Annamária újra mozgásban

Egy újabb videó, amin Annamária megint elég jól érzi magát. Igazából csak nagy mozgásban van...

Neked mit mond Annamária?

Szóval Évi csinált a fényképezőgéppel néhány mozgó felvételt, ahol igazából a hang lényeg. A Blogger lehetőségeit kiaknázva itt meg lehet tekinteni az egyik ilyen felvételt.

Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa

Nem is olyan régen olvastam George R. R. Martin blogján, hogy mennyi szereti Robin Hobb munkásságát és könyveit. Ezen felbuzdulva vettem a bátorságot, hogy az írónő munkásságával egy kicsit jobban megismerkedjek, és gyorsan be is szereztem Az orgyilkos tanítványa című könyvet.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már több hónapja a táskámban hordozom Steven Erikson, A malazai bukottak sorozatának 3. könyvét, ami nem csak a csekély 800 oldala miatt nehéz olvasmány. A hosszabb utazásokra, vagy olyan esetben, amikor a tatyóm tele van mindenféle cuccal, akkor inkább a PDA-mat veszem elő, és azon olvasgatok különféle elektronikus könyveket. Mivel Robin Hobb könyvét sem tudtam másképpen megszerezni, ezért ezen a formában láttam neki az olvasásának...

Az írónő egyszerűen zseni. Nagyszerűen alakítja a történetet, és vezeti az egyetlen szálat, ami a főhős szemével mutatja be a körülötte lévő világot. A történet hőse a Hat Hercegség legelső trónörökösének fattyú gyermeke. Mikor fény derül létezésére, azzal nagyban befolyásolja a birodalom elkövetkezendő jövőjét. A trónörökös, Lovag herceg, inkább lemond a trónról, és számüzetésbe vonul, ezért Elmés királyt vélhetően Igazság herceg fogja követni az uralkodásban. Azonban van egy harmadik fiú is, aki a két idősebb férfi féltestvére, de nagy ambíciókkal rendelkezik.

A Fiú nevelése Lovag herceg lovászmesterére, Burrickra hárul, később azonban felismerik a fontosságát, ezért elkezdik nevelni és művelni. Titokban pedig a király orgyilkosává kezd válni, Árny segítségével...

A fiúnak rengeteg bonyodalommal kell megbirkóznia. Közben belekóstol az Ösztönbe (állatokkal képes mentálisan kapcsolatot teremteni), valamint a Mesterségbe (ami az emberek elmebeli befolyásolására és üzenettovábításra alkalmas). Az udvaron belüli intrikákon túl, új ellenség is felüti a fejét a Vörös Martalócok személyében...

A regény magával ragadó, igazi remekbe szabott mű, azt hiszem, hogy remek kedvet adott folytatások elovasásához is. Olvastam, hogy aki a G. R. R. M. féle "kegyetlenkedést" (az iró ugyanis képes a hőst is kiírni a regényfolyamából) várja, a későbbiekben e tekintetben sem fog csalódni.

Annamária 2008.03.19.

Igazából a dátumhoz (még) semmi nem köthető, azon kívül, hogy ezen a napon történi a bejegyzés, csak annyiról lenne szó, hogy ne mindig ugyanaz a cím legyen. Nos, nézzük csak meg, hogy hol tart a kisasszony...

A múlt hét szerdájától elég erős kényeztetésben volt része, aminek főleg itthon ittuk meg a levét, mivel a hölgyemény szerette volna, ha mi is állandóan foglalkozunk vele. Ezért okozott néhány kellemes bömbölős percet. Kedvenc játéka lett, hogy kölcsönösen megfogjuk egymás kezét, és én felhúzom ülő helyzetbe. Úgy tűnik, hogy szeret ülni, és úgy körülnézni.

Néha már a játékokat és tárgyakat próbálja két kézzel megfogni, de valahogy ez annyira még nem köti le. A forgolódást tekintve még csak a jobb oldalára hajlandó fordulni, és emellett képes az ágyban 90 fokot körbepörögni a tengelye körül vízszintesen.

Évi egy kis füzetbe folyamatosan írja, hogy mi új dolog történik, hiszen ő van vele nap, mint nap együtt. A ruháit folyamatosan növi ki, és lassan már kicsi lesz a 68-as is. Jahh... és már nem a legkisebb méretű pelenkát használjuk, hanem áttértünk a nagyobbra, hiszen a Csepp már 5,6kg.

Kanapó (Hogfather)

Meg kell, hogy mondjam elég erős lemaradásom van Terry Pratchett könyveit illetően. Eddig még egy darabot sem sikerült belőle elolvasnom, sőt még csak a Discworld nevű játékkal sem játszottam egy percet sem. Ezért elég nulla alapműveltséggel láttam neki a 2 részből álló Hogfather című filmnek.

Mivel magyarul (és angolul) sem olvastam Pratchett könyveit, ezért igazából nem tudom, hogy hivatalos fordítás-e a Kanapó, abban azonban biztos vagyok, hogy nem-hivatalos magyar fordító elég jó munkát végzett az elnevezéseket illetően.

A film a Korongvilágon játszódik. Ebből talán már kitalálhatta mindenki, hogy egy újabb fantasy-val állunk szemben. A történet szerint éppen Disznóles előestéje van, amikor is Kanapó, vaddisznók húzta szánján ajándékokat szállít, és kéményen keresztül bejutva eljuttatja a gyerekeknek. Cserébe a gyerekek előkészítenek neki egy kis harapnivalót és egy kis itókát. Szerencsére nem egy nyálas karácsonyi film kerekedik ki (ugye ez a Disznóles = Karácsony, Kanapó = Télapó) az egészből, mert a revizorok úgy döntenek, hogy végeznek a vén agyarassal. Ezt a feladatot Teazsúr kapja meg, aki állítása szerint még a Halállal is képes végezni...

A film egyszerűen zseniális, nagyokat lehet rajta röhögni, és mivel angol, nem amerikai alkotás, mégcsak nem is giccses. Egyszerűen óriásiak a karakterek és a szereplők. A történet talán egy kicsit nehezen emészthető azok számára, akik nem szokták az angol filmeket, a humort és a fantasyt, de szerintem az első harminc perc után őket is magába szippantja a film élménye. Örületes párbeszédek vannak benne, és a Halál valami haláli karakter. Ho, ho, ho...

Csillagpor

Sorban, egymás után nézem a különböző fantáziavilágokban játszódó filmeket. Korábban nem nagyon mertem megnézni a Csillagport, mert valamiért tartottam tőlem, hogy nem lesz jó (a Nárniát még azóta sem néztem meg).

A sok dicsérő kritikát követően végül ezt is megnéztem a hétvégén. Igazából nem tudom, hogy mire számítottam, de az első néhány percet követően kezdtem aggódni, hogy ez nem az én filmem. Aztán szépen lassan magával ragadott az egész. Egy nagyon mesés fantáziavilág bontakozott ki, amely a filmet inkább a mese irányába vitte el.

A történet egy Fal nevű angilai faluban kezdődött, amely település arról kapta a nevét, hogy egy másik világtól elválasztó fal húzódott a határában. Természetes dolog, hogy a főhős átlépi ezt a tiltott akadályt, csak azért, hogy azzal bálványozott szerelmét elbűvölje. Közben a másik világban fontos események zajlanak. Meghal egy király, és gyilkos hajsza kezdődik a trón megszerzéséért. Mindezek közben egy boszorkány azon fáradozik, hogy fiatalságát és hatalmát meg tudja erősíteni egy lehullott csillag megszerzésével.

A film egy nagyon jól sikerült mese. A főszereplő karakterek számomra ismeretlenek voltak, azonban a gonosz boszorka és a kalózkapitány személyében ismert arcok is megjelentek. Akik szeretik a könnyed szórakozást, és nem zavarja őket, hogy mesét néznek, azok bátran tekintsék meg ezt a remek két órás szórakozást nyújtó filmet.

A király nevében

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Soha nem voltam egy Uwe Boll ellenes, és a film megnézését követően sem leszek az. Ugye ő az a rendező, aki sorra nyúlja le a nagy játékcímeket és filmeket készít belőlük, amik a játékrajongóknak egyáltalán nem tetszenek. Szerintem ez egyáltalán nem az ő hibája, mert olyan hasonló filmet is elég gyengén sikerültek, amiket nem ő rendezett.

A király nevében című filmben csak úgy vonulnak fel a sztárok. Bőven elég Jason Statham és Burt Reynolds nevét említeni. De igazából ezek sem mentik meg a filmet, ami ugyan nem rossz, de nem is jó, egyszer bőven nézhető. A két említett színésznek voltak már ennél rosszabb filmjei is, és amúgy sem tartom őket olyan nagy tehetségnek.

A fantáziavilágban játszódó történetben találkozhatunk királlyal, árvafiúval, orkszerű szörnyekkel és persze mágiával. Minden megvan, na jó, a sárkány kivételével, ami egy fantasy filmhez szükséges. Ezektől persze nem fog ütni a film, mert hiányzik belőle valami. Pedig az effektek és a harcok nem is olyan rosszak.

A filmet bátran meg lehet nézni, csak lendüljünk túl azon az előítéleten, hogy az említett német rendezőbácsi alkotásáról van szó.

Battlestar Galactica 8 és fél percben

A címet nem sznobságból írtam angolul, és még csak nem is azért, mert ne tetszene a Csillagközi Romboló magyar fordítás. Csupán csak azért, mert nálunk egyik tévécsatorna sem veszi a fáradtságot, hogy normálisan levetítse az összes eddigi elkészült részt. Az eddigi három évad még csak külföldön került levetítésre, de az internetnek hála akár már másnap meg lehet tekinteni az összes eddigi részt.

Aki eddig lemaradt volna a mostanában képernyőre kerülő legzseniálisabb sorozatról, az gyorsan pótolja. Aki pedig látta az eddigi részéket az ebben a videóban felfrissítheti emlékeit:

Annamária megkapta a kötelező védőoltását

Igazából újra csak közvetetten tudom az infókat, ezért lehet, hogy egy pár dolog kimarad... Évi ma vitte el a picinket a doktornénihez és a védőnénihez, hogy megkapja a kötelező védőoltását.

Annamária nagyon jól tűrte az oltást, és igazából csak a tűszúrást követő néhány másodperc telt el egy kevés ordítással, ezt követően újra vigyorgott mindenkire, illetve minden lehetőséget kihasznált a gagyarászásra. Azt mondták a dokinéniék, hogy ma éjszaka szabad még lázasnak lennie a szuritól, de szerencsére eddig még nem vettünk észre semmilyen lázra utaló jelet. A mellkasára ragasztott tapasz stabilan mutatja az N betűt és a 37 fokot.

Az oltás után Annamária bekerült a "félcsőbe", ahol a hosszát mérték le. Valahogy jól esett az a tudat, hogy 1 hónap alatt sikerült 5cm-t nőnie. A védőnő csak hümmögött, mert a kevésbé naprakész könyvei más számokat írtak elő, de most legalább nem mondott valami épületes baromságot. Szerencsére a havi 1kg-os súlygyarapodásra sem mondta most, hogy fogyókúráznia kellene a gyereknek. Pedig már lassan felmerült bennem, hogy elküldöm valami update-es Norbi bébitréningre...

Még néhány szó a kislányunkról. Ugyanis Annamária egyre jobban érdeklődik a saját keze után, és egyre több dolgot szeretne megütni vagy megfogni. Igazából még csak a jobb kezét szereti használni, de ez még nem jelenti azt, hogy jobbkezes is lesz. De remélem, hogy kétkezességre még van esélye. Mindig is szerettem volna bal kézzel is tudni írni (a gépelési tudásomnak hála, ezt kiélhetem). Valahogy a gagyarászása is kezd alakulni, mert egyre többet vesszük észre, hogy próbálja a hangunkat utánozni.

Most már minden nap olyan, hogy egy újabb csoda történik.

Mi kell ahhoz, hogy valaki tejet adhasson...

Mivel olyan szerencsések vagyunk, hogy Évi bővelkedik az anyatejben, ezért úgy döntöttünk, hogy adunk a koraszülött csecsemőknek is.

Ahhoz, hogy valaki tejet adhasson elég komoly vizsgálatsoron kell átesni. Egymást követő két alkalommal (éhgyomri és evés utáni véradás), ami már kb. az huszonkétmillió-ezerkétszáznyolcvankettedik... Mivel ilyenkor már anyukáról beszélünk, akkor az állambácsinak 2x300 pénzt is adakoznia kell, mert hát jó fejek vagyunk. Ezt követően el kell menni a tüdőgondozóba... Mivel nagyon okos a védőnőnk, ezért elfelejtett a feleségemnek beutalót adni a tüdőszűrésbe, így ez 1000 pénzbe került. Ha kap beutalót, akkor csak egy újabb 300-as.

Ezt követően el kellett mennie a világ végére, hogy AIDS-szűrésen is túlessen. Itt még azt is hajlnadóak voltak letojni, hogy gyerekkel ment, és inkább hosszú percekbe nyúló beszélgetést folytattak, valami munkától teljesen távol eső témában (hogy a szolárium égetné le az ilyeneknek a szőrt a mellkasáról, vagy a wc-deszka csípje be a köldök piercing-jüket).

Érdekes módon ez az eljárás nem került pénzbe (csak a x liter benzinköltség), csak nagy fokú mérgelődésbe.

Évi felhívta a védőnőjét, hogy beszámoljon a teljesített dolgokról, és hogy letolja az elfelejtette beutaló miatt. Majd az a zseni nőszemély a fejéhez kapott, hogy még egyfajta vérvizsgálatott végre kellene hajtani (remélem, hogy mindenki figyelt... a 3. vizsgálat). Évinek itt már erősen nyílt a zsebében a bicska, és szerencsére a telefonvonal másik végén lévő személy is észrevette ezt, és azt monta Évinek, hogy felhívja az AIDS-szűrő központot, hogy a leadott vérből csinálják meg a maradék vizsgálatokat. Érti ezt valaki? Lehet, hogy egy vérvizsgálat elég lett volna... Idióta ez a rendszer...

Mivel sikeresek voltak a tesztek, ezért megnyílt az út a tej leadásához. A "tejesember" reggel 8 órától délután 5-ig szerintem bármikor betoppanhat, és akkor is csak amiatt morog, hogy neki mennyi helyre be kell mennie a tejért. Sajnálom szegényt... ez a munkája. Ha nem lenne, akkor pénzt sem kaphatna.

Aztán, amikor Évi felveti neki, hogy a kicsi megetetése mellett több tejet is tudna adni, és hogy hozzon több üveget, akkor azt felelte, hogy ő csak annyit adhat, amennyit megkap. Tehát hiába tudna valaki 2napota 3 üvegnyit kitermelni, ha először csak 2 üveget kap, mert ilyen esetben soha a büdös életben nem tudna 3 üveget odaadni a nála lévő kettőből...

Azt pedig még meg sem említettem, hogy milyen komoly higiéniai feltételek vannak. Előtte szépen be kell mellben mosakodni, egy olyan tisztítószer segítségével, ami még az AIDS-ellen is védelmet nyújt! Aztán Évi maga elé vesz egy maszkot, és nekiláthat a steril üvegbe történő fejésnek. Ha valami gáz lenne, vagy nem tartja be valahogy az előírásokat, akkor azt visszajelzik, és fogadják el egy idő után a tejét.

Az egész rendszerben, az elejétől a végégi valahogy az a furcsa, mintha nem is akarnák, hogy egyáltalán bárki is adjon tejet.

Dresden-akták

Szerencsére a hölgyek adnak elég időt, hogy közben tévét és sorozatokat is tudjak nézni, ezért úgy gondoltam, hogy megnézem a Sci-fi channel által vetített, egy évadott megélt, misztikus jelenetekkel tarkított sorozatot.

Sajnos a Dresden-akták csak egy évadra volt jó sorozat, ami főleg annak volt köszönhető, hogy nem tudtak élni az amúgy nagyon jó alapötlettel. Adva volt egy varázsló, aki mellesleg a chicagói rendőrségnek is besegített tanácsadóként, ha valami rejtélyes ügybe botlottak. Sajnos innentől elég egysíkúvá vált a dolog. Harry Dresden nyomozókat megszégyenítő ügyességgel eredt a nyomok után, nem gyakran még mágiát is használatba véve. (Izé, innen jut eszembe, hogy nemrégiben valaki azt mondta egy németjuhász kutyára, hogy olyan, mint Rex felügyelő kutyája... mindegy, nem lényeges...)

Szóval sajnos, ennyiből kifújt a sorozat. A bácsi nyomozott, közben akadt néhány reménytelen nőügye, és csak nem akart összejönni neki az állandó közelben ólálkodó nőszeméllyel sem. A 12 részben igazából nem volt főszál, nem volt olyan mozgatórugó, ami előrébb vihette volna a történetet. A különálló részek, a minimális izgalomfaktorukkal, inkább csak háttértelevíziózást jelentettek, mint önfeledt szórakozást. Persze lehet, hogy nem tiltakoztam volna, hogyha lett volna folytatás, de most nem is sírok utána. Jónéhány sorozat van, amit inkább folytathatnának, mint ezt... Firefly, 4400...

Nem a legjobb szombat

Ez a szombat már eleve elég sűrűnek ígérkezett, mert Évinek kétszer is iskolába kellett mennie. Nem csak reggel, hanem késő délután is. Igazából neki volt főleg viszontagságos ez a nap, de ő úgyis lusta lenne leírni. Én itthon voltam a kicsivel, megmelegítettem neki a tejcsit, amikor megéhezett, és tisztességesen belétömtem egy 100mg feletti mennyiséget. "Igyon-egyen, mert soha nem fejlődik..."

Sajnos Évinek nem indult ilyen jó bulinak a szombat, mivel a sulijában a tanár nemcsak, hogy késett, de eredetileg nem is ment volna be, ha nem szólnak rá. Aztán az óra végét követően Évi kiment a kocsihoz, hogy hazajöjjön, amikor látta, hogy valami szemét vadparaszt lelopta az összes dísztárcsánkat. Innen üzenném neki, hogy feküdjön le az ősi mesterségek egyik űző, büdöstalpú, rétinigger anyjával a ravatalon, és rohadjon le az összes keze, hogy nem tud magának jobb elfoglaltságot szerezni szombat délelőtt...

Ezt követően volt egy rapid, ordibálós találkozás apóséknál, majd én haza, Évi meg megint suliba. Annamáriát másodszor is sikerült megetetnem egy hasonló mennyiséggel.

Sajnos asszonypajtásom nem úgy tért vissza, hogy tolvaj visszatette volna a dísztárcsákat az autóra, de legalább több gond és baj nem keletkezett.

És akkor még ott volt a kellemes szélvihar is, amely csak 3 darab, termetes fát csavart ki gyökerestül a környékünkben. Igazán szép volt ez a szombat...

Annamária két hónapos

Most volt kicsi leánykánk két hónapos. Hogy szalad az idő! A Picasa-s weboldalam újabb képekkel bővült, de néhány szóval azt is elmondanám, hogy milyen változások következtek be.

Súlyban sikerült havi 1kg-ot összeszednie, így már 5,1kg felett jár. A hosszát nem tudjuk megállapítani (talán majd a március 4-ei kötelező védőoltás alkalmával megmérik a félcsőben, hogy mekkora lett), de azt látjuk, hogy sorra növi ki a ruhácskáit.

Néhány hete kapott fülbevalót, és szerencsére a belövést egész jól viselte, sőt azóta sem volt gondja a fülével.

A fürdetésben most már velünk fürdik, és nem a saját kiskádjában. Igyekeznénk valahogy rászoktatni a víz szeretetére, hogy ne legyen gond a babaúszásnál sem. Valahogy azonban azt vettük észre, hogy a fürdés során előszerettel szeret vagy szeretne belekortyolni a vízbe. A vízben való pancsizás közben vettük észre, ha a kezét vagy hónalját fogva tartjuk, akkor már néhány másodpercre meg tud állni, és löki magát felfelé.

A kis Annamária imád mosolyogni, és mivel egyre távolabb képes látni, ezért általában már meg sem kell szóllalnunk, hogy vigyort csaljunk pici arcoskájára. Évi látta, hogy volt már olyan, amikor a saját kezét nézte (ugye ilyen korban még nem tudatos számára, hogy az az ő keze, még akkor sem, ha mérhetetlen mennyiséget képes vele kalimpálni). Kezdi magát felfedezni, a csipőjét emelgetni, és a fekvőtámasz is nagyon jól megy neki. Azonban még akar a hátáról, oldaláról, vagy a hasáról máshová fordulni.

Általában éjszakánként 4-5 órát képes már evés nélkül elviselni, de volt rá példa, hogy 6-7 órán át nem keresett minket (külön szobában alszik).

Nagyjából ennyi... biztos, hogy rengeteg dolgot kihagytam, ami miatt majd a Csepp anyja le fog engem tolni. De mivel nem hajlandó a blogmba írni, ezért így járt...

Éjjeli őrség - Nappali őrség

Igazából itt két filmről lesz majd szó, amelyek egy filmtrillógia első két részét jelentik. Érdekességképpen megemlíteném, hogy az egész alapjául szolgáló regény 4 részből áll.

Az alkotónak egyértelműen sikerült bizonyítanuk, hogy az oroszok is tudnak valamit. Az Éjszakai őrség nyitó képsorainak csatajelenete lenyűgözőre sikerült, és a későbbiekben is nagyon szép látványelemekkel találkozhatunk. (Mikor a "második szintre lépnek" teljesen azt az érzést adja, amiről Steven Erikson ír az üregek kapcsán.) Meg kell, hogy mondjam, tőlünk keletre is tudnak nagyon jó fantáziafilmeket csinálni.

Magával a történetvezetéssel vagy a rendezéssel volt igazából gondom. Valahogy az egész olyan szétesettnek tűnik, és nincsen törésmentes íve a filmeknek, ami miatt nagyon könnyen ki lehet zökkenni.

A történet szerint a Fény és a Sötétség serege folyamatos, egymással kiegyenlített harcban áll egymással. A felesleges vérrontást elkerülése érdekében azonban fegyverszünetet kötnek. Az idilt azonban erősen megbolygatja a Kiválasztott megjelenése, aki olyan hatalommal bír, hogy ki fogja billenteni ezt a kialakult egyensúlyt. Mivel még nem választott magának oldalt, ezért a Fény és Sötétség is nagyon szeretné magának megszerezni. A film központi alakja Anton, aki szintén kívülről csöppen bele az események forgatagába.

A két film bővelkedik a zseniális elemekben. A remek csatajelenteken túl, nagyon jó autós és üldözős kalandok vannak. Természetfeletti elemek, vámpírok, sötét madarak, ruszki járművek.

Fantasy rajongóknak mindkét film ajánlott, valamint az is, hogy ezeket egymás után érdemes megnézni...

Harry Potter

Nemrégiben elolvastam a Harry Potter könyvek első két részét, és a többi is be van tervezve. A harmadik rész már ott pihen az asztalomon, de előtte még van egy nagyon fontos Steven Erikson könyv, amit be szeretnék fejezni. Sajnos, a több mint 800 oldalából, még csak az első 500-on estem túl, de erről majd később mesélek...

Nem tudom, hogy elgondolkodtatok-e már azon, hogy igazából az irónő kinek szánta elsősorban a könyveket. Az első rész egyértelműen gyerekeknek készült. Magával a megjelenésével, a viszonylag kevés és egyszerű szöveggel, valamint a marha nagy betűkkel. Kedves, aranyos, de igazából már az elején észrevehetőek az árnyak, melyek a későbbiek folyamán egyre elnyúlnak, és a sötétebbek lesznek. Nem mondom, hogy nem szeretem a dark-fantasy könyveket, csak fura, hogy az egész Harry Potter kultuszt betudják egyesek mesének.

Az első könyv végén előrevetült, hogy az egésznek még lesz folytatása. Elég bosszantó, hogy a mostanában iródott könyvek nyitott véggel fejeződnek be. Olyan, mintha sorozatokat olvasna az ember. A második könyvben Harry már kezd komolyabb lenni, de még mindig érződik bennek a kisfiú. Az árnyak pedig egyre sötétebbek lesznek...

Itt most én is ugornék egy nagyot, mert a harmadik részt még nem olvastam el, és a közelmúltban láttam az 5. részt. Igazából a negyedik részből is szinte csak arra emlékszem, hogy mekkora sötétség volt, de az ötödik rész nyitó jelenete már egy gyengébb horrorfilm benyomását kezdte nyújtani számomra. Sajnos, a filmen látszódik az izzadtságszagú erőködés, hogy minél többet beletuszkoljanak a könyv soraiból, de ez lehetetlen feladat. Több nagy Harry Potter hozzáértő ismerősöm véleménye az, hogy szinte a lényeg tűnt el a filmből, és a könyv elolvasása nélkül bizonyos dolgok érthetetlenek maradnak.

Nem akarom fikázni a könyvet (a filmeket lehetne), mert imádok minden fantasy-t. A maradék könyveket is biztos el fogom olvasni, mert érdekel a végkifejlet. Ugyanakkor érthetetlenül állok a tény előtt, hogy miért lett ennyire felkapott a Harry Potter. Számtalan jobb irománnyal találkoztam már ebben a stílusban... Igazából a HP milyen stílusba sorolható? Kinek íródott valójában? Valahogy úgy érzem, hogy nem csupán egy életkorba sorolható embereknek. A hét könyv (a 2 olvasott könyvből és a megnézett 5 filmből ítélve) olyan, mintha a tizenéves gyermekek korából a felnőttek világába ívelne át.

Nagy bajban lennék, ha ajánlanom kellene valakinek... De igazából úgy érzem, hogy a könyvek saját maguk találják meg a közönségüket. Azonban a fantasy-t vagy meséket kedvelők számára mindenképpen megér egy próbát, és nem szabad csupán a filmekből ítélkezni.

Egy gésa emlékiratai

Elég nehezen vettem rá magam ennek a filmnek a megnézésére, mert rögtön olyan előítéletem volt, hogy hosszú lesz és unalmas. Végül ezen félelmeim be is igazolódtak, mert nem volt rövid, és nem volt túlságosan izgalmas, de mindenképpen nézhető alkotásnak sikerült. Ez azonban nem jelenti azt, hogy többször is megtekinteném erőszak nélkül...

A történet valamikor az 20. század elején játszódik, amikor is két lány elszakad a családjától, majd egymástól is. Ezt követően a kisebbik lány vesszőfutását követhetjük végig egy gésaképző háznál. Képet kaphatunk a sok (értelmetlen?) szenvedésről és ármánykodásról, ami egész életüket végigkíséri. Mivel a film alapjául szolgáló könyv, amit nem olvastam, főleg a nőket célozza meg, ezért nem maradhatott ki a szerelmi szál sem. Az csak legvégére derül ki, hogy a főhősnőnek sikerül-e végül társra lelni a szinte bálványozott férfiban.

A film tele van érzelmekkel, de valahogy igazából "nem jön át". Egy kicsit erőtlen vergődésnek tűnik az egész, különösen, amikor a filmben bekövetkezik a legnagyobb törés, a háború. Előtte is vannak ugyan kisebb törések, de ott mégis viszonylag folyamatosnak tűnik az egész történet. A végére valahogy szétesik. A film ugyan a nőket célozta meg, de például fogalmam sincsen, hogy Évinek mennyire tetszhetett.

Schumis videó

Még linkelnék egy most talált Schumis videót. Lehet, hogy teli van velük a világháló, de akkoris.

Picasa, februári eleji frissítés

Néha előfordul velem is, hogy a lustaságot legyőzi a tenni vágyás, és akkor mindig sikerült valami jót is cselekedni a köz érdekében. Igazából nem is tudom, hogy mit írhatnék, de nem szerettem volna szinte üresen hagyni ezt a blogbejegyzést, ezért inkább megtöltöm ilyen felesleges tartalommal.

A lényeg amúgy arra irányulna, hogy frissítettem a Picasa-n lévő webalbumomat.

Annamária mozgásban
Megy neki a fekvőtámasz is

Az illúzionista

Az elmúlt időben sikerült számos filmet megnéznem, csak valamiért mindig lusta voltam róla bejegyzést írni. Elsőként Az illúzionista filmről írnék pár sort...

Ritka az olyan film, ami Évinek ennyire tetszik. Nem is tudom, hogy igazából miért tetszett neki annyira, mert ez is csak a megmagyarázatlanról szól, ráadásul a film csattanója egy pár emberből könnyen ki tudja váltani a "most mi van?" kérdést.

A történet valamikor a 19. században játszódik, amikor is egy szegényebb sorsú bűvészpalánta és egy gazdag családból származó lány gyermeki szerelembe esik egymás iránt. A társadalmi szakadék ugyan kettészakítja őket, de a sors valahogy mégis összehozza őket. A főhösnek, azaz az illúzionistának (Edward Norton) magával az Osztrák-Magyar Monarchia várományos uralkodójával kell megküzdenie a hölgy kegyéért. És hogy mi lesz a végeredmény? A társadalmi érdekek által megkívánt érdekházasság, vagy a szerelmesek valahogy boldog életet tudnak majd élni, esetleg tragikus végkifejlet... ezt inkább nem árulnám el.

A varázslót azonban mindenki figyelje, mert látványos, számítógép által generált trükkjei mellett, sokkal körmönfontabb, szemmel kevésbé látható trükköket is tartogat a tarsolyában.

Mit tud segíteni az apa a szülés után...

Ezt már hamarabb is szerettem volna megírni, és ha másnak nem is lesz jó, de nekem igen, ha esetleg jönne egy újabb gyerek.

A szülést követően az anya a kórházban van a kicsivel, legalább három napig. Nekünk ez 6 napra húzodott, mivel sárga lett a kis Annamária. A kórházból való távozáshoz kellett a zárójelentés is, amiben, mint már említettem, néhány "apróbb" túlzás szerepelt. Mivel ez a papír volt, ezért ezt kellett aláírni.

A távozásukat követő héten újra be kellett menni, mert akkor adták csak oda a születési anyakönyvi kivonatot. Most szólt közben asszonypajtás, hogy van ahol nem is állítják ki ezt, hanem külön még ezért is el kell menni valami okmányirodába... tehát a kórház nagyon rendes. És azért is külön hála nekik, hogy a látogatásért nem kellett vizitdíjat fizetnem. Pedig én először még azt hittem, hogy a vizitdíj azt jelenti, hogyha valaki valakit meglátogat a kórházban, akkor azért kell fizetni. Szóval, anyakönyvi kivonat... Bementem érte, és a kezembe nyomták ezt a papírt, valamint kaptunk lakcímkártyát is. Közben azért még elémtoltak egy papírt, hogy írjam alá... egy számla volt. Egy pillanatra megijedtem, hogy majd még pénzt kérnek tőlünk, vagy hogy mert nem fizettünk az orvosnak, ezért számla van, de nyugodtság van. Szerencsére ez a papír azért kell, hogy a kórház el tudja számolni állambácsinak a szülést.

