Pár gondolat az ELMŰ ügy kapcsán

Először szeretném leszögezni, hogy nem akartam index.hu címlapot, de mivel a Tékozló Homár van annyira népszerű blog, ezért végül kikerültem. A 300 feletti kommentszám szerintem jól jelöli, hogy rákaptak páran a témára.

Igaz, hogy vannak néhányan, akik minket gyanúsítanak, de nekünk teljesen tiszta a lelkiismeretünk. Nem próbálkoztunk még csak hasonlóval sem, és amíg a "szakemberek" nem cserélték le az órát nem is halottunk róla. Olyanról már hallottam, hogy régen valami tízfillérest raktak az órához, de igazából nem foglalkoztam vele. Józan ésszel belátható, hogy ezek a manipulálások veszélyesek, és hosszú távon sokkal nagyobb kár származik belőle, mint előny.

Aki tudatosan mágnesezéssel szórakozik az előbb, vagy utóbb úgyis le fog vele bukni. Ha nem máskor, az utólagos leszereléskor. Amúgy sem volt rá semmi okunk, ugyanis elég alacsony a tényleges fogyasztásunk. Nincsen fagyasztóládánk, nem volt elektromos sütőnk, valamint nincsenek extrém fogyasztású eszközeink. Egy 53 négyzetméteres lakásban elég nehéz lenne havi 20eFt-os árámszámlát normális körülmények között összeszedni.

Ami azonban meglepő, hogy úgy tűnik nem vagyunk egyedi eset. Valamint többen el kezdtek idegeskedni a szerintük is túl magas számot mutató mérőórák miatt. Az ELMŰ, egyéb áramszolgáltató, vagy ezekhez kapcsolható cégek számára az ilyen esetek kész aranybányát jelentenek. Nézzük csak a lehetőségeket, amik szigorúan csak gondolatok és teóriák, elképzelhetően semmi valóságtartalmuk sincs. Az alant felvázolt esetek szereplői kitaláltak, így minden hasonlóság csak a véletlenek következménye lehet.

1.

Tegyük fel, hogy van egy névtelen áramszolgáltató, aki úgy dönt, hogy bár jók az éves bevétel és költség számaik, de mégis szeretnének nagyobb bevételt elérni. Ekkor jön a nagy ötlet, hogy mágnesezzük be a fogyasztóink óráját, hogy eleve többet mérjen. Átalánydíjasoknál egyszerűbb, mert azok nem nézik naponta/havonta az órájukat. Az első átalánykülönbözetnél talán még nem is gyanakodik senki. Megnőhet a fogyasztás sok minden miatt. Eztán a fogyasztó igyekszik mindenhol spórolni, de nem jut eredményre. Hiába hív áramszerelőt, hiába kér tanácsot semmi.

Ezt követően az áramszolgáltatóhoz fordul, hogy vizsgálja ki a problémát. Itt sokan visszariadhatnak az első, 8eFt-os bevizsgálási költség miatt, és inkább tovább fizetik havonta a magasasbb díjakat. Végül csak kijönnek áramszolgáltató megbízottai, hogy elvigyék és bevizsgálják az órát. Hiába küldenek meghívót a vizsgálatra, egy laikus bizonyára úgysem tudja megállapítani, hogy szabályszerűen járnak-e el. A szakemberek a szállításnál már nem is törődnek azzal, hogy az óra a szállítás során bemágneseződhet-e, de ha nem lenne baja az órának, akkor is sikerülne megoldaniuk... hátha véletlenül valaki mégis visz szakértőt a vizsgálatra.

A fogyasztó még csak nem is sejti, hogy áldozat, pedig ha előre tájékozódna, akkor tudhatná azért kap nagyobb, műanyagkeretes órát, mert ő bűnözéssel gyanúsított. Az áramszolgáltató és bérencei még csak nem is foglalkoznak vele, hogy az óra a jövőben is ugyanúgy támadható lesz, ezért még csak véletlenül sem szerelnek fel manipulálásra alkalmatlan (itt most lehet, hogy túl naív vagyok), digitális szerkezetet. Így ha közvetetett villamcsapás éri valahogy az órát, vagy túlzott feszültség-ingadozás lép fel a hálózatban ugyanúgy tönkremehet az eszköz, és újra gyanúsítható az ügyfél. Természetesen ilyenkor sem tájékoztatják az azonos épületben élőket, hogy milyen problémák lehetnek, mert egyszerűbb tovább fejni őket...

Az áramszolgáltató pedig jófej. Úgy dönt, hogy nem siet a kompenzációval a hibás óra miatt, bár visszatéri a bevizsgálási 8eFt-ot, hanem inkább gyorsan kötbért állapít meg. Ha az ügyfél eddig tudta fizetni a magasabb áramdíjakat, akkor, egy óra megamperje szorozva 15.000Ft-tal sem fog problémát okozni.

2.

Tegyük fel, hogy az áramszolgáltató valóban jófej, és tiszta mint a hó (mi pedig álomvilágban élünk), a bevizsgáló cégek viszont a sötét oldal megtestesítői. Mágneses fegyverükkel sorra járják a háztartásokat, és delejezik meg az órákat. Aztán jó munkaadójuk folyamatosan ellátja őket megbízatásokat, amiket már nagy rutinnal tudnak végrehajtani. A jó áramszolgáltató persze még csak nem is gyanakodik.

3.

A gonoszt egy rivális áramszolgáltató testesíti meg. Aki bár először hasznot hajt riválisának, azzal mégis csak hasznot hajt saját magának, hogy hitvány eszközökkel magához csábítja a megkeserlett fogyasztót. A visszacsábítás eszköze is lehet ugyanez...

4.

Kár lenne kihagyni az óragyártókat is. Miért csinálnánk jó és megbízható mérőeszközöket, amikor a piacon csak néhány új ügyfél van? Készítsünk szándékosan rossz órát, hogy később újabbakat adhassunk el. Abból semmi jó nem származik, ha valakinél akár 30 évig is megbízhatóan működik az eszköz. Abban sincsen semmi érdekük, hogy tökéletes, manipulálásmentes mérőket készítsenek.

5.

Egyéb eshetőségek. Gondolok itt gonosz villámcsapásra, ami galád módon tönkreteheti a mérőórát, vagy egy talpraesett haragosra... Azt hiszem, hogy a teóriák kapcsán a határ a csillagos ég.

Volt ki írta, hogy egy óra nem mehet tönkre ok nélkül. Ez bizonyára így is van.