Ez a szombat már eleve elég sűrűnek ígérkezett, mert Évinek kétszer is iskolába kellett mennie. Nem csak reggel, hanem késő délután is. Igazából neki volt főleg viszontagságos ez a nap, de ő úgyis lusta lenne leírni. Én itthon voltam a kicsivel, megmelegítettem neki a tejcsit, amikor megéhezett, és tisztességesen belétömtem egy 100mg feletti mennyiséget. "Igyon-egyen, mert soha nem fejlődik..."
Sajnos Évinek nem indult ilyen jó bulinak a szombat, mivel a sulijában a tanár nemcsak, hogy késett, de eredetileg nem is ment volna be, ha nem szólnak rá. Aztán az óra végét követően Évi kiment a kocsihoz, hogy hazajöjjön, amikor látta, hogy valami szemét vadparaszt lelopta az összes dísztárcsánkat. Innen üzenném neki, hogy feküdjön le az ősi mesterségek egyik űző, büdöstalpú, rétinigger anyjával a ravatalon, és rohadjon le az összes keze, hogy nem tud magának jobb elfoglaltságot szerezni szombat délelőtt...
Ezt követően volt egy rapid, ordibálós találkozás apóséknál, majd én haza, Évi meg megint suliba. Annamáriát másodszor is sikerült megetetnem egy hasonló mennyiséggel.
Sajnos asszonypajtásom nem úgy tért vissza, hogy tolvaj visszatette volna a dísztárcsákat az autóra, de legalább több gond és baj nem keletkezett.
És akkor még ott volt a kellemes szélvihar is, amely csak 3 darab, termetes fát csavart ki gyökerestül a környékünkben. Igazán szép volt ez a szombat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése