Mint már korábban írtam róla, annyira elkapott a gépszíj, hogy végül bedaráltam a híres-hírhedt saga harmadik kötetét is.
Mint már korábban írtam a könyvek elég olvasmányosak. Most is ugyanígy volt, de mire a végére értem arra a véleményre jutottam, hogy a 600 oldalból 400 felesleges volt. De az is lehet, hogy keveset mondtam. Szerelem, őrlődés, tépelődés, és a cselekmény alig meg előre. Bella annyira naív és buta, hogy az szinte fájdalmas, ezért szinte az embernek csapkodni lenne kedve. A harmadik könyv végén beismeri azt, ami már korábban is elég világos volt, egész konkrétan az előző kötetben.
A Napfogyatkozásban megy az őrlődés, hogy akkor most mi is legyen Jacobbal. Aztán párhuzamosan megjelenik egy száll, ami már sokkal izgalmasabb. A közeli nagyvárosban vámpírok szapodtak és tizedelik a lakosságot, a helyzet pedig egyre aggasztóbb. Vicces, már-már népmesébe illő az, hogy a jó, a szép, a rendes vámpírok összefognak a gonoszak ellen a vérfarkasokkal. Egy kicsit bosszantó, hogy mennyire faékek a karakterek. Lehet, hogy túlságosan is elkényeztetett George R. R. Martin, aki először megmutatta, hogy egy személy nem lehet csak tipikusan jó vagy rossz. Bár Meyer is próbálkozik jelezni, hogy bizony a jó vámpírjaink is tudnak rosszak lenni, de ezt egyáltalán nem tudjuk elhinni. Úgy vélekedünk róluk és a vérfarkasokról, mint szelíd pulikutyákról, amiket bármikor szívesen kedvünk lenne megsímogatni.
Számomra az is nagy probléma, hogy a sok blődség ellenére igencsak próbálja magát komolyan venni az írónő. Bár az írásban (vagy a fordításban) ott van a történetmeselés könnyedtsége, egyáltalán nem izzadtságszagú az egész, és érezhető, hogy még tudott volna tovább százoldalakat is írni a semmiről. Azonban az a gond, hogy komolyan veszi az ilyen békés vámpírok és vérfarkasok létezését.
Ami még bosszant az a sok lopás. Kétségtelen, hogy nem könnyű ma már semmi eredetit alkotni, de azért néhány dolog elég fájdalmas. Jelenleg a 2001 környékén írodott True Blood HBO-s sorozat alapjául szolgáló könyvet olvasom. Vicces, hogy már az első oldalakon visszaköszönnek a hasonlóságok. Ember-vámpír románc, az egyik szereplő képes a gondolatokban olvasni, stb... de inkább erről majd egy másik bejegyzésben, azt követően, hogy végeztem a még hátralévő nagyjából 100 oldallal.
Ma reggel láttam pár lányt Meyer könyvvel mászkálni. Az merült fel bennem, hogy vajon mennyien hiszik el, hogy Bella amellett, hogy folyton szerencsétlenkedik ráadásul még nem is olyan szép. Lehet, hogy próbálják magukat a helyére képzelni, de ugyanakkor nem veszik észre, hogy erősen sántit a dolog. Új környezetbe kerül a leányzó, ahol a fél iskola őrá akar ugrani. Emellett szerelmes lesz belé egy vámpír és egy vérfarkas is...
Kíváncsi vagyok, hogy igazából az egész saga hová vezet, vagy mi lesz majd a végső kifejlett, vagy csupán csak kapunk egy végtelenített regényfolyamot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése