2010/03/31

Géniusz, az alkimista

A Magyar Televízió nemrégiben vetítette a 3 részes minisorozatát, mely a Géniusz, az alkimista címre hallgatott. Elég érdekes vállalkozásnak tűnt, ezért úgy döntöttem megnézem.

A sorozatra elköltöttek egy rakás pénzt, ami azért annyira nem látszik. Lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert olyan jól sikerültek a trükkök, hogy fel sem tűntek... Azonban felesleges gonoszkodnom, mert a Géniusz, az alkimista egész jól sikerült, főleg a magyar mércéhez képest. Ettől függetlenül még rengeteg sebből vérzik.


A történet szerint Pécsett történik egy haláleset, majd beindul a nyomozás. Kiderül, hogy az áldozat fia rendőr (Stohl András), aki azonnal utazik is, hogy nyomozgasson. A másik szálon pedig egy professzor (Alföldi Róbert) indul el... A misztikusnak szánt sorozatban valóban látunk misztikus, ugyanakkor néhány felesleges részt. Ilyenek a többször előforduló bevillanások, valamint például az ital férgekké való átalakítása.

Az alkotók loptak innen is, onnan is, de ha nem vesszük túl komolyan, akkor egészen jót tudunk rajta szórakozni. A történet néha elég rendezettlen, a kameraképek és vágások néhol meglepően jók tudnak lenni, a helyszín végre nem Budapest. A főleg gagyi és elhadart, oktató stílusú párbeszédek között azért akadnak igencsak erős gyöngyszemek, amikre akaratlanul is fel tud nevetni az egyszeri néző. Néhol olyan mondatok adnak hőseink szájába, amit követően hosszan vigyorgunk.

Ha túl tudunk lendülni a hibákon, a lezáratlan szálakon, a következetlenségeken, akkor elég jót tudunk szórakozni a magyar film és sorozatkészítés ezen remekén. A 3x45 perc viszonylag jól belőtt, több részes sorozatként vagy egész estés filmként bizonyára nem állta volna meg a helyét. Azt mondom, hogy akik nem látták adjanak neki egy esélyt, és nézzék meg a MTV videótárából.

Nincsenek megjegyzések: