A kaland folytatódott. Hőseink csöbörből vödörbe esnek és ide-oda cikáznak Mélysötét és a felszíni világ között. Ekközben a szürketörpök és egyéb mélysötéti lények serege egyre jobban megközelíti a sötételfek fővárosát.
Menzoberranzan nagyon nagy bajban van. Egy ezidáig ismeretlen, drowk irányította szervezet a Pókkirálynő és hívei pusztulására áhítozik. Ennek érdekében nemcsak a duergarok és tanarukok között kovácsolnak ideiglenes szövetséget, de még egy magas szinten lévő házat is bevonnak az új rendszer kialakításhoz szükséges küzdelemhez. A lichdrownak sikerült kiaktatni a város főmágusát, ezzel további intrikákat és belső viszályokat szítani a város mágusai között. A főpapnők továbbra is tehetetlenek, mivel saját mágiájuk nincsen és a varázseszközeik is szinte kiapadtak.
Hőseink, miután visszatértek Abyssból máris azon fáradnak, hogy visszatérjenek oda. Nem meglepő, de az eddig törékeny szövetség hálója egyre jobban foszlásnak indult. A belső ellentéteken túl, újabb egyéni célok bontakoznak ki, és menet közben egyesek fő célja is jelentősen megváltozik.
A Lisa Smedman által írt 4. könyv eddig - számomra - a leggyengébb darab volt. Bár egyesek szerint az 5. még gyengébb... Majd ez is hamarosan kiderül. Az viszont tény, hogy egyre jobban feltűnnek a felesleges szálak, amik mintha csak azért lennének, hogy teljesüljön egy bizonyos oldalszám. Szerencsére ezt nem ment az olvashatóság rovására, mert még mindig falatják magukat a betűk.
Igazából nem is tudom, hogy mit írjak erről a könyvről. Nem olyan jó a történet, de még mindig nem sajnálom a rá szánt időt. Ugyan már erősen lendületét vette a kaland, a kipattanó szikra okozta tűz már csak pislákol, de még mindig nagyon érdekel a végkifejlet. Eredetileg is az volt a célom, hogy végigolvasom a 6 könyvet és ki is fogok tartani ezen elhatározásom mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése