A Magyarítások Portál neve alatt létrejött Call of Duty klán szociális-szervező magja (ami először csak a 2. részre specializálódot, majd szépen az összes többire is) idén is úgy döntött, hogy kellene egy személyes találkozót is beiktatni. Ne csak a TeamSpeak nevű programon, hanem élőben is hallhassuk a másik hangját, (végre) láthassuk a másik rusnya pofáját és persze másról is beszéljünk, mint a szemét csíterekről, a CoD2-ről vagy éppen a számítógépekről.
A szokottnál is jobban el vagyok maradva mindennel, ami főleg annak köszönhető, hogy szabadságon voltam. Talán valamennyire hihetetlennek tűnik a dolog, de ha úgy tűnik rengeteg idő áll mindenre rendelkezésre, akkor általában nem jut semmire.
A 2009 július második hétvégéjén, Szigethalomra szervezett találkozó meglehetősen jól sikerült. Tejes és TeeGeey (ejtsd Tídzsé, mint a húker, és nem tégelynek, mert azt nem szereti) urakkal mi már akkor érkeztünk, amikor már üveges volt a hagyma és kieresztette a zsírját a szalonna. Tanúi lehettünk, ahogy a hatalmas bográcsba bekerült a friss, megfelelő méretű darabokra aprított marhahús. (A nyál most kezdi újra kitölteni a pofazacskóimat, már csak a gondolatra is).
Ezt követően - CoD-os szaknyelven - Husimoto mester nekiállt "kempelni" a bogrács mellett. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy ő nem nagyon mozdult el a tűz mellől, amíg el nem készült a zseniális ízvilágot felvonultató marhapörkölt. A hozzá készült krumplit meg sem kóstoltam, hiszen magyar ember kenyérrel szereti csak igazán a pörköltet. Igazán remek volt.
Az ételkészítés közben azért sikerült remek beszélgetéseket folytatni. Klánvezérünk, Lacoka például egy Long Time névre hallgató csít előnyeit ecsetelte, hogy milyen jól jön az 1v1 (egy-az-egy elleni) csatározások elnyújtásában.
Persze az ebédre váráson, a beszélgetésen, a (ital)szűrésen túl folytak más dolgok is. Néhányan az airsoft fegyverekkel játszadoztak. Úgy tűnik, hogy nem csak számítógépes játékokban szeretik a lövésre alkalmas dolgokat. Olyan is akadt, aki kipróbálta, hogy a szigethalmi Duna holtágának vizében milyen lehet megmártózni. Persze nem voltak sokan...
Miután egy labda is előkerült - talán az OSS klántól érkezett vendégeink jóvoltából - egy pici focira hajazó tevékenység is előtérbe került. Sajnos azon a héten kedden sikerült egy kisebb bokasérülést szereznem, ezért ezt a tevékenységet egy picit hanyagoltam.
A sok semmittevésben vagy mozgásban a nép újra megérkezett, és Boltos tatárbifsztekje is előkerült. Nem is tudtam, hogy én ezt szeretem... pedig igen. Nagyon remek étek volt.
Szépen lassan besötétedett, a megfáradt öregek aludni vonultak, a többiek pedig tovább folytatták a beszélgetést. Aztán persze történtek az éjszaka folyamán még említésre méltó dolgok. Valakit fejbetalált egy korábban lenyelt krumplidarab, eltűnt a húsok őrzője, valamint a testvérklán is felmutatott egy női tagot.
Valójában írhatnék még többet is, de most valahogy nem érzem azt a formát, amivel igazán élvezetesen tudnám tovább fűzni összekuszálódott beszámolóm fonalát, valamint sajnos az idő már erősen megkoptatta a találkozóval kapcsolatos szép emlékeket.
Képeket a Sunsetjoy által karbantartott klánoldal galériájában találhattok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése