Tikal

Az előbbi bejegyzésben említett játéknapon, ez volt a másik klasszikus játék, amit kipróbálhattam. Elsőre le sem esett, hogy kedvenc bányász szerzőim (Michael Kiesling és Wolfgang Kramer) alkotása, csak miután Zsolt említette, hogy ezek ketten milyen jó kis játékokat csinálnak.

Megmondom őszintén, ezt egy kicsit kevésbé vártam és kevésbé érdekelt, mint a Stone Age. A tipikus Ravensburgeres dobozban, az amúgy egész jó műanyagból készült belsőben elég egyhangú, már-már unalmas benyomást keltő lapkák és fa jelölők bújtak meg. A játéktábla sem hozott túlságosan lázba, de azért még így kis kíváncsi voltam a játékra.

A Tikalban felfedező csapatokat vezetünk arra, hogy minél több győzelmi pontot szerezzünk Közép-Amerika őserdeiben, miközben rég elfeledettnek hitt templomok és kincsek után kutatunk. 

A játék során először lapkákat fedünk fel (a játékosok számával megegyező mennyiségűt), és azok elsőként felfedezésére licitálunk. Ez azért fontos, mert ezzel stratégiai előnybe kerülhetünk. A licit során a nyertes fél, a licitjének megfelelő győzelmi pontot lépre hátra, de cserébe ő választhat először lapkát és ő dönti el, hogy az hogy hová és hogyan forgatva kerüljön a játéktáblára. 

Ha a kiválasztott lapka egy vulkán, akkor egy pontozási fázis fog következni, az akciók végrehajtását követően, ha viszont nem vulkán, akkor az csak egy átlagos akciókör. Fontos, hogy vulkán lapka húzásakor mindenki végrehajt egy 10 akciópontos kört, majd értékel és csak aztán rakja le a megszerzett lapkát és csinálja meg a hozzá tartozó 10 akciópontos normál kört.

A játékosok mindannyian kapnak saját jelölőikhez egy segédlet lapkát. Ez elsőre még elég bonyolultnak tűnhet, de igazából nagyon jól elmagyarázza, hogy mi is történik egy körben és mit lehet tenni. Ennek megfelelően az egy körben elkölthető 10 akciópont a következőket csinálhatjuk.

1. Lerakjuk egy felfedezőnket a kiindulóhelyre vagy egy sátrunkhoz (1 akciópont, azaz ap)

2. Az ösvényeken, az ösvény nehézségétől függően 1 ap-ért haladunk egy másik lapkára egy felfedezőnkkel. (A hatszögletű lapkák szélein látható, hogy van-e ösvény, és ha van, akkor annak milyen a nehézsége.)

3. Feltárjuk egy templom egy szintjét (2 ap)

4. Feltárunk egy kincslelőhelyet (3 ap), amiért egy kincsjelző korongot kapunk

5. Elcserélünk egy kincset egy másik játékossal (3 ap)

6. Újabb tábort létesítünk (5 ap), ahonnan újabb felfedezőket indíthatunk

7. Lefoglalunk egy templomot (5 ap), hogy csak nekünk adjon a jövőben akciópontot

Az értékelési fázisban azt kell megvizsgálni, hogy kinek van több régésze/kutatója az adott templom helyszínen a saját kör vége után és a felső templomlapkán szereplő értéket lehet lelépni a győzelmi pontokat jelző sávon. Továbbá meg kell nézni az összegyűjtött kincseket, ahol azok száma alapján lehet győzelmi pontokat szerezni.

A szabály nem túl bonyolult, könnyen megtanulható és átlátható. Ezen írás közben néztem bele a játékszabályba, amiből kiderült, hogy mi a "profi" változatot játszottuk, ami abban tér el, hogy van licitálás. Az egyszerűbb, családi változatban a Carcassonne-hoz hasonlóan kell elhúzni vakon a lapkákat. Nagy hirtelen nem tudnám megmondani, hogy melyik a jobb, de a licitálás kimaradása nagyban lecsökkenti a játékidőt, míg a profi szabály miatt egy kicsit elnyúlhat a gondolkodási idő.

A játék egész kellemes meglepetés volt. Bár elhúzódott (nagyjából 2 óra lehetett, de nem néztem az időt), mégis egész élvezetes volt. Egy kicsit máshogyan kellett matekolni, mint a Stone Age esetében, és ez a számolgatás jelen esetben jobban be is jött. Bár lehet, hogy csak azért, mert hajnali 1 és 2 körül már egyik gyerek sem zavart és jobban oda tudtam figyelni.

A játék utolsó harmadában éreztem, hogy jó lenne, ha már vége lenne és mert a játékideje egy kicsit sok. Nem mondom, hogy nem élveztem volna a játékot, de egy kicsivel rövidebb játékidőnek jobban örültem volna. Ennek ellenére a zöld-zord külső elég megtévesztő volt, mert kifejezetten jó játék a Tikal. Teljesen megérdemelten kapta meg 1999-ben a német év játéka díjat, a Spiel des Jahrest. Azonban ennyi játékidő mellett talán nem ártott volna, ha hangulatban egy kicsit színesebb. Mindenképpen játszanék még vele.

A végeredmény