Vannak azok az ünnepek, amiknek igazából nincsen túl sok értelme mostanság, és ugye vannak olyan mondvacsinált "ünnepek", amiknek szintén semmi. Most itt van ez a Majális dolog is, amit nem tudok sehová sem tenni.
Régebben ugye még valamennyi kényszerítő erővel bírt, és azon kellemesebb nagyobb összejövetelekhez tartozott, ami még szabadabbnak volt nevezhető. Mert ugye ott volt a felvonulásos áprilisnégy és novemberhét... Ez a május egy egyfajta nekünk ittmaradt szocialista hagyaték, amely nem csak a volt szocialista területeken van/volt/lesz ünnep. Mára már erősen megkopott az egész dolog... szerintem... Bár még mindig szokott lenni gulyásleves, sültkolbász, vattacukor- és kürtőskalács árus. De valahogy nem az igazi, valami hiányzik. De vajon mégis mi történhetett?
Pedig a rendszerváltást követően szinte virágoztak kicsiny falunkban az ilyen események. Annyira be volt lelkesülve a közösség, hogy a majális mellett még volt juniális és augusztusi nyárbúcsúztató is. Ez utóbbi átalakult a formálisabb augusztus 20-ai ünnepéllyé.
A kifogyott lendület mellett általában már csak lézengés van. Persze mindig jönnek nagyon jó ötletek, de valahogy olyan fásultak az emberek. Az idősebbek még jobban érzik magukat, és talán az egészen kicsik is. Az negyven év feletti férfiak a korább majálisok jó hangulatán merengnek el, kezükben a műanyagpoharakba csapolt sörrel, míg a nők a gyermekeket kísérgetik újabb pletykákra éhesen. Persze ez nem azt jelenti, hogy az erősebb nem képviselői nem pletykát folytatnának, de azért ezt ki mégsem lehet mondani...
Az egészen kicsik pedig örülnek az árulós bódéknak, ahol ételen kívül meg lehet venni minden szemetet, amit csak el lehet képzelni. A szülők és nagyszülők beleegyező sóhajok közben azzal nyugtatják magukat, hogy "ünnep" van, ezért megkönnyítjük azt a pénztárcát. Nem mondom, én is nagyon szívesen veszek jégkrémet vagy kürtőskalácsot (saját magamnak)...
Az is lehet, hogy csak én érzem így és csak én változtam. Az tény, hogy közel a 30 éves kor felé a dolgokat már máshogy látom. Azt csak remélni tudom, hogy az egy évvel fiatalabb barátom lelkesedése megmarad, és fel tud tüzelni kicsit és nagyot, valamint lendületet tud vinni egy lassan kikopó, fásult szokásba. Szerencsére minden évben kitalál valami újat, és sikerül ezekkel valami színt vinni a szürke hétköznapokban... Ide most beszúrnám szülőfalum Majálisának programját. Elvileg a kép kattintásra nagyobb lesz.
Folytatom tovább, de most már más megközelítésben, hogy számomra mennyire változtak a május elsejék. Emlékszem, hogy középiskolás koromban, minden év április 30-án mennyire vártam az este 10 órát, amikor a német Viva csatornát élőben adták a MayDay nevű eseményt. Most már ez az izgalom sincsen bennem. Nem várom, azt sem tudom, hogy lesz-e majd valami. A zenei irányzatok is nagyot változtak. A kezdeti rave vonalat felváltották más zenei stílusok, és most inkább már csak zúzda, vagy house van.
Szóval most úgy tűnik, hogy ez is csak egy szokásos hosszú hétvége lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése