Nemrégiben sikerült megszereznem az Androméda törzs című filmet, amiről azt állították, hogy remek sci-fi klasszikus. Amikor elolvastam a róla készült ismertetőt, akkor egy kicsit aggódtam, mert annyira nem szeretem az ilyen vírusos/katasztrófa filmeket.
Szerencsére felesleges volt aggódnom, mert a film magával szippantott. Kivételesen, most a zene nélküliség (ugye a régebbi filmekben nem mindig szólt a háttérben zene a háttérben, vagy csak nagyon minimális) annyira nem zavart, csak még feszültebbé tette az összpontosítást.
A történet szerint egy műhold visszatért a világűrből, egy kis 100 fő alatt kisvárosban ért földet. A helyi orvos volt olyan botor, és szétszedte a szondát (valószínűleg én is ezt csinálnám, ha megérkezne hozzám egy műhold), ami később valami sugárzó anyaggal megfertőzte az egész környzetét. A városka lakói nagyon gyorsan haltak meg, és csak 2 túlélőt találtak.
Az egész filmben arra a borzasztó dologra akartak rávilágítani az alkotók, hogy milyen katasztrófákra létezik forgatókönyv, valamint arra, hogy elképzelhető a katasztrófát saját magunk okozzuk a folyamatos kísérletezésekkel.
Az egyik legérdekesebb rész, amikor a kutatóbázis legmagasabb biztonságú részére akarnak lejutni a tudósok, és közben több fertőtlenítési és orvosi vizsgálaton is túljutnak. A technikai megoldásokat sikerült úgy megoldaniuk, hogy még több év távlatából sem tűnnek gagyinak.
Végeredményben a film nagyon tetszett, és akinek van felesleges 2 órája az nézze meg nyugodtan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése