Felforgatókönyv

Az egész heti hajtásban megfáradva úgy döntöttem, hogy péntek este megnézek egy filmet. Mivel Évi az utolsó vizsgájára készül, ezért úgy gondoltam, hogy olyan néznivalót fogok választani, ami talán kevésbé érdekelheti. Azt hiszem, hogy megint sikerült beválasztanom...

Azt gondoltam a Felforgatókönyv c. filmről, hogyha Will Ferrer játszik benne, akkor biztos csak valami barom vígjáték lehet. A színészt amúgy sem nagyon csípem, mert normális filmet még nem igazán láttam tőle. (Most pedig hálát adnék a google-nak, mert automatikusan menti a blogot, és az előbb érkezett kékhalál miatt nem szállt el az eddig begépelt szövegem.) Ez a film meglepően jól sikerült. Bár azt nem tudnám eldönteni, hogy Évinek mennyire tetszett vagy nem tetszett volna.

A történetről túl sokat nem mesélnék, mert nem lehet úgy írni róla, hogy az ember ne áruljon el valami fontosat. Igaz, hogy a közepefelé van egy erős holtpont, mikor az ember már azt várja, hogy végre történjen valami, legyen már valami végkifejlet, de ugyanakkor megvan az az feszültség is, hogy ugyan miként végződik a történet.

Bátran ajánlom a filmet olyanoknak, akik csak egyszerűen kikapcsolódni vágynak, de nem agyatlan vérrontásra, vagy akcióra. Nem rengeti meg a világot, nincsenek benne magvas mondanivalók, de ugyanakkor mégis elgondolkodtat az élet mikéntjéről, és az órához állított egyre jobban elgépiesedő világunkról.