Most, hogy már 2 okmányom is volt, jöhet a többi. Ugyanis ez a kettő kell feltétlenül ahhoz, hogy a többi beszerzését is megkezdjük. A legfontosabb a TAJ kártya. E nélkül még gyógyszert sem kaphatna a kicsi. Az első popsikrémét pl. úgy lehetet megkapni, hogy a feleségem TAJ-száma volt úgy beírva, hogy az első számjegyet 8-asra cserélték. Persze a gép nem köpött ki nekik semmit a gyógyszertárban, de kegyesek voltak, és megkaptam a popsikrémet, meg a többi dolgot (Itt is szinte lehülyéztek, mert az orvos 96%-os alkoholt írt fel, és ő szerintük az nem jó, 60-as kell. Végül azt is kaptam.)

A TAJ kártya megszerzéséhez a Teve utcába kellett mennem, ahol ott tornyosult felettem a rendőrpalotának nevezett izé. Először sikeresen rossz helyre mentem be, és először onnan is rossz helyre továbbítottak, de végül megtaláltam azt, ahol végül az ügyintézést lefolytatták. Kb. egy óra várakozás, a születési anyakönyvi kivonat, a kicsi lakcímkártyája, és a saját azonosítóm bemutatása után meg is kaptam azonnal a kártyát. Figyelem, újszülött esetében az első kártya ingyen van!

Ezt követően irány az Államkincstár épülete! Ez kb. 200 méterre van az előző helyszíntől, és még közelebb a rendőrpalotához. Ahhoz az épülethez képest ez olyan, mintha valami bunkerbe menne be az ember. A biztonsági ember udvariasan útbaizgazított, és megkérdezte, hogy ma akarok-e ügyet intézni, mert akkor ad számot. Én azt mondtam, hogy igen. Erre mondta, hogy reméli, hogy hoztam olvasnivalót, mert hosszú sor áll vagy ül előttem. A Háború és békét javasolta, de én széles vigyorral az arcomon előkaptam Steven Ericson remekét, A jég emlékezetét. Már csak a maga 800 oldalával is terjedelmes alkotás, arról már nem is beszélve, hogy nem ló betűkkel van írva... és maga a könyv egy remek. Elég brutális, de nagyon remek.

Az államkincstárban végül 3 óra heggesztés, meg több mint 100 oldal elolvasása után, 15 percel zárás előtt sorra kerültem. Egy kedves hölgyhöz kerültem, aki csak picit tolt le a számára evidensnek mutatkozó hibák miatt. Mert, ugye, egy ilyen okmányt szerintem ember nem tud elsőre, sőt másodikra sem, hibátlanul kitölteni. Két dolgot igényeltem meg itt: az egyszeri anyasági támogatást és a családi pótlékot. A terhességi és gyermekágyi segélyhez (röviden tégyás) is itt kellett volna papírt csináltatni, de ez most még elmaradt. Itt a létező összes okmányt be kellett mutatnom... A három kitöltött papír mellett kellett még születési anyakönyvi kivonat, 3 lakcímkártya (kicsi és szülők), 2 személyi igazolvány (szülők), és talán 3 TAJ kártya, a babavizsgálatokat igazoló kiskönyv, meg a kórháztól kapott papírokból is kellett vinni valamit.

A tégyás papírt már Évi intézte, de még ehhez először beszereztem a táppénzes papírját, illetve a cégnek kellett kitöltenie az igánylőlapot. Ezt két példányban kell leadni, bár erről semmilyen információt nem katunk előtte. Az orvosi rendelőben elég sokat kellett várni, amire megkaptam, de az orvosnő imádott hülyeséget beszélgetni a pánciensekkel, és a 2 perces vizsgálatból 20 perces lett. Én is ott ültem nála vagy 5 percet, pedig a néhány papírt már csak alá kellett volna írni.

Mivel megvolt minden szükséges okmány, Évi érdeklődött, hogy hol tudná ezt a tégyás cuccott megcsináltatni. Kiderült, hogy van egy okmányiroda Szigetszentmiklóson, és nem kell az Államkincstárhoz menni. Évinek volt olyan malaca, hogy senki nem volt előtte, és elég gyorsan végzett... Tegyük hozzá, hogy az épületen egy A/4 formátumú papir hirdette csak, hogy ott az OEP kirendeltsége. Ez még az épület előtti parkolóból sem látszik. Az egész kirendeltség egy egész szobából állt. De legalább nem tudott róla senki - Évi is csak véletlenül akadt rá.

És, hogy még mit tud az apa segíteni? Házimunka, mosás, takarítás, főzés, vasalás, a gyerekre vigyázás, hogy az asszony aludjon (netán a ruhatárát frissítse, mivel se a terhesség előtti ruhák, se a terhesség alatt hordott ruhák nem igazán passzolnak), stb...