúrnám be, mert jó. Bár az album verziója jobb.

Láthatatlan kiállítás

Karácsony után Évinek eszébe jutott, hogy van valami "Láthatatlan" című kiállítás Budapesten, a volt E-Klubban (erről azt sem tudtuk, hogy eszik-e vagy isszák), amit meg kellene nézni.

Nos nálunk minden ilyen megmozdulás elég nyűgös dolog Annamária miatt, ezért bevontuk apósékat is. Már a december 31-ei mozinál is igénybevettük a kicsi leányzó lepasszolására őket, ezért most is könnyen sikerült őket meggyőzni, hogy jöjjenek segíteni.

Évi interneten keresztül csinált két foglalást egymástól 30 perces csúszással, mert az volt a terv, hogy először bemennek apósék és mi vigyázunk Annamáriára, aztán csere. A foglalás után Évi megtudta, hogy egy "tárlatvezetés" nagyjából 45 perc, ezért lesz egy kicsi problémánk. Szerencsére, az ottani szervezetlenségnek köszönhetően sikerült megoldani, hogy apósék egy negyed órával korábban induló csoporttal mentek be, mint ahová be voltak jelentve.

Menek közben az is kiderült, hogy "tárlatvezetés" nagyjából egy óra, és nem is 45 perc, úgyhogy egy kicsit nyűgössé vált a kisasszonyra vigyázni. Apósék elmondása szerint a belépésünk után 10 perccel Annamária már aludt Kriszta kezében.

Mi egy 13 fős csoport részeként mentünk be, ahol az optimális létszám nagyjából olyan 6 lett volna. Úgy talán valóban sokkal élvezetesebb lehetett volna, mint így. Bent megvalósul a "vak vezet világtalant" dolog, ugyanis teljes sötétségben mentünk az egyik helyszínről a másikra. A vezetőnk, Krisztián, először Évinek mondta a dolgokat (és mindig jól meg is tapizta), ugyanis ő volt az sor elején. Bent, a sötétben, egy rövid "betekintést" kaptunk, hogy miként is él, tapasztal egy vak ember. Odabent az egyik helyről a másikra botorkáltunk át, ahol szinte mindent végigtapiztunk. Nekem már rögtön az elején vigyáznom kellett egy fej magasságban lévő kapával.

Összeségében elég érdekes volt az egész, bár az 1500Ft-os belépődíj elég húzós (lett volna, de most ingyen meg lehetett tekinteni). Az egészben az a legrosszabb, hogy bár mindannyian kijövünk a sötét termekből, de a végén mi látunk, és a vezetőink nem...

Valami Amerika 2

Évinek megígértem, hogy karácsony alkalmából még moziba is elviszem, mivel nagyon meg szerette volna nézni a Valami Amerika 2-t. Annamáriát sikerült lepasszolni apósékhoz, akik szerencsére örömmel látták vendégül.

Elég csontra sikerült a moziba érnünk, mivel pont akkor kezdték el vetíteni a filmreklámokat, amikor beértünk. Számomra, magán a filmen kívül ez szokta még a legnagyobb élményt jelenteni, hogy teljesen ismeret filmek előzetését is láthatom. Évi előzetesen csak azért izgult, hogy majd nem lesz helyünk, mert a film még friss, és vélhetően jó is. Nem kellett aggódnunk, mert még fél ház sem volt, mi pedig viszonylag egész jó helyen ülhettünk.

Szerencsére a filmben sem volt csalódás. Abban Évivel sikerült megállapodnunk, hogy az első rész sokkal jobb, sokkal eredibb volt, és ez valójában csak egy második rész, de még így is elég élvezetes volt. Annyira, hogy akár újra meg is néznénk. Ez nem csak a magyar filmek esetében ritka nálam, hanem bármilyen más nyelvű esetében is.

A régi szereplők hozták a hangulatot, és szerencsére az újak is inkább csak hozzátettek. Ami igazán zavart az a sok zene volt. A végén volt egy olyan érzésem, hogy egy afféle "Megasztárt" csináltak belőle. Szerencsére a pár laposabb részen sikerült hamar túllendülni, valamint a gyenge poénokat is sikerült túlélni. Picit még rontott az összképen a sok visszaemlékezés a korábbi takarítónőjükre, Terka nénire, valamint a "Bűnös város" kudarcán való óriási szenvedés.

Azt javaslom, hogy bátran menjetek el a moziba, nézzétek meg, és ezzel is támogassátok a magyar filmipart, aztán ha kijön dvd-n is vegyétek meg jól...

A Quantum csendje (Quantum of Solace)

Letudtuk az új James Bond filmet is. Igazából szinte csak a névben volt ez James Bond film, és hiányoztak a szokásos mondatok, kifejezések és technikai kütyük. Egy egyszerű akciófilm volt, semmi több. Azonban annak remek szórakozás, mivel nem volt holtpont vagy pihenőrész, ahol az ember az óráját kezdte volna el nézni.

James Bond afféle bionikus terminátorként, mint elefánt a porcelánboltban, gázol át ellenfelein. Nincs könyörület, és ha nem is akar ölni, akkor is sikerül neki. Egy kicsit túl van vezérelve. Nem nagyon mondanám elegánsnak sem, hanem csak egy öltönybe bújt favágónak, akinek néha beszélnie is kell néhány mondat erejéig.

A történetet a készítői nagyon extrának gondolták, de végül nincsen benne semmi többlet. (Igazából szerintem már túl sok fordulatot egy film kapcsán nem is lehet kitalálni, mert már majdnem mindent ellőttek a vásznon.) A látvány azonban magáért beszél, nagyon jók a távoli képek, de sajnos a közeliek már nem annyira. Annyit lehet csupán csak látni, hogy valami történik, de hogy mi, azt pontosan senki sem tudhatja. Túlságosan gyors, és kevésbé stabil a kamaremozgás, ami már-már zavaró. Szinte csak a végkifejletet lehet kivenni... általában, hogy meghalt valaki. Mindezek ellenére nem volt túl erőszakos, vagy túl véres sem.

Legendák

Azt hiszem, hogy már azért kerestem az Alexandrán könyvet, hogy végre valamivel meglegyen a 10000Ft-os határ, és ne kelljen még külön szállítási költséget sem fizetni. Ekkor akadt meg a szemem a Legendák című köteten, amiben több szerző művét lehet megtalálni.

Egy kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz elég élvezetes, vagy hogy csak kivonatok lesznek teljes könyvekből, de szerencsére kellemesen csalódtam. A kötetben 6 író írásaiba tekinthettünk bele, amiket most szépen sorra is veszek.

Az első Stephen King, akitől bár elég sok könyvet olvastam, mégsem annyira szeretem, mivel néha eléggé el tud borulni az agya. Ebben most sem sikerült csalódnom, és nagyjából azt kaptam a fantasy stílusában, amit vártam tőle. Meglehetősen érezhető a rövid írást körüllengő torzság és abszurdum. Ennek ellenére ez egész élvezhető volt, sőt még egy kicsi talán kellemes csalódás is. A történet amúgy a Setét torony fantasy ciklusának egy rövid, de leválasztható részlete.

Terry Goodkind. Bevallom, hogy még nem nagyon hallottam. Ennek megfelelően egy kicsit nehezen hangolódtam rá "Az igazság kardja" ciklusának kiemelt részletére. A vége felé már egészen magába szippantott, és számomra is teljes élvezeti értéket jelentett, de ez nem azt jelenti, ha tudom, hogy megjelenik tőle egy könyv, akkor rögvest rohanok a boltba megvenni.

Orson Scott Card adta számomra a legnagyobb és legkellemesebb meglepetést. Miután elolvastam a "Teremtő Alvin" sorozatból kiemelt részletet, rögtön elkezdtem böngészni az interneten megtalálható könyvesboltok virtuális polcait. Az írás talán nem nevezhető keményvonalas fantasy-nek, nem találtam benne pl. sárkányokat sem, de emellett nagyon szórakoztató és olvasmányos volt. Azt hiszem, hogyha véletlenül belebotlok egy könyvébe, akkor meg fogom venni.

Ursula K. Le Guin. Nos, az írónő pár írását már egész jól ismerem. Egyedi stílusa van, amire erősen rá kell hangolódni. A "Szitakötő" című kisregény egész kellemesre sikerült tőle, bár a végét egy picit összecsapottnak éreztem. Hamarosan majd neki fogok látni a Szigetvilág összes történetének, csak még előtte vannak más könyveim is a sorban.

