Az elején nagy lelkesedéssel vágtam bele Robert Jordan regényfolyamába. Igazából nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak, de nagyon reménykedtem. Az első két kötet annyira nem váltotta be nálam az előzetes elképzeléseimet. Valami nagyobb dologra számítottam. Így kezdtem neki a 3. könyvnek.
A könyv elején megint szétvált a csapat. Az újjászületett Sárkány próbál megbújni, Moiriane, Lan és Perrin társaságában. Sokáig ez a dolog nem tart, mert Randen kezd előtűnni az őrülete, ezért inkább úgy dönt, hogy elhagyja a tábort és Tearbe indul a legendás Callandor kardjának megszerzésére.
A folyóközi hölgyek visszatérnek a Fehértoronyba folytatni tanulmányaikat. Az ais sedaiok között ugyan sikerül szintet lépni, még a kapott büntetés ellenére is, de kapnak a nyakukba egy újabb terhet is. A fekete ajahhal kell szembe szállniuk, ráadásul titokban, látható támogatás nélkül.
A előző könyvekben egy kicsit sikerült megutálni Matet, de itt a gyógyítását követően meglepően pozitív karakter lett számomra. Nem tudom, hogy ezt az újonnan szerzett, túlzott szerencséjének köszönheti-e vagy csak az író próbálta szerethetőbbé tenni.
Ezt a könyvet már sokkal jobban kedveltem, mint az előzőeket.
Egész élvezetes volt olvasni a folyóközi szereplők kalandjait, azonban ami meglepődtem az Rand volt. A cím alapján úgy gondoltam, hogy ő lesz a központi és legtöbbet szereplő karakter, ehhez képest alig jut szerephez. A többiek csak a nyomát követik, vagy próbálják megelőzni.
Perrin is kapott egy szerelmi szálat, ami eleinte egy picit idegesítő és kényszerszerű volt. De valahogy sikerült belenyugodnom. Kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége.
Egy kicsit további csalódás a könyv sablonszerűsége. Nagyon hasonlít az előző két könyvre a felépítése. Az utolsó hányada Az újjászületett Sárkánynak kísértetiesen hasonlít az előzőre, gyakorlatilag csak a helyszín változott. Van még pár hasonló idegesítő dolog is, de ettől függetlenül most tényleg sokkal jobban szórakoztam, mint a korábbiaknál.
Apró érdekesség, hogy Az újjászületett Sárkány a könyvsorozat legrövidebbje és ezt követően jön a leghosszabb írás. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit olvasok másféléket is, mielőtt ennek a nagy kötetnek nekilátnék.
2 megjegyzés:
Really cool to see the titles in another language. Odd the name is still in English though. Or do names just not translate?
The names are usually translated, it have meaning.
BUT... sometimes the translators don't translate these English meaningful names because they say the English versions are sounds better, and the Hungarian version will be lame. This is strange to me, because the writer had purpose with these names, and the Hungarian readers lost the meaning (if they don't understand in English).
Megjegyzés küldése