Elég nehezen vettem rá magam ennek a filmnek a megnézésére, mert rögtön olyan előítéletem volt, hogy hosszú lesz és unalmas. Végül ezen félelmeim be is igazolódtak, mert nem volt rövid, és nem volt túlságosan izgalmas, de mindenképpen nézhető alkotásnak sikerült. Ez azonban nem jelenti azt, hogy többször is megtekinteném erőszak nélkül...
A történet valamikor az 20. század elején játszódik, amikor is két lány elszakad a családjától, majd egymástól is. Ezt követően a kisebbik lány vesszőfutását követhetjük végig egy gésaképző háznál. Képet kaphatunk a sok (értelmetlen?) szenvedésről és ármánykodásról, ami egész életüket végigkíséri. Mivel a film alapjául szolgáló könyv, amit nem olvastam, főleg a nőket célozza meg, ezért nem maradhatott ki a szerelmi szál sem. Az csak legvégére derül ki, hogy a főhősnőnek sikerül-e végül társra lelni a szinte bálványozott férfiban.
A film tele van érzelmekkel, de valahogy igazából "nem jön át". Egy kicsit erőtlen vergődésnek tűnik az egész, különösen, amikor a filmben bekövetkezik a legnagyobb törés, a háború. Előtte is vannak ugyan kisebb törések, de ott mégis viszonylag folyamatosnak tűnik az egész történet. A végére valahogy szétesik. A film ugyan a nőket célozta meg, de például fogalmam sincsen, hogy Évinek mennyire tetszhetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése