A kis fénnyel és örömmel borús napjaink közepette kicsi fiunk örvendeztett meg. Először azzal, hogy a szombati nap folyamán rájött hogyan is lehet mászni. Ezt azóta már elég tudatosan gyakorolja, és láthatóan egyre kevesebbet tolat. Most már tudatosabban jelent veszélyt az egész lakásban. Bárhol és bármikor febukkanhat.
Még szinte fel sem ocsúdtunk ezen örömből, amikor másnap úgy döntött, hogy hasamra támaszkodva két lábra áll. Láthatóan ez nagyon boldoggá tette, ezért a délután/este folyamán még többször sikeresen megismételte ezt.
Annamáriánál már kevesebb dolgon lehet meglepődni, de azért ő is még meg tud lepni. A hétvégén nagyon élvezte a babaúszást, és elég jól ment is neki. Annak ellenére, hogy nem mindig akar lábtempózni és buborékot fújni, valamint a kartempó még sehogy nem megy neki, azt mondta az úszást oktató néni, hogy már mehetünk egy csoporttal feljebb. Erre még alszok párat, mert én még nem igazán érzem így. Bár kétségtelen, hogy imádja a vizet, és egyáltalán nem fél tőle, valamint nincs baja, ha hosszú ideig kell a víz alatt lennie.
Amin azonban még jobban meglepődtem, hogy gyakorlatilag egyedül el tudja indítani a mosogatógépet. Én ugye nem nagyon vagyok otthon, amikor Évi elindítja, és csak november végén vettük az eszközt, tehát én még nem nagyon ismerem a működését. De Annamária már igen... Elmagyarázta, hogy hová öntsek port, majd becsukta a gép ajtaját, és sorban megnyomta a szükséges gombokat. Hihetetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése