A május 1-et is magába foglaló hétvégén szüleimhez indultunk. Sajnos az indulás nem sikerült valami jól, mert a tervezetthez képest 1-1,5 órás csúszással kerültem csak az autóba. Ez annyiból volt gond, hogy a Hungária körúton akartunk menni, és mint kiderült aznap játszották az FTC - Újpest focimeccset. A meccs kezdete előtt 2 órával már balhéztak a srácok, ezért igencsak szép torlódást okoztak az amúgy is zsúfolt péntek délutánban. Viszonylag békésen lengették karjukat 17 óra tájban, de a velünk szembejövő forgalmat miattuk el kellett terelni, és a villamosokat is csak nehezen engedték közlekedni.
A Hungária körút további részén és az M3-ason is már jobban lehetett haladni. A gondot a csak a nyűgös gyermekek jelentették. Annamária többször jelezte pisilési szándékát, míg Márton az a M3-as végére megéhezett. A hatvani kijárat végénél, ahol az út csatlakozik a 21-eshez volt egy elég nagy aszfaltozott rész az út mellett. Ott megálltunk megetetni a kisembert, és Annamária is tudott pisilni. Szerencsénkre igazán normális rendőrők ténykedtek tőlünk 20 méterre, ezért csak megjegyezték, hogy ott nem lett volna szabad megállnunk (és még csak mellékesbe sem mondták, hogy 5eFt lesz). Minket nem is ellenőriztek.
A 21-esen több helyen volt kátyú, de ami rosszabb volt, hogy szinte jelöletlenül volt felmarva az út. Az rendben, hogy 40-es és előzni tilos táblák mellett látható volt útmunkákat jelző is, de ettől függetlenül volt, hogy meglepetten huppantunk egy felmarás után. A néhány éve felépített gyorsító szakaszoknál is, egyenként több, mint 100 jelzés volt az útra felfestve, ami úthibát, kis kátyút jelzett. Szép munka volt srácok!
A 23-ason is folytatódott ez a csapdás utazás. Ott is volt, hogy meglepve huppantunk 1-1 felmarásnál. Azonban végül csak megérkeztünk szüleimhez.
Május 1-én Évi a két gyermekkel elment a Nádújfaluban megrendezett Majálisra. Én nem tudtam elmenni, mivel Évi és a gyermekek mellett anyukám utazott az autóban. A két hátsó gyermekülés igencsak lekorlátozza az ülőhelyek számát.
Koradélután átmentünk Master barátomhoz, Annamária keresztapjához. Megnéztük a házikóját, szalonnát sütöttünk, jókat beszélgetünk. Egész jó kis társaság alakult is, ahol gyakorlatilag egy mini-osztálytalálkozót is tartottunk. Estére bementünk, biliárdoztunk, pókereztünk (szigorúan NEM pénzben!), és az Évi által legyártott Kac kac kukacoztunk. Igazán jól és kellemesen telt ez az este. Főleg úgy, hogy a két gyermeket szüleimre tudtuk bízni.
A vasárnapi hazaút már viszonylag eseménytelenebbül telt el. Bár nem sikerült túl sokat aludni, vagy pihenni, amit főleg magunknak köszönhettük, de igazán jól éreztük magunkat ezen a hétvégén.
A mostani már kevésbé sikerült jól. A szombati babaúszáson Annamária megintcsak egy kicsit engedetlennek tűnt, és bár volt olyan feladat, amit igen jól csinált, de van ahol nagyot esett vissza a teljesítménye. Nem tudom, hogy a víztől ijedt-e meg, hogy egyedül nem akar vízbeugrálni. Aztán elmentünk egy Urbinális majális nevű rendezvényre, ami tőlünk néhány 100 méterre volt, de sajnos Évi megint csak nagyot csalódott. Annyi volt, hogy meg lehetett néhány lovat simogatni, valamint a lovászok körbevezették a lovakat, ahová kisgyerekek ülhettek fel. Sajnos az a ló, amire Annamáriát akartuk felültetni egy kicsit megbokrosodott, ezért elég hamar leszállt róla. A kézművességnek nevezett tevékenység is csak könyvjelző készítésből állt, tehát ez sem kötötte le túlságosan a kisasszonyt. Jöttünk haza. Még annyit tennék hozzá, hogy vélhetően a Bikicsunáj csávót láttam a helyszínen, de az is lehet, hogy tévedtem.
Annamária még egy kicsit biciklizett itthon, aztán ebédelt és lefeküdt aludni. Évi megfőzte a hétvégi ebédet, majd lepihent aludni. Miután a gyermekek felébredtek, én megcsináltam a sütit, amit már elég régóta ígértem Évinek, aztán készülődhettünk az esti fürdetéshez.
Vasárnap reggel Évi apja elvitte Annamáriát. Egy picit örültünk is, hogy egy picit tehermentesítve leszünk. Azonban a tervek szerint Évi elment Adri barátnőjéhez Mártonnal, így egyedül maradtam itthon. Említést kaptam arról, hogy jó lenne legalább kiporszívózni...
Remek. Nekiálltam a nappaliban összeszedni a sok szétdobált játékot, majd kiporszívóztam minden szobát. Ezt követően méregből ki és bepakoltam a mosogatógépet, letisztogattam a konyhában az asztalt és a gáztűzhelyet, valamint elmosogattam azokat az edényeket, amiket a mosogatógépben nem lehet elmosni. Itt lehet, hogy nem teljesen ez volt a sorrend... Ezt követően végre felfúrtam Évinek egy fűszertartó rudat/polcot a konyhaszekrényre. Talán nem sikerült elcseszni...
Ezt követően még pont belefért megnézni a Parks and recreation és Happy Town heti részeit, mielőtt kezdődött volna a F1. Éviék Mártonnal hazajöttek, majd elmentek aludni.
Annamáriát csak este fél8 körül hozták haza Saidék apósomtól. Kaptunk tőlük meghívót az esküvőjükre. Miután fél9 körül elmentek nekiálltam fürdővizet csinálni, csak Márton már olyan fáradt volt, hogy nem fürdettük, Annamária meg akart. Ahogy aludni sem. Nagyjából este 10-ig szenvedtünk vele, mire sikerült az ágyába mennie. Ezen az estén nem tudtunk túl sok mindent csinálni Évivel. Ráadásul még hajnali három körül Annamária betoppant a hálószobánkba, és egyáltalán nem látszott álmosnak. Évi csak hosszú szenvedés után tudta újra lefektetni.
Lehet, hogy le kellene majd csökkenteni a kisasszony délutáni alvásidejeit, csak nem tudom, hogy akkor Évi hogyan fogja magát kipihenni. Remek. Jó lenne, ha ma este már Annamária tudna normális időben aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése