Április végi Picasa frissítés

Nagy nehezen megint frissítettem saját Picasa-n lévő webalbumomon. Sok új kép került fel április hónapra, valamint megnyitottam a májusit is.

Clone Wars a mozikban!

Mire is lesz majd érdemes elmenni a moziba az Indiana Jones után? Egyértelmű, hogy az új Clone Wars bevezető részére! Most jött ki egy új előzetes:

És itt egy másik, aki még nem látta volna a korábbit:

Forma 1 a Codemasters-től

A http://www.formula1.com/ információi alapján a Codemasters megszerezte a Forma 1-es játékok elkészítésének kizárólagos jogát. Bővebben itt olvashattok róla angolul.

A honlap információi szerint az első ilyen játék valamikor 2009-ben jelenhet meg, és tartalmazni fogja az összes pályát, összes autót, valamint pilótát. Elég nagy reményekkel vágnak bele a dologba, és a cikkben rengeteg dicsérőt írnak a Codemastersről. Egyenesen olyanokat, hogy az autós játékok készítésének királyai.

Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de már nagyon sokan ki vagyunk éhezve egy új pc-s Forma 1-es játékra.

Philip K. Dick: Lenn a sivár Földön

Még januárban kaptam a születésnapomra Philip K. Dick-től a Lenn a sivár Földön című novelláskötetet. Korábban az író könyvei közül még semmit nem olvastam, csupán írásainak filmfeldolgozásait láttam. Ennek ismeretében elég kiváncsian vágtam neki az olvasásnak.

A közel 400 oldalas könyvben 16 rövid novella kapott helyet, amelyekből kettő filmekhez is köthető. A Fizetség (Paycheck) című írásból készült az azonos angol címmel megjelenő Felejtés bére című mozifilm, valamint Az aranyember szolgált alapjául a Next-nek, mégha csak nyomokban is ismerhető fel az eredeti mű.

Habár a művek nagyon eltérőek egymástól, és nem érezhető közöttük semmiféle kapocs, az egészet átlengi a második világháborút követő hidegháború hangulata. Az író nem mindegyik alkotásában van nagy technikai ugrás, ezért néhány írás nagyon megmosolyogtató. Szinte a szemünk előtt láthatjuk a 1960-as és 1970-es évek sci-fijeiben használt böhöm nagy, lyukkártyákkal működő számítógépeket, melyek falnyi nagyságú paneljein kész fényorgia villódzik.

Ha olvasóként sikerült megszoknunk ezt a világnézetet, akkor a novellák gyorsan magukba szippantanak, és csupán abban lehet majd bosszankodni, hogy milyen hamar véget is értek. Az író néha megvillantja érdekes humorát is, és saját magához mérten megpróbálja viccesen megfogalmazni írását. Azonban ne dőljünk be neki teljesen, mivel ezek a novellák is tartalmaznak rengeteg elgondolkodtató dolgot. Több fantasztikus iromány vagy film is merített a kis történetekben található dolgokból. Sajnos néhány írás végkimenetelét a történet közepén elérő lehet sejteni, ezért az aktuális novellából hátralévő sorok már szinte csak díszek.

Számomra elég furcsa volt egy olyan könyvet olvasni, ami több, kisebb különálló műből áll. Mindegyik világában külön el kell merülni. Én talán nem is a Ruug című írással kezdtem volna a kötetet, mert annak néhány oldalas története közben és után többször is elgondolkodtam azon, hogy el akarom-e olvasni a könyvet. Szerencsére úgy döntöttem, hogy igen. A továbbiakban következő novellák egy része remekül kárpótolt, bár később is találkoztam igencsak elvont, komolyabbnak szánt írással.

Ajánlani igazán csak azoknak merem, akik el kívánnak mélyedni Philip K. Dick furcsa agyszüleménye által keltett világokba, és akik képesek elfogadni az elvont dolgokat, illetve szeretnek rágódni a különös történeteken.

Sárkánydárda krónikák: Az őszi alkony sárkányai

Azt hiszem, hogy nem is mondhatja magát igazi fantasy rajongónak az, aki nem olvasta a Sárkánydárda krónikákat. Az első kötete, Az őszi alkony sárkányai (Dragonlance: Dragons of Autumn Twilight) volt igazából az első fantasy könyv, amit olvastam. Emlékszem, hogy egész véletlenül és szinte kényszerből rendeltük meg a Magyar Könyvklubtól. Valamit meg kellett vennünk, és szerencsére ezt választottuk, az akkor még trilógia másik két kötetével együtt
A Margaret Weis és Tracy Hickman írópáros remeke örökre beleégette magát a fejembe, pedig nagyon gyorsan faltam be a három könyvet. Amit aztán lassan követtek az innen-onnan kölcsönkapott folytatások, vagy kisebb mellékszálak. Igazából csak a Sárkánydárda krónikák első három kötete volt igazán ütős olvasmány, a többi már csak húzzunk le minél több bőrt a kalandról. Azonban az tény, hogy elég olvasmányosra sikerültek...

Vegyes várakozással néztem elé Az őszi alkony sárkányaiból készült animációs filmre. A készítők is érezhették, hogy maga a rajzfilm nem lesz elég ütős, és ezért nagyon ismert szinkronhangokat kértek fel. Így lett Raistlin hangja Kiefer Sutherland (24), vagy Aranyhold hangja Lucy Lawless (Xena, BSG). A magyar szinkronban ebből semmi sem érződik.

Vegyes volt a várakozásom, mert igazából nagyon várok minden fantasy (ahogy sci-fi-t is) filmet, viszont az előzetesek alapján nem jósoltam túl nagy szórakozást a rajzfilmnek. Sajnos sejtésem beigazolódott... Az alkotók nem tudtak igazán maradandót létrehozni.

Évivel néztem végig, és meg is jegyezte, hogy olyan az egész, mint egy kivonat. Rengeteg dolgot hagytak ki belőle, egy kicsit kusza, és talán nem is könnyen érti meg az, aki a könyvet nem olvasta. Egyszeri szórakozásnak nem rossz, de nem hiszem, hogy ez lesz majd az a mese, amit a gyermeke(i)m rongyosra fog nézni. Nem túl szép, nem túl látványos, nem túl pörgő, erősen összecsapot és sajnos még Tasslehoff Fúróláb beszólásain sem lehet olyan jókat szórakozni.

A könyveket őszintén merem ajánlani mindenkinek, aki még nem vette a kezébe, de szeretne egy remek, szórakoztató fantasy-t olvasni, de a filmmel óvatosabb lennék. Örülhetünk, hogy elkészítették, de igazából jobban örült volna mindenki, ha egy monumentálisabb, Gyűrűk urához hasonló művet csináltak volna. Reméljük, hogy majd lát benne fantáziát egy nagy hollywood-i rendező...

Harry Potter és az azkabani fogoly

Tovább folytattam Harry Potter történetének olvasását, mivel még mindig érdekel, hogy mi történik a kis varázslókkal.

A harmadik kötetet vastagabb, mint az előző, és sokkal sötétebb hangulatot áraszt magából. Egy kicsit olyan, mintha az írónő is próbálgatná magát, valamint haladna előre a fejlődésben. Szerencsére a magyar fordítás elég jól sikerült, ezért nem kell fejcsóválva visszaolvasni a mondatokat, hogy érthető legyen a tartalom.

Továbbra is kicsit fura, hogy a könyvsorozat felnőttesedése ellenére úgyanúgy megtalálhatóak benne bárgyú dolgok. Valamint, hogy más fantasy területeken az ember megszokja, hogy varázsló csakis nagyon intelligens személy lehet, de itt majdnem mindenki idióta a maga nemében. Elég csak arra gondolni, hogy a varázslók nem ismerik a mugli (varázsképesség nélküli emberek) tárgyait és szokásait. Főleg ez az aranyvérűeknél (ahol a szülők is varázslók) igaz. Érdekes sávot képeznek, ahol az egyik vagy mindkét szülő mugli, mivel ott a csemeték vagy ismerik a mugli szokásokat is, vagy nem... Az is elég fura, hogy bár járnak nagyon buta diákok is Roxfortba, soha senki nem bukik meg, mindenkinek sikerül továbbmenni.

Harryt és közvetlen környezetét leszámítva a karakterek sem nagyon fejlődnek. Igazából majdnem mindenki olyan, mintha a kezdet kezdetén be lett volna húzva egy csőbe, és onnan se jobbra, se balra, se hátra, csak előre.

Ebben a könyvben még az is zavart, hogy a vége eléggé össze van csapva az elejéhez képest. Mintha rászóltak volna az írónőre, hogy most aztán fejezd be, mert határidő van.

A könyv amúgy nem rossz, mert olvastatja magát és gyorsan halad. Szerencsére erősen ponyva, és nem kell sokat szenvedni bő tájleírások miatt. Csak sajnos hiányolom belőle a karakterek bővebb kifejtését.

Az olvasást folytatom, már a negyedik kötetet nyúzom...

R2D2 projektor és webkamera

Kedves olvasóim, ha valamivel nagyon meg akartok lepni, akkor sokáig ne gondolkodjatok, és kerítsetek nekem egyet az itt található projektorból és webkamerából:

Armin van Buuren kedvcsináló

Igazából azért akartam megírni ezt a bejegyzést, mert kaptam egy helyreigazítást Pé-től, miszerint az egyik korábbi bejegyzésemben a linkelt videóban szóló szám nincsen rajta az albumon. Én tudtam, csak nem említettem. Valamint azért azt linkeltem, mert a jelenlegi albumán lévő számok annyira nem jönnek be nekem. Jó-jó, kellemes, csak nekem valahogy nem az igazi. Azért most linkelem az album egyik számából készült videóklipet, a Armin van Buuren & DJ Shah Feat. Chris Jones - Going Wrong-ot.

És a végén egy kis kedvcsináló. Holnap, azaz május elsején este lesz az A State of Trance című rádióműsorának 350-ik adása. Bővebb infót Armin weboldalán találtok.

Gofri

Mostanában csináltam gofrit. A recept sosincs meg, ezért állandóan a netről keresem, hogy miként is kell elkészíteni ezt a finomságot. Erőt vettem a lustaságomon, és a saját blogomra is bemásolnám a recepteket.

Először egy lassabban elkészülős, valamivel keményebb változat:

Hozzávalók:
40 dkg liszt
1 csomag sütőpor
3 tojás
12 dkg margarin
1 csomag vaníliás cukor
12 dkg cukor
csipet só
1/2 liter tej
reszelt citromhéj

Igazából itt citromhéjat én kihagytam, mert feleslegesnek éreztem. Amire figyelni kell ezen verzió esetében. A margarint érdemes megolvasztani, és úgy a liszthez, sütőporhoz, cukorhoz, tojássárgájához keverni. Én ezt követően szoktam tejet csomómentesen hozzáadni. Ha ez megvan, akkor kerülhet bele, óvatosan, a csipetnyi sóval felvert tojások fehérje. Előmelegített gofrisütőbe kell tenni, és nagyjából 5 perc, amire egy darab megsül.

A másik verzió egyszerű és gyorsabb.

Hozzávalók:
3 tojás
2,5 dl tej
15 dkg cukor
1 csomag sütőpor
12,5 dkg vaj/margarin
25 dkg finom liszt

Itt mindent egyszerűen csak össze kell keverni, aztán már mehet is az előmelegített gofrisütőbe, ahol néhány perc alatt elkészült a remek táplálék. Szív alakúnk van itthon, és ebből olyan 10db-ot lehet csinálni ilyen mennyiségek mellett.

A tetejére lehet rakni pudingot, lekvárt, öntetet, tejszínhabot, rántott húst vagy amit akartok.

Zathura, az űrfogócska

Igazából nem is tudom, hogy miért néztem meg ezt a filmet, de már túl vagyok rajta. Van egy olyan hülyen szokásom, ha elkezdek nézni valamit, akkor az végig akarom nézni (ha rögtön nem tudom, akkor valamikor később).

Ezt a filmet is Évivel néztem, bár ő még az elején könyvet akart olvasni. A történet gyakorlatilag egy családi mozi, ami kaphatta volna a Yumaji az űrben címet is. (Azt hiszem, hogy valahol ezt olvastam, de a forrást már nem tudnám idézni. Igazából nagyon találó.)

Van két fiútestvér, ahol a kisebbik halálba idegesíti a másikat (és engem is), a másiknak meg gonosz feje van (Évi szerint). Sikeresen összevesznek, a kisebbet a nagyobb leküldi étel(?)lifttel a pincébe, ahol az talál egy játékot. Felviszi a nappaliba, és elkezd vele játszani.

A játék egy másik világba röppenti a házban lévő egész családot, azaz a nagyobb testvért és a nővérüket. Sok-sok értelmetlen kalandon át ott szenvednek, mire rájönnek a megoldásra...

A film valójában egy nagy baromság, és jól láthatóan a Yumaji meglovaglása (ami szintén egy baromság volt), csak szerencsére nem kell elviselni Robin Williams idegesítő fejét és vigyorgását. Egyszer meg lehet nézni, de nincsen benne semmi extra, ami miatt legközelebb is megnézném. Szerintem a családi mozik rajongóinak, vagy azoknak akinek szeretnek "idegesítőfejűgyerekes" filmeket nézni, azoknak biztos be fog jönni...

Mézengúz

Sikerült végre eljutnom oda, hogy megnézzük otthon a Mézengúz című filmet. Érdekes módon, a Macskafogó 2-vel ellenben, ezzen sokkal jobban lehetett szórakozni. Valahogy gördülékeny volt, nem lehetett érezni az izzadtságszagú poénokat, és valahogy sokkal lazábban utalt más filmekre.

Azt azonban nem lehet róla elmondani, hogy nem dőlt volna belőle a hülyeség. Valahol amerikában úgy gondolják, hogy az összes állat békében él, és milyen jól elbeszélgetnek. Itt most azzal a gondolattal játszottak el, hogy mi lenne, ha méhek is tudnának beszélni. A méheket olyan kedves és aranyos állatnak állítják be, hogy szegény kölykök rögtön rohannának méhet simogatni...

Szerencsére szegény méhek amerikában kerültek a bíróság elé. Így legalább megúszták a magyar jogrendszer lassan zakatoló buktatóit. Nálunk esélyük sem lett volna az igazukért hacolni.

A rajzfilm amúgy elég aranyos, jó és remek szórakozást tud nyújtani, ha az ember nem gondolkodik. Sajnos kezdem úgy érezni, hogy (főleg) az amerikai filmipar úgy kíván szórakoztatni, hogy a háttérbe szorítja a gondokodást. Tudom... Ez csak egy mese, és nem kell benne a nevelő szándékot keresnem.

A végén elsütném a régi és szakállás poént:

- Mi a különbség a MÉH és a DARÁZS között?

- ???

- A darázs nem gyűjt vasat...

Annamária átfordul

Ebben a rövid videóban azt lehet látni, hogy miként is kell hátról hasrafordulni. Igazából már többször elkövette, és képes rá minden irányból, de valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a hasról hátra még nem tud. Ezért miután sikerül ilyen fordulatot vennie, csak nyöszörög, mert vissza nem tud térni a kiinduló helyzetébe.

Armin van Buuren - Imagine

Kiváncsi vártam, hogy mi sül ki a tavaly a DJ Mag szavazásán világelsőnek kikiálltott lemezlovas új albumából. Az 2008. április 15-én megjelent lemez saját alkotásokat tartalmaz, de elég sok vendégénekes nevét is olvashatjuk a hátsó borítón.

A számokat nem elemezném végig, mert nem vagyok zenekritikus, és nem értek annyira a muzsikához, hogy értékelhető véleményt alkossak. A számok címeit végignézve nem igazán találtam olyant, ami ismerősen csengett volna, és sajnos így az album végighallgatása után sem ragadt meg különösebben egyik szám címe sem.

Valahogy nem jön be nekem ez az album. Az intrón kívül, egyedül talán a Sharon den Adel énekhangjával bővített In And Out Of Love című szám volt az, amire azt mondtam, hogy "na ez tetszik". Lehet, ha még kétszer végighallgatom, akkor más véleményen leszek...

Linkelem a This World is Watching Me című számának klipjét, ami ugyan nincsen rajta ezen az albumon, de attól még jó.

Macskafogó 1-2

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy egy vagy két bejegyzésben írjak a filmekről, amiket a napokban néztünk meg, de úgy döntöttem, hogy legyen egyben. Hátha nem tudok annyit írni külön-külön, hogy mennyiségileg is értelmes legyen.

Az első részt azért néztük meg, hogy valamennyire képben legyünk, ha erre építene a folytatás. Mai szemmel nézve is igen szórakoztatónak bizonyult, bár a zenés részeknél kényelmetlenül feszengtem. Furcsa volt a statikus háttér, és afféle alacsony költségvetésű film benyomását keltette. Gondolom, hogy ez igaz is, hiszen nem lehettek dollármilliók a film elkészítéséhez. Az első rész elég eredeti, és főleg saját magából építkezik, holott néhol érződnek rajta erőlködés nyomai. Furcsa, hogy van benne néhány jelenet, ami miatt néhány országban erőszakosabb besorolást is kaphatna.

A második résznél már az első néhány perc után lehetett látni, hogy szebb, színesebb, szagosabb... (A kígyó farkának levágása azért durva volt, és még találkoztam néhány olyan jelenettel, ami miatt nem ajánlanám tiszta szívvel gyerekeknek.) De nagyjából ennyiből ki is fújt az egész. A történet erősen tart a zérus irányába, és párbeszédek és szövegek sem rengetik meg a világot. Az is jellemző, hogy erős filmes alapműveltséggel kell rendelkezni ahhoz, hogy egyes poénokat megértsünk. Erős utalások vannak a Csillagok háborúja, Mátrix, stb filmekre, de igazából ezek nem viszik el a hátán a produkciót. A gyenge és erőltetett poénok csak savanykás mosolyt tudnak az ember arcára varázsolni, és a gyakran unalomba fulladó történetvezetés majdnem elaltatja a nézőt (ahogy azt Évi esetében is tette).

Maga a macsakfogó gépezet szépen ki lett dolgozva, de amikor a végén átalakul, az már kínosan vicces, és egy újabb filmre való utalás. A vége a totális kudarc... Gondolták, hogy Korda Gyuri bá'-val sikerül a filmet felturbózni, de ez igazából csak egy halvány mosolyvillanásnyit hozott az alkotás összhatásába. A végkifejlett vagy megoldás rész meg egy kényszeredett megoldásnak tűnik.

A magyar filmeseknek megint sikerült egy kényszeredett filmet csinálnia. Egy kicsit olyan érzésem volt, mint a Valami amerika után érkezett Magyar Vándor című filmnek. Tömény erőlködés, mondvacsinált történet, nagy katyvasz. Az Üvegtigris második része is csak nehezen vitte át lecet nálam, de legalább tűréshatáron belül volt.

Kommentár nélkül...

Steven Erikson: A jég emlékezete

Nehéz úgy írni egy könyvről, hogy annak már előzőleg volt két másik része. Meg nem is tudom, hogy miképpen tudnék kedvet csinálni egy "sorozat" harmadik kötetéhez, mikor ahhoz nem árt ha olvastuk az előző két részt. Ha pedig ezt megtettük, akkor nem is nagyon kell ajánlás ehhez a részhez.

A könyv maga több, mint 800 oldalas. Szép, kis, vaskos olvasmány, ami jó súlyt nyomott a táskámbam, mikor dolgozni jártam. Szerencsére a mai trenddel ellentétben, amikor a vastag könyvek úgy születnek, hogy eleve vastagabb papírra vannak nyomtatva, széles margók mellett, a nagy lóbetűkkel ábrázolt karakterek, itt a papír sem túlságosan vastag, a margó sem túl széles, és a betűk is elég kicsik. Lett volna kiadó, aki a könyvet két vagy három kötetre darabolja, vagy csinál belőle egy 20cm vastag valamit.

Steven Erikson eme írása, borzasztó, jó, borzasztóan jó.

Borzasztó azért, mert olyan képsorokat vonultat fel, hogy az ember gyomra összeszűkül vagy éppen rosszul lesz. Nagyon durván tudja ábrázolni a brutális csatajelenetek, ahol az esztelen öldöklés gyakorlatilag egy mészárszék. Az ember még jobban ott érzi magát, mivel a malazák ellenfelei nem csupán a hódítás kedvéért ölnek. Korábban gondolkodtam, hogy bemásoljam-e az eddig olvasott legdurvább és borzasztó bekezdést, amit a fordító nagyon jól ültetett át magyar nyelvre.

Jó azért, mert az író nagyon jól ír. Bár az ember néha csak fogja a fejét, hogy most mi is történt, vagy hogy mi csaponghat a szerző (tébolyult?) fejében. Mit akar ezzel igazából kifejezni, vagy merre folytatódhat még a dolog.

És végül borzasztóan jó... mert csak.

A történet ott folytatódik, ahol az első(!) kötet abbamaradt. Ugye a Tremorlor kapujában egy másik földrészen folytak a kalandok, és a történések. Igazából azonban néhány dolgot a harmadik rész magyaráz meg, amit a második részben nem érthettünk. Bonyolult egy gondolkodása van Eriksonnak... A jég emlékezetében a malazák szövetségre lépnek a tiste andikkal, hogy egy nagy közös ellenségget meg tudjanak állítani. Nagyon érdekesen alakulnak az emberi és élőholti sorsok. Egész meglepő dolgok történnek. Aki az előző két köteteten átrágta magát, az mindenképpen folytassa. Közben, a héten megtudtam, hogy az ötödik kötet, az Éjsötét áradat is megjelent magyar nyelven.

A malazai bukottak regéjéről bővebben a itt lehet ismeretet szerezni.

Androméda törzs

Nemrégiben sikerült megszereznem az Androméda törzs című filmet, amiről azt állították, hogy remek sci-fi klasszikus. Amikor elolvastam a róla készült ismertetőt, akkor egy kicsit aggódtam, mert annyira nem szeretem az ilyen vírusos/katasztrófa filmeket.

Szerencsére felesleges volt aggódnom, mert a film magával szippantott. Kivételesen, most a zene nélküliség (ugye a régebbi filmekben nem mindig szólt a háttérben zene a háttérben, vagy csak nagyon minimális) annyira nem zavart, csak még feszültebbé tette az összpontosítást.

A történet szerint egy műhold visszatért a világűrből, egy kis 100 fő alatt kisvárosban ért földet. A helyi orvos volt olyan botor, és szétszedte a szondát (valószínűleg én is ezt csinálnám, ha megérkezne hozzám egy műhold), ami később valami sugárzó anyaggal megfertőzte az egész környzetét. A városka lakói nagyon gyorsan haltak meg, és csak 2 túlélőt találtak.

Az egész filmben arra a borzasztó dologra akartak rávilágítani az alkotók, hogy milyen katasztrófákra létezik forgatókönyv, valamint arra, hogy elképzelhető a katasztrófát saját magunk okozzuk a folyamatos kísérletezésekkel.

Az egyik legérdekesebb rész, amikor a kutatóbázis legmagasabb biztonságú részére akarnak lejutni a tudósok, és közben több fertőtlenítési és orvosi vizsgálaton is túljutnak. A technikai megoldásokat sikerült úgy megoldaniuk, hogy még több év távlatából sem tűnnek gagyinak.

Végeredményben a film nagyon tetszett, és akinek van felesleges 2 órája az nézze meg nyugodtan.

Melyik sci-fi csapatba férnél be?

Igazából már elég régi, és én csak most találtam meg a Sorozatjunkie oldalán, hogy létezik egy ilyen felmérés. Az oldal angol nyelvű, de szerintem egész jól érhetőek a kérdések. Néhány kérdésből lehet érezni, hogy melyik sorozatra utalhat a dolog (jelen esetben sorozatnak számít a Mátrix és Star Wars is, mivel több rész készült belőlük).

A saját eredményem a következő lett:

Which sci-fi crew would you best fit in with? (pics) created with QuizFarm.com

You scored as Moya (Farscape) You are surrounded by muppets. But that is okay because they are your friends and have shown many times that they can be trusted. Now if only you could stop being bothered about wormholes. Tehát szőrös lényekkel vagyok körülvéve, de ezzel nincs is semmi baj, mert ők a barátaim, és már többször bizonyították, hogy megbízhatom bennük. Már csak a féreglyukakkal kapcsolatos szorongásomat kellene legyőznöm. FBI's X-Files Division (The X-Files) 94% Moya (Farscape) 94% Serenity (Firefly) 94% Heart of Gold (Hitchhiker's Guide to the Galaxy) 94% Babylon 5 (Babylon 5) 94% SG-1 (Stargate) 88% Nebuchadnezzar (The Matrix) 81% Bebop (Cowboy Bebop) 81% Deep Space Nine (Star Trek) 81% Millennium Falcon (Star Wars) 75% Andromeda Ascendant (Andromeda) 63% Enterprise D (Star Trek) 56% Galactica (Battlestar: Galactica) 56%

Az eredményem első felével annyira nem vagyok meglepve, hiszen található ott néhány kedvenc sorozat, de hogy a végére jutott a BS, az mindenképpen érdekes. Bár az irányított kérdésekből érezhettem volna. Mindegy... lehet, hogy majd el kezdek Farscape-t is nézni. :)

Annamária 2008.04.11

A több, mint 3 hónap alatt szép kis fejlődést ért el kislányunk. Sikerült születésétől kezdve 9cm-t nőnie, ennek köszönhetően most már 62cm-en túl jár. Mikor tegnapelőtt mérlegeltük, akkor kereken 6,00kg-ot jelzett a digitális kijelző. Közben az is kiderült, hogy mikor én voltam hasonló korú, akkor én vagy fél kg-am többet nyomtam. Nagyon úgy tűnik, hogy Annamária igyekszik behozni azt a lemaradást, amit az anyja hasában nem tudott elérni (ez főleg Évinek a meglátása).

Nagyon jól tud már összpontosítani, hogy egy vagy két kézzel megfogja a tárgyakat. Ilyenkor mindig nagyon komoly arcot tud vágni. Kezdi kicsinek érezni a közvetlen környezetét, és igyekszik mindent megtenni, hogy más pozícióba kerüljön. Ennek megfelelőn már képes mindkét oldalára fordulni. Hasra még nem nagyon, de egy párszor már erre is tett kísérletet.

A kedvenc mozgáskombinációja, amikor felemeli két kicsi kezecskéjét és közben fölhúzza mellkasig a két térdét. Ez a pozíció azt jelenti, hogy a kezeinél fogva húzzuk fel ülő helyzetbe. Igazából nagyon cseles, és ezzel nem nagyon elégszik meg, ezért néhány ilyen felhúzás alkalmával szándékosan nagy lendületet vesz, majd amikor majdnem ülőhelyzetbe ér kinyújtja a lábait. Ilyenkor többnyire sikerül felállnia. Elég türelmetlen, hogy mit ne mondjak...

Évi nemrég frissítette a Picasás webalbumot, lehet nézni az új képeket.

Kaliforgia (Californication)

A CoD klános, LAN-ozással összekötött találkozó egyik pozítív hozadéka az volt, hogy megismerhettem a címben említett sorozatot. Korábban csak hallottam róla, de valamiért nem vonzott a dolog, pedig már előre számos érv szólt mellette.

Először is, hogy benne van a HBO keze a dologban. Ez már eleve azt szokta jelenteni, hogy nem kapunk szemetet, hanem valamilyen szinten igényes dolgot. Elég csak a Sírhant művek vagy a Maffiózók sorozatokra gondolni. Másik érv látatlanban David Duchovny lehetett volna, mindenki Mulder ügynöke (Figyelem, lassan jön az új X-akták mozifilm!). Fura, hogy miként alakult át a nevének kiejtése dacsövniből, dukovnyikon át duhovnivá.

A sorozat egyszerűen zseniális. A félórát sem tartó részek könnyen magába szippantják az embert, annyira, hogy olyan érzet alakul ki, "egy rész nem elég". És akkor jön a következő és következő. Az elején még sok a meztelenség, de később ez átcsap a jellemek megismerésébe. Az első évad vége felé talán túlságosan is, ami el is laposítja egy kicsit a sorozatot. Viszont évadzáró résznek olyant kapunk az arcunkba, hogy csak na.

A történet egy New Yorkból Los Angelesbe (illetve inkább Hollywoodba) költözött író züllött életéről szól. Az ex-asszonypajtásmesterrel (aki még véletlenül sem a felesége), valamint a 12 éves lányával elég bonyodalmas viszonyt tart fent. A nő éppen házasodni akar egy Bill nevű fickóval, akinek van egy 16 éves lánya... Ez utóbbi erősen alakítja a további bonyodalmakat. Mivel tartok tőle, hogy ütős poénokat lőnék le, elég annyi érdemes jól figyelni. Van benne szex, drog, csajok, egy kis dráma, rengeteg humor, és szex... vagy ezt már lehet, hogy írtam.

A sorozat Évinek is eléggé bejött. Együtt röhögtünk a sok hülyeségen, és volt, hogy ő mondta "még egy részt". Ő üzeni, hogy óvakodj a spriccelős nőktől! (Főleg édeshármasban...)