Macskafogó 1-2

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy egy vagy két bejegyzésben írjak a filmekről, amiket a napokban néztünk meg, de úgy döntöttem, hogy legyen egyben. Hátha nem tudok annyit írni külön-külön, hogy mennyiségileg is értelmes legyen.

Az első részt azért néztük meg, hogy valamennyire képben legyünk, ha erre építene a folytatás. Mai szemmel nézve is igen szórakoztatónak bizonyult, bár a zenés részeknél kényelmetlenül feszengtem. Furcsa volt a statikus háttér, és afféle alacsony költségvetésű film benyomását keltette. Gondolom, hogy ez igaz is, hiszen nem lehettek dollármilliók a film elkészítéséhez. Az első rész elég eredeti, és főleg saját magából építkezik, holott néhol érződnek rajta erőlködés nyomai. Furcsa, hogy van benne néhány jelenet, ami miatt néhány országban erőszakosabb besorolást is kaphatna.

A második résznél már az első néhány perc után lehetett látni, hogy szebb, színesebb, szagosabb... (A kígyó farkának levágása azért durva volt, és még találkoztam néhány olyan jelenettel, ami miatt nem ajánlanám tiszta szívvel gyerekeknek.) De nagyjából ennyiből ki is fújt az egész. A történet erősen tart a zérus irányába, és párbeszédek és szövegek sem rengetik meg a világot. Az is jellemző, hogy erős filmes alapműveltséggel kell rendelkezni ahhoz, hogy egyes poénokat megértsünk. Erős utalások vannak a Csillagok háborúja, Mátrix, stb filmekre, de igazából ezek nem viszik el a hátán a produkciót. A gyenge és erőltetett poénok csak savanykás mosolyt tudnak az ember arcára varázsolni, és a gyakran unalomba fulladó történetvezetés majdnem elaltatja a nézőt (ahogy azt Évi esetében is tette).

Maga a macsakfogó gépezet szépen ki lett dolgozva, de amikor a végén átalakul, az már kínosan vicces, és egy újabb filmre való utalás. A vége a totális kudarc... Gondolták, hogy Korda Gyuri bá'-val sikerül a filmet felturbózni, de ez igazából csak egy halvány mosolyvillanásnyit hozott az alkotás összhatásába. A végkifejlett vagy megoldás rész meg egy kényszeredett megoldásnak tűnik.

A magyar filmeseknek megint sikerült egy kényszeredett filmet csinálnia. Egy kicsit olyan érzésem volt, mint a Valami amerika után érkezett Magyar Vándor című filmnek. Tömény erőlködés, mondvacsinált történet, nagy katyvasz. Az Üvegtigris második része is csak nehezen vitte át lecet nálam, de legalább tűréshatáron belül volt.