Az volt a célom, hogy még idén pontot teszek a Pókkirálynő háborúja sorozat végére, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ezt a célt nem fogom teljesíteni. Esélytelen, hogy 9 nap alatt a végére érjek a még hátralévő három könyvnek. Tudom, hogy régebben ez még könnyebben ment volna, de manapság más idők vannak.
Nincs abban semmi meglepő, hogy a Richard Baker által írt harmadik rész, az Elkárhozás ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. Az első néhány fejezetben van 3-4 olyan bekezdés, amiben - csak úgy mellékesen - megjegyzi az író, hogy ki kicsoda és hogy eddig nagyjából miről volt szó. Innentől egy kicsit belemegyek az első két könyv történésébe, valamint írok néhány gondolatot a harmadik részről is.
Az első könyvben arra derült fény, hogy a sötételfek leghatalmasabb istensége, Lolth nem válaszol hívői szavára. Miután a papnők megbizonyosodtak arról, hogy ez nem csak a drowokat érinti, hanem minden más fajra is kiterjedt, úgy döntöttek, hogy további nyomozásba kezdenek.
A második könyvben ennek megfelelően a csapat el is jutott Ched Nassadba, ahol további fény derült arra is, hogy Lolth nem csak Menzoberranzant büneti, hanem egész Mélysötétet, vagy még talán annál is többet. A hőseink kétségbe esnek egy kicsit a folytatást illetően, hiszen nem igazán tudják miként is tudhatnák meg mi okozza istennőjükkel kapcsolatban a bajt, illetve azt sem, hogy mi lehet a megoldás.
Miközben Quenthel és csapata az ügyön dolgozik és mellékküldetésként egy kis vagyont akarnak magukhoz venni, egy szokásos sötételf fortéllyal futnak össze, az árulással. Ched Nassadból származó társuk ugyanis elárulja őket, aminek következtébe meglehetősen szorult helyzetbe kerülnek. A menekülésben nagy szerepe volt a megkövült pókfonatokra épült város totális pusztulásának is, de teljesen nem nyugodhattak meg.
Két új társukkal együtt a napfény világára, a felszínre kerültek, ahol újabb megpróbáltatások vártak rájuk. Elsődleges céljuk az lett, hogy egy másik vallás papját megkeressék és az ő segítségével még többet tudjanak meg Lolthról. Ha a felszínen való tartózkodás és a másik istenség papjával készülődő találkozó nem hangzana elég izgalmasan, akkor ott van még a Menzoberrazan ellen készülő hatalmas sereg, és szálakat háttérből írányító elemek összeesküvése.
A könyv - a sok hülyeségén túl - szintén magába szippantott. A csapaton belül érezhető feszültség és a Mélysötéten alakuló háború meglehetősen sodró lendülettel bír. A sötételfek lelkivilágát egyáltalán nem könnyű megérteni, főleg, ha családi vonatkozásokról van szó, de mindezek teszik nagyon pikánssá és egyedivé ezt a sorozatot. Felesleges méltatnom a könyv erényeit, vagy éppen felróni hiányosságait, mivel ez "csak" egy ponyva sorozat, amit a helyén kell kezelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése