Kicsiny hajó vagyok egy végtelen tengeren. Evezők nélkül, fehér vitorlával a víz hullámaira hagyatkozva, a körbevevő nagy üresség érzetével. Tudva, hogy köröttem van a világ egész valójával, de kicsiny hajóként elveszettként érzem magam.
Néha feltűnnek a vízen nálam nagyobb, jobb képességű hajók, kik gyorsan és biztosan szelik a hullámokat. Valamilyen furcsa módon őket mindig elkerülik a nagyobb viharok, pusztító szelek, és egyéb rontások. Én csak lassan haladok, ahogy éppen az ár sodor... Nem tudom, hogy melyik a nagyobb ellenség a szélcsend, amikor minden mozdulatlan, és szinte ordítok a tehetetlenségtől, vagy a dübörgő vihar, mikor még gondolataimat sem hallom. De sodródni az árral, követve az események vonulatát sem egyszerű dolog.
Nehéz úgy irányítani egy hajótestet, ha nem tudom irányítani, és nyugalom még a tengerféneken sem várhat...
1 megjegyzés:
A te hajód olyan, amilyen. Viszont a tiéd, ezért büszkének kell lenned rá. Azt sem szabad elfelejtened, mikor nagyobb hajókat lást, hogy körülötted rengeteg sokkal, de sokkal kisebb hajó is úszkál ugyan ezen a tengeren.
Megjegyzés küldése