Tad Williams. "A fájdalom tövisei" sorozatból az Égő embert olvashattam a kiadványban. Egész élvezetes leíró és bemutató részekben bővelkedett a könyv, és egész jól, sejtelmesen vezette az író a történetet, ami elég kegyetlen véggel ért véget. Az írás egynek nem volt rossz, de nem is ájultam el tőle.

Raymond E. Feist. "A résháború" fantasy-ciklusból "A fahordó" című történetét ismerhettem meg. Remek egy történet volt, és azt hiszem, hogy a talán még a jövőben fogok tőle is olvasni, ha lesz elég időm.

Állítsátok meg Terézanyut!

A következő a filmek sorában egy magyar alkotás volt, mégpedig az "Állítástok meg Terézanyut!". Karácsony magasságában volt valamelyik tv-adón is, de sajnos akkor lemaradtam az elejéről. Ekkor el is kapcsoltam onnan, majd amikor Évi is a tv elé ült, akkor ő is megtalálta. Mivel neki is tetszett, ezért másnap este meg is néztük.

Az egész egy sikeres magyar könyvből készült, amit szerintem soha nem olvastam volna el. A történet egy "idióta" nőről szól, akit szerencsére úgy játszott el a főszereplőnő, hogy egyáltalan nem volt idegesítő. A szerencsétlent elkapta valami kapuzárási dologszerűség, mert mindenáron ki akarta magának fogni álmai férfiját. Azonban, ahogy az lenni szokott, mindig közbejött valami.

Ez tipikusan az a film, amit nőknek készítettek, de szerencsére úgy, hogy az még egy férfi társaságában is nyugodtan megnézheti. Azt hiszem, hogy ezt is be lehet sorolni a jobban sikerült magyar alkotások mellé...

Míg a jackpot el nem választ (What happens in Vegas)

Pihenésképpen valami "egyszerűt" és lehetőleg vicceset is meg akartunk nézni a nagy szabim alatt. Igazából nem vártam valami sokat a filmtől. Azt hittem, hogy csak valami szokásos amerikai idiótaság lesz, böfögős-fingós-hányós poénokkal, és mindez valami iszonyat nyáltenger közepette. Szerencsére nem lett igazam...

A magyar cím nagyon jól elmondja a bonyodalom tárgyát. A két főhős elindul a búját feledni Las Vegasba, ahol nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása mellett összeházasodnának. Erre a részre csak másnap reggel döbbennek rá... Már szinte meg is egyeztek a válásban, amikor beüt a jackpot, és egy új helyzet áll elő. Ráadásul még a bíró is arra itéli őket a tárgyáláson, hogy fél évig együtt kell élniük.

Ezt követően beindul a dolog, és azt kell, hogy mondjam elég kellemesen megtalálták az arányt a szerelmes és a vicces vonal terén. Ennek tetejében még egy egész jó vígjátékot is kapunk, amit bátran merek bárkinek ajánlani. Szinte hihetetlen, hogy Hollywood tud még értelmeset is alkotni az ilyen irányzatokban. Igazából azon kevés amerikai vígjátékok közé tartozott, amit még Évi is tudott élvezni, és a végén azt mondta, hogy "ez jó volt"...

Erőszakik (In Bruges)

Nem szokásom a magyar filmcím adókat kritizálni, de mit ne mondjak, elég idétlen egy magyar címet adtak ennek a filmnek. Ha valaki az Erőszakik után valami erőszakos, de ugyanakkor vicces valamire várt, akkor nagyot csalódhatott az első néhány perc után. A filmet szinte végig körüllengi valami lapos, nyomott hangulat.

A történet szerint két angol bérgyilkost egy kicsit mellécsúszott akció után Brugesbe küld a főnöke. A két főszereplő nem tudja, hogy miért lettek pont oda küldve, és hogy ott vár-e rájuk valami feladat. Az egyik hősünk kifejezetten rosszul érzi magát a valahogy karácsonyi hangulatot árasztó városban.

Annak ellenére, hogy egy picit lassúnak és nyugalmasnak tűnik a film van egy kis belső üteme és lüktetése. Ezek miatt nem lehet unalmasnak nevezni. A végét meg pláne nem, ami elég erős kontrasztban áll a film első felével. Itt már vannak olyan durva jelenetek is, amelyek miatt a gyengébb gyomrúaknak egyáltalán nem ajánlanám.