Nemrégiben elolvastam a Harry Potter könyvek első két részét, és a többi is be van tervezve. A harmadik rész már ott pihen az asztalomon, de előtte még van egy nagyon fontos Steven Erikson könyv, amit be szeretnék fejezni. Sajnos, a több mint 800 oldalából, még csak az első 500-on estem túl, de erről majd később mesélek...
Nem tudom, hogy elgondolkodtatok-e már azon, hogy igazából az irónő kinek szánta elsősorban a könyveket. Az első rész egyértelműen gyerekeknek készült. Magával a megjelenésével, a viszonylag kevés és egyszerű szöveggel, valamint a marha nagy betűkkel. Kedves, aranyos, de igazából már az elején észrevehetőek az árnyak, melyek a későbbiek folyamán egyre elnyúlnak, és a sötétebbek lesznek. Nem mondom, hogy nem szeretem a dark-fantasy könyveket, csak fura, hogy az egész Harry Potter kultuszt betudják egyesek mesének.
Az első könyv végén előrevetült, hogy az egésznek még lesz folytatása. Elég bosszantó, hogy a mostanában iródott könyvek nyitott véggel fejeződnek be. Olyan, mintha sorozatokat olvasna az ember. A második könyvben Harry már kezd komolyabb lenni, de még mindig érződik bennek a kisfiú. Az árnyak pedig egyre sötétebbek lesznek...
Itt most én is ugornék egy nagyot, mert a harmadik részt még nem olvastam el, és a közelmúltban láttam az 5. részt. Igazából a negyedik részből is szinte csak arra emlékszem, hogy mekkora sötétség volt, de az ötödik rész nyitó jelenete már egy gyengébb horrorfilm benyomását kezdte nyújtani számomra. Sajnos, a filmen látszódik az izzadtságszagú erőködés, hogy minél többet beletuszkoljanak a könyv soraiból, de ez lehetetlen feladat. Több nagy Harry Potter hozzáértő ismerősöm véleménye az, hogy szinte a lényeg tűnt el a filmből, és a könyv elolvasása nélkül bizonyos dolgok érthetetlenek maradnak.
Nem akarom fikázni a könyvet (a filmeket lehetne), mert imádok minden fantasy-t. A maradék könyveket is biztos el fogom olvasni, mert érdekel a végkifejlet. Ugyanakkor érthetetlenül állok a tény előtt, hogy miért lett ennyire felkapott a Harry Potter. Számtalan jobb irománnyal találkoztam már ebben a stílusban... Igazából a HP milyen stílusba sorolható? Kinek íródott valójában? Valahogy úgy érzem, hogy nem csupán egy életkorba sorolható embereknek. A hét könyv (a 2 olvasott könyvből és a megnézett 5 filmből ítélve) olyan, mintha a tizenéves gyermekek korából a felnőttek világába ívelne át.
Nagy bajban lennék, ha ajánlanom kellene valakinek... De igazából úgy érzem, hogy a könyvek saját maguk találják meg a közönségüket. Azonban a fantasy-t vagy meséket kedvelők számára mindenképpen megér egy próbát, és nem szabad csupán a filmekből ítélkezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése